Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-04 / 80. szám

2 KOZELET 2020. április 4. | www.ujszo.com „Azt szeretnénk, ha úgy tanítanák a szlovákot, mint a második nyelvet” A cégek sem bírják ki sokáig Pozsony. A koronavírus­­járvány miatt bevezetett kor­mányzati megszorítások és a gazdasági környezet általános romlása miatt a szlovákiai cégek nagy része hónapokon belül a megszűnés határára kerülhet - állítják a Szlovákiában működő Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) képviselői, az álta­luk elvégzett legfrissebb felmé­résre hivatkozva. A szakmai szervezet március végén 56 mérvadó cég ügyvezető igazga­tóját szólította meg. Szerintük a cégek csaknem 40 százaléka a jelenlegi feltételek mellett leg­feljebb három hónapig bírja majd szusszal, 67 százalékuk pedig legkésőbb hat hónap után dobná be a törülközőt. „Ha folytatód­nak a megszorítások, és a kor­mány nem hoz olyan intézkedé­seket, amelyeknek köszönhető­en a cégek átvészelhetnék ezt a nehéz időszakot, akkor már a nyár folyamán búcsút inthet több jelentős befektetőnek, ami ha­talmas elbocsátásokkal és az adóbevételek drasztikus csök­kenésével járna” - áll az Am­Cham felmérésében. A megszó­lított cégvezetők elsősorban az egészségügyi és szociális járu­lékok, valamint a társasági adó csökkentését vagy legalább a befizetésük elhalasztását kérik a kormánytól, ugyanilyen fontos­nak tartanák azonban a bürok­rácia csökkentését és a munka­jogi szabályok rugalmasabbá té­telét is. (mi, TASR) Matovic: Csak szeptembertől indul be a tanítás Pozsony. A miniszterelnök, Igor Matovic (OEaNO) szerint a diákok leghamarabb csak szep­temberben térhetnek vissza az iskolákba. A kormányfő ezen kijelentése kritikát váltott ki a szülők körében. Az oktatási mi­niszter Branislav Gröhling (SaS) ugyanis eddig úgy fogalmazott, örülni fog annak, ha a gyerekek júniusban visszatérhetnek az is­kolapadokba. Lelkesedésének a kormányfő gyorsan véget vetett. „Száz százalék, hogy a gyerekek június végéig nem térnek vissza az iskolákba” -mondta Matovic. Ezt igazolta a tárca magyar ál­lamtitkára, Filip Mónika (SaS), aki lapunknak elmondta, nem látja annak lehetőségét, hogy a tanítás még ebben a tanévben a hagyományos módon újraindul­jon. „A legoptimistább becslés szerint is csak szeptemberben térhetnek vissza a diákok az is­kolákba” - mondta Filip, hang­súlyozva, hogy a saját vélemé­nyéről van szó. Az államtitkár arról is beszélt, nem tud arról, hogy a tárca komolyan foglal­kozna azzal a megoldással, mely szerint általános évismétlést ve­zetnének be. Egy ilyen lépést a szakemberek egyelőre nem tá­mogatnak. Az, hogy törlik-e például a szóbeli érettségi vizs­gákat, s mi lesz a középiskolai felvételikkel, még egyelőre nem dőlt el. (czg) CZÍMER GÁBOR Az oktatási minisztérium első államtitkárának feladatkö­rébe tartozik a regionális iskolaügy, az inkluzív oktatás, de a nemzetiségi iskolákért is ő felel. Mire számíthatnak a magyar iskolák? Egyebek mellett erről is kérdeztük Filip Mónikát (SaS), az oktatási tárca új államtitkárát. Milyen maradandó vagy hosszú ideig fennálló hátrányokat okoz a mostani helyzet az oktatási rend­szerben? Vizsgálják, próbálják kezelni ezeket a helyzeteket? Most vettük át a tárcát, most is­merkedünk a minisztérium szerve­zeti egységeivel, és a krízishelyzet jelentette halaszthatatlan feladato­kat próbáljuk megoldani. Ebben a helyzetben még nem beszélhetünk arról, hogy elindítottuk volna a jár­vány hatásainak részletes feltérké­pezését. Most inkább azzal foglal­kozunk, hogyan tudunk segíteni a diákoknak, a szülőknek, a pedagó­gusoknak és az iskoláknak. A szülőknek és a tanároknak is gon­dot okozhat ugyanis az átállás az otthon tanulásra. A járvánnyal na­gyon hirtelen jött a válság, ráadásul eközben kormányváltás is volt, és nem állt készen egy terv, amely az átállásról szólt volna. Ennek sajnos az lehet a következménye, hogy a diákok most nagyon eltérő minőségű és mennyiségű oktatásban részesül­nek. Egyes diákok az internetes eszközök segítségével nagyon jó képzést kapnak, ha pedig például a szüleik is bekapcsolódnak a taní­tásba, a teljesítményüket mindez még javíthatja is. De van a diákok­nak és a szülőknek egy csoportja, akik ezt így nem tudják megvalósí­tani, például azért, mert a szociális helyzetük nem engedi. Ezért a tanu­lók a jelenlegi helyzetben nagyon különböző mértékben tudnak a tan­anyaggal haladni. Milyen hatással lesz a mostani helyzet azokra a diákokra, isko­lákra, akik halmozottan hátrá­nyos helyzetben, vagy mélysze­génységben élnek? Hogyan oldják meg az ő távoktatásukat? Itt nagyon sok probléma adódik. A minisztériumnak vannak olyan háttérintézményei, amelyek erre specializálódnak. Ok már a járvány­ügyi helyzet elejétől fogva próbál­nak segíteni, például azzal, hogy irányelveket adnak ki, vagy éppen velünk tárgyalnak arról, mire van szükség. Azonban a halmozottan hátrányos helyzetben, vagy mély­szegénységben élő tanulók esetében is minden a tanárokon és a szülőkön múlik. Az a kérdés, hogy a szülők tudják-e az érintett gyerekeket ott­hon tanítani, illetve van-e lehetőség az internetes távoktatásra. Itt fontos kiemelni, hogy a köztelevízió (RTVS) csatornáin elindultak bizo­nyos oktatási programok. Én ezek­ben a napokban tárgyalok a közmé­diával, hogy magyarul és roma nyel­ven is készüljenek ilyen műsorok. Ez a hátrányos helyzetben lévő gyer­mekek számára fontos lehet, hiszen ezekben a családokban sokkal töb­bén nézik a televíziót, mint akiknek internet-hozzáférésük van. Milyen kérdésekkel fordulnak önökhöz a tanárok és hogyan pró­báinak segíteni rajtuk? A minap például azzal kerestek meg minket, hogy ugyan az iskolák zárva vannak, de a tanárok bemehetnek-e az épületbe? Az isko­la épületében szeretnék ugyanis fel­venni a távoktatáshoz a tanórát, mi­vel ott vannak a szükséges segéd­eszközök. Az iskolák bezárásának az az értelme, hogy ne legyenek töme­gek az épületben, így egy-egy pe­dagógus természetesen bemehet. A tanárok tájékoztatására elkészítettük a www.ucimenadialku.sk honlapot, ahol napi szinten válaszolunk azok­ra a kérdésekre, amelyekkel a rend­kívüli helyzetben az iskolák megke­resnek minket. Ide hamarosan tan­anyagokat is fel fogunk tölteni. Ezen az egy weboldalon szeretnénk összegyűjteni az összes irányelvet, határozatot, illetve, ha sikerül meg­Filip Mónika oktatási államtitkár egyeznünk a tankönyvkiadókkal, akkor a segédanyagokat is fel fogjuk ide tölteni. Ennek a kezdeménye­zésnek van a nemzetiségi oktatásra vonatkozó aloldala is, az egész hon­lap magyar fordítása pedig folya­matban van. Illetve már most is fel­tettünk olyan linkeket, ahol a szak­­tantárgyak magyar nyelvű tananya­gai érhetőek el. Ezen kívül pedig együttműködünk a Pátria rádióval és azokkal a pedagógusokkal is, akik oktatási anyagokat készítenek. Korábban a közigazgatással foglalkozott a belügyminisztéri­umban, most azonban oktatási ál­lamtitkár lett. A laikus számára meglepőnek tűnhet ez a váltás. A belügyminisztériumban főleg az önkormányzatokkal és járási hiva­talokkal foglalkoztam. Amikor az oktatási minisztérium államtitkári posztjára kaptam felkérést, én is so­kat gondolkodtam rajta. Itt fontos elmondani, hogy az oktatás része a közigazgatásnak. Azért fogadtam el a felkérést, mert a célom, hogy egy olyan változást valósítunk meg a közigazgatásban, amely nagyon fontos az oktatásnak. Az ország is­koláinak, a regionális oktatásnak meg szeretnénk változtatni a finan­szírozási módját. Engem ezért is szólított meg a miniszter, hiszen tudja, hogy milyen tapasztalatokat szereztem a regionális közigazga­tásról a belügyben. Miért van szükség az oktatási rendszer finanszírozásának át­alakítására és hogyan szeretné azt átformálni? Azért van erre szükség, mert még 2012-ben Robert Kalinák (Smer) belügyminiszter elindított egy köz­­igazgatási reformot. Ennek követ­keztében ma a járási és megyei hi­vatalok a belügyhöz tartoznak. Ezeknek az intézményeknek vannak iskolaügyi osztályai is, ahol a hiva­talnokok formálisan a belügy alkal­mazottai. Emiatt nagyon sok jogi és módszertani probléma van. Hiszen hogyan irányíthatná az oktatásügyi tárca azokat a hivatalnokokat, akik a belügyhöz tartoznak? Ráadásul a je­lenlegi helyzet miatt a belügynek nagyon nagy ebben a szektorban a hatalma, miközben a közigazgatás nem tartozik a prioritásai közé. Il­letve közvetlenül a belügyhöz tar­toznak a speciális iskolák és a kétnyelvű gimnáziumok is, amit semmi sem indokol. Mi úgy szeret­nénk megoldani ezt a problémát, hogy az oktatást kivennénk a belügy alól. Ahelyett, hogy az iskolák költ­ségvetését a belügyön keresztül utalnánk át a megyei hivataloknak, azt szeretnénk, hogy az oktatásügy közvetlenül a megyén lévő iskola­ügynek utalja a forrásokat. A me­gyék szintjén ki szeretnénk alakítani az önálló oktatási hivatalokat, ame­lyeket egységesen az oktatási mi­nisztérium irányítana. Ki szeretném emelni, hogy ez a változás nem érin­tené a helyi vagy a megyei önkor­mányzatok fenntartói szerepét. Ön szerint a magyar iskolahá­lózatnak milyen átalakításra van szüksége? Szükség van-e például iskolabezárásokra? Amellett, hogy a rám bízott ha­táskörökben is szeretnék eredmé­nyeket elérni, érzem,-hogy a felvi­déki magyarokat is képviselnem kell. Az oktatási miniszter, Brani­slav Gröhling (SaS) támogat engem abban, hogy segítsek a magyar ok­tatás ügyének. Az SaS a programjá­ban ugyan beszél arról, hogy sze­remé optimalizálni az iskolahálóza­tot, de ebben a dokumentumban az is szerepel, hogy ennek nem fognak áldozatául esni a nemzetiségi isko­lák. Az oktatási intézmények orszá­gos hálózatának átszervezése, opti­­malizációja eddig még nem volt té­ma, hiszen most főleg a vírus okozta krízishelyzettel foglalkozunk. Mit gondol arról, hogy a ma­gyar nemzetiségű tanulók egy je­lentős része szlovák iskolába jár? Ez a szülők döntése. Én magam nagyon sajnálom, hogy ez a helyzet fennáll, hiszen én is magyar alapis­kolába és gimnáziumba jártam, és ez után két szlovák egyetemet is elvé­geztem. Azt, hogy magyar iskolába jártam, egyáltalán nem éreztem hát­ránynak. Gondolom, több oka van annak, hogy a magyar szülők miért szlovák iskolába íratják a gyerme­küket. Elképzelhető, hogy a szlovák nyelv jobb elsajátításával érvelnek. Erre kívánunk a kormányprogram­ban reagálni azzal, hogy a szlovák nyelv tanításának módszertanát megváltoztatjuk. Jó lenne, ha jobban a köztudatba kerülne, hogy vannak nagyon jó minőségű magyar isko­lák. Én szeretném, ha ezt az állam­­titkárság elő tudná mozdítani. Ha si­kerül támogatást szegezni ahhoz, hogy a szülők felé kommunikáljuk a magyar iskolák minőségét, akkor ezzel eredményt tudunk elérni és motiválni tudjuk a szülőket a ma­gyar iskola választására. Milyen, a szlovákiai magyar is­kolákat érintő pontok kerülnek be a kormányprogramba? A szlovák nyelv oktatásának módszertana az egyik fontos téma, szeretnénk, ha ez a magyar iskolák­ban változhatna. Azt szeretnénk, ha az alapiskolától kezdve a középfokú oktatásig úgy tanítanák a szlovák nyelvet, mint második nyelvet. Emellett szeretném, ha belekerülne a programba a nemzetiségi oktatásügy fogalmának meghatározása. Továb­bá a pedagógusok bérének emelését is szeretnénk, de őszintén meg kell mondani, hogy a krízishelyzet miatt nem tudjuk még, hogy lesz-e erre tér a költségvetésben. Én személy sze­rint a nemzetiségi iskolákon tanító pedagógusok oktatásának javítását szeretném a kormányprogramba be­juttatni. Ennek kapcsán azt is meg kell vizsgálni, milyen minőségű az a felsőoktatás, ahonnan a magyar nemzetiségű tanárok kikerülnek. A tananyagok pedig egy további té­mát jelentenek. A járvány helyzet miatt elrendelt távoktatás jól meg­mutatta, hogy támogatni kell az on­line eszközöket, de a tanárokat is hozzá kell ezekhez szoktatni. Várható-e valamiféle átalakítás a minisztérium háttérintézménye­inek körében, lesz-e a kisebbségi oktatással foglalkozó intézmény? Az SaS programjából kiindulva inkább csökkenteni kellene a háttér­­intézmények számát. Egy ilyen ki­sebbségi intézmény létrehozása nem szerepel a terveink között. Inkább most arra összpontosítanék, hogy a létező intézményekben létrehoz­zunk egy nemzetiségi osztályt. A minisztérium nemzetiségi főosz­tályának átszervezésén pedig most dolgozunk, ennek keretében olyan hatáskörök is hozzám kerülnének majd, amelyek fontosak a kitűzött céljaink eléréséhez. (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom