Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-29 / 99. szám
4 I RÉGIÓ 2020. április 29. | www.ujszo.com Lehár Ferenc, az „europolgár” emlékezete VATAŐŐIN PÉTER Az elmúlt évtizedekben megszilárdult Lehár Ferenc kultusza egykori szülővárosában, Komáromban. Ennek egyik legfontosabb epizódja a zeneszerző 1980-ban állított és a szó szoros értelmében nemzetközi erőket megmozgató szobra, amelynek állíttatásáról Bende István (1938) beszélt az Új Szónak. Április 30-án lesz Lehár Ferenc születésének 150. évfordulója. Származását és karrierjét aligha lehetne egy adott dimenzión keresztül szemlélni — a zeneszerzés tényét leszámítva. Apja családja északmorva gyökerekkel bírt, míg édesanyjának német felmenői voltak, és ugyan ő 12 éves koráig csak magyarul tudott, zeneszerzőként végül osztrák közegben bontakozott ki igazán. 1870-ben Komáromban született, de a Víg özvegy világhírű komponistája élt Pozsonyban, Prágában, Losoncon, Budapesten, Pulán, Triestben, Bécsben, Berlinben és Bad Ischlben is. Elismertsége és emlékezete is nemzetközi, hiszen számos európai országban utcákat neveztek el róla, mi több, 1995 óta még egy aszteroida is a nevét viseli. Komáromban 1980 óta számolhatunk igazán markáns kultusszal, amely szobrának felállításával és a Lehár Park létrehozásával kezdődött. De hogyan is állt össze ez a történet? Erről beszélt nekünk a Lehárt „europolgámak” nevező Bende István, aki a csak nála fellelhető, szakszerűen rendezett, újságcikkekkel gazdagított fotóalbum segítségével idézte fel, honnan is eredt a szobor ötlete. Ajapán hatás „Úgy kezdődött az egész, hogy egy napon 1978-ban, ahogy dolgozok a városházán, egyszer csak rohannak le a kolléganők a titkárságról, jöjjek fel gyorsan, mert a prágai külügyminisztériumból hívnak, Lehárról érdeklődnek. Felmentem, a minisztérium alkalmazottja azt mondta, itt van egy forgatócsoport Japánból, és el akarnak jönni Komáromba lefilmezni mindent, mert egy tévének dolgoznak, amely különböző operettszerzőket mutat be a nézőknek. Mondtam, hogy ne haragudjanak, nincs értelme eljönni, mert itt csak egy emléktábla van, az kevés volna a japán nézőknek - de ha felhívnak két év múlva, akkor tudok majd válaszolni arra, hogy van-e értelme eljönni filmezni” - meséli az akkor, a A Lehár-szobor felállítása 1980-ban (Bende István archívuma) győzködni kellett őket, hogy Lehár figurája „lazább” megformálást kaphasson. Végül is ráálltak, hogy a komponistát úgy örökítsék meg, mint aki éppen a képzeletbeli színpadra lép fel. Süttői ajándék Mire kész lett a szobor, amelyet Pozsonyban öntöttek ki, a bolgár szobrász arról tájékoztatta a komáromiakat, hogy nincs akkora posztamense, amelyre rá lehetne helyezni az alkotást. „Átmentem a magyar barátaimhoz a túlparti Komáromba, s megkértem őket, hogy segítsenek, mert Lehár az övék is. Beleegyeztek, elvittek Süttőre. Jöttek velem az építészek is, akik tudták, hogy mekkora kőre van szükség. Ránézett a süttői kőfaragók főnöke a tervekre, megkérdezte: »mikorra kell ez maguknak?« Mondtam, hogy jobb lenne minél előbb, pár héten belül, május közepére. Azt válaszolta: »megBende István az általa összeállított fotóalbummal (A szerző felvétele) Városi Nemzeti Bizottság (VNB) alelnökeként tevékenykedő Bende István, aki szerint ez adta az lökést. Ölveczky Ferenc, a VNB elnöke, vagyis Komárom akkori „polgármestere” is támogatta a kezdeményezést. A szoborállítás kétéves folyamatának első lépése a terület előkészítése volt, amely a kérdéses ingatlanok felvásárlását és lebontását jelentette. Ezen kisebb kitérőkkel túl is voltak. Válek miniszter Közben támogatói levelet írt az akkori komáromi városvezetés Miroslav Válek kultuszminiszterhez- aki civilben a 20. századi szlovák irodalom neves költője. „Megírtam neki, hogy Lehár itt van, Komáromban, Szlovákiában, s nem büszkélkedünk vele. Úgy írtam, hogy ő is büszke lehessen a zeneszerzőre. Egy hétre rá kaptunk tőle válaszlevelet, amelyben azt írta, hogy 1990-re a minisztérium hosszú távú tervei közt szerepel egy komáromi Lehár-szobor állíttatása- tehát az állam is tervezte, de utólagjött arendszerváltás, s abból nem lett volna soha semmi. Volt nekem a minisztériumban egy osztályigazgató barátom, elmentem hozzá tanácsért, ő azt mondta: »te, a Válek nagyon szereti ha azok, akik kérik őt, azt is leírják, amit ők tesznek a megvalósításért, anyagilag is.« Hazajöttem, megfogalmaztam egy második kérelmet, leírtam mindent, amit a város tenni kíván, a parkosítás tervét is. Erre jött a válasz, hogy igen, fogadja a küldöttségünket, menjünk el a tervekkel Pozsonyba.” Végül egymillió koronát kaptak a minisztériumtól, amellyel kiegészíthették a város és a járás költségeit. Válek a helyet: tesét, Mikus Imrét bízta meg a munkálatok követésével. Bolgár szobrászkezek A színpadot és az alkotó zeneszer: zőt jelképező park tervezetét a Schwarcz-házaspár készítette el, a ; szobrász pedig a bulgáriai származású, de Szlovákiában a diákévei után letelepülő Emil Venkov lett. A né; hány évé Bazinban elhunyt művésznek nem ez volt az első komáromi alkotása, nevéhez fűződik a Mártírok emlékműve is. O maga rendkívül megszerette Komáromot, szívesen állt rá Lehár 255 centiméter magas bronzszobrának készítésére is. Bende István szerint az akkori pártvezetők álló, egész alakos szobrot szerettek volna, s ezért némileg lesz, s hogy tudják, hogy kik vagyunk, ezért a talapzatért nem fogunk kérni semmit.«” Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a Duna bal partján számtalan helyen egyébként is a Gerecse-hegység kőfejtőiből származó kövekből építettek házakat és más objektumokat - egészen a római kor óta. így a süttői kőfaragók egy régmúltba nyúló hagyományt éltettek tovább - ingyen és bérmentve. Az avatás Az avatáson, amelyre 1980. június 5-én került sor, sok ezer ember volt jelen, eljött az akkori osztrák nagykövet is, a kultuszminisztériumot az említett Mikus Imre képviselte. A Duna Menti Múzeumban egyúttal megnyílt a Lehár-emlékszoba, valamint a szakszervezetek házában operettestet tartottak a zeneszerző tiszteletére. Az eseménysor után eltelt egy kis idő, majd kiderült, hogy a japán forgatócsoport komolyan vette Bende István két évvel korábban tett ígéretét: „Az avatás után két hónappal megint csörgött a telefon, Prágából hívtak ismét, újra a japánok érdeklődtek. Hiroshi Sakada volt a forgatócsoport vezetője. Kérdezte, eljöhetnek-e, mert kimaradt nekik Komárom. Mondtam, hogy jöhetnek, mert már van mit megmutatni, hiszen közben a Lehár-emlékszobát is átadtuk. Meg is jelentek, itt voltak három napig, a sajtó is felfigyelt rájuk, mindent aprólékosan lefilmeztek.” Lehár Komáromban Bármelyik település híres szülötténél felmerülhet a kérdés, hogy az adott személy milyen kapcsolatot ápolt valójában szülőhelyével élete során. Vannak, akik szinte el sem moccannak az adott helyről -gondoljunk csak arra, hogyan „forrott eggyé” Fábry Zoltán Stósszal - mások pedig legfeljebb életük első néhány évét töltik el valamelyik városban vagy faluban. Lehár némileg különös eset, ugyanis 2 éves volt, amikor családjával Pozsonyba költöztek, de gyermekkorában számos alkalommal időzött Komáromban, anyai nagyszüleinél. Önéletrajzában említi, hogy sokat járt az erőd mellé. Felnőttként azonban már sosem kereste fel a Duna menti várost, ebben azonban nem az érzései, hanem szüntelen elfoglaltságai és zeneszerzőimunkájagátoltameg. 1940- ben, amikor szülőházánál emléktáblát avattak, meghívták, de udvariasan elutasította a zeneszerzői munkájára hivatkozva. Állandósult kultusz 1980 óta tehát új időszámítás kezdődött a komáromi Lehár-kultusz történetében. Szénássy Zoltán helytörténész például elkészítette a zeneszerzőről szóló, szlovákul és magyarul is kiadott monográfiáját, amely Bad Ischlben, Lehár Ferenc hagyatékában fellelhető anyagokra is támaszkodik. Több komáromi városvezetés is komolyan vette a zeneszerző emlékezetét, de a civil szféra sem feledkezett meg a város szülöttéről, időközben létrejött a Lehár Ferenc Polgári Társulás is. Idén a járvány ugyan megzavarta a 150. évforduló megünneplését, de például a Lehárgálát így is megtartják a virtuális térben április 30-án. Ami Bende Istvánt illeti, egyszer a komáromi múzeumnak akaija felajánlani a szoborállításról szóló fotóalbumot, valamint az alkotás eredeti makettjét, amit a szobrásztól kapott ajándékba az avatást követő éjjelen. RÖVIDEN Változások a buszközlekedésben Párkány. A városháza döntése alapján az 1-es és 2-es autóbuszjáratok május elsejétől hétfőtől szombatig közlekednek csak, az autóbuszok a szombati menetrend szerint közlekednek. A 3-as számú járat egyáltalán nem közlekedik. Továbbá május elsején, pénteken, május nyolcadikán, pénteken és vasárnaponként egyáltalán nem fognak közlekedni a városi autóbuszok Párkányban. A rendelet visszavonásig érvényes - közölte szerkesztőségünkkel az Arriva vállalat. (buch) Tömegbaleset az Rl-esenr két halott Nyitrageszte (Hosfová). Öt személygépkocsi ütközött össze Nyitrageszte közelében hétfő éjjel. Ketten életüket vesztették, ketten pedig megsérültek. Sajtóhírek szerint az egyik áldozat ismeretlen okból megfordult és két kilométeren keresztül a forgalommal szemben hajtott. A baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. (ú) DP200262
