Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-10 / 287. szám
www.ujszo.com | 2019. december 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink 65. A művészet attól művészet, hogy szabad és senki sem mutat irányt JUHÁSZ KATALIN Hajói értem, a sebtiben előhúzott törvénytervezetet, a magyar kormány a színházak államosítására készül. Ennek értelmében ezentúl a miniszter nevezné ki a színházigazgatókat. Várható volt, hogy a kormány előbb-utóbb ráteszi a kezét a színházakra is, és úgy tűnik, ennek Gothár Péter rendező zaklatási ügye lett az apropója. ,,A Gothár-féle zaklatószínházak követelik a pénzt a kormánytól, miközben nem engednek betekintést az ügyeikbe, és akár évekig is eltussolnak bűncselekményeket. Nem vitás, az állam így nem támogathat tovább működést, ezért a kormánypárti frakciók meg fogják szavazni a kulturális finanszírozásról szóló törvénycsomagot”—idézi Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője Facebook-oldalán a Magyar Nemzetnek azt a cikkét, amelyben egy meg nem nevezett forrásra hivatkozva azt íiják, hogy a budapesti Katona József Színházban kialakult állapotok miatt készül megváltoztatni a kormány a kultúra finanszírozásának eddigi gyakorlatát. Két napja kering a közösségi oldalakon a Katona József Színház videója, amelyen ismert színészek és színházigazgatók mondanak tömör véleményt a kialakult helyzetről. Pintér Béla szerint a tervezet „megszüntetné a független színházak támogatását, ezzel a biztos halálra ítéli őket”. Kováts Adél, a Radnóti Színház igazgatója úgy véli, egy demokráciában széles körű szakmai egyeztetés nélkül nem hozhat törvényt a parlament. Ónodi Eszter szerint „a kultúra nem a politikusoké, a kultúra a miénk”. Pogány Judit elmondja, ő már a hatvanas-hetvenes években is színész volt, és harminc év demokrácia után nem gondolta, hogy egyszer ugyanúgy fogja érezni magát, mint akkor. Talán Bálint András a legkonkrétabb, szerinte kezdenek visszaköszönni a 70-es évek, a központi ellenőrzés és a cenzúra. „Én ezt már megéltem. Ne legyen újra” - mondja. A Katona egyébként teljesen szabályos fegyelmi vizsgálatot folytatott Gothár zaklatási ügyében, és meg is szüntette a munkaviszonyát. Nyilván nem esik jól nekik a „zaklatószínház” besorolás. Szerintem kicsit olyan ez a helyzet, mint a TAO-pénzek esetében, ahol néhány csalóra hivatkozva mindent elvettek mindenkitől, hogy aztán a kormányközeliek kapják meg, lásd Mága Zoltán esetét. Ez nem más, mint egymással össze nem függő tények összemosása. Tényleg zavaró, hogy a színházi életben rendszeresen előbukkannak zaklatási ügyek, legújabban a Dömer György vezette Új Színház egyik vezető művészének nyaka körül szorul a hurok. Sajnos Kocsis Máténak igaza van, amikor általános gyakorlatot lát a színházi szakmában folyó zaklatásokban. Gothár már az után molesztálta egy kolléganőjét, hogy kirobbant a Sárosdi-ügy és az egész metoo-mozgalom. Vagyis mindezek ellenére úgy gondolta, megteheti, amit tesz. Az is pozitívum, hogy a színházi „ügyek” legalább előkerülnek, míg az egyetemeken, gyárakban, hivatalokban történt zaklatásokról szó sem esik, mivel ott nem mernek feljelentést tenni. Szóval számos területen történik zaklatás, de azok nem is látnak napvilágot, annyira erős a függőségi viszony. Ezek a kényes ügyek ráadásul nehezen bizonyíthatóak, és a hosszú vizsgálat nem jelent visszatartó erőt egy másik elkövetőnek. Viszont tény, hogy a Katona nem lesz már Katona, ha nem azok csinálják, akik eddig. Ahogy Nemzeti Színház is egészen más Vidnyánszky Attila vezetése alatt, mint Jordán Tamás vagy Alföldi Róbert alatt volt. De a zaklatásokat akkor sem politikusok fogják tisztázni vagy megállítani. A politika halad a saját útján, a hatalmon lévők mindig a saját érdekeiket tartják szem előtt. Most azt szeretnék, hogy a közpénzből (is) dolgozóknak alapból „kuss legyen”, hogy az ő lojalitásukat a választáson győztes párt kvázi megvásárolja. És ez roppant veszélyes tendencia. Az új törvénytervezetben ilyen félmondatok vannak: „Az előteijesztés elfogadásával elérni kívánt közpolitikái cél: (...) A kulturális ágazat egységes kormányzati irányítása (...). A kulturális kormányzat feladata, hogy (...) iránymutatást nyújtson a művészeti szférának”. Nos, a művészet pont attól művészet, hogy szabad, kreatív, és senki sem mutat neki irányt. Kiváltképp nem a hatalmon lévő politikusok. (Cartoon izer) FIGYELŐ Mit takar az új Smer? Peter Pellegrini próbálta ezt összefoglalni a Smer kongresszusán. A lényege pedig röviden az, hogy nem foglalkoznak a Kuciak-gyilkossággal. „A párt agytrösztjei azt ötlötték ki, hogy a »felelős változás« azt jelenti, nem reagálunk a Kuciak-gyilkosság által kiváltott társadalmi földrengésre, hanem a globális problémákat ragozzuk. Hiszen ez csak egy olyan ügy, ami nem szoríthatja háttérbe a mesterséges intelligencia megjelenését, a lakosság elöregedését vagy a klímaválságot” - úja a Sme kommentálja a Smer kongresszusáról. Pellegrini azt a benyomást próbálta kelteni, hogy csak kicsinyes veszekedés ami itt zajlik arról, hogy„ki kivel találkozott és miről beszéltek”. „Sármos” összefoglalása tőle az egész Threemának meg a tmkás felvételeknek. Ezek a veszekedések pedig méltatlanok egy olyan „nagy és régi párthoz“, mmt a Smer, ezért nem is foglalkozik az egésszel. (úsz) Tényleg nem tanultak semmit HEGEDŰS NORBERT Mielőtt még visszavonulnánk a karácsonyi ünnepekre - melyek alatt mindenki kerülje a politikai híreket - vessünk egy pillantást a magyar pártok kampány eleji kommunikációjára. A Hídnál nincsenek túl nagy meglepetések, a párt a korábbi eredmények reklámozására helyezi a hangsúlyt. A programot listavezetőként Érsek Árpád mutatta be, aki meglehetősen bizakodó hangot ütött meg, állítva: kétsége sincs a Híd sikere felől. Vajon hányán osztják ezt az optimizmust a Hídban? Bugár Béla egyelőre látványosan visszavett a médiajelenlétből, átengedve a teret Érseknek és Sólymosnak. Nem tudjuk, hogy ez mennyire szándékos és mennyire átmeneti, de érdekes lesz látni, hogy a pártelnök később mennyire vonja be magát a kampányba-vagyis hogy mennyire adja majd a nevét az esetleges február végi sikerhez vagy kudarchoz. Bugár háttérbe vonulása ugyanis kétélű fegyver: igaz, hogy így kevesebb muníciót ad a politikai ellenfeleknek, de a választók akár azt is hihetik, hogy nem bízik a sikerben. Kiderül. Kormánypártként a Híd nemigen kampányolhat a teljes megújulás ígéretével, így a hangsúly az eddigi munka folytatásán, a konkrét eredményeken és a Smertől való mind gyakoribb és világosabb elhatárolódáson van. Ami a közvetlen politikai ellenfélről való megnyilatkozásokat illeti, a párt kommunikációja meglehetősen visszafogott: ugyan következetesen „Orbán bábjaként” aposztrofálják az MKÖ-t, de kb. ennyit foglalkoznak vele. A Magyar Közösségi Összefogás kommunikációja kicsit kaotikusabb, ami nem meglepő, hiszen (minimum) három szubjektum működését kell összehangolni. A cikk írásakor még Facebook-oldala sincs, ami azért luxusnak tűnik kevesebb mint három hónappal a választás előtt. Az rendben van, hogy a három egyesülő párt megtartj a az arculatát, de karikázni mégiscsak az MKÖ-listát kell majd, így nem ártana, ha azt is elkezdenék reklámozni. Egyelőre mindhárom (vagy négy, ha az Új Egységet is ide vesszük) szubjektum nagyjából külön kommunikál. Simon Zsolt rendszeresen megnyilatkozik a közéleti kérdésekben, de szinte mindig a Magyar Fórum elnökeként. Az Összefogás mozgalom is rendszeresen reagál Facebookoldalán az aktuális eseményekre, tényleges dél-szlovákiai problémákra is rámutat (néha fölöslegesen provokatívan, de hát ez egy ilyen műfaj), a kínált megoldás pedig többnyire kimerül a „fogjunk össze” szókapcsolatban. Ám az tény: aki akaija, láthatja őket. Az MKP szintén az eddigi csatornáin kommunikál, bár már szinte minden esetben az MKÖ nevében. Beigazolódott, hogy Bárdos Gyula megfelelő választás volt listavezetőnek, mert képes éretten és hitelesen kommunikálni bármilyen fórumon. Ugyanakkor nagyjából ugyanazt mondja, amit az MKP politikusai az elmúlt 30 évben ismételgettek: közösség, asszimiláció, kulturális jogok, magyar iskolák. Ezek természetesen fontos dolgok, de jó lenne konkrétumokat hallani, hogyan, miből és min változtatnának az eddigiekhez képest. A Smertől való elhatárolódás ezen az oldalon nyilván élesebb, de a nagy fogadkozást kicsit árnyalja az MKP és a Smer virágzó együttműködése regionális szinteken. Kommunikációban tehát nincs hiány, csak éppen az egységes üzenet hiányzik (egyelőre). Ami a politikai ellenfelek minősítését illeti, az MKÖ lényegesen többet foglalkozik a Híddal, mint a másik oldal vele. Ez valamilyen szinten érthető, hiszen az egyik üzenet épp az, hogy ők majd jobban fogják képviselni a magyarságot, mint a hidasok. Sajnálatos módon azonban ez néhány esetben üres vádaskodásba és személyeskedésbe, hovatovább mindenki más magyarságának megkérdőjelezésébe („ez az egyetlen magyar lista”) fullad. Az efféle kommunikáció minden esetben önmagát minősíti, de amíg lesz rá igény, sajnos nem szabadulunk tőle. Sokkal komolyabb probléma, hogy az MKÖ vezetése ezt hallgatólagosan tűri, sőt maga is valami hasonlót sugall, mikor például a „magyar becsület” visszaszerzéséről beszél. Már megint mintha csak az lenne, jó magyar”, aki rájuk szavaz. Ez a politika nem jött be 2010-ben, 2012-ben és 2016-ban sem. Tíz év után ideje lenne felfogni: egyetlen felvidéki magyar sem szorul rá, hogy egy politikus hagyja jóvá az identitását. Épp Bárdos Gyulának kellene a legjobban tudnia, hogy befogadó üzenettel sokkal messzebbre lehet eljutni, mint a fent bemutatott kizáró politizálással. Azt minden politikus tudja, hogy a sikeres kampány az emberek érzelmeire épít. Mivel még csak az elején járunk, remélhetőleg időben szólok: a gyűlölködésen és a kirekesztésen túl is van élet. Megosztással továbbra sem lehet összefogást építeni. Közös ajtó szaúdi nőknek A szaúd-arábiai éttermekben mostantól nem kötelező külön bejáratot fenntartani férfiak és nők számára - közölte az önkormányzati minisztérium. Eddig a vendéglátó helyeknek külön bejáratot kellett fenntartaniuk erre. A Reuters hírügynökségnek azt viszont nem sikerült tisztáznia, hogy a szegregált ülőhelyeket is felszámolják-e az éttermekben. Az új szabály nem kötelező érvényű, a vendéglő tulajdonosa dönt. A kórházakban és az iskolákban továbbra is a nemek szigorú elkülönítése van érvényben. Szaúd- Arábiában évtizedekig tiltották, hogy a rokoni kapcsolatban nem álló férfiak és nők nyilvános helyeken vegyüljenek egymással. A szabály betartását az erkölcsrendészet felügyelte. 2018-ban engedélyezték, hogy a nők jogosítványt szerezhessenek, és néhány stadionba is beengedték őket. Az elmúlt egy évben fokozatosan csökkent a szegregáció, és az éttermek, a kávéházak és a koncerttermek működtetői sem ragaszkodtak a férfiak és a nők különválasztásához. (MTI)
