Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-31 / 76. szám
www.ujszo.com | 2020. március 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink 77. Színház (nélkül) az egész világ: az „itt és most JUHÁSZ KATALIN S oha nem volt még ilyen szomorú a színházi világnap, mint idén. Március 27-én a szokásos hivatalos üzenet mellett a bezárt színházak vezetői és otthon ülő művészei is üzentek a szintén otthon ülő nézőknek. Abban a tudatban, hogy az idei évad gyakorlatilag véget ért, a tervezett bemutatók elmaradnak, a műsoron lévő előadások egy részét jövőre már nem játsszák, előre tervezni pedig szinte lehetetlen. Ennek a napnak 1961 óta az a célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet - és tágabb értelemben a kultúra - fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását, szóval valahogyan fókuszba kerüljön ez a terület. Nos, ez a terv sikerült. Soha ennyit nem foglalkozott a sajtó a színházakkal, bár a művészeti jellegű kérdések helyett a bevételkiesés, a füstbe ment tervek, a létbizonytalanság volt a téma. Pillanatnyilag 673 tagja van a Színházban dolgozom, de máshoz is értek elnevezésű magyarországi Facebook-csoportnak, amelyet március 14-én hoztak létre. A koronavírus-járvány idején munka és bevétel nélkül maradó színházi szakemberek ide tudják posztolni, milyen más jellegű munkát vállalnának, azok a munkaadók pedig, akik még talpon vannak, segíthetik a színházi szakmát azzal, hogy az itt jelentkezőket bízzák meg a barkácsolástól az online műsorvezetésen át a tolmácsolásig bármi egyéb munkával. (Nálunk még nincs ilyen csoport, de bízzunk benne, hogy a jó példa ragadós.) Aki pedig semmi máshoz nem ért, illetve nem jár szerencsével a munkaerőpiacon, az mesét olvas gyerekeknek az interneten, verset mond, főzési tippeket ad, próbál valahogy jelen lenni az online térben - részben azért, mert segíteni szeretne másoknak, részben pedig azért, hogy ne felejtsék el őt, mire a világ visszaáll normál üzemmódba. A színházak vezetésének is ez a célja: sorra teszik közzé korábbi előadások felvételeit, hangsúlyozva az ingyenességet, bár megköszönve az esetleges támogatást. Most pótolhatjuk, amiről lemaradtunk, hiszen ráérünk, időnk mint a tenger. varázsa vész el Én például pár perc keresgélés után közel hatvanórányi előadást jelöltem be magamnak, pedig csak a legfontosabbakat vettem számba. Ezek egy része eddig is elérhető volt aneten, de jó néhányat csak limitált ideig lehet megnézni, úgyhogy nem árt figyelni a dátumokra. A színházi világnapot is főleg ezzel töltöttem, ám éjfél felé már muszáj volt megfogalmaznom magamnak a konklúziót: ez a műfaj nem igazán működik a monitoron keresztül. Mert hiába látunk csodálatos alakításokat, remek rendezéseket, ha pont a lényeg vész el: az „itt és most” varázsa, az egyszeri és megismételhetetlen pillanatok, az a közösségi élmény, amelyet csak a nézőtéren ülve tapasztalhat meg az ember. A színészek nem véletlenül mondogatják interjúkban, hogy egyáltalán nem unalmas ötvenszer eljátszani ugyanazt, mert minden este más a közönség, másképp reagál, máshol nevet stb. Nos, ezt a vibrálást sokáig nélkülözniük kell. Az elkövetkező hónapokban kipróbálhatjuk, milyen lenne a világ színház nélkül. Sokan persze észre se vennék, hogy eltűnt. De azért remélhetőleg vagyunk pár százezren, akik lelkileg belerokkannánk a hiányába. Szájmaszkvarrás egy színházi varrodában Soros György 1 milliót ad Budapestnek A magyar kormánymódia szerint azért adja a támogatást, hogy aztán kérhessen és utasíthasson. Soros György 1 millió euróval, vagyis 360 millió forinttal támogatja Budapestet a koronavírus elleni küzdelemben. Közleményében azt írta, járvány idején mindenki veszélyben van, de sokakat különösen fenyeget, például az idősotthonokban élőket és a hajléktalanokat, akikből egyre több lehet, mert sokan veszítik el a munkájukat. Szerinte emiatt az önkormányzatok, amelyek egyébként is szűkös keretből gazdálkodnak, most hatalmas szociális problémákkal találják szembe magukat. „Budapesten születtem a nagy gazdasági világválság idején, alig egy évtizeddel a spanyol influenza pusztítása után. Ajárvány akkor több ezer halottat hagyott maga mögött Budapesten. A városban éltem át a 11. világháborút, a nyilas uralmat, az ostromot. Jól emlékszem azokra az időkre, tudom mit jelent Budapesten élni rendkívüli körülmények között”- hja Soros György a szülővárosa iránti szolidaritásból küldött adományról. Karácsony Gergely főpolgármester azt mondta, az adomány nagy könnyebbséget jelent, mert a fővárosnak és a kerületeknek is jelentősen csökkennek a bevételei, miközben nyilvánvalóan többet költ most a járvány miatt. A pénzt a fertőzés elleni védekezéshez szükséges eszközökre, valamint az orvosok, az ápolók és a szociális intézmények munkatársainak virustesztelésére fordítják. (444.hu) Meddig bírjuk még? HEGEDŰS NORBERT A járvány bezártságot és megszorításokat hozott. Új dolgokat tanulunk, új körülményekhez alkalmazkodunk. De meddig lehet ezt bírni? Hétfőn telt le a még Peter Pellegrini által elrendelt 14 napos bezártság, az újonnan felállt, Matoviő-féle kormány pedig úgy döntött, ideje megnyitni a boltok egy részét. A döntés persze csak az üzletek egy kis részére vonatkozik, és a boltoknak szigorú biztonsági előírásoknak kell megfelelniük. Teszt lesz ez mindenki számára: ha az üzemeltetők és az emberek betartják a megfelelő intézkedéseket, a járványnak nem lenne szabad erőre kapnia, mi pedig fokozatosan visszatérhetünk a korábbi, mai szemmel elképzelhetetlenül szabad életünkhöz. Ma még nehéz megmondani, hogy az eddigi intézkedések révén sikerült-e lelassítani ajárvány szlovákiai terjedését. A fertőzöttek száma viszonylag lassan, de folyamatosan emelkedik, kérdés, hogy a tömeges tesztelések beindulásával ez a szám mennyire fog megugrani. Néhányan Matovicék szemére vetik, hogy még nem kellene megnyitni a boltokat, de a másik oldalon az is látszik, hogy a bezártság hatalmas károkat okoz a gazdaságnak, és emberek százai veszítették el a munkájukat egyik napról a másikra. Ez, a folyamatos bezártság és ajárvány keltette félelem pedig nem tesz jót az emberek mentális állapotának. Lépni kellett tehát, Matovicék pedig csak minimális mértékben kockáztattak: a viszonylag kis számú üzlet kinyitása jó teszt lesz, a vállalkozóknak és cégnek nyújtott támogatások pedig talán a víz felett tudják tartani a bajbajutottakat, amíg átvonul ajárvány. De meddig fog ez tartani? Ez a milliódolláros kérdés. Mert igaz, hogy a szigorú intézkedések csökkentik a vírus terjedésének sebességét és a fertőzöttek számát, de egyúttal el is nyújtják a járványt - ezt pedig a gazdaság sínyli meg. Ebben a helyzetben nem igazán létezik jó válasz. Minden gazdasági engedmény emberéletekbe kerülhet, ugyanakkor a gazdaság bedőlése is hatalmas károkat okozhat. Meddig bíijuk még ezt a stresszhelyzetet és meddig bírja Igor Matovic kormánya? A korrupcióellenes harcnak, mellyel megnyerték a választást, most várnia kell. Azt nem mondhatja senki, hogy az új kormányfő félvállról venné a koronavírus-járványt: mióta átvette a hatalmat, a betegség elleni harc élére állt, minden kommunikációs csatornán ott van: nyugtat, intézkedik, szerepel. Talán egy kicsit túl sokat is. Matovicnak miniszterelnökként előbb-utóbb meg kell tanulnia delegálni a feladatokat: egyszerűen nem életszerű, hogy az ország első számú vezetője napi szinten többórás sajtótájékoztatókat tartson, válsághelyzet ide vagy oda. Egyrészt, mert ő maga nem is tud minden kérdésre válaszolni (erre van a szakértői stáb), másrészt talán más dolga is lenne. Harmadszor pedig nem lehet sokáig bírni ezt a hajszát. Persze az érthető, hogy a jelenlegi helyzetben Matovic magához ragadta a kezdeményezést - eleve imád szerepelni, ráadásul eddigi politikai pályafutása során főleg magánakcióiról volt híres. A helyzet viszont megváltozott, itt az ideje, hogy megtanuljon hátralépni: az új fertőzöttek számát nem feltétlenül a miniszterelnöknek kell bemondania minden nap a kamerákba. Neki ennél fontosabb dolga is van, és ahogy a dolgok állnak, a koronavírus még egy ideig velünk marad. Mert nemcsak az a kérdés, hogy mi meddig bíijuk, hanem az is, hogy Matovic és a miniszterei meddig bírják. Kár lenne, ha még azelőtt kidőlnének, hogy eredeti céljukat - a korrupció felszámolását - megvalósították volna. FIGYELŐ Húsvéti misék maximum négy fonok Ausztriában a papon kívül legfeljebb további négy ember vehet részt a húsvéti miséken - írta a Kurier a püspöki kar rendeletét ismertetve. A papok az útmutató szerint véletlenszerűen kiválaszthatnak négy hívőt, akik nem tartozhatnak az idős, veszélyeztetett korosztályokhoz, és igazolniuk kell, hogy nem fertőzöttek. Ez a négy fő vehet részt a nagyheti miséken, kezdve virágvasámaptól nagycsütörtökön át húsvétvasárnapig, tehát nem mehet minden nap más és más a misére. A püspöki útmutató szerint a négy kiválasztott „képviseli” az összes többi hívőt. (tasr) Áidozási áldozatok Belehalt a koronavírus-fertőzésbe a szerbiai Válj evő ortodox püspöke, emellett további két pap is fertőzött, de az ortodox egyház továbbra sem hajlandó figyelembe venni az óvintézkedéseket. A szerb sajtó tele van olyan felvételekkel, amelyek különböző településen készültek, és mindegyiken az látható, hogy a pap az egymástól két méterre álló híveket ugyanazzal a kanállal áldoztatja. A 71 éves püspök az egyház közleménye szerint „a hívek szolgálata közben fertőződött meg”. A szerb ortodox papokat heves bírálatok érik, mert a tiltások ellenére ugyanazzal a kanállal áldoztattak, és minden hívőnek odanyújtják a keresztet, hogy megcsókolhassa. Az egyház válasza, hogy „érzéketlen és rendkívül rosszindulatú, hogy olyanok akarják megfosztani a híveket a számukra legfontosabb szentségektől, akik nem is járnak templomba és nem szoktak áldozni”. Az ortodox egyház közleménye emellett hazugságnak nevezte, hogy bármelyik egyházi gyakorlat veszélyeztetné a lakosságot, és mivel az áldozás szent dolog, így „kizárt, hogy általa bárki is megfertőződhet”. Belgrad és Nis mellett éppen Valjevo a koronavírus fő szerbiai gócpontja. (MTI)
