Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-08 / 32. szám
2020. február 8., szombat, 13. évfolyam, 6. szám 2019. április 15-én este tűz ütött ki a párizsi Notre- Dame-ban. Beomlott a székesegyház csúcsa, ledőlt a huszártorony. Sikerült megmenteni a főszerkezetet és mindkét tornyot. Megmaradtak a Notre-Dame nagy művészeti kincsei, ereklyéi, és az orgona is viszonylag jó állapotban vészelte át a tüzet. Bár sikerült elkerülni a legrosszabbat, a 850 éves épületben keletkezett kár hatalmas. Olykor méhek lepik el a régi kőszobrokat Túlélték a tűzvészt a notre-dame-i méhkolóniák A Notre-Dame székesegyházat tavaly áprilisban sújtó tűzvészt épségben túlélték a sekrestye tetején álló méhkap tárok, és a méhkolóniák egészségesebbek, mint bármikor — közölték méhészek. A Notre-Dame méheinek megmenekülését a tűzvésztől csodával határosnak tartották a szakemberek. A három kaptárt 2013-ban helyezték ki a sekrestye tetejére a biodiverzitás elősegítésére, és a méhek azóta minden évben mézzel ajándékozták meg a méhészeket. Tíz hónappal a székesegyházat sújtó tűzvész után a három kolónia egészségesebb, mint valaha — mondta a The Guardian című brit napilapnak Sibyle Moulin méhész, aki hat hónap után a minap először szemlélhette meg a kaptárokat. A katedrális déli oldalán lévő sekrestye tetejére tilos felmenni, hiszen az épület súlyos károkat szenvedett, a kiégett boltozatból még mindig kövek hullhatnak alá, és ólomszenynyezés is sújtja a térséget. A méhésznek részt kellett vennie egy egészségi és biztonsági képzésen ahhoz, hogy ismét látogathassa a kaptárokat. „Minden rendben van velük, a kolóniák viselkedése teljesen normális, az év ezen időszakában ugyan nem nagyon aktívak, de ennek így kell lennie” - hangsúlyozta. A tűzvész után szinte mindenki attól tartott, hogy a kolóniánként mintegy 50 ezer méh elpusztult. A hatalmas hő ellenére azonban a méhek nem hagyták magukra királynőiket, hanem teletömték magukat mézzel és összekuporodtak, hogy védjék a kolóniát. A tűzvész után „műholdfelvételeket vizsgáltunk meg, és láttuk, hogy a kaptárok érintedenek, fel sem fordultak, és még viasztócsa sem volt alattuk. Mivel a viasz mintegy 70 Celsius-fokon olvad, tudtuk, hogy a hő nem károsította a kaptárokat. A füst miatt nem aggódtunk, mivel azt mi is használjuk, így tudtuk, hogy alszanak a királynő körül” - magyarázta a méhész. „Később a székesegyház szerkezetének biztosításán dolgozóktól kaptunk filmet, amely jól mutatta, hogy a méhek ki-be repülnek a kaptárokból. Tanulmányoztuk magatartásukat és láttuk, hogy pollengömböket visznek lábukon, ami azt jelentette, hogy fehérjekészletet halmoznak fel az ifjak táplálására” - tette hozzá. Moulin először júliusban kapott engedélyt a kaptárok meglátogatására. „Egyáltalán nem tűnt úgy, hogy a tűzvész hatással volt rájuk”- mondta a méhész, aki júliusban 66 kilogramm mézet hozott le a kaptárahból. A mézmintákat Kanadába küldték, hogy az esedeges ólomszennyezést megvizsgálják. A Beeopic cégnek a notre-dame-i kaptárokon kívül még 350 kaptára van Párizsban, és mintegy 700 a francia főváros környékén. Ezeket a szelíd, városi mézelő méheket még az 1920-as években egy bencés rendi szerzetes tenyésztette ki. Párizsban ilyen méhkaptárok találhatók egyebek mellett a Comédie Frangaise, a Coca-Cola és a Louis Vuitton cég székháza, valamint az Opera Gamier tetején is. (MTI) » Méhész a háztetőn Jean Paucton magabiztosan mozog a régi párizsi operaház tetőin, minden zegzugát ismeri. Nem is csoda, hiszen már 35 éve méhészkedik az egyik legszebb párizsi épület tetején. Korábban színházi kellékes volt, de hobbiméhészként nagyobb hímevet szerzett. Nem tervezte, hogy ilyen híres helyen fog méhekkel foglalkozni, tulajdonképpen csak egy kaptárt akart ideiglenesen elhelyezni a tetőn, amíg nem talál jobb megoldást. Az említett kaptárt ugyanis korábban városi lakásának erkélyén tartotta, ami nem mindenkinek tetszett, különösen nem a szomszédoknak. Állandóan panaszkodtak az összevissza repkedő méhek miatt, így Paucton kénytelen volt eltávolítani a kaptárt. Az Operaházban tűzoltóként dolgozó barátja javasolta, hogy ideiglenesen - nem egészen legálisan - a Gamier tetején rakja le a kaptárt. Amikor Jean Paucton két héttel később a kaptárért ment, hogy vidéki háza kertjébe szállítsa, nem győzött csodálkozni: sokkal több mézet termeltek a Gamier méhei, mint vidéki társaik. Az operaház vezetőségének beleegyezése után Paucton több kaptárt helyezett ki a tetőre, bár nem tudta elképzelni, hogy a méhek jól éreznék magukat a nagyvárosi környezetben. Miéi récolté ó national de Par» A Palais Gamier méze. 15 euróért kínálják. Pedig épp a városokban - kertekben, parkokban (mintegy 400 van Párizsban), erkélyeken, temetőkben, - találhatók a legváltozatosabb virágfajták, ráadásul pár fokkal melegebb is van, mint vidéken, így minden tovább virágzik. A nagyváros valóságos paradicsom a méhek számára - győződött meg Paucton, és nem csak ő. Jelenleg mintegy 500 városi méhészt tartanak nyilván Párizsban. Meggyőződésük, hogy „betonmézük" - ahogy ők nevezik - jó, és gond nélkül fogyasztható. Párizsban nem használnak gyomirtókat, viszont a mézet rendszeresen tesztelik, nem tartalmaz-e nehézfémmaradványokat. Paucton méze híres lett, a turisták szívesen megadják érte a 15 eunót a Palais Gamier butikjában, (ug) A régi párizsi operaház tetői (Fotó: Shutterstock)
