Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-19 / 295. szám
www.ujszo.com | 2019. december 19. KULTÚRA 9 Egy költő körbejárása Az idén jubiláló Hizsnyai Zoltán a ritkábban megszólaló alkotók közé tartozik JUHÁSZ KATALIN Szimpóziumot rendezett Dunaszerdahelyen a Szlovákiai Magyar írók Társasága a hatvanéves Hizsnyai Zoltán költészetéről, és nem mellékesen a róla szélé, korábbi tanulmányokat is kötetbe gyűjtötték. Ráadásul készül egy ötszáz oldalas versgyűjtemény is, olyannyira, hogy már nyomdában van. Egy kerek életjubileum alkalmából érdemes az adott költőt körbejárni, minden oldaláról megvizsgálni, akár nagyítóval, hogy a nüanszok is láthatóvá váljanak. Az ilyen szimpóziumok arra is jók, hogy az ünnepelt érdemeinek méltatása mellett - némi nyomatékkai - további aktív alkotómunkát kívánjanak neki. Mert ha egy kiváló költő gyakran publikál verseket, a szakmával és az olvasókkal is jót tesz. Ezért döntöttünk úgy, hogy a felszólalások közül Tőzsér Árpád atyásan feddő köszöntőjéből idézünk. „Kedves Zoli, rég nem olvastam tőled új verset. S hiányzik. Legalábbis nekem. /.../ ízlelgetem a kifejezést: nemcsak rosszallás van benne (miért nem írsz?), hanem elismerés is: ami ma hiányzik, az tegnap feltehetően olyan súlyosan létezett, hogy valamiféle sajátos receptorokat alakított ki bennem, olyanokat, amelyeket nem lehet más versekkel becsapni. Kérdés: milyen az a vers, amelynek hiányát ilyen speciális receptorok jelzik, hogyan lehet e hiány esztétikai koordinátáit meghatározni? Röviden: mi hiányzik, amikor a Hizsnyai-vers hiányzik? Még rövidebben és pontosabban: milyen az a vers, amelyet csak Te tudsz írni?” Aztán kiderül, milyen volt kezdetben ez a vers: az irónia esztétikai imperatívusza, az ítéletmondásnak az a szókratészi paradoxona jellemezte, amikor az állítás célja tulajdonképpen az állított dolog tagadása. Aztán később ez az irónia öniróniával és nyelvkritikával bővült Hizsnyainál, olyannyira, hogy a 2001-es Bárka és ladik című kötet „már a társadalmi és egzisztenciális értékvesztésnek azt a Az ünnepelt (középen) először látja a róla szóló tanulmánygyűjteményt (A szerző felvétele) tudatállapotát tükrözte, amelyben a beszélő nemcsak az irónia távolságtartásával beszél valamiről, hanem maga is teljes létével és tudatával benne van, részt vesz a leírt és megítélt folyamatokban.” A Szlovákiai Magyar írók Társasága rendszeresen ad ki tanulmányköteteket. Épp a 10. a sorban a Személyesség és interszubjekti vitás című, Hizsnyairól szóló gyűjtemény, amelyet Csanda Gábor és H. Nagy Péter szerkesztett, és olyan neves irodalmárok elemzik az ünnepelt munkásságát, mint Géczi János, Bodor Béla, Beke Zsolt, Polgár Anikó, Csehy Zoltán, Vida Gergely, Zalabai Zsigmond vagy Ardamica Zorán. Jó így összegyűjtve látni az évtizedek alatt született tanulmányokat, mert egyrészt látszik, mely köteteknek volt a legnagyobb visszhangjuk, a költői világ mely aspektusait elemezték a legtöbben, illetve vannak-e olyan megállapítások, amelyek közösek, vagy gyakorinak mondhatók. Számomra mégis az a rendhagyó kérdezz-felelek a legérdekesebb, amelyet a virtuális Pánsíp Irodalmi Szalon vendégeként abszolvált Hizsnyai Zoltán 2001-ben. Irodalmárok kérdeztek tőle, és ő írásban válaszolt. Zalán Tibornak például ezt: „Én magam sem tudnám már elfogadni azt a költőszerepet, amihez először húztam magamra ezt az életmód-jelmezt. Kevés verset írok, mert ha belefogok, képes vagyok napokig szöszmötölni egy-egy sorral. Persze, lehetne kisebb fáradtsággal gyártani a közölhető, de érdektelen közmodem verseket, vagy egyszerűen csengeni-bongani - de minek? Elmúlt az a világ, amikor hitele, társadalmi rangja volt még a rutinnak és Személyesség és i nterszu biektivitás a folyamatos jelenlétnek. Magunknak írunk, őszintébbek lehetünk, nincs már értelme a túltermelésnek, csak a javát csipegetjük ki az ihletnek. Csak annyit, amennyit szinte már muszáj. És mivel több szerepet vagyunk kénytelenek játszani, még az így megszületett darabokból összeállt művet sem vagyunk képesek egyenesben felvállalni. Különben ez egyik oka lehet a versalany posztmodem fikcionálásának. Tulajdonképpen nincs kritika, megszűnt. Ami van, az irodalomelmélet, bizonyos konkrét jelenségek vizsgálata, rendszerbe illesztése, de ennek a filozófia felé van kifutása, itt a szépirodalmi alkotás csupán nyersanyag, és ha ez véletlenül nem lenne kéznél, bármilyen textus megtenné. Semmi bajom vele, sőt, azt hiszem, nagy kár, hogy korábban hiányzott, szóval, megvan a maga szerepe, csak éppen nem töltheti be a közte és a fülszövegekből összeeszkábált recenziók közötti űrt.” Ne feledjük, hogy 18 évvel ezelőtt fogalmazta meg ezt a költő. A helyzet azóta csak romlott, a kortárs költészet recepciója minimálisnak mondható, az emberek kevés verset olvasnak. De erről majd talán más, kevésbé ünnepi alkalommal... FÜLVIDÉK Kötelező hanghordozó Robbie Williamstől Az új karácsonyi nagylemezek zöméről, amelyek régi ünnepi slágerek, örökzöldek átdolgozásaira épülnek, hovatovább egyre nehezebb írni. Az ember meghallgatja egyszer, meghallgatja sokszor, s úgy érzi, amit el akar róla mondani, azt már elmondta egy korábbi album kapcsán. Merthogy a dalok tulajdonképpen ugyanúgy szólnak, mint az előző változataik. Semmi különös, semmi újszerű nincs bennük. Igaz, így karácsony előtt nem vágyunk sem különös, sem kizökkentőén újszerű hangzásra, hanem a bevált, megszokott ünnepi szólamokra, hogy a jól ismert zeneszámok a háttérből szólva - szinte teljesen mindegy, kinek az előadásában - szebbé, meghitté tegyék a várakozással teli napokat. Robbie Williams régi adósságát törlesztette a The Christmas Present című dupla lemezével. Nehéz olyan, hozzá hasonló kaliberű sztárt találni a világ könnyűzenéjében, akinek ne lenne karácsonyi albuma. Mert az már-már kötelező darab. S hajói sikerül (például Michael Bubié 2011- es Christmas című korongja), esetleg ha olyan vadonatúj szerzemény is hallható rajta, amely telibe talál, s helyet szorít magának a karácsonyi klasszikusok között (például Mariah Carey negyedszázados Merry Christmas című nagylemeze az All I Want for Christmas Is You című slágerrel), akkor az előadója minden év végén visszakerül vele a listák élvonalába. Pont Mariah Carey az, aki - annak ellenére, hogy a zenetörténet egyik vezető, rekordhalmozó énekesnője - a hagyományos dalaival, stúdióalbumaival egy ideje már nem jut el oda. Robbie Williams viszont ezúttal nem alkotott maradandót, sem az átdolgozásokkal, sem az új szerzeményeivel. Bár dupla lemezén azért szerepel néhány kiemelkedő felvétel, főleg a duettek ilyenek. A Slade rockzenekar Merry Xmas Everybody című slágerét Jamie Cullummal, a Santa Baby című örökzöldet Helene Fischerrel, a kevésbé ismert Christmas (Baby Please Come Home) címűt (az eredetijét Darlene Love amerikai énekes-színésznő vitte sikerre 1963-ban) Bryan Adamsszel énekli, két új dalban, a Fairytales címűben Rod Stewart, a Bad Sharon címűben pedig Tyson Fury ökölvívó a duettpartnere. A korong produceri munkálatait az énekes ezúttal is állandó munkatársával, Guy Chambersszel látta el. A The Christmas Present két héttel ezelőtt a brit albumeladási lista második helyén debütált a Coldplay stúdiólemeze, az Everyday Life mögött. A múlt héten első volt, most ismét második. Robbie Williams már tizenhárom szólóalbummal került fel a brit csúcsra, s ezzel beérte a férfi előadók között az örökranglista élén tanyázó Elvis Presleyt. Robbie Williams új nagylemezének átdolgozásai és saját szerzeményei most még az újdonság erejével hatnak. Abban nem vagyok biztos, hogy az évek múlásával is előkerülnek majd az adventi időszakban. Puha József Robbie Williams: The Christmas Present Columbia Records, 2019 Értékelés: 7/10 RÖVIDEN Ünnepvárás az Óperentziával Dunaszerdahely. AzNFG klub péntek este chill-out, dub, psychill, trance és ethno zenéktől lesz hangos. A pár évvel ezelőtti emlékezetes szereplés után visszatér a magyarországi Operentzia zenekar, a hazai support pedig Vida Igor és Epres lesz. Az Operentzia 2005-ben alakult, nevét a népmesék elképzelt vidékétől kölcsönözte. Bemutatkozó anyaguk 2008-ban jelent meg, melyet a One Week című album követett, 2010-ben pedig jött a harmadik lemez, a Mr. Hat. 2011-tői kollaborálnak a Freak Fusion Cabaret előadóival, több fellépést követően rögzítettek néhány számot a műsorhoz írt " dalok közül, ez lett a Freak Circus Combo. 2015-ben jelent meg a zenekar soron következő albuma a Trance Ober Enz, melyet egy szibériai népdalgyüjtemény ihletett. Az autentikus népi énekek köré dub, chili és trance műfajokból táplálkozó sajátos zenei világ épült. A koncert 21 órakor kezdődik. (juk) Dokumentumfilm Fábián Juliról Budapest. December 23-ig tekinthető meg a mediaklikk.hu oldalon Lévai Balázs rendező Fábián Juliról szóló dokumentumfilmje, a Like a Child. A film az énekesnő fájdalmasan rövid életét követi végig, művésszé válását helyezi a középpontba, ennek a folyamatnak kiemelt állomásait próbálja megragadni és körüljárni. A Julival készült tévé- és rádióinterjúk, koncertrészletek és privát videók mellett megszólalnak az énekesnőhöz legközelebb álló személyek - családtagok, barátok, zenésztársak, egykori tanárok és pályatársak. A film Fábián Juli legkedvesebb saját daláról kapta a címét, fluk) Magyar filmtervek francia fesztiválon Párizs. Magyar filmrendezők legújabb filmterveit is bemutatják a francia Alpokban a hétvégén kezdődött Les Arcs-i Filmfesztivál szakmai találkozóin. A koprodukciós fórumra idén 19 országból meghívott 22 filmterv között Kocsis Ágnes lett koprodukcióban készülő új filmterve, a fiatal alkotók fejlesztési programjába meghívott 18 projekt között pedig Nemes Anna testépítőkről szóló, Szép szörny címmel készülő dokumentumfilmterve is bemutatkozhat. A filmes találkozó idei díszvendége Finnország és a balti államok. A Franciaországot második hete bénító közlekedési sztrájk ellenére mintegy 20 ezer nézőre és több mint ezer szakmai vendégre számítanak a szervezők a Les Arcs síparadicsomban 11. alkalommal megrendezendő, európai filmeknek szentelt fesztiválon, amely Franciaországban az egyik legjelentősebb filmes szakmai találkozóhelynek számít. A találkozó díszvendége Isabelle Huppert francia és Barbara Sukowa német filmszínésznő. (MTI, k)
