Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2020-02-24 / 45. szám

KULTÚRA 8 I PENGE Komoly önfeledtség Dilettantizmus, komolytalanság - olyan fogalmak, amelyek használata egy kritikában kétsé­geket támaszthat a górcső alá ve­tett könyv poétikai teljesítmé­nyével kapcsolatban. Többek között silány líranyelvhasznála­tot, középszerűséget sejtetnek, a kifejezés öncélúan felfogott sza­badságát. Bóvlikat, rossz szöve­geket. Zemlényi Attila azonban nagyon is komolyan műveli a komolytalanságot. Kötete nem egy dilettánsé, hiszen a dilettan­tizmus lehet beszédmód is, amelynek szakszerű, reflektált, az olvasót esztétikai tapasztalat­hoz juttató alkalmazásához nagy mesterségbeli tudás szükséges. JUHÁSZ TIBOR KRITIKAI ROVATA És a Csonthéj költője rendelkezik az ehhez kellő felvértezettséggel. A megszólalás fesztelensége, já­tékossága az, ami első olvasásra megakaszt. Az az önfeledt szó­rakozás, amivel Zemlényi áthágja a nyelv költői felhasználásának normáit. Szándékoltan fals rí­mek, bicsakló ritmusok révén lép ironikus és humoros párbeszédbe hagyományokkal, tendenciákkal, miközben versről versre alakít ki egy olyan utalásrendszert, amelynek építőkövei a populáris és az úgynevezett magaskultúra fontos produktumai. E szemkáp­ráztató intertextuális tárházban helye van az abszurd sajtóhírek­nek, a Szolid Motorosok - és a Szelíd Motorosok - című film­nek, a Harry Potter-univerzum elemeinek, a Várkastély a Kár­pátokban című Jules Verne­­regénynek, a József Attila­­szövegeknek vagy a Légy jó mindhalálig című Móricz-regény Pósalaky bácsijának. Az impro­­vizatívnaktűnő megoldások meglepők, ráadásul a könyv képi elevenségével, a keresett, mégis kiszámíthatatlan nyelvjátékokkal sem hagyja lanyhulni az olvasói figyelmet. Nemcsak az eljárásmódjaira, ha­nem a kötet hangvételére is jel­lemző az önfeledtség. Az 5 cik­lusba rendezett 37 versnek egy a beszélője - a könyv és a szövegek elején olvasható ajánlásokból, az autotextusokból, a visszatérő alakokból egy középkorú évei vége felé járó férfi képe rajzoló­dik ki, aki az összegzés szándé­kával felkeresi múltja szakaszait, meghatározó borsodi és Borsod­­kömyéki tájait. A blokkok az ő életébe nyújtanak betekintést gyermekkorától 50-es évei elejé­ig. Azáltal, hogy a korpusz felkí­nálja az életrajzi olvasat lehető­ségét, még határozottabbá válnak ennek a férfinak a vonásai. Zem­lényi rengeteg olyan utalást font a szövegekbe, amelyek a hétköz­napi életével, valamint az irodal­mi intézményrendszerben betöl­tött szerepével hozhatók össze­függésbe. Megidézi a miskolci Müút folyóiratot, melynek fő­­szerkesztője, név szerint említi a még élő és a már elhunyt barátait, pályatársait, valamint családtag­jait is. Ez azonban nem okoz ér­telmezési nehézségeket, hiszen szerencsére Zemlényi mankókat ad ahhoz, hogy az olvasó felfejt­hesse a személyközi viszonyokat, illetve rekonstruálni tudja a versbeszélő - elfogadva az aján­latot: Zemlényi Attila-kapcso­lathálózatát. A szépirodalmi vállalkozásokban elvégzett visszatekintő, összegző műveletek általában a hiány és a veszteség tapasztalatával járnak együtt. A szembesülés az elmú­lással rezignált beletörődést, fé­lelmet eredményez, az élet meg­másíthatatlan törvényei meg­fosztják a versbéli szubjektumot a szabadságától, mígnem a múlt számbavétele egyre inkább az ember végességének tudatoso­dására késztet. A Csonthéjban azonban nyoma sincs mindennek. Itt az emlékezés annak ellenére is jó élmény, hogy több szöveg megkísérel szembenézni az el­kerülhetetlennel. Zemlényi új kötete bizonyítja, érdemes bol­dogan összegezni. Jó humora miatt is üdítő olvasmány. Zemlényi Attila: Csonthéj Prae Kiadó, 2019. Értékelés: 8/10 KONCZ ZSUZSA 2020. március 12.119:00 DUNASZERDAHELY, Csaplór B.VMK Info: www.elokoncert.sk +421905 654 349 ÚJ SZÓ www.ticketportal.sk DP200I47 2020. február 24. | www.ujszo.com Florence Pugh és Timothée Chalamet a lányregény új filmes feldolgozásában (Fotók: ItafÜm) A kisasszonyok álmai Greta Gerwigfilmjében modern hangon szólal mega klasszikus HERNÁDI HENRIETT Grata Gerwig új, élettel teli átdolgozásban és parádés szfnészgárda szerepelteté­sével eleveníti meg Louisa May Alcott klasszikussá vált regényét, a Kisasszonyokat. Az amerikai írónő 1868-ban ki­adott lányregénye, a Kisasszonyok kétségkívül műfajának egyik leg­meghatározóbb darabja, amely kortól és időtől függetlenül mindig megta­lálja útját (nem csak) a női olvasók fe­lé. Nem meglepő, hogy a regénynek több filmes, színházi és televíziós adaptációja is létezik. Ezek közül Gillian Armstrong 1994-es, három Oscar-díjra jelölt produkciója tekint­hető a kötet legismertebb, klasszi­kussá vált feldolgozásának. Ezúttal egy újabb női rendező, Greta Gerwig vitte vászonra Alcott híres regényét, a végeredmény pedig elődjéhez ha­sonlóan hatalmas sikernek örvend. A történet sokak számára ismerős lehet: a népes March család nőtagjai massachusettsi otthonukban próbál­ják átvészelni a polgárháború borzal­mait, miközben az apa (Bob Oden­­kirk) a fronton szolgál. Az édesanya, Marmee (Laura Dem) és a házveze­tőnő (Jayne Houdyshell) látják el a legfontosabb teendőket, és gondos­kodnak a család négy, meglehetősen rakoncátlan lánygyermekéről. A cse­lekmény központjába a négy lány ke­rül, bemutatva történetüket a gyer­mekkortól egészen a felnőtté válásig. Mindegyikük más-más személyi­ség, ezért életútjuk is máshová vezet. A legidősebb lány, Meg (Emma Wat­son) a legmegfontoltabb a testvérek közül - jövőjét a szerelem megtalá­lásában és a házasságban látja. Vele szemben az eleven és meglehetősen makacs Jo (Saoirse Ronan) önálló­ságra és jövedelmező írói karrierre vágyik. A festészetben jártas Amy (Florence Pugh) lobbanékony és he­ves természetű, Beth (Eliza Scanlen), a család legvisszahúzódóbb tagja pe­dig a zene szerelmese. Gerwig, aki rendezője és forgató­könyvírója is a filmnek, átdolgozá­sában lazít Alcott kissé moralizáló szövegén, és a hangsúlyt a lányok ka­rakterfejlődésére helyezi. Nem akar erkölcsi példázatokat adni és tanul­ságokat levonni, helyette bemutatja, hogyan válnak a March nővérek érett nővé, milyen ambíciókat és álmokat tűznek ki maguk elé, és miként telje­­sitikbe azokat. A film nem követi a regény lineáris rendjét, hanem a múlt és jelen ese­ményeinek folyamatos váltogatásá­val viszi előre a-cselekményt. A négy nővérrel legelőször felnőttként talál­kozunk: Jo New Yorkban bontogatja szárnyait mint regényíró, Amy va­gyonos nénikéjével él Párizsban, ahol festészetet tanul. Meg férjes asszony­ként és anyaként szülővárosában ma­rad, Beth pedig súlyos betegsége mi­att nem hagyhatja el a családi otthont. Mindannyian eljutottak egy bizonyos ponthoz életükben, Gerwig pedig a múlt-jelen váltakoztatásával fokoza­tosan mutatja be főszereplői gyer­mekkorát, a felnőtté és nővé válás fo­lyamatát. A rendszeres időbeli ugrások nem teszik zavarossá a cselekményt, in­kább lendületet adnak a filmnek, megakadályozva, hogy lankadjon a nézők figyelme. A múlt és jelen meg­különböztetését a rendezőnő a jele­netek eltérő színével is jelzi: a March lányok gyermekkora barátságosabb, melegebb tónusban jelenik meg, a je­len eseményei pedig borúsabb, hide­gebb árnyalatot kapnak. Greta Gerwig kivételes rendezését erősíti a remekül megválasztott sze­replőgárda. Emma Watson és Eliza Scanlen éppen annyira visszafogott és bájos, amennyire a szerep megköve­teli. Saoirse Ronan és Florence Pugh vállára nagyobb teher nehezedik, ka­rakterük ugyanis a feminista eszmék szószólja. Alakításaik kimagaslók, egyszerre visznek játékosságot és mélységet az általuk megformált fi­gurákba. A mellékszereplők ugyan­csakremekelnek: Laura Dem a March lányok édesanyjaként üde színfoltja a filmnek, a férfi szereplők közül Ti­mothée Chalametet mint a March nő­vérek gyerekkori legjobb barátját, valamint a visszafogott udvarlót ala­kító Louis Garrelt érdemes megem­líteni. Meryl Streep mogorva nagy­néniként pedig nemegyszer csal mo­solyt a nézők arcára. Nem túlzás azt mondani, hogy Lquisa May Alcott nagy sikerű regé­nye, a Kisasszonyok generációk sorát szórakoztatta. A Greta Gerwig által belőle rendezett film pedig jó példát mutat arra, hogyan szólaltatható meg egy klasszikus modem hangon. Kisasszonyok (Little Women / Maié zeny). Amerikai romantikus dráma, 2019, 135 perc. Rendező: Greta Gerwig. Szereplők: Saoirse Ronan, Florence Pugh, Emma Watson, Eliza Scanlen, Laura Dern, Jayne Houdyshell, Meryl Streep, Timothée Chalamet, Louis Garrel, Bob Odenkirk, Chris Cooper, James Norton. Saoirse Ronan és Timothée Chalamet kimagasló alakítással tűnik ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom