Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-24 / 70. szám

www.ujszo.com I 2020. március 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink 76. Rengeteg háttérmunkás állása forog veszélyben a művészvilágban • • rés színházak, bezárt mo-Uzik és koncerttermek, le­állított filmforgatások, törölt fesztiválok. A ko­ronavírus a kulturális szférát is he­tek alatt lebénította. Nemcsak a művészek, előadók kerültek nehéz helyzetbe, hanem a háttérmunkások is: a szervezők, díszletépítő mun­kások, hangtechnikusok, biztonsági emberek - olyanok, akik nincsenek reflektorfényben, ezért kevesebben figyelnek rájuk, mint a művészekre. Rengeteg állás forog veszélyben, ráadásul nehéz megjósolni, meddig tart e rendkívüli állapot. Ahogy azt sem tudni, miből pótolják kieső bevételeiket a szórakoztatóiparban dolgozók. A tavasz közeledtével sorra kezdődtek volna a szabadtéri rendezvények, melyek előkészítése több hónapja zajlott már, nem kevés anyagi ráfordítással. Ebben a szak­mában ugyanis általában télen szerveznek, aztán nyáron és ősszel futnak be a bevételek. Még nem tudni, hogyan alakul a nyári fesztiválszezon, egyelőre mindenki kivár, de sajnos fel kell készülniük a legrosszabbra is. A június végére tervezett, legendás angliai Glastonbury Fesztivál lefú­jása semmi jót nem ígér, és láncre­akciót indíthat el Európában. A nyári könnyűzenei fesztiválokat ráadásul nem nagyon lehet őszre tolni, mint például a filmfesztivá­lokat, kiállításmegnyitókat, kon­certturnékat vagy színházi bemu­tatókat, ezért nemcsak a kisebb fesztiválok mehetnek tönkre, ha­nem a legnagyobbak is. A Rolling Stone magazin március első hetében arról írt, hogy a zene­ipar máris milliárdos nagyságrendű pénzeket bukott el a hirtelen lefújt hosszabb turnék miatt. A „tolható” rendezvények szervezői és közreműködői sincsenek bizton­ságban, hiszen ősszel és télen ak­kora programdömping várható a nagyobb városokban, hogy bajosan verbuválnak mindenre megfelelő számú közönséget. A járványból (remélhetőleg) akkorra már kilá­baló országok népe ráadásul sokkal óvatosabb lesz, nem biztos, hogy az emberek tömegbe vágynak majd, ahogyan az sem biztos, hogy a ha­tóságok engedélyezik a tömegren­dezvényeket. De tegyük fel, hogy igen, és hogy egészségbiztonsági szempontból semmi akadálya nem lesz annak, hogy a kultúrára éhes fogyasztók végre kedvükre dőzsölhessenek. Nos, ez is túlzott optimizmus, hi­szen hiába karikázzák be a naptá­rukban az összes nekik tetsző programot, addigra már vélhetően mindenki annyira kiköltekezik, hogy bajosan lesz pénze szórako­zásra. Főleg, ha a koronavírus­­járvány miatt veszítette el az állá­sát, vagy csak úgy maradhatott ott­hon, ha fizetetlen kényszerszabad­ságra vonul. KOLLÁR REMISOVÁ Sú lyosbodó já rvá ny helyzet (Lubomír Kotrha karikatúrája) Az állam valódi arcai FELEDY BOTOND ok dolgot élesebben láttat a járványhelyzet. Melyik politikus mi­re használja fel a krízist? Belgiumban például kormányalakításra, végre a flamandjobboldal beszállt a koalícióba. Az új szlovák kormány alighanem arra, hogy látványosan meg­mutassa kompetenciáját. A magyar kormány rendkívüli jogrendre és par­lament nélküli életre készül. De a politikán kívül mutatkozik meg igazán, hogy hogyan is néz ki a társadalmunk szövete. A munkások továbbra is sok országban bejárnak az üzemekbe termelni. Nem csak az egészségügyi dolgozók! Nem csak a közszolgák és rendőrök. Egyes gyárakban, az energiaszektorban, a közle­kedésben, de például az ételkihordásnál, alapvetően az élelmiszer­ellátóláncok minden szintjén dolgoznia kell, ahogy az egészségügybe sem csak orvosok és nővérek kellenek, hanem a maszkkészítőtől a patikuson át a segédeszközgyártókig mindenkire szükség van, hogy működhessen a kórházi ellátás. Ahogy egyre mélyül a válsághelyzet, elkezdjük értékelni a rendőrség, a mentősök, a közszolgák, a posta munkáját, ahogy azt is, ha egyáltalán elviszik a szemetet és kapunk ételt a boltban. Egy lehetőséget is kapott most több társadalmi csoport arra, hogy felnyissa a szemét, mitől is működik a körülöttünk lévő nagy egész, az ország. Nemcsak a kávézók és fitneszszalonok világát látni, épp ellenkezőleg: az élethez nélkülözhetetlen munkásokat és munkát. Hirtelen abszurddá válik a sok százezer eurós fi­zetést felvevő focisták világa, a show-biznisz és celebvilág elképesztően elrugaszkodott valósága. Nem is baj. Csak jegyezzük ezt meg a válság vé­géig, illetve utána is. Vajon mire kell fordítani az adónkat, az állam pénzét? Jól jönne-e, ha megnyugtathatnánk magunkat, hogy németországi szinten van a stratégiai élelmiszer-tartalék minden közép-európai országban? Ha megbíznánk a rendfenntartó erőkben, hogy nem politikusok rejtett eszközei, hanem egy önmagában működő rendszer, és nem szaladnának fegyvert vásárolni a kedves polgártársak? Válságban mutatkozik meg, hogy hol szakadt el korábban a társadalmi szövet. Látványos, hogy egyes szakmáktól „elváljuk”, hogy egészségük és adott esetben életük kockáztatása mellett is - teljesítsenek. Eközben vala­kinek meg otthon maradni esik nehezére... egész furcsa világ, éppen ideje, hogy észrevegyük a valódi súlypontjait. Hogy ezután máshogy értékeljük a velünk szemben ülő bolti kasszást, patikust, kukaürítőt vagy kórházi ta­karítót. E járvány frontvonalában megint aránytalanul sokan szolgálnak a társadalom alsó feléből. Érdemes lenne megtanulni ezt a leckét és beírni a közép-európai országok demokráciakísérlet-tankönyvébe. FIGYELŐ (WHO) ezzel szemben a pozitív vírustesztet tekinti a fertőzött esetek egyetlen kritériumának, függetlenül attól, hogy jelent­keznek-e tünetek az érintettnél. Dél-Korea a WHO irányelvét követi, míg például az USA-ban és Olaszországban nem végzik el a vírustesztet olyanoknál, akik­nek nincsenek a fertőzésre jel­lemző tüneteik - kivéve az egészségügyi dolgozókat. A hongkongi lap szerint a tünet­mentes esetek tesztelése lehet a magyarázata annak, hogy Kíná­ban és Dél-Koreában az adatok alapján sikerült megfékezni a ví­rus terjedését. (index) 50 százalékkal több volt a kínai fertőzött A South China Morning Post hongkongi lap titkos kormányzati dokumentumok alapján írta, hogy február végéig több mint 43 ezer tünetmentes fertőzöttet azonosí­tottak Kínában, akiket nem szá­moltak bele'az összesített eset­számba. A tünetmentes fertőzöt­teket, akiknek a járvány terjedé­sében betöltött szerepe máig tisztázatlan, ugyanakkor szintén karanténba helyezték, és orvosi megfigyelés alatt tartották. Az Egészségügyi Világszervezet Miért van ilyen elképesztően sok áldozat Olaszországban? A fertőzöttek alulbecsült szá­ma, a több mint egyharmadá­­ban 65 óv feletti lakosság ás a Pó-alföld levegőjének szennyezettsége, továbbá az olasz intenzív társadalmi élet is hozzájárult a koronavírus­fertőzés rendkívüli halálozási arányához Olaszországban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Kínában 3259 elhunytat re­gisztrált, ami a megbetegedettekhez képest 3,8 százalékos halálozási aránynak felelt meg. A gócpontként ismert Vuhan városában ez 5,8 szá­zalékos volt. Olaszországban a halá­lozások aránya viszont elérte a 9 szá­zalékot, a gócpont Lombardiában a. 12,1 százalékot. Viszont Németor­szágban a valamivel több mint 22 ezer múlt heti betegből csak 84 halt meg. A Corriere della Sera napilap több­oldalas cikkben vizsgálta a kiemel­kedően magas olaszországi arányt. A magyarázat mindenekelőtt az, hogy a fertőzöttek valós száma sokkal ma­gasabb. Minden igazolt beteg mellett legalább további 5-10 nem diagnosz­tizált fertőzött van. Az olasz statisz­tikai hivatal (Istat) március 12-i szá­mításai szerint az akkori több mint 12 ezer diagnosztizált beteg mellett to­vábbi több mint 105 ezer nem nyil­vántartott, tünetmentes vagy nagyon enyhe tünetes fertőzött volt. Ekkora létszámmal a halálozási ráta is ala­csonyabbnak bizonyul és megköze­líti a kínait. Olaszországban a február 20-án terjedésnek indult járvány kezdetén minden „gyanús” személyen elvégez­ték a virustesztet: a pozitív szemé­lyek teljes családi, rokoni és széle­sebb kapcsolatkörének tagjait is el­lenőrizték. Az első hét elteltével azonban már csak a tüneteseket tesz­telték. Február 20. és március 21. kö­zött több mint 233 ezer vírustesztet végeztek, amelynél többet csak Dél- Koreában teljesítettek. „Olaszországban a halálozási arány magasabb, mivel a magas élet­korú lakosságon túl az enyhe tünetes személyeket nem tesztelik és nem szigetelik el” - idézte a napilap Bru­ce Aylwardot, a WHO főigazgató­­helyettesét. Szakértők végzetesnek tartják, hogy a belső mozgást tekintve na­gyon aktív Lombardiában a járvány szinte azonnal bejutott a kórházakba és ott fütótűzként terjedt a fertőzés a nagyrészt idős betegek között. Angelo Borrelli, a polgári védelmi hatóság vezetője szerint miközben más országokban kizárólag azokat számolják, akik kimondottan a fer­tőzés miatt, például súlyos tüdőgyul­ladásban halnak meg, Olaszország­ban azokat is az új koronavírus ha­lottjainak tekintik, akik más betegsé­gek miatt is válságos állapotban vol­tak, és a fertőzés miatt súlyosbodó ál­lapotuk vezetett a halálukhoz. Ami az idős népességet illeti, az olasz elhunytak átlagéletkora 80 év körül van, és több mint 48 százalé­kukat legalább három más betegség miatt is kezelték. Az olasz lakosság több mint egyharmada 65 év feletti. A nők várható élettartama megköze­líti a 87 évet, a férfiaké a 85-öt. A lap kiemeli, hogy a légzési elég­telenséget okozó betegség Észak- Olaszország iparvidékén robbant ki, amely az egyik legszennyezettebb levegőjű európai térség. Azt pedig, hogy Olaszországban majdnem het­ven százalékban férfiak halnak meg, a dohányzás is magyarázhatja. Végül sokat számítanak a társadal­mi szokások: Olaszországban a csa­ládok több mint húsz százaléka a nagyszülőkkel él, akik nagyon szoros kapcsolatban állnak gyerekeikkel és az unokákról is gondoskodnak. A gyakran tünetmentes fiatalok és unokák betegithették meg az olasz nagyszülőket. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom