Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2020-02-15 / 38. szám

4 I RÉGIÓ 2020. február 15.1 www.ujszo.com A krónikás fotóművész Nem a Szent István téren lesz az idei Fröccsfest RÖVIDEN Február 15. (szombat) Somorja -10.00: A kismalac meg a farkasok - a Vaskakas bábszínház előadása a vmk-ban. Február 15. (szombat) Pozsonyeperjes -14.00: se­lyemkendőfestés a pozsonye­­perjesi faluházban. Február 15. (szombat) Dunaszerdahely-19.00: az 50 éves P.Mobil koncertje a Soul Hunter Mucis Club épületében. Február 15. (szombat) Pozsonyeperjes -19.00: Valentin-napi bál a kultúrház­­ban. Valasko Ferenc és Sipi szolgáltatja a zenét. Február 15. (szombat) Felsőszeli -18.00: Ha beme­gy ek a csárdába - nótaest a fel­sőszeli kultúrházban. Február 15. (szombat) Egyházgelle-16.00: farsangi mulatság a gyerekek számára a kultúrházban. Február 15. (szombat) Alistál-19.00: Valentin-napi bál a kultúrházban. Zenél Bugár Győző. Február 15. (szombat) Csallóközkürt -19.00: jóté­konysági szülői bál a kultúrház­ban. Zene: Rajkovics József. Február 15. (szombat) Komárom -15.00: a Kult-Tár - Ház: Kultúrházak éjjel - nap­pal című rendezvény a komáro­mi Egressy Béni Városi Művelődési Központban. Február 16. (vasárnap) Nyárasd-11.00: Kézilabda­­emléktoma Koczó Klára tiszte­letére a sportcsarnokban. Február 16. (vasárnap) Dunaszerdahely-8.00: Bálint­­napi véradás a Max bevásárló­­központban. Február 16. (vasárnap) Alsóbodok-18.00: farsangi if­júsági táncház az alsóbodoki Paulisz Rancson. Február 17.-20. (hétfő-csütörtök) Pozsonyeperjes-9 és 13 óra között Szünidei gyermekszínjátszó-tábor a helyi kultúrházban. Február 18. (kedd) Galánta-18.00: a Fehérlapo­sok című rockopera bemutatója a Galántai Városi Művelődési Központban. Február 18. (kedd) Kassa -18.00: Süli Judit Min­dent az élelmiszerekről című előadását a kassai MaJel Rovás Központban. Február 19. (szerda) Galánta - 9.00: A művészet 3 arca című alkotóműhely, mely során a linómetszéssel ismer­kedhetnek meg az érdeklődők a Galántai Honismereti Múze­umban. Február 20. (csütörtök) Nyárasd -16.30: a bükki fü­vesember, Gyuri bácsi előadása a helyi sportcsarnokban. KISS BARTALOS ÉVA Idén új helyszínen, a Városi szabadidőparkban rendezik meg a Fröccsfesztivált. Rúzsa Magdi és Majka is fellép a kótnaposrendezvényen, Andreas Várady, a rimaszom­bati származású dzsessz­­gitáros is koncertet ad. DUNASZERDAHELY Július 17. és 18. között hagyo­mányosan két színpaddal, de már nem a Szent István téren várják a közönséget a 8. Fröccsfestre, ha­nem a városi sportcsarnok előtt. Dakó Sándor szervező elmondta, a helyszínváltoztatás egyik oka, hogy a fesztivál kinőtte a központi teret, a másik pedig az, hogy a la­kosokat zavarta a hangos zene, aláírásgyűjtést is szerveztek a mint­egy tizenkétezer látogatót vonzó fesztivál ellen. A szervező rámuta­tott, hogy kezdetben a fföccsre mint hungarikumra építették a rendez­vényt, amely ma már inkább a ze­néről szól, de a kömyezettudatos­­ságról sem feledkeznek meg. Már tavaly bevezették a visszaváltható poharakat. „Idén maga a helyszín is zöldebb. A fesztiválozók többsége interneten vásárolja meg a jegyet, amelyet a telefonjába letöltve mutat meg a belépőkapunál, így a papírral is spórolunk” - jegyzete meg Dakó hozzátéve, hogy a törvényi szabá­lyozás értelmében jövőre az egy­szer használatos műanyag eszkö­zök sem lesznek a rendezvényen. Idén is két színpadon zajlanak a programok, a Tilajcsik Imi-nagy­­színpadon pénteken Rúzsa Magdi, szombaton pedig Majka ad koncer­tet. A szervezők közölték, hogy eb­ben az évben mindkét előadó csak a Fröccsfesten látható a Csallóköz­ben. A Fábián Juli-színpadon pén­teken Andreas Várady gitárvirtuóz, szombaton Barabás Lőricz dzses­­sztrombitás és zenekara lép fel. A fesztivál első napján Horváth Ta­más, a másodikon az USNK, a 2018-as X-faktor győztese és a Be­­erSeeWalk is zenél. Majka idén Curtisszel és Kollányi Zsuzsival tér vissza Dunaszerdahely re. Az interneten már jövő héten el­indul a jegyek, valamint a kétnapos bérletek árusítása, később pedig a Focus Music Shopban is váltható belépő a fesztiválra. GRENDELÁGOTA Sorsom ez nekem címmel jelent meg tavaly novem­berben magánkiadásban M. Nagy László fotóművász albuma, amelyből megtud­hatja az is, aki nem ismeri, árzékeny lelkű, de humoros életszemlélettel is megáldott ember. POZSONY Hetek óta újra meg újra előve­szem, lapozgatom, nézegetem M. Nagy László karcsú, de a körülmé­nyekhez képest jó minőségű papírra nyomtatott, magánkiadásban megje­lent albumát. Munkatársak voltunk, igaz, amikor én a Nőbe kerültem, ak­kor ő már profi fotós volt, bár ezt a jel­zőt nem szívesen használta, mert nem főiskolán, hanem tanfolyamokon, főként pedig a gyakorlatban szerezte tudását, amire valószínűleg azért nem volt olyan büszke, amilyen lehetett volna, mert szerény embernek szüle­tett. A képeit nem küldte versenyek­re, elégedett volt azzal, ha a Nő cím­lapjára kerültek. Készített portrékat - főként az idős embereket fényképez­te szívesen, fekete-fehérben, valószí­nűleg úgy gondolta, nem becsülik meg őket eléggé, az irántuk érzett tiszteletét akarta megörökíteni. De voltak/vannak játékos felvételei gye­rekekről, humoros pillanatképei a természet lágy öléről. Megörökítette azt a tragédiát, amit azok az idős emberek éltek át, akiket falujukból nagyvárosba költöztettek. Lehet, hogy azért, mert a családi ház árán itt kaptak lakást, és mivel itt dol­gozott a családfenntartó, mindenki­nek követnie kellett. A kalitkába zárt nagyszülő egyik legmegdöbbentőbb képe az a lakótelepi felvétel, amelyen a panelház balkonján ülő néni ott ül egyedül, a semmibe néz, már nem vár senkit. Majd hazajön a család, de ez a várakozás már nem az, amikor régen hazavárta fiát / lányát, vejét / menyét, az unokákat. Mert ez nem az ő hazá­ja. Itt minden és mindenki idegen. És hiába töpreng azon, vajon hogy van a szomszéd asszony, kinek született unokája, dédunokája, ki halt meg, senkitől sem jön hír senkiről. Nem tud mit mesélni az unokáknak, mert a balkon magasságából semmit sem lát, csak a betonrengeteget s talán á szomszéd házban egy ugyanúgy be­betonozott fejkendős asszonyt, akit szégyell a család, mert mama, így nem lehet emberek közé menni, vegye fel azt a ruhát, amit nemrég vettünk ma­gának. Ezt látva, képzelve az ember­nek az jut eszébe, talán mégis jobb, ha az idős fát nem ültetik át, ott hagyják, ahol kisaijadt, ahol dús lombja nőtt, s ha lassan lehullanak is a levelek, mégis a szülőföldjében marad, haza­várhatja a családját, és a családnak is van hová hazamenni. Persze, az élet nem arról híres, hogy ilyen egyszerű. Nem könnyű megválaszolni a kér­dést, mi lesz, ha egyszer megöreg­szünk. M. Nagy László valószínűleg gyakran elgondolkodott ezen, mert otthon hagyta szüleit, elment a nagy­városba, hogy fényképezőgéppel a kezében valóra válthassa álmát. A falvaktól, a tájtól azonban nem vált meg. A Nő hetilap fotóriportere­ként bejárta az országot, pontosabban a fél országot, Csehszlovákiából Szlovákiát. Továbbra is készített portrékat idős emberekről, akik bol­dogan élnek csöppnyi házukban, művelik a földet, gondozzák a kert1 jüket, a szőlőjüket, pihennek a ház tö­vében, ahogy az ő szülei, nagyszülei is tették. Megörökitette a szegénysé­get és a szerénységet, „fent az indulás / valós mosoly aggódás / lent a végállom-ás” - úja a 19. oldalon ha­­ikuban a fájdalmasan szép képe alá M. Nagy László felvétele (mert később, amikor elsősorban sa­ját kedvére fotózott, haikukat kezdett írni régebbi felvételeihez is). Szerelmese volt a tájnak. Azért is költözött el a fővárosból Helenbára, ahol kiélheti szenvedélyét. Persze, mást keres a tájban, mint egy átlagos turista, természetjáró. A vidámságot, a furcsaságokat kapja lencsevégre, s most, hogy már játszhat a színekkel, egy kicsit átrajzolja. A híres emberek portréit sem „hi­vatalos” alkalmakkor készítette. Il­letve egyik-másik alkalom hivatalos volt, de az ellesett pillanat nem. Va­­lentyina Tyereskova (űrhajós, ha va­laki már nem ismerhetné, sőt az első női űrhajós) szomorkás, merengő, ré­vedező pillantása, Koncsol László befelé fordulása, Zs. Nagy Lajos (a méltatlanul elfeledett és élete utolsó éveit méltatlan körülmények közt le­élő költő), Janiga József festőművész a kislányával, Katival. És a nagy szerelem: a sport. A fo­ci, a futás, később, a nyugdíjas évek­ben a nyugalmasabb sportág, a hor­gászás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom