Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-26 / 72. szám
www.ujszo.com I 2020. március 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A telefon síija Ha valaminek az elhalasztása forog kockán, arról érdemes dönteni Hópelyhek ereszkedtek a hamutartóra, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy Szlovákiában törvényt módosítanak annak érdekében, hogy a mobiltelefonok helyadatait a mobilszolgáltatók kiadják az állami szerveknek, hogy azok így nyomon tudják követni a koronavírussal fertőzött személyek tartózkodási helyét. A Magatehetetlen majolikakályhához címzett hegyvidéki kocsma udvarán ültek, velük szemben maga a Magatehetetlen majolikakályha magasodott. A kocsma nem volt nyitva, ugyanis zárva tartott. Mielőtt megrendültek volna a hírtől, Bandika elárulta, hogy ő már most tudja, ki nyer érmet az idei tokiói olimpián. Na ki? - kérdezte Ervin. Bandika elmondta, hogy senki, mert a játékokat 2021 -re halasztották. De mi lesz, ha valaki mégis érmet nyer? - akadékoskodott Ervin. Hát, az tuti dopping, vélekedett Bandika. Aztán persze félretették a viccet, és megállapították, hogy a döntés bölcs és indokolt, hiszen ha valaminek az elhalasztása forog kockán, arról még akkor érdemes dönteni, mielőtt az a valami elkezdődött. Ha ugyanis már zajlik, az elhalasztása sokkal nehezebb. Bandika elmondta, olvasott nemrég egy könyvet, amelyben egy tunguz nátha nevű járvány elhalasztásáról döntöttek a hatóságok, még mielőtt a járvány elkezdődött volna. Elhalasztották, és annyi, mehetett mindenki haza. Ha ezek itt hamarabb észbe kapnak, elhalaszthatták volna ezt is... vagy nem? Ervin a tenyerébe lehelt, és úgy nyilatkozott, hogy az állam vezetőinek szerinte az egyik fő dolga, hogy ne ijedjenek meg a nagy formátumú feladatoktól. Aztán ismét elővették a telefonok követésének a témáját, pedig már délre harangoztak. Ervin elmesélte, hogy ő éppen azért maradt agglegény, mert a menyasszonya mindig felhívta telefonon, és azt kérdezgette tőle, hol van. Nem bírom én az ilyen szintű kontrollt. De mit lehet ebben a helyzetben tenni? - kérdezte a tájba taszított tompa tekintetével Bandika. Semmit, felelte Ervin. Magatehetetlenek vagyunk, mint ez a majolikakályha. Bandika felvont szemöldökkel fordult barátjához. És... ez maga szerint baj? Érvin egy fadarabbal kinyitotta a kályha ajtaját, bedobta a mobiltelefonját, majd visszasüppedt pasztellzöld pufajkájába. Nem tudom. Majd az utókor eldönti. Bandika nem hatódott meg a teátrális gesztustól, inkább elmondta barátjának, hogy a telefont otthon is lehet hagyni, és akkor nem ér az egész megfigyelés semmit. Ervin legyintett: mindegy, már amúgy is akartam egy újat. A szerző a Vasárnap munkatársa (Lubomír Kotrha karikatúrája) A bespájzolás lélektana Nem véletlen, hogy egy világjárvány során mindenki úgy viselkedik, ahogy kát pszicholágiai jelenség áll a tömeges felvásárlások hátterében. A tömeges felvásárlás egyik oka, hogy mindenki összeveti az egyéni érdekeit a közös érdekekkel, és az alapján dönt, mennyire érzi veszélyben saját magát. Akkor jelentkezik a probléma, ha az egyes emberek elkezdik úgy gondolni, hogy csak ők hoznak áldozatot, mindenki más felvásárol, így ők kimaradnak mindenből, és végül nem jut nekik. Ezért elkezdenek felvásárolni ők is, ezzel pedig hamar eljutunk a boltok kifosztásáig. Egy jó példa erre a 19. századi Amerikából, amikor egy aszályos időszakban a kormány megengedte a farmereknek, hogy a legelőkre annyi haszonállatot hozzanak, amennyit akarnak. A föld hamar kifáradt, mert néhány gazda sokszor jött, és túl sok állattal, holott ha beosztották volna egymás között a legeltetést, sokáig túléltek volna vele. Ugyanez a helyzet a vécépapír, a húsok és a hasonló áruk felvásárlásával, mint a gazdákkal: a gazda egyéni érdekeit nézve nyilvánvalóan saját állatait és saját gazdaságát szerette volna kielégíteni, de mivel minden farmer így gondolkodott, egyikük sem járt jól. A másik pszichológiai mechanizmus az úgynevezett „hiány elve”, amikor az emberek bizonyos termékekről azt hiszik , hogy csak korlátozott ideig elérhetőek, ezért azonnal elkezdik felvásárolni őket. Ez nem csak világjárvány idején jelentkezik, ezzel dolgoznak a marketingesek is, akik úgy hirdetnek termékeket, hogy felhívják a figyelmet: le ne maradjunk róla, különben elfogy, és nekünk nem marad. A hatóságok feladata biztosítani az embereket arról, hogy van elég élelem, és hogy nem kell bespájzolni, senki nem fog éhen halni. (24 hu) A vírus mint esély? evamihoCková Nassim Taleb írja Antitörékeny című könyvében, hogy néhány dolognak kifejezetten előnyére válik, ha sokkhatás éri, mivel a változékonyság, véletlenszerűség, rendszertelenség és stresszhatások eredményeképpen fejlődhet. Ezeknek a rendszereknek a kiszámíthatatlanság, a veszély és a kaland a lételemük. Ugyanakkor nincs szó, amely kifejezné a törékeny pontos ellentétét, ezért használja az antitörékeny fogalmat. Szóval sokkhatásra fejlődés. Most a koronavírus ez a sokkhatás, kiszámíthatatlan, stresszes helyzetet teremtett, de Taleb elmélete szerint segíthet, ha lehetőségként fogjuk fel a helyzetet a fejlődésre és megerősödésre. A törékeny rendszerek összeomlanak és eltűnnek, a szilárdak ellenállnak, de csak azért, hogy átvészeljék a nehéz időszakokat, és minden folytatódjon tovább. Az antitörékeny rendszerek számára viszont ez lehetőség a fejlődésre, pontosan, mint a sportolók szervezete számára a váltakozó intenzitású edzésterhelés. Végül is minden válságot megújulás és újrakezdés követett. Az előtte is rosszul működő cégek nem tudnak lábra állni, a csődöt mondó politikai eliteket félreállítják a választók, a rossz és haszontalan szabályokat módosítjuk. Az eredmény persze sosem lehet tökéletes és a megoldás sosem állandó és végleges, mert minden változik. De az antitörékeny rendszerek mindig számítanak az úgynevezett „fekete hattyú” felbukkanására, a váratlan és kiszámíthatatlan eseményre, és azt egy újabb lehetőségnek, lépésnek tekintik a tökéletesítés felé. Ma sajnos még nem tudjuk, merre tartunk és mikor végződik a járvány. Talán gyorsan lecseng és gyorsan újraindul a gazdaság. Valószínűbb azonban, hogy hosszú visszaesésre és elhúzódó válságra kell készülnünk. Semmi jót nem jósol ugyanis, hogy 1991 óta most a legrosszabb a németországi üzleti hangulat. Ha Európa gazdasági motorja köhög, azt mindenki megérzi. Egyes becslések szerint idén akár tízszázalékos is lehet a gazdasági visszaesés. Ilyen sokkhelyzet csak a világháborúk és a nagy gazdasági és pénzügyi válságok idején volt. De a fejlett gazdaságoknak ez a felhők elvonulása után új lehetőségeket is jelent. Szinte háborús hátországi helyzetet teremtett a koronavírus is. Bezárt üzletek, leállított gyárak, otthon ülő emberek, akik (jó esetben) félnek kimenni az utcára. A jó hír, hogy talán gyors ütemben indulhat újra a gazdaság, emellett szól, hogy nem strukturális válságról van szó, nem tőzsdei buborékról vagy felelőtlen pénzpiaci politikákról. A megdermedt gazdaság életre kelhet és behozhatja a veszélyhelyzet miatt keletkezett lemaradást. A lecke fel van adva és a kormánynak kellene a legtöbbet tanulnia a válsághelyzetből. Teljesen más költségvetési politikára van szükség, mint a korábbi években, ugyanis maga az állam fogja elszenvedni a legnagyobb veszteségeket, méghozzá két fronton: óriási hiány keletkezik az adókiesések miatt, és rengeteget kell költeni az egészségügyre, a gazdaság újraélesztésére és a fizetés, bevétel nélkül maradó emberek megsegítésére. Gyilkos kombináció, senki sem tudhatja, mekkora lesz a számla, és ha majd végül kiállítja az élet, félve fogjuk megnézni. A koronavírus után meg kell értenie minden kormánynak, hogy vége a pénzszórásnak, és jó időkben, amikor jól megy a szekér, kötelező tartalékokat felhalmozni. Ennek ezentúl olyan alapszabálynak kell lennie, amiről még csak vitát nyitni is tilos. Az oktatási rendszer viszont esélyt kaphat, hogy végre lépj en egy nagyot - a digitalizáció világába. A koronavírusnak kellett kikényszerítenie, hogy egy csapásra megismerjük az online oktatást, és most online intézhessünk egyes dolgokat a bürokráciánál. És legfőképpen igaz ez az elhanyagolt egészségügyünkre: minimum egy szinttel fel kell emelni, hiszen évek óta aluldimenzionálva működteti az állam, a diagnózisa pedig pénzhiány, orvoshiány, nővérhiány. Mindez most a maga meztelen valóságában fog megmutatkozni. Es nagy kihívást jelent a koronavírus az emberi kapcsolatokra is. A hetekig tartó összezártság, tengeralattjáró-betegség, megviselheti a házastársi, családi, baráti kapcsolatokat is. De végső soron a járvány lehetőséget ad arra, hogy mindenen változtassunk, ami eddig rosszul működött, újragondoljuk, újraindítsuk a dolgokat egy jobb formában, a legkülönfélébb ágazatoktól kezdve egészen önmagunkig. A szerző a Trend kommentátora FIGYELŐ Ital helyett fertőtlenítő „Soha nem hittem volna, hogy gin helyett egyszer fertőtlenítőt fogunk tölteni az üvegekbe, és ez mekkora segítséget jelent” - mondta Hendrik Beck, a belga Rubbens szeszgyár menedzsere. A cég átállt alkoholos fertőtlenítők gyártására, mivel Belgiumban is hiány van ezekből a koronavírus-járvány miatt, a gin fogyasztása pedig visszazuhant a szórakozóhelyek bezárása miatt. A gyár naponta 10 ezer liter fertőtlenítőt gyárt, és így is folyamatosan csörögnek a telefonok, kórházak és egyéb intézmények hívnak, hogy utánpótlásra van szükség. Belgiumban több más alkoholgyártó is megkezdte az átállást fertőtlenítők gyártására, hogy mérsékelje veszteségeit. (tasr)
