Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-03 / 52. szám

www.ujszo.com | 2020. március 3. KULTÚRA 113 Európai színvonalú társulata van Nagyszabású gálaesttel ünnepelte megalapításának 100. évfordulóját a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház Jozef Dolinsky, a balett-, Peter Kováé, a prózai társulat és Rastislav Stúr, az operaegyüttes igazgatója Mária KráfOViÖOVával (Fotók: TASR) SZABÓ G. LÁSZLÓ Hót évvel fiatalabb, mint a társulata, de két darabban még mindig láthatja a közönség. Mária Královiöová kilencvenhárom esztendősen is rajong a hivatásáért, és boldog, hogy még mindig ünnepli a közönség. Ülhetett volna díszpáholyban is a Szlovák Nemzeti Színház vasárnap esti ünnepi gáláján, ő mégis a föld­szinten, az első sor közepén foglalt helyet. Onnan integetett fel az er­kélyre, mert nemcsak a hallása, a lá­tása is tökéletes. Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című darab­jának Christopher Hampton-i válto­zatában és a Harmadik Birodalom­mal eggyé vált Leni Riefenstahlról készült előadásban is szuggesztív je­lenlétével hívja fel magára a figyel­met. Neve és arca elválaszthatatlan a Nemzeti Színháztól. Itt kezdte pályá­ját, Marilyn Monroe után elsőként ő játszotta Európában Arthur Miller Bűnbeesés után című drámájának Maggie-jét. Napokig mesélhetne mindarról, amit a társulat egyik ve­zető színészeként megélt. De mind­azt, amiről az elmúlt 100 év szólt, a születés öröméről és a vérzivataros időkről, amikor a fasizmus árnyéka vetült a falakra, vagy amikor a szín­ház szabadsága került veszélybe, amikor a totalitarizmus a szépséget büntette, vagy amikor csak metafo­rákkal lehetett elkerülni a szürkesé­get, majd láthatatlanná váltak a tö­résvonalak - ezt mind Oldó Hlavácek és Ondrej Koval’ mint két clown köz­vetítették rövid jeleneteikkel. Össze­kötő epizódok is voltak ezek a gála műsorszámai között, amelyeket a társulat jeles művészei adtak elő. Ünnep volt ez a javából. Ünnepelt a társulat, és ünnepelt a közönség. A két clown, mester és tanítványa még a régi időket, a háromnyelvű várost is megidézték. Azokat az évtizedeket, amikor a d’akujem, a köszönöm és a danke schön még szimbiózisban élt Pozsonyban, vagyis az akkori Press­­burgban. Ján Palárik Megbékélés avagy Kaland az aratóünnepségen című darabjának egyik részletében, amikor az ifjú pesti báró - Milan Ondrík kétperces remeklésében - egy tüzes kis szlovák fruskának, Emília Vásáry ovának (!) tette a szépet - oly at is hallani lehetett a színpadról, hogy „ázánnyát!”. A műsor rendezői ily módon utalni akartak arra, hogy a történelmi múltunk, a színházi ha­gyományaink továbbra is egy tőről fakadnak. Szétválaszthatatlanok. A Szlovák Nemzeti Színház egyébként is évtizedek óta szoros kapcsolatot ápol a Vígszínházzal. Ennek köszön­hetően láthatta annak idején a pozso­nyi közönség a legendás Popfeszti­vált, Sulyok Mária címszereplésével a Bemarda Álba házát, később az Össztáncok majd az Átutazókat, leg­utóbb pedig Nádas Péter drámáját, a Találkozást. De a Vígszínház közön­sége is kapott jó pár színházi desszer­tet a Nemzetitől. Peter Karvas Éjféli miséje után Esterházy Péter Merce­des Benzét, amelyet épp a Szlovák Nemzeti Színház felkérésére írt a szerző. A művészi együttműködés is szoros a két társulat között. Eszenyi Enikő kétszer rendezett a pozsonyi Nemzetiben, Roman Polák tavaly az Anna Kareninát vitte színre a Víg­színház égisze alatt Peter Canecky pompás kosztümjeiben. Peter Kovác, a Szlovák Nemzeti Színház jelenlegi főigazgatója, a prózai társulat veze­tője pedig már újabb terveket szövö­get szlovák-magyar összefogásban. „Itt a múzsák fognak győzni a jövő­ben is - mondta ünnepi beszédében -, és nem a politika. Ez itt a szabad al­kotómunka tere.” De azt is hangsú­lyozta: „A Szlovák Nemzeti Színház által képviselt értékek a nyugat­európai kultúra részei lesznek.” Eubica Lassáková kulturális minisz­ter szerint: „A színház jobbá és hu­­mánusabbá tesz bennünket.” Karel Capeket is idézte. „Amíg az emberek színészek lesznek, a színészek em­berek, addig színház is lesz.” Az est legforróbb perceit a világ legrangosabb operaszínpadainak szlovák vendégei, a Nemzeti tagjai szerezték. Éva Homyáková Norma áriájával, a Casta Divával. Eubica Vargicová mint Lammermoori Lu­cia. Peter Mikulás a Don Carlos Fü­­löp királyaként. Dalibor Jenis mint Rigoletto. Ünnep az a nap, amikor az itthoni közönség is hallhatja­­láthatjaőket. Nem maradt adósa a gála közön­ségének a színház balettegyüttese sem. A tehetséges fiatalokból álló csapat két klasszikus darabból, A hattyúk tavából és a Giselle-ből, va­lamint a frissen koreografált Kara­mazov testvérekből nyújtott egy-egy látványos szeletet. Luana Brunetti, Martin Kreml és Széllé Adrián láttán méltán gondolhatja a néző: Pozsony­ban olyan huszonévesek táncolnak, akik Európa bármelyik balettszínpa­dán megállnák a helyüket. Éva Hornyáková Erős vállakon nyugszik a Nemzeti jelene. Nincs okunk aggodalomra. Itt komoly értékek születnek. Ez a hely valóban a művészetek palotája. Re­ménykedhetünk, hogy az is marad a következő száz évre. A szerző a Vasárnap munkatársa Elhunyt Zana József színművész Hosszan tartó betegsóg után tegnapra virradóra a buda­pesti Honvódkórházban elhunyt Zana József szín­­művósz. A halálhírt lánya, Zita erősítette meg az AC News portálnak. Hozzátette, édesapja az utóbbi időben többször is kórházba került, az utolsó hetét is ott töltötte. Zana József Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végezte színészi ta­nulmányait, majd 1959 és 1962 kö­zött a Vígszínház tagja volt. Utána a Music Comedy Színházban lépett fel, majd egy évadot játszott a Faluszín­házban. Ezután a Békés Megyei Jó­kai Színház tagja lett. 1967 és 2002 között a Vidám Színpad és a későbbi Central Színház tagja volt. Rendsze­resen szinkronizált, játszott Tímár Péter nagy sikerű mozifilmjében, a Csinibabában, és több tévéfilmben. 1990-től rendezőként is kipróbálta magák több darabot állított színpad­ra. A színház profiljának megválto­zását követően önálló show­­műsorokkal járta az országot. 2005- ben Vidám Kabaré néven a régi ka­Zana József (1938-2020) (Képarchívum), baréhangulat feltámasztását tervezte mint művészeti vezető és rendező, Kemény Györggyel közösen a buda­pesti Gutenberg Művelődési Házban, de ez nem valósult meg. Csaknem ti­zenöt évig nem állt színpadra, mielőtt 2016-ban Kriszt László, a Kazán Ist­ván Kamaraszínház vezetője meg­hívta egy musicalestre. Zana József egyik utolsó nyilvános szereplése fi­ával, a rapperként híressé vált Zana Zoltánnal, azaz Ganxsta Zoleeval kö­zösen forgatott reklámfilm volt. A Vidám színpadi gengsztervál­tás című könyvben, melyet Zana Jó­zsef Ádám Tamással együtt jegyez, arról számolnak be, ami a Vidám­ban, a 2001-es két igazgatóváltás után és körül történt. A színművész 81 évet élt, vese­elégtelenségben hunyt el. „Termé­szetesen értesítettem az édesanyá­mat és a család többi tagját. A test­vérem, Zoli borzasztóan fogadta, hi­szen ő is nagyon szerette az édesap­ját. A búcsúztatóról még egyelőre nem tudok beszélni, friss ez az egész, nehéz ilyenkor bármit is mondani” - nyilatkozta az internetes portálnak Zana Zita. (k) Közönség nélkül tartják meg a koncerteket Velence. Üres nézőtér előtt tart két koncertet a La Fenice operaház a koronavírus-járvány miatt elren­delt, nyilvános rendezvényekre vo­natkozó tilalom miatt. A tegnapi és a mai koncertet streamingszolgál­­tatásokon és az operaház YouTube­csatomáján lehet élőben követni. Tegnap az ezer férőhelyes nagyte­remben az operaház vonósnégyese adott elő Beethoven- és Borogyin­­műveket, ma pedig az egy éve el­hunyt író, Virgilio Boccardi emlé­kére tartanak koncertet. (MTI) Avelencei La Fenice nagyterme (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom