Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-27 / 48. szám
www.ujszo.com I 2020. február 27. ISKOLA UTCA 113 A pozsonyi Magyar Tannyelvű Gimnázium másodikos diákjai és kísérő tanáraik Helsinki klasszicista stílusú katedrálisa előtt, amely 1830 és 1852 között épült. Helsinki a legélhetőbb városok szavazáson rendre előkelő helyen végez. . (Fotó: MTAG) Finnországban jártunk A pozsonyi Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnázium négy másodikos diákja (Bajkai Barbara, Bankó Emese, Nagy Anikó és Kenderessy Vera) két tanár (Popély Andrea és Kiss Helga) kíséretében az Erasmus+ Learning to Play, Playing to Learn című, egy videójátók elkészítését célul kitűző projekt résztvevőiként február első hetében a délfinnországi partneriskola vendége volt. A hó ígérete Utunk előtt természetesen néhány „kötelező” információt már tudtunk az országról. Elsősorban azt, hogy a finnek szeretik a szaunát, hogy világbajnokok jégkorongban, illetve, hogy Finnország az ezer tó országa. Mivel februárban utaztunk, felkészültünk a várható hidegre és hőmennyiségre. Talán ez utóbbinak örültünk a legjobban, hiszen az idei tél eddig nem örvendeztetett meg bennünket a csapadék ezen formájával... Mint utóbb kiderült, a többi partneriskola, az olasz, a spanyol, az észak-ír és a német is hasonlóban reménykedett. A valóság A globális felmelegedés Finnországot sem kíméli. Vendéglátóink elmondták, februárban a hőmérséklet városukban, Loviisában -20°C alatt van, és általában félméteres hóban közlekednek. Ehhez képest bennünket az enyhének mondható -5°C várt, és havat ők is régen láttak. Ennek értelmében sajnos meghiúsultak az olyan betervezett szabadidős programok, mint a szánkózás vagy a jéghorgászat. Kisebbségben A Helsinkitől kb. 80 km-re fekvő, tizenötezer lélekszámú kisváros kétnyelvű, lakosságának 40%-a svéd. Országos szinten mindössze 6% vallja magát svédnek, mégis az egész országban a finn mellett a svéd is hivatalos nyelv, a finn iskolákban pedig kötelező svédül is tanulni. Emellett nem csupán az üzletek, a helység- és utcanévtáblák, de az egész országot átszelő úthálózat feliratai is kétnyelvűek. Kisebbségi jogokból (is)jeles! Masszázsszók a tanáriba A finn oktatási rendszer mindent megtesz és megad ahhoz, hogy a tanulók sikeresek és elégedettek legyenek. Függetlenül attól, hogy többségi vagy kisebbségi iskoláról van szó, az épületek csúcs felszereltségűek. Nemcsak mi, tanárok, hanem a diákjaink is elámultak a tantermek, a folyosók, az étkezde láttán. Az osztályokban óriási táblák, kivetítők, pihenősarok a diákoknak, a tanáriban pedig masszázsszék szolgálja a megfáradt pedagógusokat. A svéd iskolában elhúzhatok a falak, azaz két osztályból pikk-pakk egy lesz. A tanárok munkáját asszisztensek segítik, akik a speciális bánásmódot igénylő gyerekekkel külön tanulnak. Az ebéd büfé jellegű, mindenki annyit szed, amennyit megeszik. Nyelvrokonságban Ha valaki azt gondolja, hogy nyelvrokonságban lenni azt jelenti, hogy úgy megértjük egymás nyelvét, mint például a szlávok, akik többé-kevésbé elboldogulnak egy másik szláv nyelven, az téved. A magyar és a finn egy dologban hasonlít: a nyelvek dallamában, hanglejtésében. Amikor egy finn beszél, az olyan, mintha egy magyar beszélne, csak teljesen más nyelven. A finnek is tudatában vannak a nyelvrokonságnak, szeretnek is bennünket. Talán ennek a szép gesztusa a Helsinkiben működtetett Balassi Intézet is. Szabadidő Északi ország lévén a finnek szeretik a téli sportokat. Az első számú kedvenc, nem meglepő, a jégkorong. Pozsony nevét is jól ismerik, hiszen 2011-ben és 2019-ben is éppen a mi fővárosunkban lettek világbajnokok. Szinte minden nagyobb településnek van hokipályája és hokicsapata. Mi is kipróbálhattuk Loviisa város jégkorongcsapatának pályáját. Diákjaink nagyon ügyesen korcsolyáztak, a bátrabbak hokiztak is. És ha már Finnországban voltunk, a szaunát sem hagytuk ki. A napi higiénia részeként a finnek esténként beülnek a szaunába és ellazulnak. A forró gőz után pedig nemritkán csobbannak egyet a jéghideg Balti-tengerben. Élhető város Loviisán kívül két másik finn városba is ellátogattunk. Az egyik Porvo, az ország második legrégibb városa, a másik Helsinki. Mivel megadott időre vártak bennünket egy csokigyárba (!), ahol degeszre kóstolhattuk magunkat, így a főváros látnivalóira kevesebb idő jutott. (Sokunkban megfogalmazódott, hogy ide még vissza kell jönnünk valamikor, hogy e hiányt pótoljuk.) Idegenvezetőnk elmondta, hogy Helsinki a legélhetőbb városok szavazáson rendre előkelő helyen végez. Nincs rohanás, az iskoláik színvonalasak, a szociális ellátás igazságos, letisztult egyszerűség és vendégszeretet jellemzi a lakosait. így is lehet élni. Heihei Suomi! Popély Andrea angoltanár Fantasztikus siker a német nyelvi olimpián A német nyelvi olimpia idegen nyelvi verseny olyan szlovákiai alapiskolások, gimnazisták és szakközépiskolások számára, akik érdeklődnek a német nyelv és kultúra, valamint azok iránt az országok iránt, ahol német ajkú lakosok élnek. A tanulók korcsoport szerinti elosztásban, 7 kategóriában versenyeznek. A megmérettetés négykörös: az iskolai válogatót a járási, kerületi és országos fordulók követik. Ez alól kivétel az anyanyelvi beszélők kategóriája, amely a kerületi fordulóval kezdődik. A verseny komplex készség- és képességfelmérő feladatsorból áll: hallás utáni szövegértés, értő olvasás, nyelvtani teszt, képleírás, német társalgás. A megmérettetésre az idei tanévben is Nyitrán került sor február 12-én. 1. A osztályos diákunk, Berger-Schäpers Rafaela Zita a 2. helyen végzett, a megszerezhető 100 pontból 93-at gyűjtött össze. Rafaela anyanyelve a német, így értelemszerűen az anyanyelvi beszélők kategóriájában versenyzett. Ez a kategória kicsit más, mint a többi, hiszen itt gyakorta a szakszövegek hallás és olvasás utáni értelmezése, az árnyaltabb kifejezésmód értékelése kerül előtérbe. Petrezsil Noémi felkészítő tanár Berger-Schäpers Rafaela Zita és felkészítő tanára, Petrezsil Noémi (Fotó: SZGYG) Televíziós oktatás Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium diáklapja, a Mi One? 27 éves. Tavaly az országos Médiasztár versenyen elnyerte Az év iskolaújsága címet, s ez a díj még lelkiismeretesebb munkára ösztönzi szerkesztőit. Az utóbbi két tanévben folyamatosan képezik magukat, látogatják a Pro Média Alapítvány újságíróképzését, ahol alkalmanként a médiaszakma egy-egy szegmensét sajátítják el. Tanulmányi kirándulásaik alkalmával megnézték a hazai legnevesebb szerkesztőségekben (Vasárnap, Új Szó, Pátria), hogyan is működik a gyakorlatban az újságírás. Legutóbb pedig a budapesti MTVA látogatóközpontjában, a közmédia gyártóbázisán jártunk, ahol azok a televíziós és rádiós műsorok készülnek, amelyek nézők millióit ültetik le naponta a képernyők elé. Éz a szakmai nap Sütő Balázsnak, az Ml Híradó vezető szerkesztőjének köszönhetően betekintést nyújtott a kulisszák mögé is. Az egyes stúdiókban és vezérlőjükben láttuk, hogy a produkciók körül számtalan munkatárs serénykedik az ötlettől egészen az adásba kerülésig. Egy kisfilm segítségével megismerkedtünk a televíziózás kultúra- és technikatörténetével, a jelmeztárban megcsodáltuk az ismert filmek és sorozatok hiteles jelmezeit, találkoztunk a legendás bábokkal: Süsüvel, Mazsolával, Tádéval, a Tévé Macival. Kipróbálhattuk magunkat a hírolvasó, a riporter, az időjárásjelentő szerepében, miközben a kamerák mögött és a vágópultnál is a mi diákjaink szorgoskodtak. Rettenetesen büszkék voltunk magunkra egészen addig, amíg lehetőségünk nem nyílt élőben megtekinteni az Ml Híradójának déli adását, ahol leesett az állunk a „nagyok” profizmusától. Valamennyiünk számára ez lett a nap meghatározó élménye. Azt már el sem mertük hinni, amikor Balázs felajánlotta, hogy egy hétre gyakornokként is szívesen látják közülünk azokat, akik valóban rátermettek és tehetségesek. A további közös munkában bizakodva tervezzük diákújságunk következő számát és részvételünket az idei Médiasztáron. Benkő Tímea A budapesti MTVA látogatóközpontjában jártak a pázmányosok, találkoztak a legendás Tévé Macival is (Fotó: PPG)
