Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-11 / 85. szám

www.ujszo.com | 2020. április 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Zöld átrendeződés a kék égbolton A járvány után lényegesen környezetkímélőbb lesz a repülés SZABÓ LACI S ötét felhők gyülekeznek a légitársaságok felett, és szinte biztos, hogy sok nem éli túl a koronavírus­­járványt. Ezzel együtt az is biztosra vehető, hogy megváltozik a légi közlekedés, teljesül azok álma, akik azt szerették volna, hogy kevesebb repülő legyen az égen, ezzel pedig csökkenjen a károsanyag-kibocsátás, így tisztább lesz a levegő. Azzal a legtöbb iparági szakértő egyetért(ett), hogy szükség van a környezetkímélő repülésekre, ám azt is biztosra vehetjük, hogy még a leg­nagyobb klímavédelmi aktivisták sem ilyen áron szerették volna elérni a légi közlekedés zöldülését... Ám számukra is van egy jó hírünk - a válság után, ha ismét fellendül a légi forgalom, a korábbinál sokkal kör­nyezetkímélőbb lesz. Ha most ránézünk a repülőgépek valós idejű követését mutató oldalra, láthatjuk, hogy szinte eltűntek a re­pülők Európa és a világ egéről - pontosabban a korábbi forgalom csupán 5-10 százaléka zajlik ma. Már alig van üzemelő légitársaság, a legtöbb a kifutópályákon parkoltatja gépeit, jobb időkre várva. Nem is olyan régen még az volt az egyik központi téma, hogy csökken­teni kell a rövid távú járatokat, hiszen így tehető zöldebbé a légi közleke­dés. Ma már szinte nincs sem rövid, sem hosszú távú járat, így ez a cél, ha ideiglenesen is, „teljesült”. A válság egy újabb folyamatot is felgyorsított, a zöldülést. Nem arra gondolunk, hogy a kevesebb, szinte minimális járat kisebb károsanyag­kibocsátással jár, hanem az új trend­re. A légitársaságok ugyanis a terve­zettnél sokkal korábban vonják ki a régi, környezetszennyezőbb gépei­ket, így amikor újra a levegőbe emelkednek a gépek, már javarészt modernebb, zöldebb repülök fedél­zetén ülhetnek az utasok. A KLM például március végén landolt utol­jára a négy hajtóműves Boeing 747- essel, ismertebb nevén a Jumbóval, pedig a holland légitársaság azt ter­vezte, hogy 2021 januárjáig, azaz a géptípus flottába emelésének 50. évfordulójáig maradnak a géppark­ban. Hasonló elhatározásra jutott több más fuvarozó is, így a terve­zettnél korábban búcsúznak a ré­gebbi, környezetszennyezőbb gé­pektől, hogy az újrainduláskor már a modernebb, kisebb károsanyag­­kibocsátású repülőkkel szállítsák az utasokat. Nemcsak a zöldülés, ha­nem a költségcsökkentés jegyében is. Hasonlóan kérdéses az Airbus A3 80-as sorsa is, ezeket az óriásgé­peket szintén rendkívül költséges üzemeltetni, és még az előző korszak utazási hullámát meglovagolva ké­szültek, azaz a gyártáskor nem volt szempont a költség és a környezet­kímélő kialakítás. Biztosra vehetjük, hogy a járvány után az eddiginél lényegesen kör­nyezetkímélőbb lesz a repülés, az első fázisban a kisebb forgalom mi­att, ám amikor újra eléri a válság előtti szintet az utazási kedv, akkor a modem, kisebb károsanyag­­kibocsátású gépek hozzák meg a zöld fordulatot. Abban viszont mindenki egyetért, hogy nem ilyen áron szerettük volna elérni az égbolt „kizöldülését”. Félmilliárddal nőhet a szegények száma a koronavírus miatt Világszerte félmilliárddal nőhet a szegények száma a koronavírus-járvány miatt, figyelmeztetett a nagy­­britanniai székhelyű Oxfam segélyszervezet. Az Oxfam felszólította a világ ve­zetőit, készítsenek gazdasági mentő­csomagot a fejlődő országok és kö­zösségeik felszínen tartására. A kérés aktualitását a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és a G20 pénz­ügyminisztereinek jövő heti találko­zója adja. A jelentés szerint 6-8 szá­zalékkal emelkedhet a szegénységi ráta a 2018-as szinthez képest a jár­ványt övező gazdasági intézkedések miatt. „Mindez 10 évvel visszavet­heti a szegénység elleni harcot, sőt, Fekete-Afrika, a Közel-Kelet és Észak-Afrika egyes régióiban akár 30 évvel is” - áll a tanulmányban. Ha a járvány miatti gazdasági visszaesés következtében 20 száza­lékkal csökkennek a jövedelmek, az­zal további 548 millió ember kerülhet a napi 5,5 dolláros bevételi küszöb alá. Az Oxfam azt javasolja, hogy pénz­ügyi segélyekkel, a kisvállalkozások támogatásával és szegény országok tartozásainak felfüggesztésével ke­zeljék a nehézségeket. A szervezet szerint emellett az IMF-nek egy ezer­­milliárd dolláros pénzügyi ösztönző­vel kellene hozzájárulnia a problé­mák megoldásához. Az Oxfam fel­szólította a gazdag országokat, hogy azonnal növeljék a legszegényebb ál­lamok támogatását célzó segélyeket, és vezessenek be rendkívüli szolida­ritási adókat. (MTI) Mit tesz a járvány a politikai kultúrával? SZOMBATHYPÁL K arantén és politikajárvány kontra gazdasági válságkezelés: Magyarországon az átmeneti nemzeti összefogás helyett fo­kozódnak a békebeli közéleti indulatok. Szlovákiában a katonaság roma telepeket zár le a koronavírus miatt, Magyarországon a kormány csak meghosszabbította határozatlan időre a kijárási korlátozást, nem szigorított rajta, amit az ellenzék kifogá­sol, viszont a húsvéti hosszú hétvégére a polgármesterek felhatalmazást kaptak keményebb rendelkezésekre - Orbán Viktor tudja, hogy a magya­rok örök kurucok vagy inkább slampos az élet a „diktatúrában”? Mi van itt, kérdezheti fejét kapkodva az ember, ha nem akar beállni a primitív törzsi értelmező mezőbe, ahol a járvány ürügy a magyar miniszterelnök meg­buktatásáról álmodni, vagy ahol a vírushelyzet megítélése egybeesik a kormányzati kommunikációval, legyen az bármi aznapra. Türelemre lenne most szükség. A járvány kezelésének egészségügyi­­politikai-gazdasági sikerességét utólag dönti el az idő: az alapos elemzések és a világszerte alkalmazott stratégiák összevetése, már amennyiben összehasonlíthatóak ebben a tekintetben az országok. Kétlem, hogy igazán objektiven igen: tényleg egy új globális jelenség mutatkozott be, a tapasz­talatok korlátozottak. Magyarországon járványügyben sem jött létre ideiglenes nemzeti meg­egyezésjóindulatú hozzáállás a hivatalos szervek erőfeszítéseihez, sokkal inkább a napi politikai viták és utálatok egyenes folytatása, kivetülése tör­ténik a koronavírus árnyékában. Jöjjön bármiféle lépés, hangozzék el bár­milyen nyilatkozat, minden azonnal, szinte gépiesen a kormány-ellenzék koordináta-rendszerben értelmeződik. Ha Orbán elvonja ajogokat és szi­gorít, akkor diktátor, ha éppen odaadja a döntéseket a polgármestereknek és nem keményít be, akkor döntésképtelen cinikus felelősséghárító; ha in­gyen parkoltat Budapesten, vírusrobbantó, ha végre maszkokat hozat, ké­sőn teszi - egyszerűen nem hozhat jó döntést az őt rühellők gondolkodása szerint, hiszen 01G eleve csak rossz dolgokat tesz: vita ebben nincs, döntsd el, hova állsz, a magyar diktatúra vagy az európai szabadság olda­lára. Ennek a törzsi háborúnak élharcosai olyan úgynevezett csúcsértel­miségiek is, akiktől elvileg higgadtabb és árnyaltabb gondolkodást vár­nánk - persze, ha nem a történelmet tanulmányozzuk, amely ezer példával szolgál a politika bűvkörében csapdába esett értelmiségről. Járvány idején jönnek a politikai józanságot megtámadó fertőzések is: amikor például régi szoci csibészek javasolják elvenni újoligarcháktól a pénzt azzal a jelszóval, hogy a szegényeknek kell odaadni: a dolgot ne­vezhetjük némi gyanakvással Robin Houdini-ciklusnak. Komolyan gon­dolja valaki, hogy Mészáros Lőrinc „magánvagyonának” szétosztása kontra Dobrev Klára néhány kórházi ajándékmaszkja számolja fel a rend­szerváltás harminc évének torzulásait? Ettől persze a válság kezelésébe igenis bele kell vonni a tehetősebb rétegeket a társadalmi szolidaritás je­gyében. A vírus okozta piaci válság kapcsán elhangzik ismét a feltétel nélküli alapjövedelem terve is, de mitől lenne baloldali egy ilyen törekvés? Az én szememben a baloldaliság a munka tiszteletét jelenti, a baloldal a minél nagyobb foglalkoztatásért küzd, nem pedig a segélyekért, amelyek kivált­ják a munkát, s az emberek egy részéről végképp lemondva vernek nekik némi pénzt, bódulatot és szórakozást, ahogyan a disztópiákban gyakran olvasható; ehhez képest a makacs baloldaliak azért küzdenének, hogy le­gyen munka, s vele társadalmi státus és önbecsülés. A valódi baloldaliak­nak e küzdelemben egy ponton kötelező lenne szembeszállniuk az úgyne­vezett fejlődéssel, a technika primátusával, amely a haszon növelése érde­kében a racionalizálás jelszavával gépekre cseréli az embereket. Lehet baloldali valaki úgy, hogy elkerülhetetlen jónak tartja a technika fejlődé­sét, s vele elkerülhetetlennek a munka megszűnését tömegek számára? Kérdések, melyeket egy globális krízis hóz felszínre, dilemmák, melye­ket nem ajárvány szorításában kellene politikai divattermékké erősíteni. FIGYELŐ Karanténban az egész parlament Botswanában Mokgweetsi Ma­­sisi elnök és az egész parlament két hétre karanténba került. Előt­te a képviselők megszavazták a veszélyhelyzet kihirdetését, de nem időkorlát nélkül, hanem fél évre. Mindegyik képviselő átesik a koronavírusteszten, mert a vírus elleni védelmükről gondoskodó egyik egészségügyi dolgozóról kiderült, hogy fertőzött. Az egészségügyi miniszter tudatta a képviselőkkel, hogy a nővér, aki eddig azt mérte, van-e lázuk, megfertőződött. A képviselők választhatnak, hogy otthonukban lesznek-e karanténban, vagy va­lamelyik kormányépületben. (MTI) Kambodzsa a sajtó ellen harcol A kambodzsai parlament megsza­vazta ajárvány miatti szükségálla­pot bevezetését, az új törvény azt is lehetővé teszi, hogy Hun Sen mi­niszterelnök szigorú ellenőrzést gyakoroljon a média fölött, és a pánikkeltőnek vagy a nemzetbiz­tonságra veszélyesnek ítélt hírek tévesztését szankcionálja. Az igazságügyi minisztérium azt mondta, ez a közrend védelmét szolgálja, és más demokratikus or­szágok is elfogadtak hasonló ren­delkezést. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom