Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-16 / 292. szám
www.ujszo.com | 2019. december 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR December Ne hagyjuk elrontani az év végét és az új év elejét gyűlölködéssel A év utolsó hónapja. Aszámadá/ % m sok és bimbózó JL Jígéretek hónapja. Mindenkivel történtek emlékezetes események. Jók is, rosszak is. De mindenekből a legjobb, hogy itt vagyunk, írhatunk és olvashatunk, újságot csinálhatunk, és teremthetjük tovább a magunk kis világát. S emlékezhetünk. Nemcsak a nagy eseményekre, hanem azokra a pillanatokra is, amelyek nem hoztak eget rengető változást az életünkbe, mégis velünk vannak, mert szépek. Nem időrendi sorrendben bukkannak fel, hanem a maguk szabályai szerint. Arcok. Emberek boldog arca, amikor pici ajándékot adtunk nekik. Őszibarackot a pádhoz ragadt, félig béna öregúmak. Alpesi szerzetesek főzte likőrt a barátnőnknek. Emberek boldog arca, amikor ajándékot adtak nekünk. Egy szatyor kilincsre vagy kerítésre akasztott, saját termesztésű zöldséget. Gyerekek által írt és rajzolt naptárat. Kis zacskó levendulát a kertből. Nagy szívet, ha csak mézeskalácsból is, amit közben lassan megeszegettünk, pedig emlékül meg akartunk őrizni, csak olyan gusztusos volt. gy szál rózsát, csak úgy. Egy szeletet a drága idejükből, mint azok az olvasók, akik a velük való találkozásokkor megtiszteltek a jelenlétükkel és érdeklődésükkel. Gyerekeink boldog arca, amikor megtalálták a párjukat, az útjukat. A távolból jöttek boldog arca, akik örültek, hogy azt a sok új élményt megoszthatják velünk is. A természet villanásai. A virágzó bokrok élővilága. Kövér, bolyhos méhek szorgoskodnak, még a legalsó, a fölre hajló ágacskát sem hagyják ki, mint amikor a kisgyermek a leejtett morzsáért is lehajol, fölcsippenti ujjacskáival, s még mielőtt rászólnánk, hogy fuj, hamm, bekapja. S hangos búgással ott terem egy különleges rovar (nem tudom a nevét), sebesen pörgeti nagy testéhez képest aprócska szárnyait, és a harmincas évek femme fataljainak hosszú szipkájához hasonló vékony szívókáját elegánsan bedugja a virágba. Utak, események. Hópelyhek a felhőkarcoló sokadik emeletének ablakán. Libegő, alattunk a mélyben zöldellő fakoronák, mellettünk csodálkozó madarak suhanása. Találkozások, közös ebédek szeretteinkkel. Esték, amikor elcsendesül a ház, s békés lélekkel hunyjuk le a szemünket, mert tudjuk, hogy a hozzánk legközelebbiek mind itthon vannak. Vagy ha máshol is, de biztonságban. Tavasszal kivágtuk az orgonát, mert nem adott életjelt. Kiszáradt, gondoltuk. Ott volt a kis csonk a kert közepén, aztán a meleg napokban ágak sarjadtak ki belőle. Kizöldült. Mindenki élni akar. Élni akar a fa, az ember. Ne rontsuk hát el, s ne hagyjuk elrontani az évutónkat s főleg az új év elejét gyűlölködéssel. Ha pedig valakinek nem jut eszébe semmi szép pillanat, azt tanácsolom, vezessen részletes naplót. Mert olyannyira természetesnek érezzük a jót, hogy sokszor csak a rosszra emlékezünk. (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Kína bekeményített a munkatáborokról szóló kiszivárogtatás miatt A Hszincsiang-Ujgur kínai autonóm terület vezetése szigorúbban ellenőrzi az információáramlást, adatokat töröl, dokumentumokat semmisít meg azóta, hogy a The New York Times információkat közölt az átnevelőtáborokról. Több mint 400 oldalnyi dokumentum szivárgott ki az ujgurok intemálótáborairól és a lakosság megfigyeléséről. A dokumentumot az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Szövetsége (ICIJ) számos médiummal hozta nyilvánosságra. Megjelenése után a Kínai Kommunista Párt hszincsiangi vezetése többször tanácskozott arról, hogy milyen óvintézkedéseket hozzanak. A hszincsiangi kormányzati vezetők és a kínai külügyminisztérium közvetlenül soha nem tagadta a dokumentum hitelességét, bár torzítónak nevezte azt. A hszincsiangi vezetés már a kiszivárogtatás előtt szigorította az információkezelést a hivatalokban. A települések vezetőinek el kellett égetniük az olyan papírokat, amelyek az internált lakosokra vonatkoztak, az állami hivataloknak ki kellett selejtezniük egyes számítógépeket, szigorítaniuk kellett a titkos ügykezelést. A táborokra vonatkozó adatokat csak olyan számítógépen szabad tárolni, amelyek nem kapcsolódnak az internethez, és amelyeket szigorúan őrzött helyiségekben helyeznek el. A The New York Timesban nyilvánosságra hozott dokumentum megjelenése után még nagyobb lett a szigor, illetve Peking maga kobzott el adatokat a tárolóeszközökről. Közben a hatóságok próbálják kinyomozni, hogy ki szivárogtatta ki a kényes dokumentumokat, és emiatt már számos helyi kormánytisztviselőt őrizetbe vettek. (MTI) Brexit: nagyból Kis-Britannia? SIDÓH. ZOLTÁN A buldog szívósságával nyomuló Boris Johnson pártja, a konzervatívok méretes választási győzelme végre pontot tett az uniós brit kilépő címmel előadott parlamenti káosz végére. Az előadás egyszerre ötvözte a Benny Hill Show bumfordiságát és a Johnny English abszurditását. Most már nincs mese, az Egyesült Királyság 2020. január 31-ével kilép az Európai Unióból, de a java csak most jön. Ugyanis Boris Johnson kormányfő abban állapodott meg Brüsszellel, hogy 2020 végéig egy átmeneti időszak következik, addig a szigetország az uniós piac része marad, szinte zökkenőmentesen kereskedhet a 27-ek országaival, és London befizeti az uniós tagdíját is. Jövőre tehát meg kellene állapodni az EU és a királyság közötti jövőbeni kereskedelmi kapcsolatok részleteiről, ami hallatlanul ambiciózus terv, hiszen egy-egy átfogó kereskedelmi szerződés végigtárgyalása és megkötése 5-7 évet szokott igénybe venni. Jövő februártól tehát csak egy átmeneti időszak kezdődik, aminek jellemzője, hogy a britek nem vesznek már részt az uniós döntések meghozatalában, kormányfőjük nem kap meghívót a csúcstalálkozókra, a képviselőik otthagyják az Európai Parlamentet, zászlójukat levonják az uniós intézményekben, de közben gyakorlatilag minden marad a régiben. A britek fizetik, ami a tagdíjból rájuk hárul, s ami kiemelten fontos, betartják az uniós szabályok elsöprő többségét. Most jön a csavar. Ahhoz, hogy Brüsszel és London jövőre megegyezzen a zökkenőmentes kereskedelem folytatásában, az kell, hogy a britek a válást követően is betartsák az uniós fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi és munkajogi előírások javát. Ha viszont ez a siker záloga, akkor ugyan mi értelme volt végigvinni a brexitet, hiszen a kötöttségek java maradna, miközben a szabályok alakításába nem szólhatnak bele. Ha az egyezség elmarad, akkor bizony jön az ún. kemény brexit, brutális torlódásokkal a határokon, magasabb vámokkal, akadozó ellátással, meglóduló inflációval, a gazdasági növekedés megtorpanásával. Tüzetes elemzések szerint egyébként a brit hazai össztermék (GDP) értéke már most 2,5 százalékkal alacsonyabb annál a szintnél, amelyet a brexitről döntő, 2016 júniusában tartott népszavazás nélkül mára el lehetett volna érni. Boris még kócosabb lesz, ha rájön, a brit választás által felkorbácsolt nacionalizmus Skóciában és Észak-írországban is egyre izmosodik. Nicola Sturgeon skót kormányfő már a parlamenti voksolás másnapján határozottan kijelentette, jövőre újra szavazást írnak ki Skócia függetlenségéről. Tegnap ezt a BBC politikai vitamüsorában azzal tetézte, hogy a brit miniszterelnök nem vétózhatja meg a skót függetlenségről tartandó újabb népszavazást, és nem kötheti Skóciát akarata ellenére Nagy-Britanniához. Az északi országrész már 2016 júniusában is az uniós tagság folytatása mellett tette le a voksát, és azzal érvel, hogy nem hagyja magát kirángatni az unióból. Észak-Irország esete ha lehet, még cifrább. Ha jövőre nem születik egyezség, és vámhatárt kell felhúzni az unió és a királyság között, akkor a brit sziget és Észak-Irország között is vámhatár lép életbe. Az északírek és az írek között tilos ezt meglépni, mert megsértené az 1998-as nagypénteki megállapodást, ami véget vetett a mintegy 30 éven át dúló polgárháborús állapotoknak Észak-írországban. Az északírek máris dohognak, hogy őket vámokkal leválasztják a királyságról, a sikeres brexit érdekében mintegy feláldozzák őket, mivel szaknyelven szólva harmonizált viszonyrendszerben maradnak az Európai Unió áruforgalmi szabályrendszerének számos elemével. A legsötétebb forgatókönyvvel számolva tehát hosszabb távon a brexit az Egyesült Királyság szétesésével is járhat. Ehhez képest csekélység, hogy Boris Johnson azt ígéri, a válást követően nekilátnak az egészségügy javításának, szakápolók ezreit veszik fel, illetve 40 új kórház építését lebegtette meg. Halk kérdés: eddig ugyan mi akadálya volt a kórházak építésének? A kormányfői vállalás súlyából sokat levon a tény, hogy amikor közvetlenül a választás előtt megkérdezték tőle, vajon miért uralkodnak áldatlan állapotok a leedsi kórházban, Johnson a rá jellemző formabontó megoldással válasz helyett egy hűtőházba menekült. Ha majd jönnek a komoly gondok, a fenyegető kemény brexit vagy a skót kiválás felé sodródás, akkor vajon mit fog csinálni? Egy brit oroszlántól nehezen elfogadható téli álomba merül vagy egyenesen hibernáltatja magát? FIGYELŐ Kezdődik az űrszemétszedós A világon elsőként akar űrmissziót indítani az Európai Űrügynökség (ES A) a világűrben hagyott hulladékok begyűjtésére. A 2025-ben induló ClearSpace 1 elnevezésű misszió csaknem 120 millió euróba kerül, előkészületei jövő márciusban kezdődnek. Első lépésként űrszondát akarnak felküldeni, azzal a feladattal, hogy alacsonyabb keringési pályára hozza le az ESA egy régi rakétájának egy részét, amely így elég a légkörben. Később újabb űreszközöket küldenek a nagyobb űrhulladékok begyűjtésére. A kereskedelmi űrutazás beindulásával várhatóan jóval több lesz az űrhulladék, és ez növeli az űrkarambolok veszélyét. Ezen kívül nő az aggodalom amiatt is, hogy a nagyobb méretű űrhulladékok a Földre zuhannak. Holger Krag, az ESA űrszeméttel foglalkozó részlegének vezetője szerint az űrben lévő tárgyak akár 40 ezer kilométeres óránkénti sebességgel csapódhatnak egymáshoz. Az ESA 22 tagállama novemberben rekordnagyságú, 14,4 milliárd eurós költségvetés biztosítására kötelezte el magát a következő 3-5 évre. (MTI) LAMPL ZSUZSANN,
