Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-23 / 18. szám
www.ujszo.com | 2020. január 23. KULTÚRA 9 Ez itt mégiscsak Kansas, Toto A Jókai Színház Óz, a csodák csodája című zenés mesejátéka elsősorban a 7-12 éves korosztályt viszi magával A plasztikus háttér előtt életre kelnek a kansasi kisvilág, majd a mese- vagy álomvilág egymásba játszó, szépen, kontúrosan megrajzolt szereplői (Kiss Gibbó Gábor felvétele) LAKATOS KRISZTINA Felkaphat a tornádó, végigmehetiink a sárgaköves úton Smaragdvárosig, megkiizdhetiink a gonosz Nyugati Boszorkánnyal - az Óz, a csodák csodája című zenés mesejátékot kínálja az évad nagyszínpadi családi, illetve gyerekközönségnek szóló bemutatójaként a Komáromi Jókai Színház. Valószínűleg nincs felnőtt néző, aki ne ismerné a történetet, mégpedig az 1939-ben bemutatott filmnek köszönhetően: a harsány technikolorban pompázó mozi a páratlan látványvilágával, a maga korában egyedi trükkjeivel évtizedekkel később is beleég a retinánkba. Ez az alkotás tette kulturális ikonná Judy Garlandot, innen vált szállóigévé, toplistás filmes idézetté a „Toto, azt hiszem, ez már nem Kansas, ahol vagyunk” (mondjuk, angolul jobban hangzik), itt kezdődött a Túl a szivárványon című betétdal örökzöld karrierje... A The Wizard of Oz ezen túlmutatóan is irányadóvá, mintává vált, ami alapján érthető, hogy nagyjából egy éve publikált tanulmányukban minden idők legnagyobb hatású mozgóképes alkotásának nevezték kanadai kutatók, akik egyfajta hálózatelemzést alkalmazva azt vizsgálták, egy adott film hány azt követő alkotásra volt befolyással, és onnan továbbgyűrűzött-e a hatása. De a film hatása másban is tetten érhető: alapvetően átírta L. Frank Baum népszerű történetének értelmezését. Ma már csak kultúrtörténeti csemege, hogy a könyv közgazdasági tanulságú meseregényként született meg; az Óz, a csodák csodája alapvetően a hazatérés, a hazatalálás mesés mítoszává vált. Dorothyt (Dorkát) és Toto kutyát a kansasi farmról magával ragadja a szélvihar, és a csodás Manóországba repíti, ahol sok-sok kaland vár a kislányra. Akadnak segítői, mint Glinda, a jó boszorkány (Holocsy Krisztina), és ellenfelei, mint a gonosz Nyugati Boszorkány (Cs. Tóth Erzsébet). Társakra lel, akikkel kölcsönösen segitik egymást a vágyaik teljesüléséig: a Madárijesztő (Culka Ottó) végül kap észt vagy valami hasonlót, megoldódik a Bádogember (Szabó Viktor) szívhiánya, és a gyáva Oroszlánnak (Majorfalvi Bálint) sem kell már reszketnie. És bár Óz (Fabó Tibor) nem az a mindenható varázsló, akinek hiszik, végül Dorka is hazajut, hiszen megérti, hogy a lehetőség végig ott volt vele. Mert lehet, hogy otthon lenni olykor nehéz, de az ember (gyerek, kutya stb.) mégis oda tartozik, ahol szeretik, ahol visszavárják. A Komáromi Jókai Színház előadása, amelyet - hogy a hálózati hatások kapcsán még egy közbevetett megjegyzést tegyek - az a Méhes László rendezett, aki az Óz nagy sikerű vígszínházbeli szériájában több mint tíz éven át rendszeresen magára öltötte a Bádogember páncélját, becslésem szerint elsősorban a 7-12 éves korosztályt viszi magával. Ez nem deficit, egyszerűen tény: Méhes patikamérlegen kimérve pontosan annyi ötletet, akciót, látványt pakol a produkcióba, amennyi még nem gyengíti a klasszikus történetmesélés ívét, nem tereli más irányba a figyelmet. Gazdaságos a tempó is: megnézegettük, megértettük, haladhatunk tovább. Nagyrészt úgy bontakozik ki a történet, mintha gyerekkorunk kedvenc, kétdimenziósból háromba váltó mesekönyveit lapozgatnánk. A forgószínpadon újabb és újabb helyszínek jelennek meg, hogy aztán a plasztikus háttér előtt (olykor fölött vagy éppen abból előlépve) életre keljenek a kansasi kisvilág, majd a mese- vagy álomvilág egymásba játszó, szépen, kontúrosan megrajzolt szereplői. Dorkát Horváth Csenge, a budapesti Színművészeti Egyetem végzős hallgatója alakítja, aki sajátos színt ad az előadásnak azzal, hogy nem próbálja behozni Garland bűbájosságát: kicsit karcosabb, kicsit dacosabb, ezáltal maibb, és még mindig szerethető a figurája. Persze a cukiságfaktor sem hiányozhat az Óz, a csodák csodájából: ezt elsősorban Toto kutyus megjelenései biztosítják (Picur m. v. alakításában), és mindenképpen említést érdemel a manókat és smaragdvárosiakat megjelenítő gyerektánckar is, amely nagyon játékosan és nagyon profin áll helyt az előadásban. Az érzelmi pólus túlsó szélén pedig ott áll a nagyon gonosz, kutyanyüvő és seprűreptető Miss Gultch / Nyugati Boszorkány, vagyis Cs. Tóth Erzsébet, aki ugyan elolvad a végén, de egészen addig irigyeljük az energiáit, a jelenléte erejét. Ő mintha egy kicsit elevenebben lépne elő a mesekönyvből, amelynek a vége természetesen Kansasben ér minket. így hát - minden jó, ha a vége jó. L. Frank Baum - Harold Arien - E. Y. Harburg: Óz, a csodák csodája. A Komáromi Jókai Színház előadása. Rendezte: Méhes László. Díszlet: Juraj Gráféi. Jelmez: Gadus Erika. Koreográfia: Kispál Anita. Szereplők: Horváth Csenge, Culka Ottó, Szabó Viktor, Majorfalvi Bálint, Fabó Tibor, Skronka Tibor, Holocsy Krisztina, Cs. Tóth Erzsébet, Bernáth Tamás, Béhr Márton, Olasz István, Nagy László. Az előadás legközelebb február 5-én és 6-án tekinthető meg. Két hazai irodalmár is Térey-ösztöndíjas lett A tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Térey János költőről nevezte el a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) azt az alkotói ösztöndíjat, amelyet középgenerációs (35-65 év közti) írók kaphatnak a magyar államtól. Az összeg havi 320 ezer forint két éven át. Budapest. Egy 19 tagú szakmai zsűri döntött többfordulós, titkos szavazáson, ennek elnöke Harmath Artemisz, Térey özvegye volt, tagjai pedig az írószervezetek, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Művészeti Akadémia és a PIM delegáltjai. A 330jelölt közül 30-nak ítélték oda az ösztöndíjat, a kiválasztottak köre a tartaléklistáról 45 fősre bővült. Ez a lista azért született, hogy ha a PIM főigazgatója él vétójogával, akkor az azon szereplők léphessenek előre. Demeter Szilárd nem vétózott, sőt javaslatára két évre mind a 45 író megkapja az ösztöndíjat, azzal a kikötéssel, hogy 2021 végén a díj bizottság egy nagy tekintélyű meghívottakból álló szakmai zsűri segítségével értékeli az ösztöndíjasok addigi munkáját, és legkevesebb ötükkel nem hosszabbítják meg a szerződést. Az ösztöndíjasok között két hazai alkotó, Csehy Zoltán és Hodossy Gyula is ott van. A 45 fő közül mindössze heten nők. íme a névsor: Bartók Imre, Berta Zsolt, Czilli Aranka, Csehy Zoltán, Csender Levente, Farkas Wellmann Endre, Fekete Vince, Garaczi László, Győrffy Ákos, Hász Róbert, Háy János, Hodossy Gyula, Kemény István, Keresztesi József, Király Zoltán, Kollár Árpád, Kürti László, Lackfi János, Lanczkor Gábor, Láng Zsolt, László Noémi, Lázár Balázs, Lőrincz P. Gabriella, Lövétei Lázár László, Majoros Sándor, Márton László, Molnár Vilmos, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Orcsik Roland, Rózsássy Barbara, Sajó László, Sántha Attila, Solymosi Bálint, Szálinger Balázs, Száraz Miklós György, Szilasi László, Szőcs Petra, Terék Anna, Varga Melinda, Végh Attila, Vörös István, Zalán Tibor, Zoltán Gábor, Zsillé Gábor. Úgy tűnik, néhányan nem is tudták, hogy az írószervezetek javasolták őket, illetve kevés esélyt jósoltak maguknak, ezért nem foglalkoztak a dologgal. A listát kedden ismertették, Bartók Imre már aznap jelezte, hogy nem veszi át az ösztöndíjat. „Ényhén szólva aggályosnak találom a díj létrejöttének körülményeit, annak átláthatatlanságát, az azt életre hívó Demeter Szilárd személyét, és nem hiszem, hogy itt és most ebben a formában kellene támogatni azt a kultúrát, amelyet egyébként DSZ példaképe és főnöke az egész troliapparátusával tudatosan és szisztematikusan rombol körülöttünk. Mindannyian tudjuk, hogy ami történik, nem normális. Ebből az idiotisztikus és nyomasztó összegből - fejenként 16-Í7 millió forint - meg lehetett volna menteni a József Attila Kört” - írta Bartók Imre egy Facebook-posztban, hozzátéve, hogy mindezt a nyilvánosságot kerülve is elmondta volna, ha megkérdezik, de de ez nem történt meg. „Mellesleg 34 éves vagyok, meg sem kaphattam volna” - tette hozzá az író, aki azt is furcsállja, hogy a zsűri 2 év után „kötelezően (!) kiszór legalább öt személyt, és ez a zsűri a leírás szerint nem azonos a kuratóriummal”. (juk) RÖVIDEN Szvorók Zsuzsa Pro Culture díjat kapott Budapest. Szvorák Zsuzsa fuleki magyar nyelv és irodalomtanár, Gian Paoío Brizzi hungarológus, valamint Turczi István költő, műfordító vehette át a Pro Culture Hungarica díjat az Emberi Erőforrások Minisztériumában tegnap, a magyar kultúra napján. Szvorák Zsuzsa tanári hivatása mellett jelentős közéleti tevékenységet végez: elnöke a Csemadok fuleki alapszervezetének, létrehozta a fuleki Magyar Közösségi Házat. Szvorák Zsuzsa (Fotó: Somogyi Tibor) Több díjat is kapott már, köztük a Magyar Arany Érdemkeresztet a felvidéki magyarság hagyományainak továbbörökítése, színházi, rendezői, pedagógusi, közösségi munkája elismeréseként. A számos sikert elért Apropó Kisszínpad vezetőjeként gimnazisták generációinak adta meg az együtt gondolkodás, a közös munka és a közös siker élményét. (MTI, k) Meghalt Terry Jones brit komikus London. Meghalt 77 éves korában Terry Jones brit komikus, író, rendező. Oxfordban végzett történelem szakon, ott ismerkedett meg Michael Palinnel, akivel megalapították a Monty Python Repülő Cirkuszát. Az 1969 és 1974 között sugárzott 30 perces epizódokból összesen 45 készült. Szabad asszociációkkal, abszurd, olykor fekete humorral megtűzdelt komédiázásuk a humor szinte minden formájára hatott jelentőségüket a Beatles zenei hatásával szokták összehasonlítani. Később ő rendezte a Brian élete, Az élet értelme és a Gyaloggalopp című Monty Python-filmeket, több könyvet írt, és történelem-népszerűsítő tévéműsorokat is szerkesztett. (MTI, k)
