Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-14 / 291. szám
ÍÍ8 SZALON ■ 2019. DECEMBER 14. www.ujszo.com Szolláth Dávid Beszélgetések Rigóval (Második rész) Varga Feri bácsi beszél a szalagon. Elmondja, hogy a gondjára bízott madár a természet csodája, esetének feltárása szocialista tudományunk dicsőségére válna. Az önmagában nem szokadan, hogy a madár tud beszélni, figyelembe véve az örvös hollók kiváló hangutánzó képességét. Csakhogy Rigó, ez a neve, nem a faja - fűzi hozzá Feri bácsi -, gondolkodó lény, sőt intelligenciája emberi mércével is rendkívüli. Pedig koponyatérfogata az emberének csak ötvened része. A történet, amit Feri bácsi előad, teljességgel hiheteden, olyan, mint a beszélő állatokról szóló régi mesék és kalandhistóriák. Rigó eszerint Mozambikban bújt ki a tojásból, valahol a Malawi-tó partvidékén. Kiesett a fészekből, elpusztult volna, de egy malawi gyerek megtalálta a csúnyácska, dülledt szemű fiókát, hazavitte, és a törzs háziállata lett. Felnevelték, nagy becsben tartották, mert hasznára volt a falunak. Megfogta a kígyót, akáciák tetejéről figyelte az ólálkodó vadakat. A primitív, természetvallású törzs nem tulajdonított különösebb jelentőséget rendkívüli értelmének. Olyan volt számukra, mint a szeszélyes természetístenség többi rejtélye. A törzs a polgárháború alatt félig kipusztult, a túlélők a menekülést választották, Rigó pedig egy mozambiki gerillavezérhez, Horacio „o Mago” Munguambéhez került. Munguambe szerette azzal növelni tekintélyét, hogy az emberek vadállatok megszelídítőjének, azaz varázslónak tekintsék, volt többek között egy láncon vezetett hiénája, továbbá a kíséretéhez tartozott két méter magas, kopaszra nyírt etióp szeretője is, aki vérszomjas gyilkos hírében állt. Munguambe megtanította a hollót portugálul, magával vitte Louremjo Marques-ba, katonát faragott belőle és a „Tordo”, azaz „Rigó” fedőnevet adta neki. Rigó hamar nélkülözheteden hírvivő és légi felderítő lett. Röpcédulákat is szórt, és alig több mint fél év szolgálat után tiszti rangot kapott a FRELIMO-ban azaz a Frente de Libertaték) de Mo^ambique-ban, magyarul a Mozambiki Felszabadítási Frontban. Kísérleti jelleggel rábíztak egy kisebb légideszantot is. Ebből az időből fennmaradt egy bevetést, ehelyett a mozambikiak és angolai testvérpártjuk, az MPLA (Movimento Popular de Libertatpáo de Angola - Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom) között szállított titkos üzeneteket. Állítólag négyszer tette meg a légvonalban a 3500 kilométeres utat Louren9o Marques és Luanda között. Utolsó küldetésén, 1976 nyarán, a sivatagi nap alatt repülve, nem sokkal a cél előtt elvesztette eszméletét. A zuhanást szerencsésen túlélte, de eltört a bal szárnya. Arra ébredt, hogy nagyon furcsa portugál dialektusban beszélő, ijesztően világos bőrszínű katonák állják körül, és a bakancsukkal bökdösik, hogy vajon él-e még. Rigó akkor látott először fehér embert és akkor hallott először spa-Úgyhogy, tisztelettel megkérlek, legyél szíves elszakadni attól az átkozott madártól, és próbálj a feladatodra koncentrálni végre. kissé elmosódott fénykép, amelyen a két terepszín-foltos Alouette III. harci helikopter kötelékben követi. Sajnos az egységét a második rodéziai bevetésen kilőtték mögüle, a sebtében kiképzett mozambiki pilóták az esőben nem tudták követni a madár gyors manővereit. A két pilóta és a hét ejtőernyős bajtárs elvesztése mélyen megviselte Rigót, ráadásul az eset híre Moszkvába is eljutott és politikai feszültséget szült. Rigó nem is vállalt több éles nyol beszédet. Az Angolában harcoló kubai ezred egyik szanitéc egysége talált rá az út mentén. Noha a mozambiki portugál és a kubai spanyol elég távol áll egymástól, mégis sikerült elmagyaráznia nekik, hogy ő a szövetségesük, és fontos üzenetet visz a luandai főparancsnokságnak. Lassan, tagoltan mondta nekik, hogy elv-tár-sak, ca-ma-radas, átveszem a parancsnokságot, az a kötelességük, hogy segítsenek nekem. A kubaiak nevették a lehetetlen, tollas kommunistát. Rigót megtartották, megszerették, rummal itatták, konzervhallal etették, a szárnyát meggyógyították és fél év múlva magukkal vitték Santiago de Cubába. Rigó lett a hajó kabalaállata, és mire a szovjet cirkáló átvitte őket az Atlanti-óceánon, már szebben beszélt spanyolul, mint Pablo Neruda. Kattan a magnó, Feri bácsi elhallgat. Eddig megbabonázva hallgattam ezt a teljesen agyament történetet, és mintha álomból ébrednék, veszem észre, hogy 2012 van, és én Varga Feri bácsi büdös, lepukkant lakásának konyhájában ülök, hagyatékának papírhalmai közt. Átmegyek a nappaliba, és elnézem az öreg, tollavesztett állatot, ahogy csukott szemmel gubbaszt az ülőfan. Visszalépek a konyhába, és felhívom Seresst, a főnökömet, hogy adjon valami magyarázatot erre a hülyeségre. Seress a szokásos pattogós, türelmeden stílusában söpri félre a kérdésem. Te ne foglalkozz azzal a szerencséden madárral. Kegyesebb volna, ha kitekernéd a nyakát, ha egyszer úgyse veszi be az állatkert. Ahogy elnéztem, már úgyis csak szenved. A hagyatékot kellene minél hamarabb lajstromoznod. Ez volna most a munkaköri feladatod, ha nem tévedek. Most az egyszer nem hagyom magam lerázni, úgyhogy Seress nagyot sóhajtva, mint egy idiótának, elmagyarázza, hogy szerinte miről van szó. A dolog ott kezdődik, mondja, hogy Varga Feri meg a Pólyák elválaszthatatlan cimborák voltak, kérlek szépen, és az volt a heppjük, hogy állandóan ugratták egymást, meg mindenkit a környezetükben. Elég durva vicceik is voltak, egyszer például pénteken felhívták a kis Márkust, hogy hétfőre írjon németül egy beszédet a német-magyar barátságról, meg Erich Honecker nagyságáról, mert jön az NDK delegáció. Az a szerencséden kínkeservesen megcsinálta, aztán persze sehol semmi delegáció, jól kiröhögték. Na, elég az hozzá, hogy ezt a madarat valóban egy kubai elvtárs hozta be az országba, és valamiért Vargánál maradt, erre ők kitalálták, hogy behiilyítik az apparátust és kijárnak neki egy állami kitüntetést. Ebben természetesen ők sem hittek, de az azért sikerült nekik, hogy Galabainét megszívassák vele. Persze neked halvány dunsztod sincs, ki az a Galabainé, igaz? Sejtettem. A Galabainé volt a nyolcvanas évek közepén az Archívum párttitkára. Nomármost az egy országos hülye volt, a legostobább pártfúnkci, akit csak el tudsz képzelni. Ezek a szélhámos Vargáék meg állítólag beadták neki, hogy a madár a természet csodája, hatalmas kommunista veterán, gerillavezér, Fidel Castro bizalmasa, meg az öreganyám térde kalácsa, és hogy a Galabainé sürgősen terjessze fel kitüntetésre. Hogy ezzel bekerülünk majd a nemzetközi sajtóba is. Legalábbis ezt mesélték. Nem tudom, hogy valójában meddig merészkedtek, tény hogy Galabainét egyszer csak váratlanul áthelyezték valahova, várjál csak, azt hiszem, Ceglédre egy művházba, vagy könyvtárosnak. Na és akkor lett a Lehoczki Frici a párttitkár, aki persze szabotálta a pártmunkát, tojt az egészre, a mi emberünk volt. Ennyi a történet. Úgyhogy, tisztelettel megkérlek, legyél szíves elszakadni attól az átkozott madártól, és próbálj a feladatodra koncentrálni végre. Jövő hét szerda reggelig összeállítod nekem a hagyatéki leltárát, különben megnézheted magad. Nekem nincs időm ezekre a csacsiságokra, na szerbusz. Hát akkor ennyi, gondolom. Hagyjuk ezt a madarat. Hiába próbálok dolgozni, a munka nem megy, ott van még a többi kazetta. Belehallgatok egy másikba is, B oldal. Ez már nem Varga Feri bácsi hangja, hanem egy akcentussal beszélő, rekedt, öreges hang. A beszédet időnként száraz köhögés szakítja meg. Bobo nekem akkor volt legjobb barát. Maradt ő Havannában. Monito de noche. Hogy is mondják, majomka, éjimajom. Segített szökni meg nekem. Ügyes volt, nagyon ügyes. Kicsi keze volt, mint egy embergyerek. Nem, ő nem volt okos, nem beszélt, mint én, csak makog, csak csipog, nevettem neki mindig. De Bobito volt nagyon ügyes és volt ő egy kicsi állat nagyon nagy szívvel. O is hiányzik nekem. Meg mindenki. Meg Santiago is. Úgy volt, hogy négy év után megyünk mi majd haza Cuba. De itt kellett ragadni, ebben a hideg ország. Aztán lett itt rendszer váltás. Akkor otthon Cubában mondták mi itt imperialisták lettünk. Fidel nevezett minket „gusano”, az féregét jelent magyarul. Na most hallottál te ilyet? Hogy én egy gusano, hogy én egy áruló. Emlékszem, letett a repülő Ferihegyen, itt meg hó mindenütt. Októberben hó, mi fagytunk meg. Én éltem Afrikába, éltem Cubába, meleg trópus mind, itt nagy hideg tél vannak. Én nem szeretem. Nem annyira szeretem magyart. Bocsássátok meg, hogy ezt mondok. Én vagyok öreg ehhez. Megyek, teszek oda kis kávé. Azt szeret, kávét szeret. Na jó, hagyjuk ezt inkább. így nem tudok dolgozni. Hallgatom ezt az eszeveszett hülyeséget. Éjimajom, persze! Kinyomom a magnót, adok lisztkukacot a madárnak, nesze, itt van a gusano, mondom neki. Hazaviszek három dossziét a paksamétából. Otthon talán mdok dolgozni. A magnót, a kazettákat otthagyom a konyhaasztalon. A RENDSZERVÁLTÓ NAPOK KRONOLÓGIÁJA - HÉTRŐL HÉTRE 1989. december 16., szombat • Václav Havel tévébeszédében bejelenti, hogy köztársasági elnökké jelölését Alexander Dubcek álláspontjától teszi függővé. • A VPN, az Független Magyar Kezdeményezés, valamint a Természet- és Tájvédők Szlovákiai Szövetségének dunaszerdahelyi járási szervezete tüntetést szervez Bősön a dunai vízlépcső megépítése ellen, amelyen több mint kétezren vesznek részt. 1989. december 17., vasárnap • Rendkívüli kongresszust tart Pozsonyban Szlovákia Kommunista Pártja, amely síkra száll a párt megújhodásáért, felfüggeszti több egykori pártvezető párttagságát, s javasolja a pártból igazságtalanul kizártak rehabilitálását. A párt új Központi Bizottságába beválasztják mások mellett Kiss Józsefet, az Új Szó főszerkesztőjét. • Az FMK szóvivői testületének dunaszerdahelyi országos taggyűlése elfogadja a mozgalom ideiglenes működési szabályzatát, s leszögezi, hogy az FMK a VPN független csoportjaként kíván tevékenykedni. • Az FMK állásfoglalást tesz közzé a Csemadok tevékenységével és céljaival kapcsolatban, amely szerint a megújult Csemadokra mint kulturális szervezetre a jövőben is rendkívül fontos szerep vár, elengedhetetlen ugyanakkor teljes depolitizálása. 1989. december 18., hétfő • A VPN Koordinációs Bizottsága nyilatkozatot tesz közzé a köztársasági elnök megválasztásával kapcsolatban, amelyben elutasítja, hogy a két elnökjelölt létét a cseh és a szlovák nemzet közötti ellentétek szítására használják fel. • Az Új Szó szerkesztősége rehabilitálja az 1968-1969-es tevékenységük miatt a pártból kizárt és ennek következtében 1970-ben a lap szerkesztőségéből is elbocsátott munkatársait: Cserepes Lajost, Horváthné Ozorai Katalint, Lőrincz Lászlót, Miklósi Pétert, Petrőci Bálintot, Szabó Gézát, Szűcs Bélát, Tóth Mihályt és Zsilka Lászlót. • A nyitrai Pedagógiai Karon dékánhelyettessé választják László Bélát, a Matematikai Tanszék docensét. 1989. december 19., kedd • A Szövetségi Gyűlés jóváhagyja a Calfá-, az SZNT pedig a Cickormány programnyilatkozatát. Az SZNT Elnöksége ugyanakkor az előzetes megállapodás ellenére elutasítja az SZNT Nemzetiségi Bizottságának a visszaállítását, helyette csupán egy, az Elnökség melletti állandó munkacsoport létrehozását hagyja jóvá Nagy Kázmér, az SZNT egyik alelnöke vezetésével. • A Szlovák írók Szövetsége magyar tagozatának pozsonyi rendkívüli közgyűlése elhatározza a tagozat önállósulását és a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága létrehozását. A társaság élén álló 9 fős Akcióbizottság vezetője Fonod Zoltán. Pozsonyban, Kubicka-Kucsera Klára vezetésével, megalakul a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága is. • Az Új Szó a rendkívüli pártkongresszus határozata alapján az SZLKP KB helyett az SZLKP napilapjaként határozza meg magát, fejlécéről pedig eltűnnek az állami kitüntetések. 1989. december 20., szerda * * • • A pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó munkaközösségének gyűlésén a kiadó új igazgatójává Dobos Lászlót, főszerkesztőjévé Fazekas Józsefet választják. • 1989. december 20-21., szerdacsütörtök: Rendkívüli kongresszust tart Prágában Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely síkra száll a párt megújhodásáért, érvényteleníti a Tanulságok... című dokumentumot, rehabilitálja a pártból 1968 után kizártakat, feloszlatja a népi milíciát, s felfüggeszti 32 korábbi magas beosztású pártvezető, köztük Gustáv Husák párttagságát. A párt elnökévé Ladislav Adamecet, első titkárává Vasil Mohoritát választják, a 140 fős új Központi Bizottságban helyet kap mások mellett Kiss József, az Új Szó főszerkesztője 1989. december 22., péntek • Prágában a CSKP, a Nemzeti Front pártjai, a Polgári Fórum, a VPN és a diákság képviselőinek kerekasztal-megbeszélésén megegyezés születik arról, hogy Václav Havelt köztársasági elnökké, Alexander Dubceket a Szövetségi Gyűlés elnökévé jelölik. (Összeálbtotta Popély Árpád) A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
