Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)

2020-05-13 / 109. szám

Aktuális 1 f úgy fest, a \ \ <\ jövő és a I \l I ✓'I múlt ösz- X V JLv^L szeutko­­zik. A Covid-19 a világ nagy részét a digitális gazdaság felé lökte, és sokan nem akarnak majd visszatérni a járvány előtti világba, mint­ha az, amit most megélünk, nem kilengés lenne. A vírus nem a globalizáció végét jelzi, hanem valószí­nűleg baljós jele a globa­lizáció egy változatának. Például a politikai és gaz­dasági vezetők továbbra is szeretnének találkozni a da­­vosi Világgazdasági Fórum túlzsúfolt termeiben kollé­gáikkal? Vagy a halálos vírus veszélyének következtében a társas távolságtartás új formáit követve próbálnak kapcsolatot létesíteni? A világjárvány legfőképp megecősíti Ázsia (nem csak Kína) felemelkedését, és a Nyugat, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok, hanyatlását. A világ legerő­sebb katonai hatalma, az Egyesült Államok teljesen tehetetlen volt az új vírus­sal szemben. Az ország egészségügyi rendszere nem tudott megbirkózni a járvánnyal (ez nem csak az USA-ra érvényes), a hosz­­szú sorokban az ételükre várakozó türelmes embe­rek képe a New Deal, az új gazdasági politika (1932) előtti világgazdasági vál­ságra emlékeztetett. Az amerikai politikai vezetők, a brutalitás és az opportu­nizmus karikatúrái, csak sú­lyosbítottak a helyzeten, és tovább rontottak az ország nemzetközi megítélésén. Az Egyesült Államok visz­­szaszerezhet valamit az elveszített méltóságából és emberiességéből, ha a no­vemberi elnökválasztáson félreállítja Donald Trumpot. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a demokra­ták egységesen kiálljanak a jelöltjük, Joe Biden mel­lett, úgy, ahogy azt nem­rég Barack Obama hang­súlyozta. Bidennek nagy esélye van a győzelemre. Az amerikai választópol­gárok megbüntethetik a republikánusokat, amiért rosszul reagáltak a járvány­ra és az okozott gazdasági károkért. Dél-Koreában a választók parlamenti több­séggel jutalmazták Mun gén még béna kacsának nevezték, ma pedig a leg­megbízhatóbb európai ve­zetőnek tartják. A kancellár bizonyította, hogy egy po­litikus követheti az „etikai ösztöneit", amint 2015-ben tette, amikor megnyitotta a határokat a menekültek előtt, és öt évvel később a félelem és a bizonytalanság ellen mégis a legnagyobb védelmet nyújtja. Még ha a vírus fel is gyor­sítja a történelmet, akkor is érdemes a tanulságot a múltban keresni. Ebben a vonatkozásban az 1920-as év döntő lehet. Egy évszázada, röviddel az első világháború befeje­zése és a pusztító spanyol­­náthajárvány után a po­litikai vezetők nem voltak képesek helyes válaszokat adni a kor kihívásaira. Ezért a világ előbb gazdasági vál­ságtól szenvedett, majd a második világháborútól. A mai vezetőknek más jel­legű, de hasonlóan ijesztő kihívásokkal kell megbir­kózniuk. Különösen fontos, hogy egyensúlyban tudják tartani az emberáldozato­kat és a gazdaság újraindí­tását, valamint a szabadsá­got és a biztonságot. Ha a kormányok túl nagy fontosságot tulajdoníta­nak a gazdaságnak a köz­egészség rovására, akkor azt kockáztatják, hogy a ví­rus második hulláma éri el az országot, aminek súlyos következménye lenne mind a gazdaságra, mind az egészségre. Hasonlókép­pen veszélyes, ha mindenek elé helyezik a szabadságot, és mellőzik a nyomkövető technológia alkalmazását, amelynek használata segí­tett Ázsiában, mert azt koc­káztatják, hogy egy napon a kevésbé mérsékelt politikai erők egyáltalán nem lesz­nek tekintettel a közjólétre. A múlt század 20-as és 30-as éveiben a szörnyű háború nyomán született pacifizmus is hozzájárult a fasizmus győzelméhez és még fenyegetőbb globális konfliktushoz. Ma nem en­gedhetjük meg a gazdasági kapzsiságnak és a libértari­­anizmusnak, hogy hasonló katasztrófához vezessenek. Dominique Moisi francia politológus © Project Syndicate ADÉJÁVUVÍRUS? A koronavírus-járvány három alapvető geopolitikai trendet gyorsít fel: Ázsia felemelkedése, az Egyesült Államok hanyatlása és Németország megerősödése Európában. E három változás együttese megmutatja, milyen lehet a világ 2030-ban. De még előbb a politikai vezetőknek le kell győzniük a jelenlegi válságot, és közben nem szabad megismételniük a száz évvel korábbi hibákat. Dzsein elnök pártját, azért, mert hatékonyan harcolt a koronavírus ellen. Ha ve­reséget szenved is Trump, akkor sem tér vissza az Egyesült Államok abba a központi globális pozíció­ba, amit 75 évig betöltött. Az Egyesült Államok ha­nyatlása nem azt jelenti, hogy Kína lesz a globális fáklyavivő. A vírus ugyanis könyörtelenül megmutat­ta Kína hibáit, például a transzparencia hiányát. A járvány kitörése jelentős gazdasági visszaesést ho­zott 2020 első negyed­évében, és az országot sebezhetővé teszi egy má­sodik hullám veszélye. Mindez azt sugallja, hogy a világ nem kétpólusú lesz, hanem pólusok nélküli. Ráadásul sem Oroszor­szág, sem az Európai Unió nem képes úgy tenni, hogy ők foglalnák el a vezető po­zíciót. Iránhoz és Törökor­szághoz hasonlóan Orosz­ország is megroppantan lábalhat ki a válságból. Valójában Putyin jobban retteghet a vírustól, mint a gyenge ellenzéki pártoktól. És mi a helyzet Európá­val? A járványra érkező - finoman fogalmazva - na­gyon bizonytalan, kezdeti válasz után úgy tűnik, az EU mégiscsak magához ragadja a kezdeményezést; ez pedig három nőnek kö­szönhető: Angela Merkel német kancellárnak, Ursula von der Leyennek, az Eu­rópai Bizottság elnökének és Christine Lagarde-nak, az Európai Központi Bank elnökének. Eddig a válság­ban inkább a német erőt láthattuk, nem az európai ellenállás képességét. Annak ellenére, hogy Né­metország Európa legné­pesebb országa, a korona­vírus okozta elhalálozások száma csaknem a negyede más, nagy európai orszá­gokénak. Merkelt nemré-IA Élet a járvány idején 2020. május 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom