Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2020-01-27 / 21. szám

www.ujszo.com | 2020. január 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Végre valaki Megéltük, hogy Kotleba zöldingesei fújtak visszavonulót AMichal Truban vezette PS-Spolu megtette azt, amit már régóta meg kellett volna lépni: nyílt háborút hirdetett a Kotleba-féle ESNS ellen. Trubanék fogták az egész stábjukat, és átköltöztették Kelet-Szlovákiába, Kassára, és innen indulva járják a régiót. Természete­sen kampány időszakban ez nem meglepő: hirtelen minden politikus­nak eszébe jutott, hogy Pozsonyon kívül is van élet, és nem győzik hangsúlyozni a régiók fontosságát. A PS-Spolu lépése két dologban kü­lönbözik a megszokott választások előtti hakniktól. Az első az alapos­ság: nemcsak néhány jelölt vette a nyakába az országot, hanem a teljes csapat, és nem valamelyik szépreményű, de ismeretlen politi­kuspalánta vezeti, hanem maga Tru­ban, ami szintén azt jelzi a válasz­tóknak, hogy a PS a keleti országrészt is komolyan veszi. A második ennél is fontosabb: A PS nyílt háborút indított a szélsősé­ges ESNS ellen, és nem csak a szavak szintjén. Az elmúlt hetekben Truban delegációja több városban is megje­lent, ahol Kotlebáék gyűlést tartottak volna, és többször megfutamították a zöldingeseket. Természetesen nem a PS az egyetlen párt, amely a Kotle­báék elleni fellépést sürgeti. Az Alojz Hlina vezette KDH egy ideje elég komolyan veszi ezt a harcot, és a tüntetésekbe más pártok képviselői is beszállnak. A PS azonban ezt szer­vezetten, látványosan teszi, és ezzel sikerült tematizálnia a kampányt... Kotlebáék egyik erőssége épp ab­ban rejlik, hogy jelen vannak a kisebb településeken is, főleg Közép-Kelet- Szlovákiában, ahol - konkurencia hiányában - olyan hazugságokat ter­jesztenek, amilyeneket csak akarnak. A helyi civilek között mindig akad, aki felszólal ellenük, de ez sokszor kevés, mert a ESNS szervezetten, brigádokban érkezik, és lehurrogják, megfélemlítik azokat, akik ellent mernek mondani nekik egy-egy gyűlésen. Egy hőbörgő zöldingesek­­kel teli kultúrházban ugyanis teljesen mindegy, hogy a „demokratikus pár­tok” Pozsonyban hány sajtótájékoz­tatón ítélték el Kotlebáékat. Őket ez nem nagyon zavarja, a helyiek pedig nem tudnak mit kezdeni az üres sza­vakkal. Ezért fontos a PS kezdemé­nyezése: azzal, hogy látványosan megjelenik a helyszínen, több dolgot is elér. Egyrészt megerősíti azokat, akik eleve szemben álltak a szélső­ségesekkel, hogy nincsenek egyedül. Másrészt gondolkodásra késztethetik a Kotlebával szimpatizálókat, főleg, ha azok azt látják, hogy a főnökség megretten és fejvesztett visszavonu­lásba kezd. És persze üzennek Kot­­lebának is: már nem garázdálkodhat nyugodtan az ország kevésbé fejlett részein, populista ígéretekkel meg­váltást ígérve mindenkinek. Be kell látni, nem működik az ed­digi módszer, hogy ignoráljuk Kot­lebáékat. Ha kiszorítják őket a sajtó­ból, kiépítik a saját csatornáikat, ha mainstream politikusok nyilvánosan átnéznek rajtuk, akkor zárt ajtók mö­gött fognak egyezkedni. Szemtől szemben viszont meglepően könnyen zavarba lehet őket hozni. Kotleba négyéves regnálása Besz­tercebánya megyében megmutatta, hogy képtelenek tényleges megoldá­sokat nyújtani, a közvagyont elpré­­dálják, a saját családtagjaikat juttat­ják pozícióba. Klientizmus, inkom­petencia, nepotizmus - leginkább ezek a szavak jellemzik megyefö­­nökségét. Ha valaki kételkedne, néz­ze meg a híreket - a hétvégén a me­gye nagy részén leállt a buszközle­kedés Kotleba egyik rosszul, ver­senytárgyalás nélkül megkötött szerződése miatt. Akinek nincs au­tója, az nem tudott eljutni a kórházba, a munkahelyére, a családjához. Ezek azok a dolgok, amelyek köz­vetlenül érintik az embereket, nem a szélsőségesek által terjesztett össze­esküvés-elméletek. És sajnos ez vár ránk akkor is, ha Kotleba és sleppje kormányra kerül. A PS felvette a kesztyűt, reméljük, minél többen csatlakoznak hozzájuk, pártszínektől függetlenül. És remél­jük azt is, hogy a lendület kitart a vá­lasztás után is, és a politikusok nem felejtik el újabb négy évre a Pozso­nyon kívüli Szlovákiát. Válogatós bűnüldözők SZILVÁSSY JÓZSEF Legfeljebb néhány kormánypárti politikus lepődhetett meg azon, hogy a Transparency International tavalyi korrupciós világ­­ranglistáján Szlovákia még lejjebb, az 59. helyre csúszott, EU-s viszonylatban pedig hátulról a hatodik. A közügyeket figyelő emberek szerint viszont a gonoszok nálunk leginkább a népmesékben nyerik el méltó büntetésüket. A nemzetközi civil szervezet adatai is iga­zolják, hogy Szlovákiában főleg a kis halak, az ötszáz eurónál kevesebb pénzzel megvesztegethető alakok akadnak fel a bűnüldöző szervek háló­ján. A nagy halak, kevés kivételtől eltekintve, háborítatlanul lubickolnak tovább az ügyleteik során zsákmányolt eurómilliókban. 2009-ben a Fico-kormány jóváhagyta a szerződést a J&T érdekeltségé­be is tartozó Sky Toll céggel, amely azóta az elektronikus útdíjakból be­szedett minden egyes euróból 48 centet vág zsebre, az autópályáinkat ke­zelő állami cég pedig csak 45-öt kap. A nemrég lezajlott ellenőrzés kiderí­tette azt is, hogy új utak építésére, illetve karbabtartásra ennek az összeg­nek csupán a 10 százaléka jut. Ezt az égbekiáltóan igazságtalan, 2022-ig érvényes egyezséget a smeres Eubomár Vázny akkori közlekedésügyi miniszter írta alá, Ján Pociatek volt pénzügyminiszter és a kormány bele­egyezésével. Az utóbbi politikus később besározódott a Lemikon-ügyben is, mert a szlovák Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen pénzügyminiszterként fellebbezhetett volna, ám ő gyorsan átutalta a ciprusi, azóta Panamába tá­vozott garázscégnek a mintegy 13 millió eurót. Ö volt az, aki illetékes kormánytagként az elsők között tudta, hogy Szlovákiában 2009. január 1 - jétől milyen árfolyamon váltják be a szlovák koronát euróra. Ezt a bizal­mas információt oknyomozó újságírók szerint Monacóban méregdrágán bérelt jachton, a kötelező titoktartást megszegve elárulta multimilliomos cinkostársainak, akikkel így nagy pénzeket kaszálhattak. Később Pociatek jobbnak látta elsomfordálni a közéletből, még az országból is. Nincs tudo­másunk arról, hogy azóta a bűnüldöző szerveink célkeresztjébe került volna. Háborítatlanul él a fesztiváljairól híres Cannes egyik, szupergazda­gok lakta utcájában, ahol 100 millió euró alatt aligha vehetett luxusvillát. Joggal borzolja a közvéleményt Dobroslav Tmka volt főügyész esete is, akit bilincsben vittek el a házából, másnap azonban szabadon engedték. Ráadásul az illetékes ügyész egyelőre bűncselekmény elkövetésének gya­núja alól is felmentette. Mégis joggal kérdezhetjük, vajon azzal, hogy az irodájában Marian Kocner javaslatára rejtett kamerát szereltetett fel, s a ti­tokban rögzített beszélgetések alapján több személyt megzsarolhatott, nem minősül már önmagában hivatali hatáskörrel való visszaélésnek? Miként az is, hogy Tmka évekig rejtegette a Gorilla-ügyről készült titkos hangfelvételt, holott törvényi kötelessége volna feljelentést tenni és leadni a dokumentumot a rendőrségen, amely egyelőre még mindig csak vizsgá­lódik ezekben az egyértelműnek tűnő ügyekben. Ezek a felháborító esetek csupán ama bizonyos jéghegy csúcsát képezik, ezért nem felel meg a valóságnak Peter Pellegrini magyarázkodása, aki szerint kormánya sokat tett a korrupció visszaszorítása, a bűnüldöző szer­vekben is megbúvó korruptak eltávolítása érdekében. Állítása szerint az ország rossz helyezéséért a korrupciós listán a sajtó hibás, mert elhallgatja a kedvező változásokat és az elmozdulást. Ám Pellegrini kampányszöve­­gei ellenére a még mindig szelektíven és nem teljesen függetlenül tevé­kenykedő bűnüldöző szervek egyelőre szabadon hagyják a politikai oltal­mat élvező cápákat. Valódi változás csak akkor következhet be, ha február végén azok is elmennek voksolni, akik kiábrándultak a továbbra is virágzó korrupció miatt, ezért közönyösek a közügyek iránt. Pedig csak az ő segít­ségükkel seprüzhetők ki és vonhatók majd felelősségre mindazok, akik adóinkból és az államkincstár megdézsmálásából máig dáridóznak. FIGYELŐ Móg nem zárja ki a Fideszt a családja Kiszivárgott, hogy egyelőre nem zárják ki a Fideszt az Éurópai Néppártból (ÉPP), mert ehhez nincs többség a jobbközép párt­családban - írta a Der Spiegel. A kizárást nem támogatja a német CDU/ CSU sem, „óvnak az elha­markodott kitessékeléstől.” Donald Tusk, az EPP elnöke múlt héten ta­lálkozott a Fidesz tevékenységének vizsgálatára létrehozott háromfős testülettel, és jövő héten közzéteszi a jelentést. Az ÉPP tavaly március 20-án a Fidesz tagságának felfüg­gesztéséről határozott alapvető ér­tékeinek megsértése miatt. (MTI) A britek utolsó munkahete az Európai Unióban Az utolsó munkahetét kezdő­dött az EU tagjaként az Egye­sült Kifélyságban, amely janu­ár 31-én, az unió történetében elsőként kilép az uniébél. Az Egyesült Királyság 47 évet és egy hónapot tölt a távozás pillanatáig az Európai Közösség, majd utódja, az EU tagjaként, ugyanis 1973. január 1- én lépett be az EK-ba, Dániával és Ír­országgal együtt. Dánia részeként Grönland is csatlakozott, majd már autonóm területként 1982-ben nép­szavazáson döntött arról, hogy távo­zik, és 1985-ben ez meg is történt. A két kilépés azonban nem hason­lítható egymáshoz. Dánia ugyanis változatlanul az EU tagja, és auto­nóm térségeként Grönland az unió különleges státusú külső területe. Theresa May brit miniszterelnök 2017. március 29-én indította el ha­záját a kijárat felé, aktiválva a Lissza­boni Szerződés 50. cikkelyét. Annak értelmében a távozni kívánó ország a hivatalos bejelentés után két évvel ki­lép, de van mód a határidő hosszab­bítására. Erre szükség is volt, hiszen már március 29-én ki kellett volna lépniük, de az 585 oldalas megálla­podást a londoni alsóház háromszor is elutasította. A „végleges” határidő tavaly október 31-én telt le. May ta­valy nyáron távozott a kormány élé­ről, de utódja, Boris Johnson is vég­legesnek nevezte a határidőt. Sokszor kijelentette, „ha törik, ha szakad”, október 31-én kilépnek, akár lesz megállapodás, akár nem. Lett, de így sem léptek ki, mert az alsóház nem ratifikálta a Johnson által részben új­ratárgyalt megállapodást. Ezért Johnson október 19-én levélben volt kénytelen értesíteni Donald Tuskot, az Európai Tanács elnökét, hogy London újabb halasztást kér, 2020. január 31-re. Johnson időközben előrehozott választást kezdeményezett, és de­cember 12-én a vártnál jóval na­gyobb győzelmet aratott. Az addigi kisebbségi kormányzás gyötrelmei után már kényelmes többsége van, így nem volt gond a megállapodás par­lamenti elfogadásával. A folyamat le is zárult, a kilépésről szóló törvényt II. Erzsébet királynő múlt héten kihir­dette, így minden akadály elhárult a pénteki brexit elől. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom