Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-28 / 49. szám
10| TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. február 28. | www.ujszo.com Megtaláltak a svájci bicska CSIBRÁNYI ZOLTÁN *sSm*. Szibériában egyebek mellett olyan, a Neandervölgyi emberek által készített kétélű pattintott kőeszközöket is találtak, amelyek az ő koruk svájci bicskáinak tekinthető - adta hírül január végén a The Siberian Times. Az egészben az a bámulatos, hogy a kutatók szerint - akik kísérleti célból készítettek hasonló eszközt és lóhúson kipróbálták - az őskori kétélű eszközök jól használhatónak tekinthetők. Ez rávilágít e korai emberek ügyességére. Úgy vélik, egy órán át jól lehetett őket használni, mielőtt eltompultak volna, de újra és újra élesíthették; és sokrétűen használhatták, lehetett vele húst vágni, bőrt feldolgozni, de más eszközök készítésére is alkalmas volt. A nemzetközi szerzőcsapat új tanulmánya január 28-án jelent meg online az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata (PNAS) felületén. Ebben leírják, arra jutottak, a Neander-völgyi emberek legalább két ízben megtelepedtek Szibériában. Először több mint 100 000 éve érkeztek oda, amikor is megjelentek például a Gyenyiszova-barlangnál (ez egyébként a Homo nemzetségbe tartozó gyenyiszovai ember maradványainak lelőhelyeként vált közismertté). A második, Kelet- Európából indult vándorlási hullám közel 60 000 éve történt, amelynek során eljutottak az Altaj-hegység lábánál található Csagirszkajabarlanghoz. A genetikai elemzések megerősítik az Európában élt Neander-völgyiek és a Csagirszkajabarlanghoz érők közötti kapcsolatot, amelyet az itteni maradványok és a Horvátország északi részén és a Kaukázus északi részén talált Nenander-völgyi emberek maradványai között mutatta ki. És bár e barlanghoz földrajzilag közel, 100 km-re van a Gyenyiszova-barlang, de a csagirszkajai Neander-völgyiek genomja jobban hasonlít az európai Neander-völgyi emberekéhez, mint a Gyenyiszova-barlangból származó Neander-völgyiekéhez - ez is azt jelzi, hogy ők ide egy korábbi vándorlási hullám alatt ékeztek meg. A Csagirszkaja-barlang 59 000- 49 000 éves lerakodott rétegéből 74 Neander-völgyi kövületei kerültek elő, több mint az Altaj térségének bármely más helyszínén, továbbá közel 90 000 kőszerszám, csontszerszámok, bölény- és lócsontok. Az előkerült eszközök stílusjegyei egészen mások, mint az Altaj más területein korábban megtaláltak kialakítása. Ugyanakkor nagyon hasonlítanak a Közép; és Kelet-Európából, beleértve az Eszak-Kaukázusból ismert azon eszközökhöz, amelyeket az ún. Micoquien kultúra emberei készítettek. A kutatók szerint ez szintén a Neander-völgyi emberek legalább két érkezési időszakára utal az Altaj vidékére vonatkozóan. Az állati csontok és növényi maradványok elemzése kimutatta: bölényekre és lovakra vadásztak a hideg, száraz, fák nélküli környezetben. Az egyik társszerző, Maciej T. Krajcarz, a Lengyel Tudományos Akadémia Földtani Intézetének geoarcheológusa azt mondja, hogy „a Neander-völgyiek tökéletesen alkalmazkodtak a sztyeppe és a tundra-sztyeppe tájakon való élethez”. (Megjegyzés: a hideg és száraz klímához idomult tundrasztyeppe ökoszisztéma ma már nem létezik). A tanulmány elsőszámú szerzője, a projektvezető Kseniya A. Kolobova, az Orosz Tudományos Akadémia Novoszibirszki Régészeti és Néprajzi Intézetének professzora szerint a fellelt aszimmetrikus hátú kétélű kőeszközök a modem svájci bicska ősi megfelelői, amelyeket ráadásul az egyik végük lekerekített formája révén kényelmesen lehetett kézben tartani. A Csagirszkaja-barlangból való eszközök feltűnő hasonlóságot mutatnak még az 5000 km távolságra levő bajorországi Sesselfelsgrotte lelőhelyről ismertekkel is. Különbség főleg az alapanyagokban mutatkozik: míg az európai szerszámok jobbára kőből készültek, addig a Szibériában találtak között 25 féle-alapanyag van, köztük kiváló minőségű jáspis és kalcedonitok. Az új szibériai leletek és eredmények alapján három dolog is elmondható. A Neander-völgyi emberek Európán és Nyugat-Azsián túl elmerészkedtek jóval keletebbre is, legalább az Altaj-hegységig. A Csagirszkaja-barlangban feltárt eszközeik készítésének módszerét eleink még több ezer kilométeres vándorút esetén is magukkal vitték. Ötletes eszközeik ismeretében Kseniya A. Kolobova professzor pedig még hozzáfűzi: „a Neander-völgyi emberek kognitív képességei szélesebb körűek voltak, mint azt korábban gondolták”. észleltek a Marson, már azt is tudni, mi okozta őket Rengéseket MTI-HfR Szeizmikus aktivitást mutat a Mars belseje a rengések megfigyelése alapján, a 2018- ban landolt NASA űrszonda, az InSight első eredményei szerint. Eddig összesen 450 marsrengést figyeltek meg, melyek információval szolgálnak a bolygó belsejéről. Ezek közül eddig 174-et értékeltek ki, melyek a misszió első tíz hónapjában történtek. Az eredmények azt mutatják, „hogy a Mars egy szeizmikusán aktív bolygó, melynek lemezmozgásai elsősorban a Cerberus Fossae régióra jellemzőek. Ez jól passzol a régióban látható vetődésekhez” - foglalta össze Günter Kargl, az Osztrák Tudományos Akadémia (ÖAW) Űrkutató Intézetének (IWF) munkatársa. „Összességében a Mars aktívabb, mint ahogyan sokan várták, de az adatok egybevágnak a modellek becsléseivel, melyeket a misszió tervezésekor végeztünk” - tette hozzá. Az eddig kiértékelt marsrengések közül 24-nek volt 3 és 4 között a magnitúdója - közölte a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH). Ezeknek a rengéseknek a hullámai a Mars köpenye által terjednek szét. A többi 150 rengés kisebb magnitúdójú volt, a rengéseik központj a nem volt olyan mélyen, a hullámok pedig magasabb ffekvenciájúak voltak, melyek aztán csak a bolygó kérgében terjedtek szét. „A marsrengések hasonló tulajdonságúak, mint amilyeneket az Apollo-missziók korában a Holdon megfigyeltek. Tíz-húsz percig tartanak, mivel hullámaik a Mars kérgének tulajdonságai miatt erősen szétszóródnak” - mondta el Domenico Giardini, az ETH kutatója. A szakértő feltételezése szerint a szeizmikus aktivitás a Marson nemcsak a lehűlés és ezzel a bolygó zsugorodásának következménye, hanem tektonikus feszültségek is okozzák. A Marson felszabaduló teljes szeizmikus energia mennyisége a Földre és a Holdra jellemző érték között van. A misszió SEIS nevet viselő szeizmométere még a HP3 nevű mérőműszer, az InSight robotvakondja kalapálását is rögzítette. Az IWF kutatói ennek a műszernek az adatait értékelték ki. Elemezték a mérési eredmények alapján a talajmechanikai tulajdonságokat is. A közvetlenül a SEIS alatti talajréteg fizikai tulajdonságait sikerült meghatározni. Eszerint az InSight egy vékony, néhány méter mély homokos rétegen landolt, mely egy 20 méter átmérőjű, régi becsapódási kráter közepén található. Az ETH kutatói szerint nagyobb mélyégben a Mars kérgének tulajdonságai a Föld kristályos szerkezetű, úgynevezett alaphegységeinek jellemzőivel egyezhetnek, de a kéreg erősen széttöredezettnek tűnik. A rengések hasonló tulajdonságúak, mint amilyeneket az Apollo-missziók korában a Holdon megfigyeltek (Shutterstock)