Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-11 / 59. szám

101 KULTÚRA 2020. március 11. | www.ujszo.com Tina, a megunhatatlan energiabomba NAVARRAI MÉSZÁROS MÁRTON A hurrikánszerű energiával 6s hanggal megáldott amerikai pop- és rockikon, Tina Turner második memoárja, az Életem szerelme a sztárrá válás klasszikus narratíváját követi, de hangsúlyt fektet a jelenlegi férjjel való kapcsolatára, és az életéért folytatott küzdelmekre is. Sugárzóan életerősen mosolyog bele a kamerába a párizsi Eiffel­­torony tetején. Hátradönti a fejét, a szél a hajába kap, csücsöríti az ajkát. Peter Lindbergh német divatfotós ikonikussá vált felvétele az énekesnő Foreign Affair című lemezének a bo­rítóanyagához készült 1989-ben, ez az időszak, amikor már az egész vi­lágon nem akadt senki, aki ne hallott volna Tina Tumerről. A pop- és rockikon tavalyi, nyolc­vanadik születésnapjára megjelent új memoáiját, az Életem szerelmét le­fordították néhány világnyelvre. A Kossuth Kiadó jóvoltából - Nagy Boldizsár fordításában - magyarul is elérhető. Sok újdonsággal, az életút nagyon szaftos részleteivel bajosan tudna szolgálni, hiszen Turner élete nagyjából ötven éve nyitott könyv. 1976-ban szabadult ki férje és ze­nésztársa, Ike Turner szorító vas­markából, onnantól a világsajtó fo­lyamatosan címlapon tartja, bár ma­napság már nem koncertezik és nem készít új zenei anyagokat. 1989-ben magyar nyelven is megjelent az első önéletírása, az Én, Tina - Életem re­génye, amelyben életének addigi szakaszait precizitással meséli el. 1993-ban Tina címmel zenés játék­film készült az életéből, amelyben őt Angela Bassett, Ike Tűmért pedig Laurence Fishbume játszotta (mind­két színészt Oscar-díjra jelölték az alakításért). 2018-ban színpadra ke­rült a története, a musical a londoni West Enden és a New York-i Bro­­adwayen is sikerrel futott. E tények ismeretében jogosan szólna a kérdés, hogy miért ír újabb önéletrajzot az a híresség, aki szinte a teljes nyilvánosság előtt élte az életét 1958 és 2009 között? A válasz soka­kat meglephetett: 2016-ban végbél­rákot állapítottak meg nála, 2017-ben pedig már csak húszszázalékosán működött a veséje, ezért előbb rend­szeres dialízisre járt, majd vese­transzplantáción esett át, a jelenlegi félje, Erwin Bach német zenei pro­ducer adta neki az egyik szervét. Az Életem szerelme, amelyet az előadó két amerikai szellemíró, De­borah Davis és Dominik Wichmann segítségével vetett papírra, az esküvő idilli és a betegségek válsághelyze­téből indítja a visszaemlékezést, de az életrajzi regény műfaját követve a pályafutás fontosabb állomásait is felidézi. A sztárrá válás narratívája a korábbi memoárban foglaltakhoz ha­sonló: Anna Mae Bullock, a Tennes­­se állam egyik „icipici városában”, Nutbushban nőtt fel, az édesanyja ti­zenegy éves korában faképnél hagy­ta, két évvel rá az apja is lelépett, ezért részben Georgie nagymama nevelte. Nem voltak túlságosan szegények, de az sem mondható, hogy jól éltek (már gyermekként gyapotot szedett). Ti­zennyolc éves korában világra hozta fiát, Craiget, akinek Raymond Hall, a Kings of Rhythm szaxofonosa volt az apja. Ez volt az a zenekar, amelyet Ike Turner, a zűrös soul- és R&B-zenész alakított és vezetett, s amelybe Tina is betársult. A két zenei fenomén min­den téren egymásra talált, de az 1962- es mexikói esküvő cseppet sem volt idillikusnak mondható, mert a férfi rendszeresen bántalmazta. Az új me­moár drámai módon idézi fel, hogy a kábítószerfüggő, magát gengszte­rekkel körülvevő Ike azzal verte, amivel érte: cipővel, satufával, ököl­lel. Volt, hogy véresre püfolte, más­kor az állkapcsát törte el. A terror ak­kor ért véget, amikor Tina negyven­hét évesen elszökött a férjétől, akitől elválva egy fityingje sem maradt, el­lenben két Jaguar luxusautója igen. Ekkor indult be igazán a karrierje: 1988-ban csak a riói Maracana Sta­dionban 180 ezer ember előtt lépett fel, szólókarrieije során 200 millió albumot adott el, és olyan csillagok­nak jelentett inspirációt, mint Beyoncé vagy Whitney Houston. Az Életem szerelme nagy részben a három férj közül az „igazival” fog­lalkozik: a Turner javára írható, hogy a tizenhat éves korkülönbség ellenére 1986 óta együtt, 2013 óta házasság­ban élnek, jelenleg a Zürichi-tó part­ján. (Turner a svájci birtokai mellett Németországban, Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban is vásárolt házat, a dél-íranciaországit a nyugdíjazása után eladta.) Turner meglehetősen pozitív képet alkot magáról, ugyanakkor rendkívül természetesen, egyszerű szavakkal mondja el, hogy miért és miként kez­dett el rajongani a látók és jósnők, az autók és a lakberendezés iránt. Az énekesnő erős akarata hangsúlyosan jelenik meg a könyvben: az a hír járta róla, hogy mindig tudja, mit csinál, olyannyira, hogy amikor egyszer­­másszor tűsarkúban elesett a színpa­don, senki nem segítette fel, mert azt hitték, ez is a hihetetlenül energikus produkció része. „Egész életemben gürcöltem. Sen­kitől nem kaptam semmit. Annyi év kemény munka és nehézség után - a jövőnkbe tekintve - nem kívántam mást, mint azt, hogy képesek legyünk Erwinnel a jelenben maradni, és min­den egyes nap békésen ébredni anél­kül, hogy aggódnánk, elvágyódnánk vagy sürgetnének a tennivalók” - ál­lítja az egyik szöveghely. Tina Tur­ner könyvének zárása azt sugallja, hogy ez a vágy túl a nyolcvanon tel­jesülni fog. Tina Turner: Életem szerelme. Fordította: Nagy Boldizsár. Bu­dapest, Kossuth Kiadó, 2019 Az „ananászos" zenekart a Szigetre és a Pohodára is várják (Képarchívum) Glass Animals a Szigeten MATTHIAS SCHOENAERTS-FILMEK DVD-N 2017-ben a jubileumi, 25. Szi­get Fesztivál egyik legjobb kon­certjét adta a brit Glass Animals. A közönség változatlanul imádja ezt a besorolhatatlan zenekart, amely a pszichedelikus, elektronikus és hiphopos hatásoknak köszönhe­tően bőven túllépett a megszokott indie gitárzenén. Élőben ráadásul sokkal jobbak, mint a stúdiófelvé­teleken, frontemberük, David Bayley pedig igazi showman. A tervek szerint augusztus 8-án tér­nek vissza a Szigetre, de a júliusi Pohoda Fesztiválon is fellépnek Trencsénben. A hatalmas sikerű bemutatkozó album után (Zaba, 2014) két évig folyamatosan tur­néztak, aztán megjelent a második lemezük How to Be a Human Be­ing címmel. Tavaly kiadtak egy új dalt Danzel Curryvel (Tokyo Drifting), idén pedig még egyet (Your Love), de remélhetőleg ké­szül már az új album. Az igazi ra­jongók ananászokat emelnek a magasba a koncertjeiken, vagy legalább egy ananászos pólót be­szereznek maguknak. A csapat egyik korai slágerében (Pork So­da) ugyanis elhangzik a „pineapp­les are in my head” (ananászok vannak a fejemben) sor, ami odáig vezetett, hogy a Glass Animals szimbólumává nőtte ki magát a gyümölcs. (|uk) Helyszín: Budapest, Sziget Fesztivál, Hajógyári-sziget Időpont: augusztus 8. Távol a világ zajától Amerikai-angol romantikus dráma. Batsheba (Carey Mulligan) függet­len, önfejű és nagyon szép. Nem csoda, hogy aki látja, beleszeret. És az sem csoda, hogy ő maga nem tud választani az érte versengő férfiak közül. Először Gábrielt (Matthias Schoenaerts), a birkapásztort bűvöli el, és bár kölcsönösnek tűnik köztük a vonzalom, a nő nemet mond a há­zassági ajánlatra. De szerelmével üldözi őt a környék legjobb módú agglegénye, Boldwood is (Michael Sheen). Ä legvonzóbbnak pedig egy katona (Tom Sturridge) tűnik. A vá­lasztás nehéz: sok megpróbáltatás és Matthias Schoenaerts 1977-ben született Antwer­penben, Belgiumban. A Szellemház című 2008-as thrillerben figyeltetett fel ma­gára, de igazából a Bikanyak című krimivel robbant be a köztudatba. Drámai vénáját Adán lány című filmben mu­tatta meg. Legutóbb a Kurszk című nagysikerű akciófilmben láthattuk moziban. öröm kell hozzá, hogy Batsheba rá­jöjjön, ki az, akire igazán szüksége van. A film a 19. századi angol iro­dalom talán legjelentősebb alkotójá­nak, Thomas Hardynak a regénye alapján készült. Rendező: Thomas Vinterberg Szereplők: Carey Mulligan, Matthias Schoenaerts, Michael Sheen Vakító napfényben Olasz-francia krimi Adott négy nagyszerű és összessé­gében elég mutatós sztár, egy csodás sziget a Földközi-tengeren, ahol nem feltétlenül kötelező ruhát viselni, és ehhez jön a szereplők közötti renge­teg feszültség. A rocklegenda, Ma­rianne Lane (Tilda Swinton) part­nerével, a dokumentumfilm-rendező Paullal (Matthias Schoenaerts) a vulkanikus Pantelleria szigetén pi­heni ki fáradalmait. Hirtelen felbuk­kan lányával régi szerelme, Harry (Ralph Fiennes), a lemezproducer, és megzavarja a nyaralást. A magá­val hozott nosztalgia atombomba­ként robban be Marianne nyugal­mába, nincs előle menekvés. Ä vágy, a féltékenység és a rock and roll ér­zéki testet ölt a filmben a perzselő földközi-tengeri nap alatt. Rendező: Luca Guadagnino Szereplők: Tilda Swinton, Dakota Johnson, Ralph Fiennes, Matthias Schoenaerts, Aurore Clément

Next

/
Oldalképek
Tartalom