Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-19 / 66. szám

Zöldségeskert WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM á folyamatos öntözést és táp­anyagellátást igényel, főként káliumot és nitrogént. Az őszi szervestrágyázást meg­hálálja. A vízhiánytól elfásul, rendszertelen vízellátáskor gumója felreped. TAVASZI FOKHAGYMA Ültetésének idejét alap­vetően az határozza meg, hogy mikor tudunk rámenni a talajra. Legjobb a minél korábbi, azaz február végi, március eleji ültetés. Mivel kis lombfelületű, lassú fej­­lődésű, ezért mechanikai gyomtalanításra van szüksé­ge, ezt nagyobb területen vegyszerekkel, herbicidekkel is elvégezhetjük. Kapálásnál figyeljünk arra, hogy a gyö­kérzete sekélyen található, ne sértsük meg, mert ez je­lentős terméskiesést okoz. Vírusfertőzésével gyakran találkozhatunk, a beteg nö­vény csökött, zöldessárga foltosodás jelentkezik rajta. Ellene vírusmentes szapo­rítóanyagot használjunk, a fuzáriumos betegség ellen a gerezdek csávázása, vala­mint a 4-5 éves vetésforgó betartása segíthet. ZÖLDBORSÓ VAGY KERTI BORSÓ A hüvelyesek csoportjába tartozik. Évszázadok óta fo­gyasztjuk, rendkívül gazdag tápanyagokban és antioxi­­dánsokban, kalóriatartalma pedig meglehetősen ala­csony. A zöldborsót a többi zöld­séggel és hüvelyessel szem­ben az teszi egyedivé, hogy magas a fehérjetartalma. Emellett A-, K-, C-vitamin, il­letve tiamin, folát, mangán, vas, foszfor is van benne. A benne lévő fehérje és rost együttesen teltségérzetet kelt, rostja. az emésztést is segíti. Rengeteg jó tulajdon­sága ellenére puffadást és gázképződést is okozhat. ■ A kifejtőborsók jellem­zője, hogy magjuk éretten sima, nem töppedt, általá­ban rövid tenyészidejűek. ■ A velőborsók hosszabb tenyészidejűek, magjuk felü­lete ráncos, töppedt. ■ A cukorborsók jellegze­tessége, hogy a hüvelyük is ehető. A borsó hidegtűrő növény, ezért a tavaszi vetések sorát is vele szokás kezdeni. Tar­tósított formában akár egész éven át fogyasztható. A legko­rábban betakarítható növé­nyek egyike, amely után má­sodvetés is történhet a talajba (ültethető utána bimbóskel, kínai kel, karalábé, káposzta, uborka, cékla stb.). Talajun­kat jelentős mennyiségű nit­rogénnel gazdagítja, kiváló elővetemény. A hüvelyben a magok szá­ma 4-12 között változik. Elő­ször a kifejtőborsókat vessük, valamivel később a velőbor­sókat. A borsó alacsony hő-A vegetatív fejlődés optimális hőmérsékletigénye 13-18 °C. A kikelt növények a -4-5 °C- os fagyot is elviselnek, illetve, só, ezért aki a korai vetést el­mulasztotta, a megkésettel ne kísérletezzen, és csak később, nyár végén vessen újra bor-Madarak a veteményesben Előfordulhat, hogy a madarak egy szem bor­sót találnak a friss ágyás talajának felszínén, ami elég ahhoz, hogy a földben megkeressék a többit. A madárkár ellen (fátyol)fóliatakarás­­sal védekezhetünk. mérsékletet igénylő növény, a mag csírázása már 2-3 °C- nál megindul, de az optimá­­. lis talajhőmérséklet 8-12 °C. ha elfagytak, később újra ki­hajtanak. A nagy meleget és az azzal együtt járó vízhiányt azonban nem viseli el a bor­sómagot. A virágzás, illetve érés idején gyakran előfor­duló 25 °C feletti hőmérséklet a virágok egy részének elrú­­gásához, a magkezdemény deformálásához, akár kény­szeréréshez is vezethet. A nö­vekedés 29 °C hőmérséklet felett megáll. Talajban nem válogat. Legjobban a mélyrétegű, meszes, jó táperőben levő vályogtalajokon díszük. Ho­mokon, ha száraz a tavasz, a szélveréstől kell védeni. Na­pos, meleg termesztőhelyre ültessük, árnyékban nem fejlődik jól. A borsó, mivel hüvelyes növény, a gyökerén élő baktériumok segítségével gyűjti a nitrogént, ettől függet­lenül azonban kora tavasszal érdemes nitrogénműtrágyát is kijuttatni a földbe. 4-5 napos eltérésekkel sza­kaszosan vethetjük február 20-ától április közepéig. A folyamatos, friss zöldborsóel­látást szakaszos vetéssel és a más-más tenyészidejű fajták vetésével oldhatjuk meg. Sor­távolsága 30 cm legyen, ve­tésmélysége 5-6 cm. Fontos a tőtávolság is, nem szabad hagyni, hogy a tövek megfojt­sák egymást, így az 5 centimé­tert érdemes meghagyni két tő között. A borsónövények egymásnak támaszkodva idő­vel befedik a talajt, ami egy­részt gátolja a gyomosodást, másrészt óvja a talaj víztartal­mát. A kikelt borsót kapáljuk meg, és távolítsuk el a gyo­mokat; a magasra növő velő­borsók támaszték hiányában elfekszenek, ami csökkenti a termés mennyiségét. Fucsek Margit KERTÉSZMÉRNÖK 2020. március KERTésUDVAR ^ HMHÜ

Next

/
Oldalképek
Tartalom