Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-04 / 3. szám
www.ujszo.com | 2020. január 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A tavalyi év vesztese 2019 a Boeing fekete éve volt, és egyelőre a jövője sem túl rózsás Rendkívül biztonságos volt 2019 a légi közlekedés szempontjából, a balesetek számát tekintve a hetedik, ha pedig a halálos áldozatok számát vesszük alapul, akkor a harmadik legbiztonságosabb év volt a tavalyi a repülés történetében. Összesen húsz halálos kimenetelű baleset történt, melyek 283 ember életét követelték. Bár ez a szám is rendkívül magas, de azt is figyelembe kell venni, hogy tavaly csaknem 39 millió járat indult útnak, így kétmillió járatra jutott egy halálos baleset. Hiába a biztonság, az év nagy vesztese a Boeing volt. Az egyik legnagyobb repülőgépgyártó kálváriája még 2018-ban kezdődött, amikor a Lion Air járata a Jávai-tengerbe zuhant. A vadonatúj Boeing 737- MAX gép tragédiája után a gyártó az indonéz légitársaság nyakába akarta varmi a felelősséget, mondván, a balesetet a pilóták nem megfelelő felkészítése okozta. Válaszul a vádaskodásra a Lion Air és egy másik indonéz társaság törölte több száz 737-MAX megrendelését. Végül kiderült, hogy valóban közrejátszott a pilóták felkészületlensége, de a tragédia fő oka a repülőgéptípus hibájában keresendő. Közben az amerikai pilóták is panaszkodtak, valaki egyenesen halálkabinnak nevezve a gépet, mégis egy újabb tragédia kellett ahhoz, hogy világos legyen: az amerikai gyártó sebtében összetákolt modellje életveszélyes, az átesésvédelmi rendszer nemhogy segíti a pilótákat, de egyenesen a halálba küldi őket. 346 emberélet kellett (köztük négy szlovák állampolgár is életét vesztette), hogy az Ethiopian Airlines márciusi tragédiája után az egész világon kitiltsák a 737-MAX gépeket a légtérből, a mai napig tiltólistán van, és kérdéses, hogy a sok-sok módosítás után idén megkaphatja-e a repülési engedélyt. A botrányba belebukott a Boeing vezérigazgatója, Dennis Muilenburg, a cég mélyrepülésbe kezdett a tőzsdén, és az év végén felfüggesztették a 737-MAX-ok gyártását. Közben a nagy vetélytárs, az európai Airbus nyolc év után újra piacvezető lett, több mint ezer megrendelést gyűjtött be (ezek nagy része a keskeny törzsű Airbus A320-as család Neo változata), és csaknem 800-at át is adott a megrendelőknek. Toulouse-ban most az a legnagyobb kihívás, hogyan tudják legyártani az egyre több gépet, hogy teljesítsék a légitársaságok megrendeléseit, köztük sok olyat, amelyek a két tragédia után a Boeing helyett az Airbust választották. A 737-Max gépek földre parancsolása számos légitársaságnak is gondot okozott és okoz, az első hónapokban sok ezer járattörlést és óriási veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni, az sem kizárt, hogy a géptípus hiánya csődbe ránt egy-egy légitársaságot. A fekete év után talán egy még nehezebb vár az amerikai repülőgépgyártóra: ha 2020-ban újra a levegőbe emelkedhetnek a 737- MAX gépek, akkor a Boeingnek vissza kell szerezni a piac és főleg az utasok bizalmát. Az első hetekben, hónapokban várhatóan sok tíz- vagy százezer olyan utas lesz, akik a két tragédia miatt továbbra sem mernek felszállni ezekre a gépekre, és a legkisebb légörvénynél is szinte garantáltak a pánikrohamok. Sok évnek kell még eltelnie, hogy a Boeing név újra a régi legyen, már ha a mostani kálvária és a válság botrányos kommunikációja nem pecsételte meg végleg a cég hímevét és jövőjét. A politikusok általában azt kérik mindenkitől, hogy a családjukat hagyják békén, de Alojz Hlina most a feleségét és két lányát is kitette az óriásplakátjára (Somogyi Tibor felvétele) 20/20: a generációs döntetlenről SZOMBATHYPÁL A cím óhaj egy évről, amikor fiatal generációk egészséges mértékben állnak szemben az idősebbekkel, mert lehetőségeket kapnak és küzdenek ki, előrejutásuk lehetséges, álmaik nem érthetetlenek szüleik számára. 2019 a dühös új generációk kiáltása volt: a Time címlapján az ökomarkerting szupersztárja, aló éves Greta Thunberg az Év embere, aki szilveszter előtt a Föld nagy öregjével, a 93 éves Sir David Attenborough természettudóssal beszélgetett. Tetszetős gesztus, de jól tudjuk: az unokák és a nagyszülők pompásan képesek megérteni egymást. A nagy gond mindig a szomszédos korosztályok közti konfliktusokból van. A lányával már kibékült Thunberg-apukát a BBC-nek nyilatkozva a Greta felé áradó online gyűlöletáradat aggasztja. Joggal. Ahogyan legalább annyira érdemes félnie a lánya felé áradó online rajongásáradattól. Egy tőről fakadnak. „A leghatalmasabb államokat a fiatalok ingatták meg, az öregek támogatták és állították helyre.” (Cicero) A Time magazin Év embere-díj sok kanyart leírt már, Sztálin kétszer is megkapta a címet, fiatalok többször is, névtelenül is, általános alanyként - nekünk a legkedvesebb nyilván 1956, amikor az ifjú magyar szabadságharcos állt a címlapon. Greta Thunberg 16 évesen klímaforradalmat hirdetett, amely kétségkívül magasztosabb cél a pénteki iskolába járásnál. Arra azonban ügyelni kell, hogy a klímavédelem és fiatalság jelszava mögé ne bújhasson a hivatásos forradalmár és karrierista oly ismerős típusa. Ahogyan óvakodni kell az ökoálarcos üzleti megfontolásoktól és marketingfogásoktól. Nemet mondani fiatalként szinte kötelező személyiségjegy, de mi következik a nemek után? Miféle tudatos és hatékony cselekvés? Át kell látni a szitán, mert a környezetvédelem tényleg fontosabb annál, hogy a manipuláció uralhassa. „Sem az államférfiak, sem a színészek nem képesek idejében nyugalomba vonulni.” (Prosper Mérimée francia író) És akkor a gyakorlati politika generációs vetületeiről. Egy 34 éves finn politikusnő lett a világ legfiatalabb hivatalban lévő miniszterelnöke - ő diplomázás után azonnal fejest ugrott a politikába, s szédítő sebességgel emelkedett. Egy 22 éves egyetemi hallgató lány lett egy magyar minisztérium ifjúságpolitikai helyettes államtitkára, kinevezése miatt törvényt módosítottak. Aztán előkerült egy heves kirohanása amerikai ösztöndíjasként az európai orosz befolyás növekedése ellen. Egy osztrák fiatalember - aki máig nem fejezte be az egyetemi tanulmányait - már 24 évesen államtitkár lett, 27 évesen külügyminiszter, 31 évesen kancellár; első kormányzása a radikális jobboldallal kudarcba fulladt a partner ibizai ostobasága miatt, aztán hatalmas fölénnyel választást nyert jobbközép pártjával, hogy megint érdekes kísérletbe fogjon a jobboldal és a zöldek koalíciójával, amibe kevesebb gazdasági neoliberalizmust és konzervatívabb migránspolitikát hozhat a felek kompromisszuma (Kurz: lehet egyszerre a határokat és a klímát is védeni.) Tessék mondani, mi itt a korhatár, mi a képzettség foka, a szakmai tapasztalat, illetve a pozíció magassága, ami alatt ciki és kínos fiatalnak lenni a politikában, illetve ami felett trendi, menő dolog? , Az egyetértés - minden. A közvélemény támogatásával minden sikerül. Nélküle semmi.” (Abraham Lincoln) Fiatalság a politikában: érdem, állapot, előny vagy hátrány? Diploma, szakképzettség a politikában: a politikusi rátermettség része-e, feltétele-e a papír? Ézekre a kérdésekre szerintem nincsenek egyértelmű válaszok, mert a tehetség és munkabírás képes felülírni a szabályokat. Érettség, kor, tapasztalat, politikán kívüli karrier és élet, ezek vajon mennyit számítanak? És egyáltalán, szakma-e a politika? Erre az egyre egyértelmű a válaszom: nem az. Nem iskolában tanulható munkakör, hanem vezetői alkalmasság és együttműködési habitus dolga, amit az élet formál. Akárhogy is: 2020 legyen 20:20 is, azaz döntetlen egy nagy generációs meccsben, amelyet fiatalok és idősebbek vívnak egymással, mióta világ a világ, s amelyben nagy célok érdekében néha képesek közösen is harcolni. büszkeségét és „trójai falovát” is megölte az USA Irán nemzeti HÁTTÉR A bagdadi repülőtérnél meggyilkolt Kószim Szulejméni tábornok az iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz nevű különleges egységének a parancsnoka volt, egyben irán nemzeti büszkeségének jelképe. A Pentagon állítása szerint azért likvidálták a Népi Mozgósítási Erők nevű iraki katonai szövetséget vezető Abu Mahdi al-Muhandisszal együtt, hogy elrettentsék Iránt a támadások tervezésétől. Szulejmánií sokszor lehetett látni a csatamezőn, ahogy különféle síita csoportokat irányít a szunnita Iszlám Állam elleni küzdelemben. 1957-ben született, az iráni iszlám forradalom során csatlakozott a Forradalmi Gárdához, első komoly harctéri tapasztalatait a véres iraki-iráni háborúban (1980-1988) szerezte. A külföldi és titkos műveletekért felelős al-Kudsz alakulatot 1998-tól vezette. A tábornok neve egyre gyakrabban bukkant föl Irak 2003-as amerikai megszállását követően, másfél évtizeddel később pedig már ő volt a legismertebb iráni harctéri parancsnok. Az Egyesült Államok és az ENSZ 2007-ben szankciókkal sújtotta, ennek ellenére többször járt Szíriában, emellett Irakban, a Gázai övezetben, Afganisztánban és Libanonban is jelentős befolyással bírt. A szintén meggyilkolt Abu Mahdi al-Muhandisz Irán „trójai falova” volt Irakban, és az Egyesült Államok első számú célpontjai között szerepelt. O a Népi Mozgósítási Erők nevű katonai szövetség parancsnoka volt. Heves Amerika-ellenességéről volt ismert, részt vett a Hezbollah Brigádok megalapításában. A 2009-ben szankciókkal sújtott parancsnok Irán beépített embere volt Irakban. Korábban azokhoz az Iránba menekülő iraki emigránsokhoz tartozott, akiket Teherán Szaddám Húszéin rezsimjének megdöntésére képzett ki. 1983-ban kezdett a Forradalmi Gárdának dolgozni Kuvaitban, ahol még ugyanabban az évben segédkezett az amerikai és a francia nagykövetségnél végrehajtott merényletekben. Később az al- Kudsz katonai tanácsadója lett, és iraki célpontok elleni támadásokat tervezett meg. 2003-ban, Irak amerikai megszállása után tért vissza szülőhazájába azzal a céllal, hogy részt vegyen a politikai életben. 2005-ben parlamenti képviselővé választották, azonban amikor Washington rájött, hogy ki is ő valójában, újra Iránban keresett menedéket. 2011-ben, az amerikai csapatkivonás után tért haza ismét, és az Iszlám Állam elleni küzdelemben tovább növelte hímevét. Harctéri sikereknek köszönhetően az iráni befolyás is egyre nőtt Irakban, elérve egészen Libanonig, Izrael küszöbéig. A Népi Mozgósítási Erők és szövetségesei ma nagy területeket tartanak ellenőrzésük alatt Irakban és Szíriában, ott állnak Bassár el-Aszad Szíriái elnök, illetve a libanoni Hezbollah mögött. Izrael és az Egyesült Államok a térségbeli elsőségért folytatott agresszív iráni küzdelem eszközének tartja a szövetséget, amelyet tavaly integráltak az iraki hadseregbe. Szakértők szerint nehéz lesz megfelelő embert találni a parancsnok helyére, mert kevesen vannak, akik ilyen ideológiai közelségben állnak, és személyes jó viszonyt ápolnak Iránnal. Hírösszefoglalónk a 8. oldalon. (MTI)
