Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-06 / 30. szám
www.ujszo.com | 2020. február 6. KULTÚRA 9 Bolhától a Bakmacskáig A szereposztás az, ami miatt szerethető a Jókai Színház Bolha a fülbe című előadása Béhr Márton, Mokos Attila és Holecskó Orsolya (Kiss Gibbó Gábor felvételei) LAKATOS KRISZTINA Georges Feydeau biográfiai értelemben csaknem száz éve halott, ám színházi értelemben még mindig meglehetősen virgonc. Erre utal, hogy az 1907-es keltezésű Bolha a fülbe körül sajátos kettős hagyomány formálódott az utóbbi évtizedekben a magyar színpadokon. Amihez most a Komáromi Jókai Színház is hozzáteszi a magáét. A népszerű Feydeau-bohózatot alapértelmezett esetben felhőtlen szórakoztatást (és kiugró állkapcsokat) ígérve szokták elővenni a (bulvárszínházak, bízva abban, hogy a minden kötelező műfaji elemet csúcsra járató darab a társulat komikus vénáját megmutatva vérbő őrületként pörög fel. Aztán van a másik megközelítés, amely hangsúlyosabb dramaturgiai munkával igyekszik formálni a művet, mondjuk azáltal, hogy a szereplők viszonyait nyersebben, maibban rajzolja meg (anno, a kilencvenes években ezt a lehetőséget bontotta ki Mohácsi János Kaposvárott), vagy akár aktuálpolitikai áthallásokat pakol rá Feydeau-ra (ennek reprezentatív példája Vidnyánszky Attila „brüsszelezős” Bolhája, előbb Debrecenben, majd a Nemzetiben; azt meg csak a hazabeszélés, a szlovmagy színháztörténet rögzítésének igénye miatt jegyezzük meg, hogy Vidnyánszky a darabot először Kassán vitte színre, még mezei kárpátaljai rendezőként - és mellőzve az EU- kritikát). Horváth Illés, a nyíregyházi színház művészeti vezetője, a komáromi előadás rendezője hellyel-közzel mindkét hagyományból merít. Komolyan veszi a partitúrát, a kétszázvalahány ajtónyitást: ki kivel találkozik és kit kerül él, ki kivel sző terveket még távozás előtt, ki bújik meg az egyik ajtó mögött és ki robban ki egy másik mögül... Aminek eredményeként a lazább tempójú, ráérősen felvezető első és a félreértéseket végül csak szétszálazó harmadik felvonás között, a Felhergelt Bakmacskának nevezett indiszkrét szállodában elszabadul a harsány káosz. Mindeközben Horváth alkotótársaival együtt kiemeli a történetet a századfordulós francia nagypolgári (plusz félvilági) miliőből, és megtolja a modemitás, a 20. század felé. Persze, hosszúra nyúló, eklektikus század ez, sokféle jelzéssel, sokféle lehetséges asszociációval, szélsőséggel. Belefér - ahogy a Jókai Színházban használt szövegváltozatba - az utalgatás, a képes beszéd mellett a trágárság is. Vereckei Rita díszlete az előadás első és harmadik felvonásában Mondrian geometrikus absztrakciójába építi bele Chandebise-ék szalonját, a második felvonás helyszínét, a Felhergelt Bakmacskát aztán fükszia és csillámos arany fülledtségbe fojtja. Gálvölgyi Anett és Miovác Márton kortalanul modem jelmezei is lekövetik ezt a kettősséget, ahogy a közönséges és polgárpukkasztó végül is egy térben, egy történetben - mondjuk úgy, a libidó körtáncában - keveredik a kifinomultan polgárival. A kavarodást egy postai úton hazakerülő nadrágtartó indítja el: ez az a bizonyos bolha a fülbe, ami miatt Raymonde Chandebise úgy gondolja, a házastársi kötelességeit az utóbbi időben egyébként is hanyagoló félje megcsalja. Meglehet, ez a ruhadarab 1907-ben sikamlós poénként hatott, de más idők, más morál, más ingerküszöb - két perc múlva nem is gondolunk rá, nincs jelentősége. A szexualitásnak ma már más a képi, a tárgyi nyelve, és a komáromi előadás ezt el is viszi gyakorlatilag a pornográfia határáig: fogasként (is) funkcionáló arany müpénisszel, felfújható guminővel, orosz akcentussal megszólaló örömlánnyal, a szállótulajdonos Ferraillon házaspár retró felnőttfilmeket idéző üzekedésével. Időnként ez tűnhet viccesnek, időnként soknak - ízlések és pofonok. (Egyébként ez utóbbiakból is akadjócskán.) Ami miatt szerethető a komáromi előadás, az a szereposztás. Még akkor is, ha újra és újra az az érzésünk támad, hogy némi stílegységesítő igyekezet jót tett volna, mert meglehetősen tágra nyílik az olló a szalonvígjátékokat idéző és a karikatúraszerű szerepformálások között, az egyes figurák a maguk jeleneteiben, minietűdjeiben kifejezetten emlékezetesek. Mokos Attila igazi kaméleonként váltogatja a színeit, ahogy emberi dimenziót ad a megroskadt Victor-Emmanuel Chandebise alakjának, majd izgága gesztusokkal életre kelti a hasonmást, a csetlő-botló, alkoholista hotelszolgát. Melecsky Kristóf jól poentírozva, mértéktartó ízléssel hozza a beszédhibás unokaöccsöt, a megfelelő pillanatban a férfiállatot is megvillantva; de élvezet nézni Béhr Mártont is, ahogy magabiztos hősszerelmesből a végére már-már torz Quasimodóvá zsugorodik. Szabó Viktornak a nemzeti sztereotípiákra építő karikatúra mögött is elhisszük a macsó mediterrán alfahímet, lemerevedve bámuljuk Culka Ottó, vagyis az angol vendég túlpörgött őrjöngését, majd Skronka Tiborba feledkezünk bele, ahogy kedélyeskedő szállodásból militáns agresszorba vált. Holocsy Krisztina, a kiérdemesült Kígyóbűvölő, aki immár madamként folytatja a karrierjét, egyebek mellett egy feszes burleszkbetétet tesz hozzá az előadáshoz. Majorfalvi Bálint az élveteg jó doktort alakítja, akit a gyógyítás helyett inkább az altesti funkciók foglalkoztatnak, Olasz István pedig a karót nyelt inas és egyszersmind felszarvazott férj tartásának változását rajzolja meg. Nincs kis szerep: Fabó Tibor, az alibiember már gumicsizmás-hálósipkás megjelenésével is sikert arat, Horváth Csenge szobalányként igazi kis női démont villant, Hostomsky Fanni pár pillanat alatt érzékelteti azt az unott rutint, amivel a feladatait ellátja (és nem elsősorban az ágyazásra gondolunk). Az események sorát elindító két barátnő - Holecskó Orsolya (Raymonde Chandebise) és Staub Viktória (Lucienne Homenidés de Histangua) - a polgári szalonok bájos eleganciájával lép elénk, hogy aztán felkapja őket a forgószél, majd némileg megtépázva ejtse őket vissza. Poén a végére is marad, de azt nem lőjük le. Inkább egy megnyugtatással zárunk: bár számos fog kiveretik, a nézőket (főleg, ha nevetnek) nem éri sérelem. RÖVIDEN Perelik a nézők Madonnát Los Angeles. Madonna világturnéja a tavalyi amerikai botrányok után Európában sem zajlik zökkenőmentesen. Egyre több rajongónak van elege a 61 éves popdíva késéseiből, illetve abból, hogy az utolsó pillanatig nem tudni, elkezdődik-e egyáltalán a koncert. Madonna térdfájdalmaira hivatkozva eddig nyolc alkalommal fújta le a fellépést a Madame X- tűmé során, legutóbb januárban Lisszabonban, illetve Londonban. Az azonos című albumot népszerűsítő koncertsorozat szeptemberben indult New Yorkban, de már az első héten két koncert maradt el. Egy floridai férfi pert indított az énekesnő ellen, mert három órát kellett várakoznia, és nem érte el a hazafelé tartó utolsó vonatot. A TZM úgy tudja, azóta újabb nézők perelték be Madonnát a többórás várakozás miatt. A helyszíneken ráadásul tilos a telefonhasználat, ezért a rajongók alternatív megoldásokat sem tudnak intézni maguknak, hogy valahogy hazajussanak a jóval éjfél után végződő koncertek után. Volt olyan, hogy a több órája várakozó emberek füjolni kezdtek, és azt skandálták, hogy vjssza akaiják kapni a pénzüket. Quk) Jeremy Irons (Fotó: TASR-archfv) Jeremy Irons lesz a Berlinale zsűrielnöke Berlin. A 70. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) legfőbb díjairól döntő nemzetközi zsűri elnöke Jeremy Irons lesz. Az Oscar-díjas brit színész vezette testület munkájában több további világhírű művész is részt vesz a február 20-án kezdődő szemlén. A legjobb nagyjátékfilmnek járó Aranymedvéről és a főbb alkotói kategóriákban kiosztandó Ezüstmedvékről döntő héttagú zsűriben Jeremy Irons mellett a legismertebbek közé tartozik Bérénice Bejo francia-argentin színésznő, Annemarie Jacir palesztin-amerikai rendező, forgatókönyvíró és Luca Marinelli olasz színész. A zsűrinek 18 alkotás közül kell kiválasztania a legjobbakat. A versenyfilmek közül 16-nak a Berlinalén lesz a világpremierje. A 18-ból hat filmet rendezett nő, ez a fesztivál történetében a második legmagasabb, 33 százalékos arány. (MTI, k) Mokos Attila, Melecsky Kristóf és Szabó Viktor
