Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-25 / 46. szám
Í12 SERIE A FOCITIPP ■ 2020. FEBRUAR 25. www.ujszo.com A hideg profizmus vagy a családias összetartás döntheti meg Juve uralmát Őrület helyett inkább stabilitás Végre! - sóhajtanak fel a Juventus ellendrukkerei és a semleges szurkolók. H osszú idő után olyan tavasz elé néz a Serie A, amilyenre „emberemlékezet óta” nem akadt példa Olaszországban. Nyűt a bajnoki aranyért folytatott küzdelem, mi több, nem csupán egy csapat üldözi a nagyvadat. A címvédő két kihívója eltérő stratégiát választva lohol a zebrák nyomában: a jelenleg harmadik Inter sok pénzt invesztálva, minőségi játékosokkal feltöltött keretre és megújított vezetésre, míg a második Lazio visszafogott költekezésre, csapategységre és állandóságra épít. Ha nem tudod legyőzni őket, csábítsd el a legjobbjait. A sportvilág soha ki nem mondott (és nem is túl sportszerű) törvényeinek egyikét követve az Intemazionale ráhajtott a sikerhez vezető sztrádára. Még nem ment rajta végig, ám tisztában van vele, ki(k)nek az iránymutatásával és pontosan merrefelé kell haladnia. A két vezető nem más, mint a Juventushoz ezernél is több szállal kötődő Antonio Conte, és a torinói klub újraélesztésében főszerepet alakító Giuseppe Marotta. Nagyrészt az ő munkájuknak köszönhetően tart ott 2020 februárjában a Nerazzurri, hogy komolyan vehető Serie A-kihívóként támadja az első helyét megvédeni próbáló Juventust. Barátból ellenfél Az Internazionalénak és a Laziónak egymással is meg kell küzdeni, hogy letaszítsák a trónról a Juventust Mint ismeretes, Conte játékosként és edzőként hosszú éveken át szolgálta a Juvét, Marotta pedig ugyanannál a munkaadónál a bársonyszékben ülve hozott effektiv döntéseket. A 62 esztendős stratéga 2012 decemberében vitte (vissza) Torinóba az addig kiscsapatoknál dolgozó Juve-legendát, majd olyan gazdasági alapot teremtett, hogy a klub képes volt a munkamániás Conte valamennyi kérését teljesíteni. Az együtt összerakott szupercsapat brutális dominanciát alakított ki a Campionatóban: előbb Contéval, aztán Massimiliano Allegrivel minden szezon végén felvarratott egy scudettót a fekete-fehér mezre. Európa meghódítása ellenben nem sikerült, „mindössze” két elveszített Bajnokok Ligája-döntőt tudott felmutatni a nagy fülű trófeát 1996 óta hiába üldöző egyesület. Ilyen előzmények után érthetően sokként érte a Juventus szurkolóit az ügyvezető igazgató 2018 őszén bejelentett távozása. A hivatalos, vagy ha úgy jobban tetszik, közhelyes verzió szerint Marotta elérkezettnek látta az időt a váltásra, valójában egy interjúban megpedzette az igazi okot: a klubelnök Andrea Agnelli és közte kialakult konfliktust. Túl sokáig azért nem búslakodott otthon, mert amilyen váradanul jött el Torinóból, legalább akkora meghökkenést keltve írt alá a rivális Interhez 2018. december 13-án. És ha ez még mindig nem lett volna mélyütés a Bianconeridrukkereknek, 2019 nyarán Milánóba csábította a Juve-ikon Contét is. A fekete-kékeknél összeállt nyerő páros székfoglalójában ismertette, hogy a kínai tulajdonosokkal egyeztetve identitást és stabilitást kíván adni a 2010-es triplázása óta lejtmenetben lévő klubnak, aztán visszakormányozná Európa élmezőnyébe. Az ázsiai hatalomátvételt követően ugyan lassú visszakapaszkodásba kezdett az Inter, de a folyamat felgyorsításához olyan emberekre volt szüksége, akik rövid időn belül eredményeket tesznek le az asztalra. Antonio Conte és Giuseppe Marotta pedig ilyenek. sem látjuk már az Inter mezében. Tudvalévő, hogy amelyik sportvezető Antonio Contét ülteti le csapata kispadjára, az vele együtt a háromvédős játékrendszert is „megveszi”, hiszen a szenvedélyes szakember kizárólag ebben a szisztémában gondolkodik. Mindez azt jelenti, hogy a keretet kötelezően fel kell tölteni magas, erős belső védőkkel, továbbá legalább négy, védekezésben és te-kék rajongó öleléssel fogadta az ősellenséghez köthető duót, de a leghidegebb szívek is hamar megolvadtak - merthogy jöttek az eredmények. Nem kis részben a telitalálatnak bizonyult új igazolások repítették az Intett, melyet annak rendje és módja szerint telepakoltak igazi Conte-katonákkal. A Marotta-művek például 5 millió eurós kölcsönnel és 23 milliós opcióval behúzta a Sassuolo Barcelona által is keresett középpályását, Stefano Sensit és ugyancsak kölcsön+opció kombóval a szintén több nagy klub által üldözött Nicoló Barellát. A Manchester United diszkontjából klubrekordért elhozta Romelu Lukakut és filléres kölcsönnel Alexis Sanchezt — utóbbit úgy, hogy a chilei horribilis fizetésének jelentős hányadát az angol klub utalja. Az Angliában ügyetlen óriásnak mondott belga center megérte a ráfordított összeget (ami bónuszokkal együtt 83 millió euró lehet), mert nem csupán a góljainak száma kiemelkedő (17 csak a bajnokságban), hanem a pályán és az öltözőben is vezérszerepet játszik, kardival ellentétben egy szimpatikus, szerethető figurát hoz. Ha pedig szigorúan a szakmát nézzük, a unitedes időkkel összehasonlítva használhatóbb az összjátékban, gyakran a szélről indulva, lendületből érkezve okoz meglepetésszerű rohamokat még a tapasztalt Serie A-bekkeknek is. Erősödő olasz vonal A két olasz, Sensi és Barella új impulzusokat adott az elmúlt években kissé szürke középpályának (előbbi Antonio Conte vezetési stílusa nem hagy nyitott kérdéseket az Internéi sem Talán senki sem ismeri olyan jól az olasz labdarúgás játékospiacát, mint Giuseppe Marotta (Fotók: TASR/AP, képarchívum) Nem feltétlenül szakmai, inkább érdekes és szimbolikus volt korai intézkedéseik egyike, Conte kérésére ugyanis lecserélték a hazai mérkőzések előtt lejátszott indulót, mert az edző szerint a Pazza Inter ellentétben áll azzal a felfogással, amit szereme meghonosítani (a pazza olaszul őrültet jelent). Conte és Marotta jó szokásához híven az öltözőt is kipucolta: mindenkit eltávolítottak a csapat körül, akiről úgy gondolták, nem fog beállni a tornasorba. Köztük volt az egyesület kirakatarcaként szerepeltetett Mauro Icardi, a pályán túl az éjszakában is kiemelkedő teljesítményre képes Radja Nainggolan és a nem éppen visszahúzódó típusként ismert Ivan Perisic. Mindhárman kölcsönben, véglegesítési opcióval a zsebükben hagyták el Milánót, de jó eséllyel egyiküket támadásban is hatékony szárnyvédővel, nem beszélve a csatárokról. Conte fegyelmezettséget követelő rendszerének egyik alapvetése a két támadó labdákkal történő folyamatos etetése, ami elsősorban a vonaltól vonalig rohangáló szélsők és a hátulról a játék építését hosszú indításokkal segítő védők feladata. Természetesen azért nem árt, ha mutatóban akad néhány passzjátékban erős középpályás is. Csodatévő Conte Nem biztos, hogy néhány hónappal ezelőtt valamennyi fekesériiléséig hat forduló után három góllal és két assziszttal állt, utóbbi döntő pillanatokban volt eredményes). Apropó, taljánok: Marotta egyik mellékprojektjeként olaszosította a keretet, aminek hozadékaként az Inter akár kizárólag hazai játékosból álló kezdőcsapatot is pályára küldhetett volna Matteo Politano januári eligazolásáig, erre pedig hosszú évek óta nem volt példa az egyesület történetében. Conte munkája ijesztően gyorsan meglátszik aktuális csapatán, illetve birtokában van egy olyan különös képességnek is, aminek kevesen: feltámasztja a halottakat. Csoda-
