Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2020-02-19 / 41. szám

ÚJ SZÓ-TREND KONFERENCIA 181 2020. február 19. | www.ujszo.com Vissza kell-e fogni a gazdaságot a Föld megmentéséért vagy sem? Környezetvédelem dél-szlovákiai nézőpontból az Új Szó-Trend konferencián NYERGES CSABA Pat. „Az elmúlt időszak mítosza, hogy vannak globális megoldásaink a klímaválto­zásra ás a környezeti katasz­trófákra. Nincsenek" - hang­zott el az Új Szó ás a Trend első közös konferenciájának környezetvédelemmel kap­csolatos panelbeszélgetásán. „Jó a kezdet, és legyen folytatás!” így összegezték a hallottakat, ta­pasztalataikat a résztvevők az Új Szó napilap és a Trend hetilap Dél- Szlovákia jövőjéről rendezett első konferenciája után a páti Wellness Hotelben. Az Új Szóban többrészes sorozatban számolunk be a legfon­tosabb megállapításokról. A kör­nyezetvédelemmel kapcsolatos pa­nelbeszélgetésen Sólymos László volt környezetvédelmi miniszter, Vi­lági Oszkár, a Slovnaft elnök­vezérigazgatója és Hanula Barna, a győri egyetem dékánja vett részt. Mítoszokból építkezünk Hanula Barna érdekes párhu­zammal világította meg az emberi­ség hozzáállását a környezetvéde­lemhez, a klímaváltozáshoz, boly­gónk lassan visszafordíthatatlanná váló hőmérséklet-emelkedéséhez. A tudósok egyfelől több tizedes­jegy pontossággal meg tudják mon­dani, hogy mekkora a felszíni hő­mérséklete egy tőlünk fényévekre lévő égitestnek. Ugyanakkor durva megközelítésben sem tudnak egyez­ségre jutni arról, hogy akár egy átla­gos ing elkészítése mennyi szén­dioxid-kibocsátással járhat. „Az elmúlt időszak mítosza, hogy vannak megoldásaink a klímaváltozásra és a környezeti katasztrófákra. Ez nem így van." Világi Oszkár, a Slovnaft vezérigazgatója „Tipikusnak mondható korunk­ban, hogy mítoszokból építkezünk. Az elmúlt időszak mítosza, hogy vannak megoldásaink a klímaválto­zásra és a környezeti katasztrófákra. Ez nem így van. A politika nem tud­ja reálisan kezelni ezt a kérdést, mert társadalmi nyomás alapján mű­ködik. Mindig a legkevésbé konf­liktusos, rövid távú problémakeze­lés felé hajlik el. Erre példa, hogy ma a nagyvilágban évente eladnak nagyságrendileg százmillió olyan autót, amit fosszilis energia hajt. Emellett eladnak kétmillió elektro­mos autót, és kimondják azt a célt, hogy 2050-re az arányuk érje el a harminc százalékot. Ezzel megol­dunk valamit? Semmit sem oldunk meg, hiszen a teljes életciklust vizsgálva az elektromos autók és a hagyományos hajtásmódú autók szén-dioxid-hatása között alig van különbség” — mutatott rá a környe­zetvédelemmel kapcsolatos ano­máliákra Világi Oszkár, a Slovnaft elnök-vezérigazgatója. Visszafogott gazdaság? Sólymos László volt környezet­védelmi miniszter szerint az elkö­vetkező tíz-húsz évben az iparban és a mezőgazdaságot érintő fejleszté­sekben egyaránt központi kérdés lesz, hogyan tudunk átállni egy kör­­nyezettudatosabb, kevesebb emisszióval járó gazdálkodásra. Az új beruházásoknál és az energiagaz­dálkodásban is előtérbe kerül a kör­körösgazdaság. Dél-Szlovákiánakis föl kell készülnie erre a trendre, ha nem akar lemaradni. Hanula Barna szerint a világ input­output adatbázisából az derül ki, hogy az antropogén szén-dioxid­­kibocsátás 86,5 százaléka a gazda­ságban keletkezik, és mindössze 13,5 százalék ered lakossági felhaszná­lásból. Vagyis az egyes ember a sa­ját életmódjának változtatásával aligha tudja ezt a problémát megol­dani. Régen a Trabant 26 lóerős volt, 600 kilogrammot nyomott, és 7-8 li­tert fogyasztott. Sok-sok mérnöki munkával eljutottunk addig, hogy ma egy 260 lóerős, több mint két­­tonnás városi terepjáró is csak 7-8 li­tert fogyaszt. A hatásfokot tekintve hihetetlen dolog, amit elértünk. Vi­szont többet autózunk közben, sok­kal nagyobb járgányokkal, sokkal több luxussal. Az is biztos, hogy ha még hatékonyabb autóink lesznek a jövőben, még többet fogunk autóz­ni. „Kérdés, hogy bevállaljuk-e va­laha is azt, hogy kevesebbet fo­gyasszunk, és visszafogjuk a gazda­ságot? Én ezt nem tudom elképzel­ni” -jelentette ki a kutató. Sólymos László szerint nem kell visszafogni a gazdaságot. Ugyanak­kor látható, hogy minél nagyobb mértékű lesz a hőmérséklet emelke­dése, az annál súlyosabb hatásokkal jár a bolygóra. Ezért meg kell vizs­gálni globálisan, hogy a gazdaság mely területein tudunk átállni olyan új technológiákra, rendszerekre, amelyek kevesebb szén-dioxid­­kibocsátással járnak. Végső soron pedig el kell érnünk a karbonsemle­gességet, vagyis azt az állapotot, amikor egyensúlyt tudunk teremteni a légkörbe kibocsátott és az elnyelt széndioxid között. Világi: Akarunk lépni? Világi Oszkár szerint mindennek ára van. A nagyvárosi szén-dioxid­­kibocsátás jelentős részét például ál­talában a fűtés adja. Akkor ne is futsünk? Ha csökkenteni akarjuk a szén-dioxid-kibocsátást, vissza kell fogni a gazdaságot. Vissza kell lép­nünk abból a nívóból, amiben élünk. „Akarjuk, megtesszük? Mindenki azt mondja, hogy igen, persze, de amikor már a saját életéről van szó, gyorsan visszakozik. Ha nem menne a fűtés, „Kérdés, hogy bevállaljuk-e valaha, hogy kevesebbet fogyasszunk, és visszafog­juk a gazdaságot? Én ezt nem tudom elképzelni." Hanula Barna, a győri egyetem dékánja mindenki ideges lenne. Az álmokat nagyon szépen meg tudjuk fogal­mazni, a megvalósításhoz azonban iszonyúan rögös út vezet. Ha felszáll ez a mostani nagy, mítoszokból álló zöld köd, egész más világ tárul elénk, olyan, amivel nehéz lesz szembesül­ni” -mondta Világi Oszkár. Vannak megoldások Hanula Barna néhány egyszerű praktikát említett, ami sokat segíthet úgy, hogy közben senkinek se je­lentsen áldozatot. A városi forgalom jelenetős részét például a parkoló­hely keresés teszi ki. Egy intelligens telefonos alkalmazással redukálni lehetne a felesleges forgalmat, anél­kül, hogy bárki rosszabb helyzetbe kerülne. Ugyanígy, ha többen dol­gozhatnának otthonról, nem kellene irodákat fűteni, és csökkenne a köz­lekedési emisszió. Sok intelligens megoldás létezhet arra, hogy jó ha­tásfokkal redukáljuk a szén-dioxid­­kibocsátást. Ilyen megoldás lehet például a he­lyi termelői közösségek erősítése is. Sólymos László szerint, ha helyben meg tudnak termelni valamit, akkor nem kell utaztatni az árut és keve­sebb lesz az emisszió. „Fontos, hogy a kömyezettudatosság irányába mozdul el az Európai Unió, és az ezt szolgáló beruházásokra, projektekre lesz pénz. Ehhez alkalmazkodva kell meghatározni a stratégiai célokat. Mi ezt megtettük a minisztériumban” - emelte ki Sólymos László. Gondoljunk a régiónkra Világi Oszkár fontosnak tartja, hogy zöld Csallóközben gondol­kodjunk. Ennek érdekében hozták létre a Kukkóniát. „Az a cél, hogy helyiek helyi alapanyagokból, tra­dicionális receptúrákból egészséges árukat termeljenek és fogyasszanak. Ugyanígy ösztönözzük a szelektív hulladékgyűjtést és -kezelést is. A Csallóköz zöld brandjét minden szempontból erősíteni szeretnénk a helyben készült minőségi terméke­ken keresztül. Ami azt jelenti, hogy Dél-Szlovákia a várható jövőbeli trendekből győztesként jöhet ki. Céltudatos munkára van hozzá szükség. Kell egy állami támogatási rendszer, ami ezt segíti. Kell hozzá fogyasztói szemléletváltás, és kell egy olyan globális gondolkodás, ami a kérdéskört komplexen kezeli egész Dél-Szlovákiában. így a teljes tér­ségünk erősödhet” - mutatott rá Vi­lági Oszkár. „Az is fontos, hogy a teljes élet­ciklus módszertanával számolt ada­taink legyenek. Ennek érdekében régiónk egyetemeinek össze kellene fogniuk azért, hogy hatékony mód­szertant megvalósítva meggyőző, hiteles információkkal szolgáltas­suk az itt élőket. Hiszen már eddig is hihetetlen mennyiségű pénzt paza­roltunk el. A világ egyik felén pél­dául állami támogatást kap az, aki elektromos autót vásárol, a másik felén pedig büntetőadót fizet a jármű teljes életciklusában keletkező kör­nyezetszennyezés miatt. Hogyan várjuk el a lakosságtól, hogy jól döntsön, ha sem a tudósok, sem a po­litikusok nincsenek közös hullám­hosszon környezetvédelmi kérdé­sekben?” - vetette fel Hanula Barna. Az ivóvíz az új arany? Ha a mai, „Big Data” világban az adat az új arany, azzá válhat-e a jö­vőben az ivóvíz? Azért is fontos ez a kérdés, mert a Szigetköz és a Csal­lóköz alatt több köbkilométemyi ivóvízbázis rejlik. Sólymos László szerint a következő évtizedekben az ivóvíz valóban stratégiai fontosságú lesz. A Csallóköz alatti vízkészlet hatalmas tőkét jelenthet Dél-Szlo­­vákiának. A lex Csallóköz törvényt is az ivóvíz védelmében alkották meg, és az elmúlt időszakban több mint százmillió eurós beruházás valósult meg ezen a téren. Az ivóvíz védelme az egész térség természeti értékét is növelheti. Az itt megtermelt áruknak jelentős hozzáadott értéke lehet az egészséges környezet. A Greta Thunberg-jelenség pedig jó példa arra, hogy az új nemzedékek már másként gondolkodnak, kömye­­zetbarátabb világot akarnak és úgy is viselkednek. Világi Oszkár úgy látja, a fiatalok számára már nem létkérdés például, hogy autót birtokoljanak. Használják a tömegközlekedést, a sharing economyt, a megosztásos gazdaságot, többet hajlandók tenni a környezetéért és az egészségesebb termékekért. Érzik, hogyha rosszul állunk a következő évtizedekhez, az utolsó lehetőséget szalasztjuk el a Föld megmentéséhez. Sólymos László szerint Greta Thunberg egy tipikus aktivista, aki hatalmas doígot vitt végbe azzal, hogy felhívta a figyelmet a klíma­­változásra. Az a generáció, amely­nek ő is tagja, már valóban másként néz a világra. Az idősebbeknek az a feladatuk, hogy ezt az irányt, a fele­lősségteljességet erősítsék. A konferencián a közönség sorai­ból is kérdezhettek, az egyik kérdés pedig az volt, hogy mi a panelbeszél­getés résztvevőinek véleménye a szén-dioxid kivonásáról a légkörből. Hanula Barna szerint egy tonna szén-dioxid kivonása a légkörből ma körülbelül 140 euróra tehető. „Kon­szenzus van arról, hogy ezzel még nem szabad foglalkozni, olyan drá­ga. Ehhez képes egy hagyományos személyautóval kapcsolatban 4—500 euróba kerül egy tonna széndioxid megtakarítása. Énnek ösztönzésére mégis törvények sorát hozzuk. Meg lehet ezek után még menteni min­ket? Szerintem nem!” - zárta a be­szélgetést az egyetemi oktató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom