Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)
2020-05-20 / 115. szám
101 KULTÚRA 2020. május 20. | www.ujszo.com A női test mint tőke - száz évvel ezelőtt LAKATOS KRISZTINA Hugonnai Vilma életútja legalább nagy vonalakban közismert történet, rendelési napiéit viszont kevesen kutatták. Szécsi Noémi vette a fáradságot, és a bennük foglalt tényanyagot, valamint az első magyar orvosnő személyes példáját sorvezetőkánt használva mesál a női szépségről, egészségről, szexualitásról, termékenységről - ahogyan azt 19-20. század fordulóján látták. A Finnugor vámpír 2002-es megjelenése óta Szécsi Noémi minden munkájára érdemes odafigyelni. A szerző Nyughatatlanok című történelmi regényével párhuzamosan kezdett nőtörténeti blogot írni, majd ez a vállalkozás Géra Eleonóra történész, levéltáros közreműködésével két kötetté terebélyesedett: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914) és A modem budapesti úrinő (1914—1939) rengeteg olyan mikrotörténetet osztott meg az érdeklődő olvasóval, amely rendre elsikkad a „nagy történelem” férfias kulisszái között. Ennek a nem fikciós vonalnak a folytatása, elmélyítése a legújabb, Lányok és asszonyok aranykönyve című kötet, némileg módosult, jellemzően testközpontú fókusszal. A szerző az első magyar doktornő illusztris példája, munkássága mellett korabeli levelekre, naplókra, visszaemlékezésekre, orvosi és ismeretterjesztő forrásokra, szépirodalmi művekre, sajtócikkekre és -polémiákra támaszkodva járja körül, hogyan tekintettek a nőre és hogyan érezték magukat a nők a saját bőrükben egy olyan korban, a 19-20. század fordulóján, amikor társadalmi szerepük fokozatos változása és a modem testtudatosság kialakulása jelentős változásokat vetített előre. Szerzőnk megközelítésében a vizsgált időszakban alapértelmezett esetben a nő tőkéjét a szépsége, fiatalsága, társadalmi státusza és hozománya alkotta, ezek segítségével kellett legalább megtartania, de lehetőleg megemelnie a saját helyzetét - és a családja helyzetét is. Érthető hát, hogy a család mindent megtett annak érdekében, hogy a társadalmi elvárásoknak szigorúan eleget téve terelgesse a kívánt irányba, a megfelelő házasság biztos révébe a lányait. A szerelmi házasság eszménye ugyan létezett, de a kölcsönös vonzalom emlegetése inkább csak a máz volt a párválasztási ügylet lényegén. A korabeli sajtónak és irodalomnak is kedvelt témája volt a házasság mint szerződés, amelynek lényegét meglehetősen sarkosan definiálták: a férfi nemi vágyait elégíti ki és utódokat kap, ezzel együtt megszerzi a nő munkaerejét, míg cserébe megélhetést biztosít a nőnek. Szécsi Noémi rengeteg izgalmas, tanulságos forrást idéz; példaként álljon itt egy szövegrész Brichta Kálmán katolikus kántortanító és erkölcskritikus tollából^ A maga idejében komoly tekintélynek számító szerző Budapestnek vesznie kell! című írásában a pénz és a külső jelentőségét elég nyersen adta a polgárlányok tudtára, miközben a férfierejüket és pénzüket prostituáltakra fecsérlő férfiak erkölcstelenségét ostorozta: „Akár mily szorgalmasak és takarékosak legyenek lányaink, ha nem nagyon, de nagyon szépek, férfiúra azok ne számítsanak. Még kevésbé számítsanak azok, kik nem szépek és 20 éven felül vannak, azok biztosak lehetnek, hogy elhervadnak a nélkül, hogy az anyai örömöket élvezhették volna, hacsak 50 000 fit vagyonnal nem rendelkeznek, mert akkor biztosan kapnak férjet.” A kötet lapjain felbukkanó neves és névtelen lányok, asszonyok történetei persze nemcsak a házasság vásáráról beszélnek, hanem az előzményekről és a folytatásról is: milyen érvekre támaszkodva volt elfogadott tény bő száz évvel ezelőtt, hogy a lánygyermek iskoláztatása nemcsak felesleges, hanem egyenesen kártékony; milyen traumákat okozhatott a szexuális felvilágosítás elmaradása, illetve a házasságra lépett felek szexuális tapasztalatai közötti lényegi különbség; milyen egészségi kockázatokkal járt a gyermekáldás (a nem ritkán a termékenység végéig tartó, sorozatos várandósság) abban a korban, amikor terhesgondozás gyakorlatilag nem létezett; milyen kihívásokkal, elvárásokkal találta szembe magát a féijezett asszony az idő előrehaladtával... A Lányok és asszonyok aranykönyve elsősorban a polgári, úri középosztálybeli nők tapasztalataira összpontosít, de időről időre kitekint az arisztokrácia, a munkásnők, a városi közegbe csöppent falusi cselédlányok világára is. Körbejárja a tipikus mintákat - és lehetséges alternatív női stratégiákat, normaszegő sorsokat villant fel. Hugonnai Vilma (1847-1922) életútja mindehhez valóban kitűnő sorvezető. A nagytétényi grófkisasszony, aki alig 18 évesen ment férjhez egy jóval idősebb földbirtokoshoz, hogy gyerekeket szüljön, háztartást vezessen, kora és társadalmi rétege jellegzetes női figurája lehetne. Hogy feleségként és anyaként kiharcolta a svájci orvosi tanulmányok jogát, kiemelte ebből a normatív, elrendeltetett sorsból. Zürichben 1879-ben szerzett diplomát, amit Magyarországon még hosszú ideig nem fogadtak el: egy ideig bábaként tevékenykedett, majd 1897- ben nyithatta meg budapesti rendelőjét. Ahol, logikusan, elsősorban női betegek keresték fel, nagyrészt olyan panaszokkal, amelyekkel nem szívesen fordultak férfi orvosdoktorokhoz - a rendelési naplók tömör bejegyzései nemritkán elképesztő személyes történetek lenyomatai. Közben Hugonnai Vilma magánélete sem szokványosán alakult: elvált, aztán negyvenévesen férjhez ment Wartha Vincéhez, az ismert vegyészprofesszorhoz, és közel húszéves különbséggel újra gyermeket vállalt. Családjában, betegei körében is meggyőződéses támogatója volt a vegetáriánus étrendnek, a merev fűzők elhagyásának, a mozgásnak, a személyes tisztaságnak — egy sor olyan nézetnek, amely abban a korban duplán unortodoxnak hatott, ha nő szájából hangzott el. Az 1880-as népszámlálás adatai szerint a történelmi Magyarország területén élő 7 millió nő közül közel 1,5 milliónak volt fizetett munkája. A társadalom minden rétegét tekintve a nők által űzött és űzhető szakmák a következők voltak: földműves (636 363 fő), napszámos (497 308), házicseléd (365 837), kereskedelemben dolgozó nő (18 387), bába (7851) tanítónő (3616), nevelőnő (1750), apáca (771), bordélyháztulajdonos (60). Ha innen nézzük, 140 év alatt igazán nagyot fordult a világ. De ha kézbe vesszük a Lányok és asszonyok aranykönyvét, és belefeledkezünk egyik vagy másik (egyébként kifejezetten olvasmányos, helyenként pikírten szórakoztató) fejezetbe, előbb-utóbb a párhuzamokon kezdünk el merengeni: mi az, ami a szemléletmódban, a beszédmódban, a nézőpont lényegében férfi és nő viszonyában a mai napig alig változott. Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve Park Könyvkiadó, 2019 380 oldal RÖVIDEN A Filmakadémia új igazgatója Berlin. A holland Matthijs Wouter Knol lesz az Európai Filmakadémia (EFA) új igazgatója. A berlini székhelyű szervezet tegnap jelentette be, hogy Marion Döring utódja 2021 januárjától veszi át a posztot. „Matthijs Wouter Knol szerhélyében olyan minőséggel és rátermettséggel bíró szakember érkezik, aki az Akadémiát az előtte álló út következő szakaszába képes vezetni. Mélyen gyökerező tudása az európai filmiparról és a moziról magáról kétségbevonhatatlan” — fogalmazott Mike Downey, az EFA elnöke. Matthijs Wouter Knol kinevezése kapcsán hangsúlyozta: az Európai Filmakadémia egyre inkább élettel teli platformja és a legmegfelelőbb helye lesz az európai energiáknak, tehetségeknek és ötleteknek. A tisztségből visszavonuló Marion Döring az igazgatói posztot 1996 óta töltötte be. (MTI) Tárlat Albin Brunovsky fára festett alkotásaiból TALLÓSI BÉLA A Pozsonyi Városi Galéria is megnyitotta a kapuit, s egy különleges kiállítással várja a látogatóit: Albin Brunovsky várva várt tárlatát láthatja a közönség. A kiállítás a szlovák grafikai művészet meghatározó egyéniségének a festményeiből mutat be válogatást. Pozsony. Albin Brunovsky grafikusművész, illusztrátor, bélyeg- és bankjegytervező nemcsak művelte a grafikát magas szinten, egyéni, azonnal felismerhető kézírással, hanem elismert mesterként tanította is a pozsonyi főiskolán - említsük meg, hogy szlovákiai magyar tanítványa is van, az ugyancsak kivételes rajztudással megáldott Nagy Zoltán. Ivan Jancár, a kiállítás kurátora az anyag bemutatását azzal kezdi, hogy a Pozsonyi Városi Galéria 2010-ben átfogó tárlaton prezentálta Brunovsky grafikai művészetét: az akkor vázolt életműképet teszi teljessé a mostani (Fotó: GMB) tárlat a nagy hírű mester festményeivel, melyek ugyancsak jelentős helyet foglalnak el az életműben. 1969-ben Albin Brunovsky egy olyan festménysorozatba kezdett, melyet a pozsonyi Borik Szálló részére készített fatáblákra. A sorozatot aztán egész életében bővítette. A művész fia, Dániel Brunovsky az Albin Brunovsky festészete című albumban ezekből 123-at tett közzé. Ivan Jancár táj ékoztatój a szerint nem ismerjük valamennyit, mert több közülük még a művész életében külföldre került - anélkül, hogy teljes körű dokumentáció készült volna róluk. Legutóbb három évvel ezelőtt egy németországi aukción bukkant fel egy. Brunovsky nagy figyelmet szentelt ezeknek a munkáinak: a kiszárított falemezekre, régi hagyományra építő, speciális festészeti eljárással alkotta meg a képeket. Ezzel biztosította a felvitt festékréteg tartósságát hosszú időre, repedezések kialakulása és a színárnyalatok változása nélkül. Arra is ügyelt, hogy a fatáblafelületből is szabadon hagyjon bizonyos részeket, érvényesítve így azt a rajzolatot, amelyet maga a faerezet tett hozzá az általa megalkotott látványhoz. A kormányszálló részére készült sorozatból azonban annak idején a kulturális bizottság, amely a műveket eszmei-ideológiai szempontból értékelte, 26-ot nem hagyottjóvá. Ezek előbb a Matica slovenská pincéjébe, majd az alsókubini galériába (Oravská galéria) kerültek. Albin Brunovsky látványalakítási folyamataiba - saját szűrőn átengedve természetesen - szinte a teljes művészettörténet domináns stílusjegyei beszivárogtak. Vagyis Brunovsky tömény, forma-alakhasználatban sokat ölelő látványvilágban helyet kap az a hagyomány, amely a képzőművészet alakulását befolyásolta - munkái ezáltal létezhetnek és léteznek művészettörténeti örök idejűségben. Az olasz reneszánsz tökéletességre törekvése, a túlcsorduló barokk pompázatossága, a romantika érzelmessége és szárnyalása, a manierizmus virágdíszítése, a szimbolizmus és a szecesszió ornamentikája vegyül nála egyéni módon a saját élettere természeti környezetének miliőjével. Brunovsky e sajátos formarendszerével keresi a test és a lélek, az ember és a természet, az ember és a világűr szintézisét.
