Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-02 / 51. szám
wvwv.ujszo.com | 2020. március 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Duplán kisebbségben Parlamentbe jutni csak az egyéni érdekek, sértődöttségek, önző taktikázások háttérbe szorításával, valódi, teljes összefogással lehet Nem mehet ugyanúgy ezután, mint eddig. Ehhez csak egy kis adalék a Duna túloldaláról. Nem kell az anyaországtól elszakadni ahhoz, hogy kisebbségben érezze magát az emberfia. Magyarország határain belül, magyar nemzetiségűként is kerülhet kisebbségbe bárki, olyannyira szétszakadtak ott a táborok, olyan nagy lett a megosztottság, hogy szinte már nem is tartja magyarnak az egyik a másikat. Dél-Szlovákiában nem lenne szabad dupla kisebbségbe kerülnie a magyarság egyik felének sem, történjen bármi a közéletben. Annál is inkább, mert a Felvidék érdekei valószínűleg nem attól függően változnak, hogy ki-ki hogyan is látja az itt élők közül a világot. Mindenki azt szeretné, hogy Dél- Szlovákiában épüljenek tovább az autópályák, hogy magyar iskolákban oktassák magas színvonalon a gyermekeiket, hogy ide települjenek hozzáadott értéket adó beruházások, hogy itt fejlődjön az idegenforgalom, a mezőgazdaság, és ide is jusson a kórházfejlesztésekből. Erre pedig akkor lehet nagyobb esély, amikor van parlamenti képviselete a magyarságnak. Parlamentbejutni pedig csak az egyéni érdekek, sértődöttségek, önző taktikázások háttérbe szorításával, valódi, teljes összefogással lehet. Lehet megegyezési szándékot színlelve a háttérben tovább ásni az árkokat, ami felgyorsítja a magyarság fogyását. Látjuk ezt a mostani választás után a magyarságra nézve lehangoló eredményekből is. Mert ahelyett, hogy erős mandátumot szerezve kikerülhetetlen kormányzati pozíció várna most a szlovákiai magyarságra, sokkal rosszabb helyzetből, a parlamenten kívülről kell végignéznie, mi is fog történni az országban. Mi következhet ezután? Lehet megegyezési szándékot színlelve a háttérben tovább ásni, mélyíteni, szélesíteni az árkokat, ami óhatatlanul felgyorsítja a magyarság így is jelentős mértékű fogyását. Márpedig, ha a következő választáskor még kevesebben vallják magukat magyarnak Szlovákiában, tovább csökken az esélye, hogy külön-külön indulva magyar pártok a parlamentbe kerüljenek. De hozzáállhatunk úgy is a kérdéshez, hogy megnézzük, miből van több. Abból, ami összeköti, vagy abból-e, ami szétválasztja a különböző világnézetű magyarokat. Ha abból, ami összeköti (szentül hiszek ebben), úgy haladéktalanul meg kell kezdeni az árkok betemetését, még akkor is, ha többen nem őszinte mosollyal fogják ezt megtenni. Tárgyalóasztalhoz kell ülni, és megegyezni a stratégiai, közös érdekek mentén. Ezzel együtt lobbizni azért, hogy ne legyen hátrányos a választási rendszer a kisebbségeknek. Talán naivitás azt hinni, hogy ez megtörténhet, de a szlovákiai magyarság sokkal többet érdemel annál, mint hogy néhány ember önző játszótere maradjon. NYERGES CSABA NEM, NEM MENT. SEM CSELLEL, SEM ERŐVEL A komáromi várban bejelentik a nem létező Nagy Összefogást, és megkezdődik a szlovákiai magyarság hülyének nézése. Folyt, köv...? (Cartoonizer) A túszul ejtett állam SÁNTA SZILÁRD Megvan a kitűzött cél. Sikerült a kormányváltás, a Smer ellenzékbe vonul, Robert Fico pártelnök újabb csatát vesztett. Az előző négy parlamenti választás győztese, a Smer csupán 18,29 százalékot szerzett. A kettős gyilkosság óta ezt óhajtotta az ország nagy része, tisztességes Szlovákiát követelve a tereken. Az örömünk azonban mégis keserédes, mivel a parlamenti választás első négy pártjának vezetője Igor Matovic, Robert Fico, Boris Kollár és Marian Kotleba. Talán sokan nem így képzelték el a tisztességes Szlovákiát. Bár Matovic azt nyilatkozta: Emberek, ne féljetek, jó lesz! Mégis féltő aggódással várjuk az új kormány megalakulását és munkáját. Fico hónapok óta nagyon rossz állapotban van, a vasárnapi sajtótájékoztatón is leharcolt, lerongyolódott állapotban jelent meg, nem valószínű, hogy összekapja magát, és sokadik megújulását produkálja. Elsősorban Pellegrinivel kell megvívnia a harcot párton belül, azzal a Pellegrinivel, aki a Smer-szavazóktól sokkal több preferenciaszavazatot kapott. A tartalék és maradék optimizmusunkra is szükség van ahhoz, hogy elképzeljük, ebből a felhozatalból ütőképes kormány alakulhat, és a politikai kultúra olyan irányban változik, ami egy demokratának is elfogadható. Kesereghetnek a liberális, a kereszténydemokrata, a magyar és más szavazói csoportok, több mint háromnegyed millió leadott szavazatnak nem lesz képviselete a parlamentben. Kiváló politikusok és szakemberek hiányoznak majd a törvényhozásból. Viszont szórakoztató figurákból és jelenetekből nem lesz hiány a parlamenti vurstliban, de most ezt nem tudjuk lájkolni. A választók Annyi mindent kéne még elmondanom, / S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom. Úgyhogy kezdjük el, mert van miről beszélni. Soha nem értettem, hogy miért övezik ekkora indulatok az Ismerős Arcok Nélküled című számát. A zenekart még bőven azelőtt ismertem meg, hogy politikai állásfoglalássá vált volna a hallgatása, és a Nélküledet már akkor is egy emberként énekelte velük a teljes közönség minden koncerten. Kicsit giccses? Igen. Ezt kéne énekelni a Himnusz helyett? Azt talán nem. De attól még egy erős dal, egy jó dal. Kár, hogy a politika ezt is tönkretette. A tárgyra térve: a Nélküled bizony aktuálisabb, mint valaha, mert a szlovák törvényhozás nélkülünk, szlovákiai magyarok nélkül fog működni az elkövetkező pár évben. Már az exit pollt nézve is úgy éreztem magam, „mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő”, az este folyamán pedig ez az érzés csak tovább erősödött. Mert tudtuk, mindannyian tudtuk rögtön abban a pillanatban, amikor biztossá vált, hogy most is két párt verseng majd a magyar szavazatokért, mindenki tudta, hogy egyik sem fog bejutni a parlamentbe. De nagyon rossz volt nézni. Nagyon rossz volt látni a számokat. A Híd gyakorlatilag a megsemmisülés szélére sodródott, még a három százalékot sem érte el, innen nagyon nehéz lesz felállni. Kár lenne értük, mert a nemzetek feletti együttműködés víziójára épülő politika egyedi, előremutató színfolt Közép-Európában. Az MKÖ jobban szerepelt, de dicsekvésre azért itt sincs túl sok ok. A hárompárti együttműködés nagyságrendileg megismételte az MKP 2016-os eredményét, kicsivel több szavazatot szerezve, mint négy éve. Hogy ebből mennyi köszönhető az MKP legendásan hűséges szavazóbázisának, és mennyi a (látszat)összefogás unalomig ismételt mantrájának, az az elkövetkező napokban kiderül az elemzésekből. A karikákat számolgatva valószínűleg azonnal elindul a könyöklés is a hármasfogaton belül, de ez már igazából mindegy, mert a tényeken nem változtat. Most mind a két pártra leadott magyar szavazatok elvesztek, és ezért a két párt vezetőit terheli a felelősség. Bugár Béla már jelezte, hogy lemond, meglátjuk, hogy az MKÖ részéről vállalja-e valaki a felelősséget. Mert ha megpróbálnák sikerként interpretálni ezt a 3,9 százalékos eredményt, akkor a baj nagyobb, mint hittük. Matovic nagyot nyert és hatalmas lehetőséget kapott, hogy visszanyesegesse a Smer polipjának csápjait. Ez jó hír, reméljük, él vele. Ami nem túl jó hir, hogy a választáson a populista pártok taroltak (igen, az OEaNO is az). A magyaroknál csak a PS/Spolunak volt rosszabb estéje, egy hajszállal maradtak ki a parlamentből. Trubanék elsőként mutattak példát az együttműködésre, mindig betartották a szabályokat, egyedüliként hirdettek nyílt háborút a szélsőségesek ellen. Mit kaptak? Hát ezt. Kotleba nem erősödött, de nem is gyengült. Not great, not terrible. „S bár a lényeget még nem értheted / Amíg nem éltél nehéz éveket” - énekli tovább az Ismerős Arcok. Nehéz évek jönnek? Nem feltétlenül. Az OEaNO, az SaS, és a Za Fudí is többször kijelentette, hogy garantálni fogják a kisebbségek jogait. Az ő listájukon is vannak magyarok, és sok magyar ezekre a pártokra szavazott. A Híd és az MKÖ azzal kampányolt, hogy ez nem lesz ugyanaz, mintha egy magyar párt képviselne minket. De mivel ők ismét kiütötték egymást (pont úgy, mint az európai parlamenti választáson), nem igazán maradt más lehetőségünk: bíznunk kell a szlovák pártok ígéreteiben. Hát igen. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban mindannyian pont ugyanazt érezzük. Szeretném remélni, hogy ez a mélypont, és innen már csak felfelé vezet út, de a választás utáni első nyilatkozatok alapján a politikusaink még nem jutottak el a „lényegig”. Ami pedig a Nélküledet illeti, még egyszer: jó kis dal. De politikai programnak egy kicsit kevés. És ha tényleg egy vérből valók vagyunk, akkor talán elkezdhetnénk úgy is viselkedni. hat pártot juttattak be a parlamentbe, ebből a felhozatalból kell olyan kormányt alakítani, amelyben megbíznak az állampolgárok. Mindamellett az új kormánnyal szemben óriási az elvárás, Fico és Kocner örökségét kellene felszámolni, továbbá megerősíteni a jogállamot, megtisztítani az ügyészségeket és a bíróságokat, megszüntetni a korrupciót, visszaszerezni az elvesztett bizalmat. A választópolgárok sokáig vártak arra a pártra, amelyiknek reális esélye van legyőzni Robert Ficót. Az ellenzéki vezérszerepre korábban Truban és Kiska jelentkezett, de túl sokáig tartották bizonytalanságban a kormányváltást óhajtó választókat, akik végül Igor Matovicban találták meg az esélyt a változásra. A friss győztes jobboldali populista menetelése valójában térségi és globális tendenciába illeszthető. A Smer a 2010-es parlamenti választáshoz hasonlóan 2020-ban is leamortizálta két koalíciós partnerét. A korrupt Smerrel lavírozó SNS és Híd kijózanító pofont kapott a választóktól. Ilyen súlyos vereség után nehéz felállni és újraépítkezni. A kiszámíthatatlan Matovicnak pedig fel kell nőnie a feladathoz, egészen más ellenzékből politizálni, hangosan az asztalt verni, és más miniszterelnökként felelősségteljes döntéseket hozni. Most kapott egy óriási esélyt. HEGEDŰS NORBERT
