Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)

2019-12-10 / 287. szám

www.ujszo.com | 2019. december 10. KULTÚRA 117 IkerAnyaVersek saját alapanyagból Pénzes Tímeának húsz éve nem jelent meg verskötete, ikrei ihlették arra, hogy ismét versekben lássa a világot A szerző és a két ihletforrás (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Az érsekújvári, Budapesten letelepedett Pénzes Tímea főleg azoknak lehet ismerős, akik a fordító nevét is meg­nézik egy-egy magyarul meg­jelent szlovák könyv impresz­­szumában. Pedig költőként kezdte pályáját. Most megtud­hatjuk, mi születhet, ha egy költő ikreknek ad életet. Kiről szólnak ezek a versek? Ön a főszereplő, vagy a gyerekek? Olyan mértékben összefonódik a saját énem a gyermekeimével, hogy nehéz szétválasztani, ki is kapott na­gyobb szerepet a versekben. Amikor még picik voltak, nyilván az én szem­szögem dominált, ahogy megéltem a születésüket, a cseperedésüket. De idővel egyre több helyet kapott a gye­rekek világlátása. Vannak benne „anyaversek”, amelyek arról szól­nak, hogy például anya is lecsúszik a csúszdán, és mivel gyerekes játéko­kat játszik, megsérül. És van úgy­mond gyerekvers is, ami arról szól, hogyan élhetik meg ők a saját gye­­rekségüket. Ami persze egy kitalált gyermeki szempont, hiszen nem az ő bőrükben élek. Filóztam azon is, mi­lyen felnőttként átélni a gyerekséget, mennyit tudunk felidézni az egykori önfeledtségből, el tud-e nyelni a já­ték, tud-e az anya gyerek lenni, leg­alább átmenetileg. Beleépítette a versekbe a gyere­kek aranyköpéseit, meglepő be­mondásait? Ha igen, hogyan ins­pirálták ezek a mondatok? Beépítettem néhányat, de nem mind tudott helytállni egy versben. Ezeket elvetettem, hiába voltak szó­­rakoztatóak. Például a „meggyből az angyal”, amire Lackfi János így rea­gált: mennyei uzsonna. Van egy vers, amelyben a gyermeki kérdésekből szerepel pár, hogy mi mindennek kellene utánanéznem. Például nem tudom, mire jó a nyelvcsap, mennyit kell számolni, mire elér az űrbe az ember. A Jézuska azért ad, mert sze­ret kapni, és ő a Télapótól kap? A ko­paszoknak jobban fáj, ha beütik a fe­jüket, mert nem védi őket a hajuk? Elgondolkodtatóak az olyan filozo­fikus kérdések is, mint: anya, mi vol­tunk előbb, vagy te lettél előbb anya? Vagy amikor nemrég leesett az első hó, és a fiam azt mondta: ez az első hónap. Imádom a gyermeki fantázi­át, logikát, szóalkotást. Úgy érzem, sok minden kiveszett a felnőttekből. Talán az alkotó emberekben van még valami belőle, de nem ilyen tiszta formában. Régebben még úgy gon­doltam, el kéne mennem egy világ­végi törzs nyelvét kutatni, hogy fel­fedezzem, miképpen látják a világot, de rájöttem, hogy elég felfedezni va­ló van a gyerekeim világlátásában is. A közös ikerélményeket is igyekez­tem kiemelni, például amikor az egyik álmodott valamit, és a másik megkérdezte: nem ezt álmodtad? Mire ő: ja, de. Tehát a nagy iker­­összefonódottságról is szól. Es anya­gyerek összefonódottságról is: azt hiszik, anya tudja, mit álmodtak. Tudatosan figyelte a kicsik visel­kedését a munkafolyamat során? Mikor dőlt el, hogy ebből kötet lesz? Néhány rövidebb vers megjelent a Kalligramban, amikor másfél évesek voltak, aztán más irodalmi folyóira­tokban is. A litera.hu-n is volt egy felvidéki blokk, oda küldtem el az újabbakat. Akkor már tudtam, hogy kötet lesz belőle. Nem beszélnék tu­datos megfigyelésről, inkább csak néhány anyai gondolatot, érzést fo­galmaztam meg. Új szerep volt, új té­mát kínált. Fontos volt számomra, hogy megfogalmazzam az ezzel kapcsolatos benyomásaimat. Ön szerint van átmenet a gye­rekversek és a felnőtteknek szóló versek között? Kiknek szól ez a könyv? Nyilván más a szóhasználat, a té­ma. A kötet túlnyomó része szerin­tem felnőttvers. Nem árt, ha az ember egy kicsit visszacsöppen a gyerek­korba. Vannak komoly hangvételűek, és vannak játékosak, bohókásak, vic­cesek, ragrímekre, ritmusra épülő mondókaszerűek. Sokan túl intim dolognak tart­ják saját gyerekeiket szerepeltetni a versekben, mások pont erre épí­tik a koncepciót. Ön melyik cso­portba tartozik? Mivel mindig is feljegyeztem mindenfélét, anyai élményeim sem voltak ez alól kivételek. De szerin­tem minden történet intim. Mind­egyik az emberből nyújt valami in­tim információt. Másrészt mind­egyikben van fiktív rész is. Tehát va­lahol természetes volt, hogy a gye­rekeim is belekerültek a versekbe, akiket a saját részemnek tekintek. Egy vers elvont tud lenni, még ha a megtörténtre, a megéltre épül is. Kel­lett plusz egy sor, hogy hova min­denhova dörgölik a cumijukat, és ak­kor kitaláltam valamit. Vagy a fa- és óramutató-szimbolikára is építettem: ők a rügyeim, a lombjaim, illetve ho­gyan mászkálnak rajtam, húsvér óra­mutatón, hogyan lendítenek engem ide-oda... Peer Gynt Dunaszerdahelyre jön Látványos előadásra számíthatunk (Fotó soproni Petőfi Színház) Ők kaphatnak januárban Aranyglóbuszt Igazi színházi csemegét láthat a közönség vasárnap este a Csapiár Benedek Városi Művelődési Központban. A hazai Csavar Színház ás a Soproni Petőfi Színház közös produkciója, a Peer Gynt mindkét teátrum legnagyobb vállalkozása az idei évadban. A rendező Pataki András, a cím­szerepet Gál Tamást alakítja, és ját­szik az előadásban a Csavar Színház másik állandó tagja, Kiss Szilvia is. A tervek szerint Dunaszerdahely után Pozsonyban, Komáromban, Füleken és Rimaszombatban is vendégszere­peinek az előadással. Henrik Ibsen Peer Gyntje a mo­dem ember kálváriája, aki alól kicsú­szott a közösséghez tartozás talaja. Peer sokkal tehetségesebb a környe­zetében élőknél, de nincs lehetősége cselekedni. Marad tehát a kábulat, a tétlenség, az erdei csatangolások, az alkohol, az izgágaság, a fantáziálás. Aztán elvonul egyedül a hegyekbe, és megérkezik hozzá, akit megérdemel­ne: Solvejg. De mivel saját magában sem bízik már, elmulasztja a lehető­séget, hogy egy másik ember által új­rateremtse önmagát. Nekivág a vi­lágnak, az önmegvalósítás céljától vezérelve. Drámai tévedése abból fa­kad, hogy önazonosságát keresi az én korlátlan bűvöletében. Ámde identi­tás önmagában nincsen, csak a világ­gal való stabil viszonyok alapján. Mert önmagában nincs „én”, csak va­lamihez képest. A múlt szombati soproni bemuta­tón készült fotók alapján előlegez­hetjük a látványos, jelmezes kaval­­kádot. A főszereplőkön kívül egy-egy színész több karaktert formál meg, a ruhák tükrözik a figurák egyéniségé­nek változásait. Az akciódús produk­ció díszlet- és jelmeztervezője a ma­gyar színházi élet nemzetközileg el­ismert legendája, a Munkácsy-díjas Gyarmathy Ágnes. Quk) Los Angolos. A jövő év filmes díjkiosztóinak sorát a Golden Glo­be (Aranyglóbusz) nyitja január 5- én. A Hollywoodban dolgozó kül­földi újságírók által odaítélt elis­merést sokan az Oscar-díj előszo­bájának tartják, mivel a győztesek általában jó eséllyel reményked­hetnek az Oscarban is. A legtöbb glóbuszt, szám sze­rint hatot a Netflix filmje, a Há­zassági történet gyüjtheti be: Adam Driver lehet a legjobb drá­mai színész, Scarlett Johansson a legjobb drámai színésznő, Laura Dem a legjobb mellékszereplő, a film pedig bekerült a díjesélyes drámák közé (Az ír, az 1917, a Jo­ker és A két pápa társaságában). Öt-öt kategóriában jelölték Martin Scorsese lassú sodrású maffia­filmjét (Az ír), valamint Quentin Tarantino tisztelgését a régi idők filmfővárosa előtt (Volt egyszer egy Hollywood). A tévésorozatok közül egyaránt négy-négy jelölést kapott a Cser­nobil, a Hihetetlen, a Hatalmas kis hazugságok és A korona. íme a főbb kategóriák díjesélyesei. A legjobb rendező: Bong Joon-ho (Élősködők), Sam Mendes (1917), Todd Phillips (Joker), Martin Scorsese (Az ír), Quentin Taranti­no (Volt egyszer egy Hollywood). A legjobb vígjáték vagy zenés film: Jojo Nyuszi, Volt egyszer egy Hollywood, Tőrbe ejtve, Rocket­­man, A nevem Dolemite. A legjobb animációs film: Jég­varázs II, így neveld a sárkányodat 3, A hiányzó láncszem, Toy Story 4, Az oroszlánkirály. A legjobb drámai színész: Chris­tian Bale (Az aszfalt királyai), An­tonio Banderas (Fájdalom és dicső­ség), Adam Driver (Házassági tör­ténet), Joaquin Phoenix (Joker), Jonathan Pryce (A két pápa). A legjobb drámai színésznő: Cynthia Erivo (Harriet), Scarlett Johansson (Házassági történet), Saoirse Ronan (Kisasszonyok), Charlize Theron (Botrány), Renée Zellweger (Judy). A legjobb vígjáték-színész: Da­niel Craig (Tőrbe ejtve), Roman Griffin Davis (Jojo Nyuszi), Leo­nardo DiCaprio (Volt egyszer egy Hollywood), Taron Egerton (Roc­­ketman), Eddie Murphy (A nevem Dolemite). (juk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom