Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)

2019-12-14 / 291. szám

ÍÍ8 SZALON ■ 2019. DECEMBER 14. www.ujszo.com Szolláth Dávid Beszélgetések Rigóval (Második rész) Varga Feri bácsi beszél a szalagon. Elmond­ja, hogy a gondjá­ra bízott madár a természet csodája, esetének feltárása szocialista tudo­mányunk dicsőségére válna. Az önmagában nem szokadan, hogy a madár tud beszélni, figye­lembe véve az örvös hollók kiváló hangutánzó képességét. Csakhogy Rigó, ez a neve, nem a faja - fűzi hozzá Feri bácsi -, gondolkodó lény, sőt intelligenciája emberi mércével is rendkívüli. Pedig ko­ponyatérfogata az emberének csak ötvened része. A történet, amit Feri bácsi előad, teljességgel hiheteden, olyan, mint a beszélő állatokról szóló régi mesék és kalandhistóriák. Rigó eszerint Mozambikban bújt ki a tojásból, valahol a Malawi-tó partvidékén. Kiesett a fészekből, elpusztult volna, de egy malawi gyerek megtalálta a csúnyácska, dülledt szemű fiókát, hazavitte, és a törzs háziállata lett. Felnevel­ték, nagy becsben tartották, mert hasznára volt a falunak. Megfogta a kígyót, akáciák tetejéről figyelte az ólálkodó vadakat. A primitív, természetvallású törzs nem tulaj­donított különösebb jelentőséget rendkívüli értelmének. Olyan volt számukra, mint a szeszélyes természetístenség többi rejtélye. A törzs a polgárháború alatt félig kipusztult, a túlélők a menekülést választották, Rigó pedig egy mo­zambiki gerillavezérhez, Horacio „o Mago” Munguambéhez került. Munguambe szerette azzal növel­ni tekintélyét, hogy az emberek vadállatok megszelídítőjének, azaz varázslónak tekintsék, volt többek között egy láncon vezetett hiénája, továbbá a kíséretéhez tartozott két méter magas, kopaszra nyírt etióp szeretője is, aki vérszomjas gyilkos hírében állt. Munguambe megta­nította a hollót portugálul, magával vitte Louremjo Marques-ba, ka­tonát faragott belőle és a „Tordo”, azaz „Rigó” fedőnevet adta neki. Rigó hamar nélkülözheteden hírvivő és légi felderítő lett. Röpcé­dulákat is szórt, és alig több mint fél év szolgálat után tiszti rangot kapott a FRELIMO-ban azaz a Frente de Libertaték) de Mo^ambique-ban, magyarul a Mozambiki Felszaba­­dítási Frontban. Kísérleti jelleggel rábíztak egy kisebb légideszantot is. Ebből az időből fennmaradt egy bevetést, ehelyett a mozambikiak és angolai testvérpártjuk, az MPLA (Movimento Popular de Libertatpáo de Angola - Angolai Népi Felsza­­badítási Mozgalom) között szál­lított titkos üzeneteket. Állítólag négyszer tette meg a légvonalban a 3500 kilométeres utat Louren9o Marques és Luanda között. Utolsó küldetésén, 1976 nyarán, a sivatagi nap alatt repülve, nem sokkal a cél előtt elvesztette eszméletét. A zuha­nást szerencsésen túlélte, de eltört a bal szárnya. Arra ébredt, hogy na­gyon furcsa portugál dialektusban beszélő, ijesztően világos bőrszínű katonák állják körül, és a bakan­csukkal bökdösik, hogy vajon él-e még. Rigó akkor látott először fehér embert és akkor hallott először spa-Úgyhogy, tisztelettel megkérlek, legyél szíves elszakadni attól az átkozott madártól, és próbálj a feladatodra koncentrálni végre. kissé elmosódott fénykép, amelyen a két terepszín-foltos Alouette III. harci helikopter kötelékben kö­veti. Sajnos az egységét a második rodéziai bevetésen kilőtték mögüle, a sebtében kiképzett mozambiki pilóták az esőben nem tudták kö­vetni a madár gyors manővereit. A két pilóta és a hét ejtőernyős bajtárs elvesztése mélyen megviselte Rigót, ráadásul az eset híre Moszkvába is eljutott és politikai feszültséget szült. Rigó nem is vállalt több éles nyol beszédet. Az Angolában har­coló kubai ezred egyik szanitéc egy­sége talált rá az út mentén. Noha a mozambiki portugál és a kubai spa­nyol elég távol áll egymástól, mégis sikerült elmagyaráznia nekik, hogy ő a szövetségesük, és fontos üze­netet visz a luandai főparancsnok­ságnak. Lassan, tagoltan mondta nekik, hogy elv-tár-sak, ca-ma-ra­­das, átveszem a parancsnokságot, az a kötelességük, hogy segítsenek nekem. A kubaiak nevették a lehe­tetlen, tollas kommunistát. Rigót megtartották, megszerették, rum­mal itatták, konzervhallal etették, a szárnyát meggyógyították és fél év múlva magukkal vitték Santiago de Cubába. Rigó lett a hajó kabalaál­lata, és mire a szovjet cirkáló átvitte őket az Atlanti-óceánon, már szeb­ben beszélt spanyolul, mint Pablo Neruda. Kattan a magnó, Feri bácsi el­hallgat. Eddig megbabonázva hallgattam ezt a teljesen agyament történetet, és mintha álomból éb­rednék, veszem észre, hogy 2012 van, és én Varga Feri bácsi büdös, lepukkant lakásának konyhájában ülök, hagyatékának papírhalmai közt. Átmegyek a nappaliba, és el­nézem az öreg, tollavesztett állatot, ahogy csukott szemmel gubbaszt az ülőfan. Visszalépek a konyhába, és felhívom Seresst, a főnökömet, hogy adjon valami magyarázatot erre a hülyeségre. Seress a szokásos pattogós, türelmeden stílusában söpri félre a kérdésem. Te ne foglal­kozz azzal a szerencséden madárral. Kegyesebb volna, ha kitekernéd a nyakát, ha egyszer úgyse veszi be az állatkert. Ahogy elnéztem, már úgyis csak szenved. A hagyatékot kellene minél hamarabb lajstro­moznod. Ez volna most a mun­kaköri feladatod, ha nem tévedek. Most az egyszer nem hagyom ma­gam lerázni, úgyhogy Seress nagyot sóhajtva, mint egy idiótának, elma­gyarázza, hogy szerinte miről van szó. A dolog ott kezdődik, mondja, hogy Varga Feri meg a Pólyák el­választhatatlan cimborák voltak, kérlek szépen, és az volt a heppjük, hogy állandóan ugratták egymást, meg mindenkit a környezetükben. Elég durva vicceik is voltak, egyszer például pénteken felhívták a kis Márkust, hogy hétfőre írjon néme­tül egy beszédet a német-magyar barátságról, meg Erich Honecker nagyságáról, mert jön az NDK delegáció. Az a szerencséden kínke­servesen megcsinálta, aztán persze sehol semmi delegáció, jól kirö­högték. Na, elég az hozzá, hogy ezt a madarat valóban egy kubai elvtárs hozta be az országba, és valamiért Vargánál maradt, erre ők kitalálták, hogy behiilyítik az apparátust és ki­járnak neki egy állami kitüntetést. Ebben természetesen ők sem hit­tek, de az azért sikerült nekik, hogy Galabainét megszívassák vele. Per­sze neked halvány dunsztod sincs, ki az a Galabainé, igaz? Sejtettem. A Galabainé volt a nyolcvanas évek közepén az Archívum párttitkára. Nomármost az egy országos hülye volt, a legostobább pártfúnkci, akit csak el tudsz képzelni. Ezek a szél­hámos Vargáék meg állítólag bead­ták neki, hogy a madár a természet csodája, hatalmas kommunista veterán, gerillavezér, Fidel Castro bizalmasa, meg az öreganyám tér­de kalácsa, és hogy a Galabainé sürgősen terjessze fel kitüntetésre. Hogy ezzel bekerülünk majd a nemzetközi sajtóba is. Legalábbis ezt mesélték. Nem tudom, hogy valójában meddig merészkedtek, tény hogy Galabainét egyszer csak váratlanul áthelyezték valahova, várjál csak, azt hiszem, Ceglédre egy művházba, vagy könyvtáros­nak. Na és akkor lett a Lehoczki Frici a párttitkár, aki persze szabo­tálta a pártmunkát, tojt az egészre, a mi emberünk volt. Ennyi a tör­ténet. Úgyhogy, tisztelettel meg­kérlek, legyél szíves elszakadni attól az átkozott madártól, és próbálj a feladatodra koncentrálni végre. Jövő hét szerda reggelig összeállítod nekem a hagyatéki leltárát, külön­ben megnézheted magad. Nekem nincs időm ezekre a csacsiságokra, na szerbusz. Hát akkor ennyi, gondolom. Hagyjuk ezt a madarat. Hiába próbálok dolgozni, a munka nem megy, ott van még a többi kazet­ta. Belehallgatok egy másikba is, B oldal. Ez már nem Varga Feri bácsi hangja, hanem egy akcentus­sal beszélő, rekedt, öreges hang. A beszédet időnként száraz köhögés szakítja meg. Bobo nekem akkor volt legjobb barát. Maradt ő Havannában. Monito de noche. Hogy is mond­ják, majomka, éjimajom. Segített szökni meg nekem. Ügyes volt, nagyon ügyes. Kicsi keze volt, mint egy embergyerek. Nem, ő nem volt okos, nem beszélt, mint én, csak makog, csak csipog, nevettem neki mindig. De Bobito volt na­gyon ügyes és volt ő egy kicsi állat nagyon nagy szívvel. O is hiányzik nekem. Meg mindenki. Meg Santi­ago is. Úgy volt, hogy négy év után megyünk mi majd haza Cuba. De itt kellett ragadni, ebben a hideg ország. Aztán lett itt rendszer váltás. Akkor otthon Cubában mondták mi itt imperialisták lettünk. Fidel nevezett minket „gusano”, az fére­gét jelent magyarul. Na most hal­lottál te ilyet? Hogy én egy gusano, hogy én egy áruló. Emlékszem, letett a repülő Ferihegyen, itt meg hó mindenütt. Októberben hó, mi fagytunk meg. Én éltem Afrikába, éltem Cubába, meleg trópus mind, itt nagy hideg tél vannak. Én nem szeretem. Nem annyira szeretem magyart. Bocsássátok meg, hogy ezt mondok. Én vagyok öreg eh­hez. Megyek, teszek oda kis kávé. Azt szeret, kávét szeret. Na jó, hagyjuk ezt inkább. így nem tudok dolgozni. Hallga­tom ezt az eszeveszett hülyeséget. Éjimajom, persze! Kinyomom a magnót, adok lisztkukacot a ma­dárnak, nesze, itt van a gusano, mondom neki. Hazaviszek három dossziét a paksamétából. Otthon talán mdok dolgozni. A magnót, a kazettákat otthagyom a konyha­­asztalon. A RENDSZERVÁLTÓ NAPOK KRONOLÓGIÁJA - HÉTRŐL HÉTRE 1989. december 16., szombat • Václav Havel tévébeszédében bejelenti, hogy köztársasági el­nökké jelölését Alexander Dubcek álláspontjától teszi függővé. • A VPN, az Független Magyar Kezdeményezés, valamint a Ter­mészet- és Tájvédők Szlovákiai Szövetségének dunaszerdahelyi járási szervezete tüntetést szervez Bősön a dunai vízlépcső megépí­tése ellen, amelyen több mint ké­tezren vesznek részt. 1989. december 17., vasárnap • Rendkívüli kongresszust tart Pozsonyban Szlovákia Kommu­nista Pártja, amely síkra száll a párt megújhodásáért, felfüggeszti több egykori pártvezető párttag­ságát, s javasolja a pártból igaz­ságtalanul kizártak rehabilitálását. A párt új Központi Bizottságába beválasztják mások mellett Kiss Józsefet, az Új Szó főszerkesztőjét. • Az FMK szóvivői testületének dunaszerdahelyi országos taggyű­lése elfogadja a mozgalom ide­iglenes működési szabályzatát, s leszögezi, hogy az FMK a VPN független csoportjaként kíván te­vékenykedni. • Az FMK állásfoglalást tesz köz­zé a Csemadok tevékenységével és céljaival kapcsolatban, amely szerint a megújult Csemadokra mint kulturális szervezetre a jövő­ben is rendkívül fontos szerep vár, elengedhetetlen ugyanakkor teljes depolitizálása. 1989. december 18., hétfő • A VPN Koordinációs Bizottsá­ga nyilatkozatot tesz közzé a köz­­társasági elnök megválasztásával kapcsolatban, amelyben elutasítja, hogy a két elnökjelölt létét a cseh és a szlovák nemzet közötti ellentétek szítására használják fel. • Az Új Szó szerkesztősége rehabi­litálja az 1968-1969-es tevékenysé­gük miatt a pártból kizárt és ennek következtében 1970-ben a lap szer­kesztőségéből is elbocsátott munka­társait: Cserepes Lajost, Horváthné Ozorai Katalint, Lőrincz Lászlót, Miklósi Pétert, Petrőci Bálintot, Szabó Gézát, Szűcs Bélát, Tóth Mi­hályt és Zsilka Lászlót. • A nyitrai Pedagógiai Karon dé­kánhelyettessé választják László Bé­lát, a Matematikai Tanszék docensét. 1989. december 19., kedd • A Szövetségi Gyűlés jóváhagyja a Calfá-, az SZNT pedig a Cic­­kormány programnyilatkozatát. Az SZNT Elnöksége ugyanakkor az előzetes megállapodás ellenére elutasítja az SZNT Nemzetiségi Bi­zottságának a visszaállítását, helyet­te csupán egy, az Elnökség melletti állandó munkacsoport létrehozá­sát hagyja jóvá Nagy Kázmér, az SZNT egyik alelnöke vezetésével. • A Szlovák írók Szövetsége ma­gyar tagozatának pozsonyi rendkí­vüli közgyűlése elhatározza a tago­zat önállósulását és a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága létrehozását. A társaság élén álló 9 fős Akcióbi­zottság vezetője Fonod Zoltán. Po­zsonyban, Kubicka-Kucsera Klára vezetésével, megalakul a Csehszlo­vákiai Magyar Képzőművészek Társasága is. • Az Új Szó a rendkívüli párt­­kongresszus határozata alapján az SZLKP KB helyett az SZLKP na­pilapjaként határozza meg magát, fejlécéről pedig eltűnnek az állami kitüntetések. 1989. december 20., szerda * * • • A pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó munkaközösségének gyűlésén a kiadó új igazgatójává Dobos Lászlót, főszerkesztőjévé Fa­zekas Józsefet választják. • 1989. december 20-21., szerda­­csütörtök: Rendkívüli kongresszust tart Prágában Csehszlovákia Kom­munista Pártja, amely síkra száll a párt megújhodásáért, érvényteleníti a Tanulságok... című dokumentu­mot, rehabilitálja a pártból 1968 után kizártakat, feloszlatja a népi milíciát, s felfüggeszti 32 korábbi magas beosztású pártvezető, köztük Gustáv Husák párttagságát. A párt elnökévé Ladislav Adamecet, első titkárává Vasil Mohoritát választ­ják, a 140 fős új Központi Bizott­ságban helyet kap mások mellett Kiss József, az Új Szó főszerkesztője 1989. december 22., péntek • Prágában a CSKP, a Nemzeti Front pártjai, a Polgári Fórum, a VPN és a diákság képviselőinek kerekasztal-megbeszélésén meg­egyezés születik arról, hogy Vác­lav Havelt köztársasági elnökké, Alexander Dubceket a Szövetségi Gyűlés elnökévé jelölik. (Összeálbtotta Popély Árpád) A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom