Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-04 / 282. szám
161 KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 2019. december 4.1 www.ujszo.com NÉMETI RÓBERT Németh Péter Krisztina régi párnákból, a háztartásban megtalálható anyagokból ás újrahasznosított tárgyakból készít személyre szóló, kézzel megmunkált díszeket. Állítja, az emberek sokkal jobban értékelik a kézműves tárgyakat. A gyártószalagról lehulló darabokkal ellentétben egy kétkezi tárgynak, karácsonyi dísznek lelke van. mm „Az úgynevezett kézműves díszek készítése nálam egészen pici koromban kezdődött. Édesanyám is állandóan ilyen tárgyak készítésével foglalkozott, és mivel én állandóan körülötte lógtam, engem is elkapott az alkotási láz. Szinte minden hétvégén készítettünk valamit. Ha jött a tavasz, akkor valami friss, üde díszt raktunk össze, ősszel tipikus őszies hangulatú dolgokat, és persze a karácsonyt sem hagytuk ki, gyönyörű adventi koszorúkat és egyéb karácsonyi díszeket csináltunk. Ha nem ragasztottunk, akkor varrtunk, horgoltunk vagy kötöttünk valamit” - mondta lapunknak Németh Péter Krisztina. A kezdetekben csak hobbiból vagy kikapcsolódásként „űzött szakma” az évek során afféle hivatásává vált, ismerősei és barátai rendszeresen rendelnek tőle valamilyen díszt. Hobbiból munka „Azt nem mondanám, hogy ebből van meg a napi betevőnk, de nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy a jövőben ez legyen az egyik fo foglalkozásom. Mivel két gyerekem van, az állandó munkahelyem mellett picit nehéz az időbeosztás, de a páromtól rendszeresen kapok szabad hétvégéket. Ilyenkor kibontakozik a kreatív énem, szétpakolok a konyhában és egész nap csak alkotok” - magyarázta Németh Péter Krisztina, s hozzátette, egyre több embernek fontos az, hogy egy termék kimondottan kézzel készüljön, mert annak lelke van. kát, a fáról lehulló magvakat és tobozokat, és azokat a háztartásban megtalálható dolgokat, amelyekre már nincs szüksége. Persze van, hogy félkész termékeket is felhasznál, de azért az újrahasznosítás van előnyben. „Rendeltek már tőlem textilből készült esküvői csokrot, saját készítésű adventi koszorúkat, különféle kézzel festett tárgyakat, magyaros motívumokkal díszített könyvjelzőket. Az utóbbiból a volt államfő, Andrej Kiska is kapott egyet. Felkerestek, hogy készítsek neki egyet, én meg örömmel vágtam neki a feladatnak. Most is új termékeken dolgozok, ha időm engedi, mindennap gyártok valamit” - zárta Németh Péter Krisztina. „Nagyon sokan keresnek meg különféle családi ünnepségek, névnapok, születésnapok kapcsán, hogy fessek valakinek valamit. Már nyakláncokat, karkötőket is festek, sokszor névre szóló tárgyakat kérnek, ezért merem állítani, hogy a kézműves dolgok iránt érdeklődők rétege egyre szélesebb” - mondta Németh Péter Krisztina. Megújuló anyagok Mint kiderült, a díszeket - köztük a most készülőben lévő karácsonyiakat is - igyekszik régi dolgok felhasználásával elkészíteni. Az egyik karácsonyfadíszt történetesen egy régi pulóverből készítette, de rendszeresen felhasználja a régi szalago-Kézzel készített újrahasznosított díszek A vasöntöde, ahol művészi módon dolgoztak Még mindig viszonylag jó állapotban van a vasöntöde (A szerző felvétele) Néhány évvel ezelőtt még biztosan lehetett találni a híres pesti rakparti sétányon olyan kandelábereket, öntöttvasból készített tárgyakat, amelyek Gömör talán leghíresebb vasöntödéjében, Dernőn készültek, s rajtuk ott díszelgett a felirat: Dernői Vasgyár. A Széchenyi Lánchíd eredeti, második világháborúban elpusztult részei is itt készültek. A vasöntöde épülete ma is áll, felújítható, viszonylag jó állapotban várja sorsának változását. Bányaművelés, kohászat Ez a vidék - a Gömör-Szepesiérchegység és a Gömör-Szepesikarszt találkozásánál - évszázadok óta bányaműveléséről volt ismert és híres. Valószínűleg már a tatáijárás előtt is folyt itt érckitermelés, sőt az sem kizárt, hogy már a bronzkorban. A 12. századból már vannak írásos emlékek arról, hogy szász bányászok aranyat, ezüstöt, rezet fejtettek az érchegységnek ezen a részén. A bányaművelés végül is a 21. század elején maradt abba végleg. Demő első írásos emléke ugyan csak 1364-ben keletkezett, de biztosan korábbi alapítású település. Német neve Demau volt. Kezdetekben Torna várának tartozéka volt a falu, majd a Bebek uraságoké, később pedig az Andrássy-családé. A Pipitka, az Aranyasztal és a Kis hegy déli lejtői alá mélyen befüródó tárnákból igen jó minőségű ércet tudtak felhozni a főleg német származású bányászok, akiknek utódai a 19. század második felére már javarészt elmagyarosodtak, de a szakma szakszótára máig a Tájoló Dernőrea Hárskút és Barka közti 3015-ös harmadosztályú úton juthatunk el, a vasmű a 48.641/20.660 GPS-koordinátáknál megállva jól fényképezhető. Területe zárt, magántulajdonban van, nem látogatható. német kifejezéseket őrzi és használja. A vidék fénykora is ekkoriban, a vasérc nagy léptékű kitermelésével párhuzamosan indult el a 19. század közepén. A Bebekek 1567-es kihalásával az Andrássyaké lettek a bányajogok, Andrássy Miklós I. Lipóttól kapta meg a kizárólagos ércfejtési jogokat, a családnak ez a rendkívüli kiváltsága 1669-től egészen 1875-ig tartott, rendkívül nagy anyagi hasznot is hozva az Andrássyaknak. Demő titkai A falu fölött ma is létezik egy bányászati tanösvény, amely a Dénes aknához vezet, ez volt a környék egyik leggazdagabb tárója. Beszédes neve van a többi tárónak is: Károly, Francziska, Cajetama, Rebeka, Clemens, Erzsébet, Arnold, Lajos, Irma, Ferdinand, Nathália, Anna, Rudolf, Boldizsár, Géza, Imre, Hedig. Általában az Andrássy-család tagjairól nevezték el őket. Ezekből a nyerésekből szállították a karsztból fakadó, javarészt állandó és erős folyású Csermosnya patak által meghajtott hámorokhoz a feldolgozandó ércet, a vasgyártás kezdeteikor pedig úgynevezett bucakemencékben dolgozták fel azt. Az írásos források szerint 1803-ban négy ilyen kemence működött Demon. A bucakemencés olvasztás a vasgyártás kezdeteire jellemző kinyerési mód, ezt később fúvókás hevítésü és keveréses módú kemencék váltották fel, így már egészen finom és részletekben, díszítésekben gazdag, tartós és jó minőségű vaselemeket lehetett készíteni. Demőn akkor indult el igazán a finomöntvény gyártása, amikor 1854-ben Andrássy Dénes gróf bérbe adta a demői vasművet Sárkány Károlynak. Aki nemzetközi szinten is elismerést szerzett a demői gyárnak, az 1855-ös párizsi kiállításon ezüstérmet kaptak termékei. A ma látható vasmű 1852-től 1853-ig épült, tizenkét és fél méter magas, a vízkerékmeghajtás mellett már gőzgépes meghajtású füvókái is voltak, ezekkel fújták be a levegőt a magas kemencébe. Fénykorában legkevesebb háromszáz munkásnak adott kenyeret a vasgyártás Demőn, egy egész komplexum működött itt, ahol az olvasztó mellett az ércfinomítóban, a finomöntödében és a lakatosműhelyben tudtak elhelyezkedni az emberek. Sárkány után a Rimamurányi Vasmű Részvénytársaságé lett az öntöde, a termelés pedig egészen 1915-ig folyt itt. A vasműről számos publikációt írtak már, a környék kedvelt kirándulóhely. Ma a falu része a Vas Útja elnevezésű turisztikai desztinációnak is, de maga az öntöde épülete sajnos nem látogatható, fényképezni is csak tisztes távolságból lehet, mert magántulajdonban van. Remélhetőleg egyszer majd úgy rendeződik a sorsa, hogy ez a rendkívül érdekes és még mindig viszonylag jó állapotú ipari műemlék a turizmust tudja szolgálni minden érdekelt fél megelégedésére. Legközelebb Dernő Andrássy kastélyát mulatják be. Krisztina különböző díszeket készít, az újrahasznosítás azonban fontos szempont a munka során (A-szerző felvételei) SZÁSZI ZOLTÁN
