Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-14 / 86. szám
[XiMQIISHHHI______________________________________FOCITIPP ■ 2020. ÁPRILIS 14.__________________________________________ A bajnoki címtől a Deportivo a másodosztály kieső helyéig: hanyatlásának története Húsz évvel ezelőtt a Deportivo La Coruna bajnoki címet ünnepelt az élvonalban, most viszont a kiesés elkerüléséért küzd a másodosztályban. Mi történt Spanyolország egyik leggazdagabb hagyományú csapatával? ARgl Zaragoza ellen hazai pályán elszenvedett 3-1-es vereség után még decemberben nyilatkozta a spanyol médiában egy frusztrált Depor-szurkoló, hogy „hétrőlhétre egyre rosszabb a helyzet, nem lámi, mikor áll meg a klub zuhanórepülése.” A Zaragoza elleni vereség azt jelentette, hogy tizenkilenc forduló után a Deportivo az addig megszerzett tizenkét pontjával visszacsúszott a másodosztály utolsó helyére. Húsz évvel a klub egyetlen élvonalbeli bajnoki címe után a Deportivo 41 pozícióval került lejjebb a spanyol futball piramisában, megállíthatatlanul haladva a teljes katasztrófa irányába. Drámai végjátékok A Deportivo közelmúlt béli története egy katartikus végjátékkal kezdődött 2000. május 19-én, amikor is a bajnokság utolsó fordulójára listavezetőként fordult rá a csapat. A Deportivo előnye három pont volt a második Barcelonával szemben, ráadásul azt az Espanyolt fogadta hazai pályán, amely a Barcelona tartományi riválisaként szívesen asszisztált a galíciaiak bajnoki címéhez. A feladat'pofonegyszerűnek ígérkezett - már egy dönteden is elég lett volna a bajnoki címhez ám a Depor-szurkolók emlékezetében felrémlett az 1993/1994-es szezon, amikor az utolsó fordulóban a Valenciát kellett volna legyőzni a bajnoki elsőséghez. A Deportivo 90 percen keresztül nem tudott a kapuba találni, a hosszabbításban viszont büntetőhöz jutott. Az első számú büntetőrúgó Donatót addigra már lecserélték, Bebeto pedig túlságosan ideges volt ahhoz, hogy abban a szituációban egy ilyen fontos lövést magára vállaljon, így Miroslav Djukic állt oda a labda mögé. A teljes szezon azon a tizenegy méterről megeresztett lövésen állt vagy bukott. Djukic megremegett a felelősség alatt, és a gyámoltalan kísérletét végül könynyedén fogta a kapus, ezt követően pedig a valenciai játékosok - akik, mint utóbb kiderült, a szolgálatukért jókora bonuszt kaptak a Barcelonától - lepörgették az órát, ezzel összetörve minden szívet az Estadio Riazor stadionban. Ezek után nem csoda, hogy senki sem élte bele magát a bajnoki címbe az 1999/2000-es szezon utolsó fordulója előtt - a trófeát a pályán kellett megnyerni. A Deportivo Donato és Roy Makaay góljával végül 2-0- a megverte az Espanyolt, így története során először elhódította a bajnoki címet. A Deportivo soha nem látott magasságokba jutott, de a „SzuperDepor” néven elhíresült csapatnak voltak még csodálatos pillanatai az évezred derekán. Még ugyanebben az évben megnyerte a Spanyol Szuperkupát, majd 2002-ben ismét, miután a Király-kupa döntőjében a Santiago Benabéu stadionban legyőzte a Real Madridot. Az a siker azért is maradt emlékezetes, mert a Real Madrid 2002-ben ünnepelte fennállása századik évfordulóját, így amikor a Deportivo játékosai felemelték a trófeát, a A SzuperDepor es az AC Milan BL-összecsapása a sorozat legemlékezetesebb mérkőzései közé tartozik BL, negyeddöntő, visszavágó, 2003/2004 Deportivo La Coruna (spanyol)-AC Milan (olasz) 4-0 (3-0) Vezette: Meier (svájci) Deportivo: Molina - Manuel Pablo, Jorge Andrade, Naybet, Romero - Victor, Sergio (Duscher, 87.), Mauro Silva, Luque (Fran, 66.) - Valerón (Djalminha, 91.), Pandiani. Milan: Dida - Cafú, Nesta, Maldini, Pancaro (Rui Costa, 77.) - Gattuso, Pirlo (Serginho, 59.), Seedorf - Kaká - Tomasson (Inzaghi, 67.), Sevcsenko ® 5. Pandiani, 35. Valéren, 44. Luque, 76. Fran Továbbjutott: a Deportivo La Coruna 5-4-es összesítéssel szurkolóik „Boldog születésnapot” kívánhattak a madridiaknak. A sors fintora, hogy ugyanebben az évben, ugyanezek a szurkolók „el a vezetőséggel” rigmusokkal tüntettek a saját vezetőik ellen. De mi vezetett ideáig? A sztárok távoztak, a klub eladósodott A bajnoki címet követő két szezonban a Deportivo egyaránt a második helyen végzett a bajnokságban, a 2002/2003-as idényben pedig harmadik lett. Mindegyik évben ott volt a Bajnokok Ligájában, sőt, a 2003/2004-es szezonban egészen az elődöntőig jutott, ahol csak 1-0- s összesítésben maradt alul a Jósé Mourinho vezette, későbbi győztes Porto ellen - és az az egy gól is büntetőből született. A 2004/2005-ös szezonban viszont már a nyolcadik helyig csúszott vissza a csapat. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a sikeredző Javier Irureta módszerei elavultak a rohamosan fejlődő futballban, amit még a keret játékosai is elismertek, mielőtt mesterük 2005 nyarán elhagyta volna a csapatot. A folyamatos hanyatlás miatt a Deportivo már nem tudta ugyanazt a szerepet betölteni az átigazolási piacon, mint korábban, a legnagyobb játékosai közül csak néhányan maradtak meg, a legtöbben távoztak. A keret átalakult, már sohasem volt olyan, mint azelőtt. Az 1980 óta hivatalban álló karizmatikus elnök, Augusto César Lendoiro korábban olyan játékosokra költött, mint Bebeto, Rivaldo, vagy a bajnoki címben elévülheteden érdemeket szerzett sztárok, ám ahogy a klub adósságai növekedni kezdtek, elzárta a pénzcsapot. Innentől kezdve már csak álom volt, hogy a Riazor közönsége szupersztárokból álló kezdőcsapatot láthasson a pályán. A Deportivo ilyen helyzet közepette évekig megbújt a spanyol bajnokságban, de aztán elkerülhetedenül is utolérte a kiesés: először 2011-ben, majd 2013-ban. Ezek a kudarcok csak még tovább faragták a klub anyagi lehetőségeit, és ez még akkor is igaz, ha a Deportivo mindkét esetben azonnal visszajutott az élvonalba. 2013-ban a klub adóssága 156 millió euróra rúgott. A márciusában nyilvános(Fotók: TASR/AP, képarchívum) ságra került pénzügyi jelentésben a Deportivo fizetésképtelenségét a valóságtól való elszakadással és az eszeden befektetésekkel magyarázták. Ez gyújtotta be azt a kanócot, ami végül Lendoiro elnök lemondásához vezetett, amit 2013 karácsony estéjén jelentettek be. Tudta? Az 1992/1993-as és a 2003/2004 szezon között a SzuperDepor nemcsak hogy nyert egy bajnoki címet, de négy-négy alkalommal végzett a második és a harmadik helyen is. Válság és hatalmi harc Lendoiro távozása után felcsillant a remény. 2014-ben a Deportivo feljutott az élvonalba, ahol aztán a következő négy évben sikerült is Egy felejthetetlen meccs A 2003/2004-es Bajnokok Ligája-sorozat számos emlékezetes összecsapást hozott, de talán ezek közül is kiemelkedik az AC Milan és a Deportivo csatája. Bár a piros-feketék 4-1-re megnyerték a negyeddöntő első találkozóját, a La Coruna-i visszavágón a Deportivo 4-0-ra legyőzte a Serie A éllovasát, s így bejutott az elődöntőbe. A spanyolországi mérkőzésen a Deportivo azonnal letámadta a Milant, s már az ötödik percben Pandiani lapos, 16 méteres lövésével megszerezte a vezetést. Valerón a 35. percben Didát megelőzve az üres kapuba fejelt, majd még a játékrész vége előtt Luque Nesta hibáját kihasználva egyedül vezethette rá a labdát a vendégek kapusára, és a léc alá lőtt. A szünetben már a vendéglátók érezhették magukat továbbjutónak, a 76. percben pedig tovább folytatódott a Depor-csoda: Fran a tizenhatos bal sarkánál egy szemtelen csellel becsapta Gattusót, majd 14 méterről a kapu bal oldalába lőtt. A spanyol csapat parádés teljesítménnyel, s nagy meglepetést okozva elütötte a továbbjutástól jóval esélyesebbnek tartott ellenfelét.
