Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-26 / 72. szám
UJSZO.COm/uTAZZ ■ UTAZAS(®UJSZO.COM Aktuális ják a 2 főnél népesebb csoportosulásokat, bezárnak a nem létfontosságú boltok, és a rendőrség ügyelni fog, hogy az emberek betartsák az új szabályokat. Londonban a helyzet sokkal súlyosabb, mint Anglia többi részén. Több a fertőzött és zsúfoltabb is a város. Mi úgy érezzük, hogy a lakosság java a helyzetet komolyan, bár angolos nyugalommal kezeli. Sajnos, még így is van egy kisebb réteg, amelyik immunis a csapból is folyó figyelmeztetésekre. ANNA, OLASZORSZÁG Az emberek itt, Közép- Olaszországban fegyelmezetten fogadták az intézkedéseket, a korábbiakat és a teljes lezárást is. A teljes lezárásra egyik napról a másikra kellett átállnunk, és ez viszonylag gördülékenyen ment. A boltokban van elegendő élelmiszer, egyszer sem láttam kifosztott polcokat. Az emberek tisztában vannak vele, hogy az intézkedések betartása a saját érdekük. Nem félnek és nincs rettegés. Nyilván aggódnak az események miatt, és mivel sokan tisztelik az időseket, a nagyszülőkért kifejezetten nagy az aggódás. A média nem a szenzáció hajhászásával foglalkozik, hanem igyekeznek tényszerűen tájékoztatni az embereket az eseményekről. Szembetűnő az összefogás és a szolidaritás, tartják egymásban a lelket, hogy közösen meg tudjuk csinálni, túlleszünk ezen a nehéz időszakon. Mindez még a második hét után sem hagyott alább, noha mára mindenki tisztában van azzal, hogy előreláthatólag meghosszabbítják a karantént. Számomra megnyugtató, hogy rengeteget tesztelnek, és hogy a hivatalos kommunikáció a fertőzöttek számát illetően alapos. Tervezni nem tervezünk, örülünk minden'egyes újabb napnak, ami közelebb visz bennünket ahhoz, hogy ez az időszak véget érjen. Azt viszont szomorúan látom, hogy sok ország nem tanul az olaszok példájából, és sokan még mindig kétségbe vonják a helyzet komolyságát, a világjárvány tényét. TAMÁS, BERLIN, NÉMETORSZÁG A német társadalom kifejezetten szabadelvű, így az első hetekben érezhetően lazábban kezelték a helyzetet, majd a fertőzések számának exponenciális növekedése hatására szabadelvűségük is alábbhagyott. A berlini lakosok hozzáállása 180 fokot fordult, és ma már rendkívül határozott és felelősségteljes viselkedést mutatnak. Berlin lakossága fokozatosan öregszik, ennek tudatában a fiatalok mindinkább próbálnak segíteni az idősebbeknek, nyilván elsősorban családtagjaiknak, de nem ritka az önkéntes segítség sem. Az emberek féltik szeretteiket, aggódnak, éppen ez vezet a korlátozások fegyelmezett betartásához. Én magam is egy hete csak és kizárólag a legszükségesebb dolgok miatt hagyom el a lakást. A párommal és a kutyával néha sétálunk egyet a friss levegőn. Amit magunkon érzek, hogy megnőtt a kommunikációs csatornák kihasználása - napi több óra telefon a családdal, barátod kai. Aggodalom és remény, ami leginkább meghatározza a napjainkat, és számos gondolat, amikre válaszokat keresünk az ilyen esetekben, például hogyan segíthetünk ebben az időszakban, mi lehet a hajléktalanokkal stb. Borbála: Londonban a lakosság a helyzetet komolyan, bár angolos nyugalommal kezeli i« ■-a- Simona: a velenceiek vallják, „andrá tutto bene" - azaz minden rendben lesz Mindezek ellenére bizakodunk, hogy mielőbb véget ér e rémálom, és hamarosan újra visszatérünk a régi, megszokott életünkhöz. SIMONA, VELENCE, OLASZORSZÁG Alapjaiban felforgatta Velence életét a Covid-19 járvány felbukkanása, amely a februári világhírű karnevál idő előtti lefújásával kezdődött. A turistáktól hemzsegő város napjainkban szinte üresen kong, mindössze azokkal a vakmerőkkel futhatunk össze, akik fittyet hánynak a kormány szigorú intézkedéseire. Mindenütt bezárt boltok, éttermek, kávézók fogadnak, egyedül az élelmiszerboltok és gyógyszertárak előtt sorakoznak emberek, kezükben a sorrendet garantáló .időcédulával. Az elnéptelenedett városban viszont újra friss lett a levegő, a csatornákban kitisztult a víz. A kormány szinte napról napra szigorít az előírásokon, ennek ellenére az olaszok még mindig optimisták. A bajban még inkább összefogtak, a szomszédok esténként az erkélyeken adnak egymásnak találkát, így beszélgetnek, énekelnek. Egyben tisztelegnek napjaink hősei, az orvosok, a nővérek, a bolti eladók, a rendőrök előtt. Aki csak teheti, otthonról dolgozik, viszont Velence a szolgáltatásokra épül, a vendégek fogadására, ami nem oldható meg távmunka formájában, így mindenki azt találgatja, meddig tart ez még. Minden negatívum ellenére a helybéliek egyként vallják, hogy „andrá tutto bene" - azaz minden rendben lesz. ▼ Jorge: Szellemváros lett Vegas, a város, amely „soha nem alszik" Ezt a képet várja mindenki, hogy újra megteljenek a terek, látványosságok emberekkel, turistákkal BANGKOK CHARLIE, BANGKOK, THAIFÖLD Bangkok jelenleg nagyon csendes. Bezártak mindent, ami nem élelmiszerbolt, vagy gyógyszertár, az éttermek és food courtok pedig kizárólag elvitelre főzhetnek. Bezártak a mozik, plázák, thai boksz stadionok és a kakasviadal-arénák. Vagyis azok a helyek, ahol tömegek gyűlhettek össze és veszélyt jelentettek a vírus terjedése szempontjából. A thaiok békésen és fegyelmezetten fogadták az intézkedést. Már csak azért is, mert a kisboltok és az élelmiszert áruló piacok nyitva maradtak. Természetesen tartanak a vírustól, de nagyon sokan félnek a gazdasági következményektől. A turizmusból nagyon sokan élnek Thaiföldön, ez az iparág most megszűnt a vírus idején. Hotelek, utazási irodák, busztársaságok, éttermek, szuvenírboltok és piacok - mind vendégek nélkül maradtak, kényszerszünetet tartanak. Rengeteg vendégmunkás hagyta el Bangkokot, amikor a nagy lezárást bejelentették. Sok laoszi tért haza, a buszpályaudvaron azt mondták a tévériporternek: jobban félnek az éhezéstől, mint a vírustól, ezért inkább hazamennek. Én türelmes vagyok, mert befolyásolni nagyon nem tudom a helyzetet. Bár nincs karantén és kijárási tilalom elrendelve, főleg otthon tartózkodom, csak élelmiszervásárlás miatt mozdulok ki. S rendületlenül bízom benne, hogy levonul ez a járvány itt is 1-2 hónap alatt. JORGE, LAS VEGAS, AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK Vegas jelenleg olyan, mint egy szellemváros. Ez nagyon furcsa és hátborzongató egyben, mintha egy film jelenetében lennénk. Történik ez abban a városban, amely soha nem alszik, és mindig történik valami, akár az éjjeli órákban is. A kaszinókban dolgozom, és még a korlátozások bejelentése előtt láthattuk, ahogy fokozatosan áll le az élet: bezártak a büfék, az éjszakai klubok, a konferenciák, a kiállítások és az élő show-k. Azután kezdődtek az elbocsátások. Láttam olyan munkavállalókat, akik összeomlottak az elbocsátás hírére, pont akkor mondtak fel nekik, amikor a nagy bevételt jelentő főszezon kezdődik. A város a turizmusból és a szórakoztatásból él, ez most mind meghalt. Megértjük, hogy a hatóságoknak nem volt más választásuk, ha életeket akarnak megmenteni. Ám az emberek félnek, senki sem tudja, mennyi ideig fog ez tartani. Ijesztő, mert itt nincs jó megoldás... csak rossz és kevésbé rossz. Itt, Vegasban most mindent bezártak 8 hétre. Véleményem szerint a dolgok még roszszabbra fordulnak, még mielőtt jobbra fordul a helyzet, de bízom benne, hogy még időben cselekedtünk, így elkerülhetjük a legrosszabb forgatókönyveket. Most arra figyelek, hogy a lehető legtakarékosabban éljek, és elfoglaljam magam. Mindig azt mondogattam, „ha lenne időm", megtenném, vagy megtanulnám ezt vagy azt. Most megvan, így megpróbálom kihozni a legtöbbet ebből a helyzetből. Ez minden, amit most tehetünk. Szabó Laci UtaZclS EXTRA 2020. március
