Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-23 / 298. szám
www.ujszo.com | 2019. december 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Karácsony van Kinek hagyományos ünnep, kinek hagyományos hajsza LAMPL ZSUZSANNA Anyuci, mennyit kell még aludni karácsonyig, kérdezték reggelente a kicsi gyerekeim attól kezdve, hogy lehullott az első hó (vagyis nagyjából novembertől). Mostanában mifelénk Holle anyó nem nagyon rázza a dunyháját, de a gyerekek mégis ugyanolyan izgalommal várják a karácsonyt, mint korábban. Maguk is hozzájárulnak az ünnepi hangulat megteremtéséhez, különböző foglalkozásokon adventi koszorút, betlehemet készítenek, mézeskalácsot díszítenek. De nemcsak ők várják a karácsonyt, hanem én is. Agyamra megy ez a rohadt karácsony, mondta egy ismerősöm. Főzzek, süssek, még ajándékok sincsenek, jaj, legyen már vége ennek a hajszának. A hajszának vagy a karácsonynak, kérdeztem. Hát a kettő ugyanaz, válaszolta ingerülten, hiszen a karácsony miatt van ez a hajsza! Azt hiszem, nem ő az egyetlen, aki így gondolja. De ki kényszeríti bele az embert a hajszába? Én szeretem a karácsonyt. Számomra a karácsony ünnep. Elsősorban Jézus, a megváltó születésének ünnepe. S mivel a gyermek születésével család jön létre, a család, az összetartozás ünnepe is. Ezért a sütés, főzés, ajándékok előteremtése és a többi szokásos dolog számomra nem kényszer, nem hajsza, hanem lehetőség, vagy ha úgy tetszik, szolgálat, amivel új fent és sokadszor kifejezhetem a szeretetemet a hozzám közelállóknak. Persze biztosan van, aki most azt gondolja, hogy ezzel konzervatív módon a hagyományos női szerepet propagálom, a kiszolgáló és felszolgáló nőét. Tény, hogy én karácsonykor önként vállalom ezt a szerepet, ugyanúgy, ahogy korábban vállalta az anyukám és az anyósom, mert valakinek a karácsonyt is menedzselnie kell. Persze az a legjobb, ha az ünnepvárás tevékenységeiből minden családtag kiveszi a részét. Van, akinek ez természetes, mert kiskorától efelé volt vezetve, s van, aki másban nőtt fel. De a jó menedzser ezt is meg tudja oldani. Épp tegnap kaptam egy kisvideót arról, amint egy sikeres üzletember életében először mézeskalácsot szaggat. Igaz, a szokásosnál kicsit lassabban, de összpontosult figyelemmel és a rá jellemző alapossággal. A videó végén üdvözült mosollyal mutatja a kész, barnára sült süteményt, majd tettetett kétségbeeséssel a homlokára csap: „Jaj, hát a mérget meg kifelejtettem! ”. Tudom, nem mindenki híve a családi összetartozásnak. Tavaly egy magyarországi szociológus gúnyosan beszélt arról, mennyire ciki, hogy a mi posztszocialista társadalmainkban a család az egyik legfontosabb érték. Az ismerősöm pedig, az, akinek agyára megy a karácsony, azzal búcsúzott, hogy ezt az ünnepet meg kellene szüntetni. Pár napja láttam egy tévériportot egy amerikai városból, ahol szó szerint megszüntették a karácsonyt, mert két embernek nem volt ínyére. Nincs karácsonyfa, nincs díszítés. Annak a valaminek a neve, ami van, Frost Fest. Fagyünnep. Lövedék áttörte betonfalakkal övezett jászol látható Betlehemben, a szokatlan alkotást a titokzatos brit utcaművész, Banksy készítette. A személyazonosságát titkoló művész A Betlehem sebhelye című alkotás bemutatásán sem vett részt. A művet a 2017-ben megnyitott Walled-Off szálloda előtt helyezték el, amelynek minden szobája az Izrael által emelt betonfalra néz. A falon látható lövedék ütötte lyuka betlehemi csillagot jelképezi. (Facebook/Walled-Off) Lomblevelű karácsony VERES ISTVÁN Gigantikus galacsinokban potyogott a vizes hó a völgyre, amikor Bandika és Ervin elhatározták, hogy karácsonyfa után néznek. Törkölypálinkával töltött papramorgós üvegeiket pufajkájuk belső zsebébe helyezték, a szívcsakrájuk magasságába, aztán elballagtak az erdő felé. Bandika kezében baltát, Ervin fűrészt szorongatott. A teherautók sáros nyomaiban baktattak és keresték a megfelelő fenyőt. Maga mit kért idén a Jézuskától? - fordult Ervin Bandika felé a magaslesnél, miközben lelökte bakancsa talpáról a ragaszkodó sárszeletet az akácágakból összeszegelt létra alsó fokán. Mit kértem volna, Lana del Rey új lemezét, amelyben Norman Rockwell egykori amerikai lapillusztrátor-grafikusnak állít emléket - árulta el Bandika, majd szakszerűen ajkaihoz emelte a papramorgós üveg száját, és lepedékes fogaira szürcsölt egy korty ötvenkettest. Mé, maga mit? Ervin egy ágcsonkra akasztotta a fűrészt, a homályos horizontba tekintett, és elmondta: cementet kért a fa alá. Már tavaly eldöntötte, hogy felújítja azt a régi parasztházat a falu szélén, autentikus pihenési körülményeket teremtve a nagyvárosi sznoboknak. Lesz bontott tégla, gerendás mennyezet, meg visszacsiszolt ajtókeretek. Meg levendula, meg vakolatdíszek, meg rozsdás kerítés. Függőágy, meg welcome csoki, meg báj-báj bor. De miért nem festi le a kaput, ha szabad kérdeznem? - buggyant ki Bandikéból. Ervin kifejtette, hogy az élet minden területén egyensúlyra törekszik, így a felújított parasztház, bár rendezett közeg látszatát igyekszik kelteni, a kapu rozsdájával lesz igazán autentikus. Egy éjszakára hetven euró, nyáron, a főszezonban száz. Ha ezt átszámolom az érkező átlag négyfős társaságokra, kivonom belőle a felújítást, a rezsit, meg a takarítást, nagyjából kijön, hogy kétezer euró tiszta hasznom lesz. És ha azt beszorozzuk még kettővel, az már négy-tette hozzá Bandika. Pontosan!-helyeselt Ervin. Négyezer euró, gondoljon csak bele. Milyen szép összeg! Már visszafelé ballagtak a faluba, amikor Ervin rádöbbent, hogy ottfelejtette a fűrészt. Fenyőt sem hoztak, mert közben eszükbejutott, hogy ez egy lomblevelű erdő. Nem baj, holnap csinálunk kocsonyát - szívott egyet az orrán Bandika. Elmondta még azt is, hogy a kocsonya lengyelül galareta, de ők répát is tesznek bele, a répa pedig lengyelül marhewka. Ervin erre elmondta, hogy ismert korábban egy fiút, akit Daniel Marhewkának hívtak, de mindettől függetlenül szerinte a marhewka úgy hangzik, mintha a marharépának lenne egy becézett változata. Egyébként miért nem jó nekünk karácsonyfának egy lomblevelű? - kérdezte. Hát mert az a lombját már lehullatta, vagyis hiába van levele, az már nem lomb, hanem avar, magyarázta Bandika. Ervin megtorpant: akkor ha mi is ezt csináljuk, mi is avarok leszünk? Karácsonykor bármi megtörténhet - söpörte le a kabátja ujjáról a havat Bandika. A szerző a Vasárnap munkatársa FIGYELŐ Kövér állati karácsonya , A- főpolgármester úgy viselkedik, mint egy pubertáskorban lévő kiskutya, amelyik látványosan körbej elöli a területét” - mondta Kövér László magyar házelnök a Magyar Hírlapnak, és nem ez volt a kimerítő interjú egyetlen pontja, amikor a Fidesz-alapítónak az állatvilágjutott az eszébe. Hadházy Ákosról például az, hogy „Hadházy Ákos zoológiái besorolása szerint Hadházy Ákos”, nincsen párja széles e világon. Greta Thunbergről, valamint a klímaváltozás és „genderjogok” miatt tüntető magyar fiatalokról pedig a József Attila-idézet: Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat. Az ellenzék parlamenti megregulázásáról ez ugrott be: A baloldal bolsevista részének zsigereiben meglévő történelmi tapasztalat 1956. október 23-a óta az, hogy nem érdemes rugdosni az oroszlánt, hátha mégsem döglött. (24 hu) Orbán Viktor visszhangtalan víziói Kelet-Közép-Európáról KÓSAANDRÁS Jobb esetben visszhangtalanok, rosszabb esetben negatív reakciókat szülnek azok a Kelet-Közép-Európát érintő víziók, amiket Orbán Viktor rendszeresen megfogalmaz. „Készen állunk arra, hogy szomszédainkkal együtt, Romániát is beleértve, egy új Közép-Európát építsünk fel” - mondta Temesváron Orbán Viktor, aromániai forradalom 30. évfordulójára rendezett megemlékezésen. A magyar kormányfő szerint ha az együttműködés realitássá válik, a térség az egész kontinens motoija lehet, sőt, „az okoz majd fejtörést, mit kezdjünk a Nyugat-Európából jelentkező munkavállalókkal”. Az optimistajövőkép nem aratott osztatlan sikert az érintettek körében, Klaus Johannis frissen újraválasztott román elnök úgy reagált, „én az Európai Unióért szállók síkra, nem más entitásokért, amelyeket kisebb léptékben és közelebb hoznak létre”. A közép-európai összefogásról álmodozó magyar kormányfő kifejezetten rosszul időzítve osztott meg a közösségi médiában egy fotót az egyik ülésről, a tárgyalóterem falán Nagy-Magyarország térképét lehetett látni. Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök jelezte, hogy az ügyben magyarázatot kémek a magyar külügyminisztériumtól, mert „Horvátország határai ott vannak, ahol vannak”. Orbán rendszeresen hangoztat hasonló elképzeléseket, de ezek javarészt reakció nélkül maradnak. Felmerült már, hogy a visegrádi négyeket egészítsék ki Ausztriával, Romániával, esetleg Szlovéniával. Egy éve Sanghajban arról beszélt, a nyugatbalkáni államokkal kiegészített közép-európai régió az átalakuló világrend győztese akar lenni és a többpólusú világ egyik középpontjává válhat. Korábban beszélt már ilyen értelemben egy a balti államoktól Horvátországig tartó észak-déli együttműködésről is. „Ezek a víziók az orbáni identitáspolitika magvát alkotják. A kormányoldalon szeretik úgy értelmezni a rendszerváltás utáni időszakot, hogy a közép-európai államok fokozatosan ráuntak arra, hogy jó tanulóként mindenben kövessék Nyugat- Európát, ha fejlődni szeretnének. Az új identitáspolitika arról szól, hogy nem nekünk kell a Nyugatot utánozni, mert ott mindent ehontottak, hanem inkább kövessenek ők minket: míg ott migráció van, hanyatlás, terrorizmus, és nincs gazdasági növekedés, addig nálunk fejlődést látni, miközben biztonság van, ellenben nincsenek migránsok és nincs »bomlasztó liberalizmus«, ez a jövő útja” - mutatott rá Krekó Péter. A Political Capital vezetője szerint azért fontos ez az értelmezés, mert Orbán Viktor valóban komolyan gondolja a mégoly abszurdnak tartott gondolatokat is, mint a 2018-as parlamenti választási kampányban hangoztatott „Budapest ne váljon olyanná, mint Bécs, Párizs vagy Berlin!” - miközben évtizedekig éppen ezt szerette volna mindenki. „A magyar társadalom ugyan erősen nyugatos, de Orbán Viktor láthatóan keményen dolgozik azon, hogy ezt megváltoztassa. Érdekes, hogy a szocializmusban is éppen azt hangoztatták, hogy a »burzsoá« Nyugatnál mennyivel jobbak vagyunk” - mondta Krekó Péter, hozzátéve, hogy konkrét politikai cselekvésben ez egyelőre még nem nyilvánult meg, hiszen látszik, hogy a megcélzott partnerországok nem vevők erre, talán csak az uniós költségvetési tárgyalásokon várható aktív együttműködésben.
