Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)
2020-05-23 / 118. szám
2020. május 23., szombat, 14. évfolyam, 21. szám Újraéli kamaszkorát és gyerekkorát Versek és arcok című sorozatunkban olyan személyiségekkel beszélgetünk, akiknek életében meghatározó szerepet kapott egyegy lírai alkotás. A pozsonyi Reiter Éva „nem középiskolás fokon” oktatja a német nyelvet, de ennél is jobban élvezi az idegenvezetői munkát, amit később kezdett el. Jelenleg kisfiával, Marcival van otthon, aki egy vele született szindróma miatt fokozott figyelmet igényel. A versek is végigkísérték az életét, néha erőteljesebben, máskor csak a háttérből. A kamaszkori terelgetés családon belül zajlott: Adyrajongó édesapja, a hegedűművész Reiter István gyakran idézgetett kedvenc költőjétől. ,A mai napig megmaradt bennem, ahogy szavalja, hogy Jöttem a Gangesz partjairól, / Hol álmodoztam déli verőn, / A szívem egy nagy harangvirág. / S finom remegések: az erőm. Talán akkor csodálkoztam rá először a költészetre, amikor elképzeltem ezt a gyönyörű képet. Aztán tizenhat éves koromban anyukám, Lelkes Júlia, aki rádiós volt, elvitt Jordán Tamás József Attila-estjére. Ez még a rendszerváltás előtt történt, akkoriban sok színvonalas irodalmi estet rendeztek Pozsonyban. A Stefánia kávéházban a csilláron is lógtak, és én fél méterre ültem Jordán Tamástól, aki teljesen elvarázsolt. Ott kuksolhattam a sarokban akkor is, amikor anyukám interjút készített vele, szóval nem is tudom, hogy a költő volt-e rám nagyobb hatással aznap este, vagy a verseit tolmácsoló színész. Később Cserhalmi György József Attila-lemezét is rongyosra hallgattam, aki szintén karizmatikus személyiség. Nem lényegtelen, hogy ki által, milyen formában jut el az ember-Kányádi Sándor Fekete-piros leíró költemény, melyet szereztem a kolozsvári Malomárok és Telefonpalota közti járdaszigetről az ezerkilencszáz-hatvanas-hetvenes esztendőkben csütörtök és vasárnap délutánonként. Fekete-piros csütörtök és vasárnap délután - amikor kimenős a lány fekete-piros fekete táncot jár a járda szöglete. Akár a kéz, ha ökölbe kékül. Zeneszó, énekszó nélkül. hez a költészet” - emlékszik vissza Éva, aki a most választott Kányádiverset is személyes élmények által szerette meg. „Tizenöt éves koromban voltam először táncházban az őrsújfalui művelődési táborban, ahonnan már a széki táncokkal megfertőzve jöttem haza. Ősszel a barátnőimmel jelentkeztem az Ifjú Szivekbe, és tizennyolc éves koromig néptáncoltam. Ebben az időszakban hallottam először a Fekete-piros című verset a tévében, szintén Cserhalmi előadásában. Mélyen megérintett, mert az elsődleges mondanivaló mellett felfedeztem benne a zene lüktetését, a tánc ritmusát, mindazt, amit rendszeresen megéltem a tánccsoportban. Úgy éreztem, közöm van ehhez a vershez. Akkoriban ástam bele magam az erdélyi népi kultúrába, megismertem az egyes tájegységek táncait, tudtam, mi honnan származik, szóval életem egyik meghatározó kulturális élményét kaptam.” Éva olyannyira megszerette az irodalmat, hogy magától értetődő volt: magyar szakra jelentkezik a Comenius Egyetem bölcsészkarán. Az évek alatt azonban fokozatosan másik választott szakja, a német került előtérbe. Egy évre meg is szakította tanulmányait, hogy Bécsbe mehessen tökéletesíteni a nyelvtudását. Miután visszatért, az évfolyam sztárja lett, kevesen beszéltek nála jobban németül a diákok közül. És ez a sikerélmény arra ösztönözte, hogy szakdolgozatát is Bécsben írja meg. Ott került közel Rilke költészetéhez, szintén egy „közvetítő” által. „Lou Andreas- Salomé volt a szakdolgozatom témája, egy rendkívül intelligens nő, aki évtizedekkel megelőzte korát. Rilke múzsája, ösztönzője, szerelme volt. Korábban Nietzsche is feleségül akarta venni, de ő kikosarazta Rainer Maria Rilke Őszi nap Uram: itt az idő. Oly hosszú volt a nyár. A napórán fektesd el hosszú árnyad s engedd az orkánt a pusztára már. Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz, adj nékik még két délies napot, hogy belük napfénytől lenne édes, míg a tüzét borrá változtatod. Kinek nincs háza, annak sose lesz tán, ki egyedül van, egyedül marad, hosszú leveleket ír és olvas eztán, vagy bús allékban járkál hallgatag s bámulja a fakó napsugarat. Kosztolányi Dezső fordítása VERSEK ÉS ARCOK Egy pár lány, két pár lány fekete-piros fekete táncot jár. Kolozsvári telefonház, száz az ablak, egyen sincs rács, ki-bejár a világ rajta, de azt senki sem láthatja. Egy pár lány, két pár lány fekete-piros fekete táncot jár. A magnó surrog így, amikor hangtalan másol. Sír a csizma, sír járnák süllyedő háztetőn, alámerülő szigeten, úszó koporsófödelen. Fejük fölött neon-ág, csupa világ a világ! Ecet ég a lámpában, ecet ég a lám-pá-ban. Anyám, anyám, édesanyám, gondot mért nem viselsz reám. Föl-föllobban egy-egy dallam,- amit talán csak én a botfülű hallhatok, a szédítő tánctól: tatár öröm, magyar bánat, megszöktették a rózsámat. Ha megnyerte, hadd vigye! Fekete-piros, fekete táncot jár a járda szöglete. Mintha tutajon, billegőn, akiben kézzel-lábbal mutogatnak a dallamok, -föl-föllobban egy-egy dallam, s mint a gyertya a huzatban kialszik. Szamos partján mandulafa virágzik; Éva kedvenc közös képe Marcival körülbelül két éve készült, a legényke azóta sokat fejlődött (Fotó: Simone Königer) a nagy filozófust. Később Freud tanítványa lett, pszichoanalízissel foglalkozott. Az első nők egyikeként járt egyetemre Svájcban, ahol ez már lehetséges volt, és ahová Pétervárról érkezett. Oroszul tanította Rilkét, hogy eredetiben olvashassa a klasszikusokat, elkísérte őt Oroszországba, ahol Tolsztojjal is találkoztak. Szemléletével, világképével nagy hatással volt a nála közel tizenöt évvel fiatalabb költőre.” Nem tudni, hogy az 1902-ben született Őszi nap gondolatiságát mennyire befolyásolta Lou Andreas- Salomé, de a versben, főleg annak második részében némi Nietzschehatás fedezhető fel. A költő ekkor még nincs harmincéves, hét éve ismeri a karizmatikus asszonyt, aki elsőként kezdte őt Rainernek hívni a René helyett. Az itt közölt fordítás Kosztolányi Dezsőé, ez Reiter Éva kedvence az interneten fellelhető huszonhatból. Érdekesség, hogy Kányádi Sándor is lefordította ezt a verset, amely egyszerű nyelvezetű, rövid, és látszatra könnyen átültethető magyarra. De a mögöttes tartalom, a szerző létfilozófiája Kosztolányi nyelvén érvényesül leginkább - állítja Éva, aki szerint Rilke itt annyira friss, mai hangon szól hozzánk, mintha egy kortárs költőt olvasnánk. És könyörtelenül konkrét: jön az ősz, és nem lesz feltámadás. Ez nem a termékenység évszaka, hanem az elmúlásé, az ember pedig magára marad a legvégén. „Szerintem Rilkénél az istenkeresés leginkább kapaszkodók keresése, a bizonyosság, a megnyugvás felé vezető út” - véli Éva. Amikor Bécsből hazajött, nem az addigi csoporttársaival folytatta az egyetemet, hanem egy évfolyammal lejjebb, és az évhalasztásnak egy meghatározó barátot köszönhet: Vojtek Sándort, a későbbi legendás irodalomtanárt, aki rövid földi élete során sokakat „megfertőzött” lelkesedésével és alaposságával. Éva szerint ő afféle nem hivatalos tanársegéd volt a pozsonyi magyar tanszéken azok számára, akiket bizalmába fogadott. „Vele meg lehetett vitatni a verseket, egyszerre volt segítőkész és kíváncsi mások véleményére. Fontosnak tartotta, hogy mindent eredetiben olvasson el. Rilkéről is sokat beszélgettünk, tulajdonképpen Sanyinak köszönhetem, hogy ennyire közel kerültem a költészetéhez.”. Éva az egyetem után németnyelvtanár lett, és elért a szakma csúcsára: az Osztrák Intézetben, majd tíz éven át a Goethe Intézetben dolgozott, nálunk ezek a legjobb nyelviskolák. ,Az ottani módszertan különbözik a tájainkon elterjedt konzervatív, száraz nyelvoktatástól. Külön képzéseket kaptunk, hogy játékosabban tudjuk átadni a tananyagot. Sokat köszönhetek a Goethe Intézemek, de az is tény, hogy közben fokozatosan egyre távolabb kerültem a magyar irodalomtól és magától a nyelvtől is. Német kollégáim voltak, sokat dolgoztam, igyekeztem mindig a maximumot nyújtani, tulajdonképpen taposómalomban éltem. Amikor később letettem az idegenvezetői szakvizsgát, és elkezdtem turistacsoportokat vezetni Pozsonyban, szintén csaknem teljesen németül zajlott az életem. Élveztem azt a munkát, talán még jobban, mint a tanítást. Ebből a burokból csak akkor szakadtam ki, amikor megismertem a későbbi férjemet, Jakubecz Lászlót. Ő rádiós szerkesztőként dolgozik, egyébként diplomás színész, és néhány évvel ezelőtt csinált egy József Attila-estet, később édesapámmal közösen egy Ady-estet. Mindkét műsor születését végigkövettem a háttérből, és visszataláltam a csodálatos magyar költészethez. A férjemnek köszönhetően újraélem a kamaszkoromat, a kisfiamnak köszönhetően pedig a gyerekkoromat, amikor nekem olvastak fel verseket.” Marci négyéves múlt, és különleges törődést igényel, mivel Down-szindrómával született. ,Az ilyen gyerekek többségének fejlett az érzelmi intelligenciája, különösen vonzódnak a művészetekhez, és rajta is azt látom, hogy imádja, ha népdalokat énekelek neki, vagy ha felolvasok, mondjuk Weöres Sándortól. Lelkesen dobolja a ritmust, ismétli az egyes szótagokat, és gyakran ő kéri, hogy olvassak Bettes István Tio-tio-tio-tinx című kötetét azért szereti, mert tele van hangutánzó szavakkal és szép képekkel. Varró Dániel is nagy kedvence, több szót konkréten az ő gyerekverseinek köszönhetően tanult meg, annyit mondogattam neki ezeket a ritmikus, kedves kis szövegeket. Itt az újabb bizonyíték arra, hogy a költészet csodákra képes.” Juhász Katalin fekete-piros, fekete táncot jár a járda szöglete. Körbe-körbe majd pörögve majd verődve le a földre föl az égre szembenézve sose félre: egy pár lány, két pár lány fekete-piros fekete táncot kár. Honnan járják, honnan hozták, honnan e mozdulat-ország? Szétlőtt várak piacáról, csűrföldjéről, még a sátor vagy a jurta tüze mellől, röptette föl a csípők, a csuklók, térdek katapultja? Vagy régebbről, húszezerből? Még a nyelv előtti ködből teremti újra - az ösztön? Akár a szemek mandulametszését az anyaméh szent laboratóriuma? Honnan járják, honnan hozták? Honnan e mozdulat-ország? S milyen titkos adó-vevők fogják, folyton sugározván, az egyazon vér és velő hullámhosszán? Akár a kéz, ha ökölbe kékül. Zeneszó, énekszó nélkül. Egy pár lány, két pár lány fekete-piros-fekete táncot jár. A magnó surrog így. S amit ha visszajátszol? Koporsó és Megváltó-jászol.
