Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-25 / 96. szám

RÉGIÓSPORT 2020. április 25. | www.ujszo.com • 201 „Egy bajnoki cím hatalmas eredmény, de a játékosok fejlődése fontosabb" KISS TAMÁS A DAC U19-es labdarúgó­­csapata a bajnoki cím komoly esélyese volt az utánpótlás­bajnokságok lefújásáig, nagy versenyfutásban a zsolnaiak­kal és a pozsonyi Slovannal. Ennek apropóján Michal Kuruccal, a gárda vezetőedző­jével beszélgettünk edzői kar­rierről, tervekről, taktikáról és az akadémiai munka fontosságáról. Hogyan jött a megkeresés a Du­­naszerdahelytől? Jan van Daele, klubunk sportigaz­­gatójavette fel velem a kapcsolatot. Szerette volna, ha Nyitóról átte­szem a székhelyemet Dunaszerda­­helyre. Leültünk beszélgetni a szak­mai elképzeléseinkről, hamar dűlőre jutottunk. 2008-ban már volt itt a Moh­­szeni-korszakban, meséljen rövi­den arról az időszakról. Lehet, nem volt egy sikeres kor­szak, de nekem sokat adott az a két év. Jó tapasztalatként éltem meg, amit a későbbiekben kamatoztatni tudtam. A mostani szerepvállalá­somnál is fontos volt, hogy már is­mertem a várost, ismertem a labda­rúgás körül tevékenykedő embere­ket, nem kellett egy teljesen új kör­nyezetbe csöppennem. Valóban sok volt a negatívum, de úgy vettem, mint egy jó praxis az életben, és a mai napig hálás vagyok, hogy megadták nekem a lehetőséget. Milyen a futballról alkotott fel­fogása? A futballról alkotott képem tük­röződik a játékunkban is. A táma­­dófutballt preferálom. Mindig arra törekszünk, hogy sok gólt lőjünk. Ezt jól mutatja az is, hogy mi lőttük a legtöbb gólt a bajnokságban. Minél több időt akarunk tölteni az ellenfél térfelén, alapjátékunkba tartozik, hogy magasan letámadunk, nem en­gedjük kibontakozni az ellenfelet. Amit kérek a játékosoktól, azt ma­radéktalanul teljesítik, de mindig van hová fejlődni. m Michal Kuruc azt szereti, ha az ellenfélnek kell alkalmazkodnia az ő játékukhoz Michal Kuruc ► Klubjai játékosként: Poprad,Svit, Lamaő, ŐKP Bratislava, Blatné ► Klubjai edzőként: 2006-2008: Senec (a felnőttcsapat segéd­edzője) 2008-2010: DAC (a tár­ta lékcsa pat vezetőedzője, a felnőttcsapat segéd­edzője, a felnőttcsapat ideiglenes vezetőedzője, ifjúsági sportigazgató) 2010-2019: Nitra (a tar­talékcsapat vezetőedzője, a felnőttcsapat segéd­edzője, a felnőttcsapat vezetőedzője, az U19 vezetőedzője, ifjúsági sportigazgató), 2019-DAC (azlll9 vezetőedzője) ► Edzői sikerei: 2x Csehszlovák Kupa­győztes (Nitra, U19), 2x szlovák bajnok (Nitra, U19), Szlovák Kupa­döntős (Senec) Az U 19-es dunaszerdahelyi csapat erősen támadó felfogásban játszott a bajnokikon (Fotók: fcdac.sk) Mennyire elégedett a csonka szezonnal? A 20 forduló alatt 13 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség a mérlegük, második helyen álltak a tabellán. Természetesen elégedett vagyok. Igaz, hogy pár alkalommal pontokat hullajtottunk. Ezeken a mérkőzése­ken is egyenrangú ellenfeleknek bi­zonyultunk, sőt, bátran kijelenthe­tem, hogy mind a négy mérkőzésen, amelyeken döntetlent értünk el, a já­ték képe alapján győzelmeket érde­meltünk volna. Az eredmények megfelelőek, de ez legtöbbször jó játékkal is pá­rosul. Az U19-ben már van ered­ménykényszer, vagy az a fontos, hogy a játék minősége kiegyensú­lyozott legyen? Mi az a korosztály vagyunk, amely már közel van a professzionális szinthez. Megpróbáljuk a játékoso­kat felkészíteni a szintugráshoz. Eredményesen akarunk játszani, de ez nem mehet a szép játék rovására. A játékosaimat mindig megdicsé­rem az öltözőben, ha jól játszottak, még ha az eredmény nem is opti­mális számunkra. Akkor vagyunk a legboldogabbak, ha a kettő ötvö­ződik. A szezon során erre egyálta­lán nem lehetett panasz. Mennyire fogékonyak a futball taktikai részére a játékosai? Nagyon fontos a jó taktika meg­tervezése és a kivitelezése is. Mindig tanulunk valami újat. Szerencsére a játékosok megértik, hogy a taktikai felkészültség ma már elengedhetet­len a futballban, és ha fejlődni sze­retnének, akkor nyitottnak kell len­niük a labdarúgás ezen irányába is. Ön Nyitrán is ért el szép sikere­ket az U19-esekkel, kétszer is baj­nokságot nyert velük. Összeha­sonlítaná az ottani és a dunaszer­dahelyi akadémiát, felépítésük­ben, infrastruktúrában? Nyitón egy jól felépített struktúra szerint működik az utántpótláskép­­zés. Nagy előny Nyitrán, hogy a já­tékosok egy osztályba is járnak az iskolákban. Szinte az egész napjukat együtt töltik. Itt, Dunaszerdahelyen sajnos erre csak részben van lehető­ség, mivel vannak szlovák, magyar és külföldi játékosaink is. Nyitón már évek óta minőségi játékosok ke­rülnek ki az akadémiáról, ami az ott dolgozó szakemberek érdeme is. Itt, Dunaszerdahelyen még a tanuló fá­zis zajlik. Nagyon sok progresszív, új dologgal találkozunk. Itt az edzés­­lehetőségek magasabb szinten van­nak, több pályán gyakorolhatunk, nagyszerű körülmények között. Az akadémia orvosi, rehabilitációs központja fejlett. Á regenerációs le­hetőségek is magas szinten vannak. Minden adott, hogy jó munkát le­hessen végezni, mind az edzőknek, mind a játékosoknak. Mostani csapatánál erős keret alakult ki, akik közül többen is az A csapattal edzenek. Nem okoz gondot, hogy pl. egy taktikai edzé­sen a csapat több tagja nem tud részt venni? A taktikánk minden mérkőzésen ugyanaz, nem alkalmazkodunk az ellenfélhez. Azt szeretném, hogy az ellenfélnek kelljen a mi játékunkhoz szabnia a taktikáját. Jobban örülnék, ha együtt tudna edzeni az egész csa­pat, de azoknak a játékosoknak, akik a felnőttcsapattal gyakorolnak, ha­talmas pluszt nyújt, hogy testközel­ből megismerhetik a profi futballt. Az ott megszerezett tapasztalataikat mi is kamatoztatni tudjuk az ifjúsági csapatban. Minek örül jobban: ha a szezon végén megnyerik a bajnokságot, vagy hogy az idény során a csapat keretéből egyszerre lenne pályán négy játékosa a felnőttcsapatban bajnoki mérkőzésen? Mindkét forgatókönyvre siker­ként tekintek. A bajnoki cím büsz­keséggel töltené el az egész klubot, de az idő múlásával már nem lenne akkora értéke, mint annak, ha az if­júsági csapatból a tehetségek állan­dó jelleggel ott lennének a MÓL Aréna gyepén. A vezetőség és én is boldog lennék, ha elmondhatnánk, hogy a közös munkánk által fejlődő játékosok megvetik a lábukat a fel­nőttcsapatban. Megemlíteném, hogy a téli felkészülés alatt, mikor a DAC a Nitrát fogadta az akadémián, örömmel töltött el, hogy a nyitói csapatban a volt játékosaim léptek pályára, akiket három évig edzet­tem. Ők már állandó jelleggel sze­repelnek bajnoki mérkőzéseken is. Ez visszaigazolás az elvégzett mun­kámra is. A segítője egy igazi dunaszerda­helyi legenda, Gogh Árpád. Vele gördülékenyen megy az együtt­működés? Nagyon jól megértjük egymást emberileg és a futball szempontjából is. Sokszor beszáll a gyakorlásokba is. Fel tudja tüzelni a játékosokat, ösztönzi őket a jobb teljesítményre. Olyan ember, akire példaképként te­kinthetnek. Ez útmutatás lehet a jö­vőre nézve is, hogy fokozatosan be­­vonzzuk a klub legendáit az ifjúsági nevelésbe, akik karrierje pluszmoti­vációként hatna a játékosokra. JFutballistakarrierje nem te­kinthető kiemelkedőnek. Ennek ellenére az edzői pályája felfelé ível. Nagelsmann (Leipzig), Tu­chei (PSG) például szintén nem nyújtottak maradandót a futball­­pályán, mégis sikeres trénerek. Van példaképe az európai fiatal edzőgeneráció közt? Nincs saját példaképem. Örülök az adódó lehetőségeknek, amit a múlt­ban Nyitrán és jelenleg Dunaszer­dahelyen is megkapok. Minden na­pot élményként élek meg edzői kar­rieremben. Sokat tanulok a kollé­gáktól, akikkel állandó jelleggel eszmecserét folytatunk. A klubon belül mindenki nyitott a párbeszéd­re. Minden egyes napon fejlődni tu­dunk, a meglévő tapasztalatokat hasznosítva. Önnek Pro licences edzői képe­sítése van, ami a legmagasabb szint. Milyen módon fejleszti ma­gát? A klubnak kiváló kapcsolatai vannak szerte Európában. Tavasszal is részt veszünk egy tanulmányi úton. Jártam már Hollandiában, Né­metországban, értékes tudásanyag­gal gazdagodtam. Minden egyes edzőnek állandóan fejlesztenie kell önmagát. A futball világa gyorsan fejlődik, ehhez mindenkinek alkal­mazkodnia kell. Sokat lehet fejlődni mérkőzések elemzésével, új edzés­elemek megalkotásával. Edzői karrierje nagy részét if­júsági és fakócsapatoknál töltötte. A felnőttfutballban eddig segéde­dzőként és átmeneti vezetőedző­ként tevékenykedett. Nem gon­dolkozik azon, hogy szinten lép­jen, és felnőttcsapatot eddzen ál­landójelleggel? Minden a lehetőségeken múlik. Az U19-nél és a felnőttlabdarúgás­ban érzem magam otthonosan, itt tu­dok a legtöbbet adni a csapataim­nak. Nem hiszem, hogy a diákok és az előkészítők kategóriájában meg­találnám a számításomat. Ha azt mondaná önnek a klub tulajdonosa, hogy nyártól ön irá­nyíthatná a DAC felnőttcsapatát, elfogadná az ajánlatot? Nem ijednék meg a lehetőségtől, de a jelenlegi feladatkörömmel is maximálisan elégedett vagyok, él­vezem a közös munkát az ifjúsági csapattal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom