Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-15 / 38. szám
[20 SZALON ■ 2020. FEBRUAR 15. www.ujszo.com „Könnyű ítélni a felületesnek, de mily nehéz, ki a szívet kutatja" L. BCiss Ibolya élete és művei L. Kiss Ibolya és férje, Milos Lackó - fürdői emlék E méltatlanul elfeledett női szerzők kutatása sok meglepő eredménnyel szolgál... w A nők helye és szerepe a magyar irodalomban nem különbözik a többi irodalomban kialakult helyzettől. Kezdve azzal a több évszázadon keresztül újra és újra feltett kérdéssel, hogy a nő egyáltalán írhat-e, képes-e alkotni, megvannak-e hozzá a kellő intellektuális tulajdonságai, folytatva a nők számára kijelölt hellyel, végül a konkrét műfajok és módszerek meghatározásáig, amelyeket a nő felhasználhat alkotásaiban. Női szerzők Manapság úgy tűnik, a nőket semmi sem gátolja abban, hogy írjanak, és műveik az irodalom részévé váljanak. Ennek ellenére még mindig nagyon ritkán és kevés névvel találkozunk a lexikonokban, irodalomtörténeti művekben, nem beszélve a tankönyvekről és a tananyagról. Ugyan az utóbbi harminc évben sok kutatás bizonyította be a női szerzők jelenlétét és alkotásaik magas színvonalát a magyar irodalomban is, nem tapasztalható olyan változás, hogy elfoglalták volna az őket megillető helyet a kánonban. A kortárs irodalomban ugyan úgy tűnik, hogy megtörtént ez a lépés, de félő, hogy ötven vagy száz év múlva a mai magyar irodalom kánonalkotó női szerzői ugyanúgy feledésbe merülnek, mint ahogy ez az előző évszázadok folyamán történt. A szűkebb régiónkban élt és alkotott női szerzőkre ez fokozottan igaz. Az 1919-től csehszlovákiainak, szlovákiainak vagy kisebbséginek nevezett magyar irodalom alkotói között is szinte ugyanolyan számban fordultak elő színvonalas irodalmat művelő nők, mint férfiak. Műveik meg is jelentek, antológiákba is beválogatták elbeszéléseiket, verseiket. Minél tovább haladunk azonban az időben, láthatjuk, hogy egyre kevesebb női szerző került be az antológiákba, egyre kevesebb művüket adták ki a kiadók, és nagy részük feledésbe merült. . E méltadanul elfeledett női szerzők kutatása sok meglepő eredménnyel szolgál, és a jövőben remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy műveiket újraolvasva viszszakerüljenek a magyar irodalom ismert szerzői közé. Jelen írás L. Kiss Ibolya munkásságát próbálja közelebb hozni a kedves olvasóhoz, aki a második világháború alatt és után fejtette ki alkotói tevékenységét; művei és befogadásuk történetei kortörténeti dokumentumként is jelentősek. A csehszlovákiai magyar irodalom két világháború közötti első korszaka után a Szlovák Államban nagyon kevés irodalmár maradt, egy részük politikai okok miatt nem jelentethette meg műveit. Ebben a rövid korszakban a pozsonyi Toldy Kör kezdte meg az irodalmi élet kiépítését. „Első sikeres vállalkozása az olcsó és ízléses külsejű Toldy Kör-füzetek kiadása volt” - írta Turczel Lajos a korszak irodalmából összeállított antológiája előszavában Ekkor a prózában Turczel szerint három tehetséges írónő került az élre, akiknek a neve már 1938 előtt is ismert volt: Ásgúthy Erzsébet, Pozsonyi Anna és L. Kiss Ibolya. L. Kiss Ibolya elbeszélései és regényei két olyan témát dolgoztak fel, amelyek társadalmi aktualitásukban nagyon fontosak voltak a szlovákiai magyarság számára. Az egyik a Szlovákia területén élt magyar történelmi és irodalmi hősök története, a másik pedig a magyarszlovák együttélés problémaköre. Szlovák környezetben magyarul L. Kiss Ibolya 1895. január 23- án az erdélyi Erbogyoszlón született. A nagyváradi premontrei gimnáziumban magántanulóként kitüntetéssel érettségizett, magyartanára Juhász Gyula volt, akinek hatására megszerette az irodalmat. A budapesti orvosi egyetem befejezése után a Rókus Kórházban helyezkedett el. Páciense volt a későbbi férje, Milos Lackó liptószentmiklósi mérnök. Összeházasodtak, és 1921-ben férjéhez, Liptószentmiklósra költözött, ahol nyugdíjazásáig pszichiáterként dolgozott. Férje 5 nyelven beszélt, olvasott, felesége írásainak legszigorúbb kritikusa volt, állította róla az írónő. Dr. Lackóné Kiss Ibolya Liptószentmildóson orvosként és íróként is ismert volt. Nevével a Zivena nőszervezet helyi tagjai között is találkozunk, ahol több előadást tartott képzőművészetről és irodalomról. A Lackó család fontos társadalmi és közéleti, kulturális szerepet töltött be Liptószentmiklóson. A családfő, Milos Lackó, L. Kiss Ibolya apósa, a Szlovák Nemzeti Párt alapító tagja volt, személyes kapcsolatban állt Anton Hlinkával, családi körben is fogadta R. W. Seton-Watson brit történészt és publicistát. Felesége, Marienka Lackóvá irodalmi szalont vitt, ahol a kor jelentős szlovák írói, költői rendszeresen megfordultak, és a szlovák nőszövetség, a Zivena fontos tagja is volt. L. Kiss Ibolya pszichiáterként és fürdőorvosként dolgozott. A fiirdőidényben tíz éven át a nyugatcsehországi Frantiskovy Lázné fürdőhelyen dolgozott (1928-1938). A második világháború ideje alatt férjével támogatták a felkelőket, kórházat rendeztek be az evangélikus egyház egyik épületében. „Lackó doktornő úgy maradt meg a szentmiklósiak emlékezetében, mint a gondos doktornő, a finom úrihölgy, aki nem beszélte tökéletesen a szlovák nyelvet, de nagyon szerették a betegei” - írja róla a liptószentmiklósi múzeum katalógusa, amely az anyósa irodalmi szalonjáról összeállított kiállításhoz készült 2011-ben. Magyar-szlovák irodalom Verseket, elbeszéléseket, regényeket és színműveket is írt. Első darabját, a Bilincsek címűt 1937-ben írta, Lev Tolsztoj felesége, Szolja Tolsztaja és Dusán Makovicky, a Tolsztojhoz közelálló szlovák orvos feljegyzései alapján. Jozef Gregor Tajovsky és Jozef Skultéty szlovák írók is elismerően nyilatkoztak róla. A darabot Andrej Bagar rendezésében elő is adták. Ez a mű csak szlovákul jelent meg a Matica slovenská kiadásában. A pozsonyi magyar könyvkiadó nem adta ki, mert: „(...) a mű eszmei vonala idealista és megtévesztő. Egy ma születő műtől marxista szemléletet várunk. Ma az ilyen művek csak zavarólag hatnának... Spengler azt írta Tolsztojról: Tolsztoj Krisztusról A Lackó család Seton Watson angol történész és publicita látogatása alkalmából. Az álló sorban balról a harmadik L. Kiss Ibolya. (Képarchívum)
