Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-07 / 285. szám
KULTÚRA 2019. december 7. | www.ujszo.com 8 I_______________ r Ujratöltött negyvennyolc Mi lett volna, ha... - az 1848/49-es szabadságharcot gondolják tovább kortárs magyar szerzők LAKATOS KRISZTINA Mi köze, mondjuk, Kossuthnak a maztalencsigákhoz? Változott volna a jövő, ha a „hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak" helyett a „hol győztes szobraink lesznek, unokáink piknikeznek" vízió került volna a versbe? Hol tartanánk, ha 1848 tavaszán bevettük volna Bécset? Vagy ha 1849- ben az orosz intervenciós hadsereg nem ellenünk, hanem mellettünk vonul fel? A Móra Könyvkiadó az elmúlt években útjára indított egy szimpatikus kezdeményezést, amelynek keretében jellemzően fiatal, pályakezdő írókat buzdított arra, hogy írjanak kisprózát a mai kamaszoknak, az őket érdeklő témákról, az őket megszólító nyelven és formában. Az annak rendje s módja szerint lebonyolított pályázatok eredménye egyegy novelláskötet lett. 2016-ban jött ki a Jelen! című antológia, amely a mai tizenévesek életét felvillantó novellákat tartalmazott, 2018-ban pedig napvilágot látott a 2050 című válogatás a nem is olyan távoli jövő lehetséges képét megrajzoló elbeszélésekkel, természetesen megint csak a tinik szemszögéből. Idén a sor laza trilógiává érett; a jelen és a jövő után a harmadik állomás - logikusan - a múlt lett. A kettős évforduló apropóján az 1848/49-es szabadságharc vált kiindulási ponttá, ennek újragondolására vonatkozott a felhívás, alapvetően a „mi lett volna, ha...” felvetés mentén. Azaz: jellemzően alternatív történelmi novellákat várt a kiadó. A 48 másképp című kötetbe végül 9+4 szöveg került, előbbieket a beérkezett pályaművek közül válogatta ki a zsűri, utóbbiakat pedig az if-A Sziget a britek kedvenc külföldi fesztiválja Budapest. A tavalyi siker után idén ismét a Sziget lett a britek kedvenc külföldi fesztiválja. Az Egyesült Királyság könynyű-zenei fesztiváljait minősítő UK Festival Awards-on külön kategóriában a legjobb Anglián kívüli fesztiválra is lehetett szavazni. Ezt a kategóriát nyerte meg a budapesti Sziget fesztivál, immár másodszor. A legjobb nagyfesztivál idén is a Donington parki Download lett, a legjobb közepes méretű fesztivál a Bluedot, a legizgalmasabb fellépőlistáért pedig a Parklife Festivalt díjazták a britek. A Sziget már csaknem egy évtizede Európa legnemzetközibb nyári fesztiválja, amelyen a külföldi látogatók közül idén a britek voltak a legtöbben: csaknem 18 ezren érkeztek a rendezvény miatt Budapestre. A másodikok a hollandok, 14-15 ezres létszámmal, őket a franciák, a németek, majd az olaszok követték. A látogatók összlétszáma az idei hét nap alatt túllépte az 500 ezer löt. (MTI, juk) júsági irodalom területén jeleskedő kortárs szerzők jegyzik. Ahogy az a hasonló projekteknél lenni szokott: az összkép kissé egyenetlen, de vitathatatlanul izgalmas és színes. Igazság szerint még csak nem is a spekulatív elem, a „mi lett volna, ha...” gondolatmenete fogja össze lazán a novellákat, hiszen akadnak a könyvben olyan történetek is, amelyeknél a kanonizált történelemtől való elhajlás nem evidens. Hogy csak egy példát említsünk: a kötet egyik legerősebb darabja, Majoros Nóra A kertész háborúja című kisprózája nem mond ellent a historikus tudásunknak, egyszerűen csak annyit tesz, hogy a kisember nézőpontját választja, és két horizontot vetít egymásba. Valahol a horvát határ közelében, a grófi birtokon urak és cselédek számára is nyilvánvaló, hogy a harc nem kerülhető el, hogy eljön a nap, amikor a hazát fegyverrel kell megvédeni az ellentől. Az uradalmi főkertészt viszont mindeközben csak egy dolog érdekli: miként tudná megvédeni a termést a kertet fosztogató titokzatos állattól. Majd amikor a folyónál már dörögnek a fegyverek, az ő ujja a maga kis háborújában mégis megáll a ravaszon. Végigolvasva a kötetet, azért mégis mutatkozik közös nevező, egyféle közös tapasztalat. Ez pedig az, hogy a nagy, romantikus, szépen lekerekített legendáknak, hőstörténeteknek annyi. A maga módján minden szerző kóstolgatja, kikezdi a kánont. Van, aki a nagy idők emblematikus szereplőit mutatja meg bizarr vagy éppen nagyon is hétköznapi, csak nem túl hízelgő helyzetekben (privát kedvenc a kötetnyitó novella, Garaczi Zoltán Csupasz című Kossuth-steampunkja). Van, aki a 48/49-hez tapadt nyelvre kérdez rá, mi is lehetett a tartalma, a jelentése a szereplők számára (Rádai Márk A haramia fizetsége című írásában például telitalálat, ahogy a Rózsa Sándort Kossuth ajánlatával felkereső Jókai javítgatja magát, hogy ne expediálásról, conditióról, discussióról beszéljen a betyárokkal). Mások a 48-as célkitűzéseket és eszméket a ma valóságával, vagyis, ha úgy vesszük, a megvalósulással ütköztetik (emlékezetes jelenet Molnár Rita Copyrightjában, ahogy a „feltámasztott” Petőfi rácsodálkozik az internetre meg a sajtó szabadságára). Ha már a kánont emlegettük: mindenképpen megérne egy misét az a kérdés, hogyan formálódott 1848/49 közkeletű képe, hogyan váltak szerves részeivé nyilvánvaló fabulák, hol és mikor dőlt el például, hogy a forradalom és szabadságharc gyújtópontja március 15. Pesten, háttérbe szorítva a pozsonyi Országgyűlésen zajlott eseményeket. Ennek boncolgatása itt és most meghaladja a lehetőségeinket, de az antológia alapján egy dolog bizton kijelenthető: a magyar néplélekben 1848/49 legnagyobb ikonja, az első számú hívónév - Petőfi Sándor. Főszerepben, mellékszerepre kárhoztatva, a háttér ködébe veszve, de a novellák minimum felében feltűnik a figurája. Itt van Petőfi, aki komolyan elgondolkodik a pillangóhatáson; aztán Alekszandr Pjotrovics, aki haláláig az Oroszsíkságot járta, hogy felkutassa családja vélhetőleg barguzini gyökereit; az a Petőfi, aki abszinttól másnaposán alig áll a lábán, így Szendrey Júlia áll ki a Múzeum elé, hogy - prózában ugyan, de mégis - elmondja a „rajta, magyart”; egy másik Petőfi roppant féltékeny a felesége írói sikereire. De van itt Petőfi, akit mechanikus szériaként gyártanak, és olyan Petőfi is, akit klónoznak... Bátrabb pedagógusok ezekből is választhatnak a legközelebbi március 15-e alkalmából. Lehet, hogy nem pont az ünnepi megemlékezésbe kell beiktatni, de magyar- vagy történelemórán bármelyik novella jó felvezetése lehet egy lazább beszélgetésnek azzal a generációval, amelytől már nem illik számon kérni A kőszívű ember fiait. 48 másképp - Ifjúsági novellák a múltból A kötet szerzői: Benedek Szabolcs, Ecsédi Orsolya, Garaczi Zoltán, Haász János, Kalapos Éva Veronika, László Zoltán, Majoros Nóra, Mészöly Ágnes, Molnár Réka, Molnár Rita, Nagy Judit Áfonya, P. Szabó Dénes, Rádai Márk, Tóth Mónika Móra Könyvkiadó / József Attila Kör, 2019,157 oldal. MOZIJEGY Legalább hamar vége Ha igazán őszinte akarok lenni, egyetlen pozitívumot csak találtam a Tudsz titkot tartani? című filmben: az egész mindössze másfél óráig tart. Persze, ezzel alighanem már elárultam, hogy Elise Duran rendezése nem egyszerűen rossz mozi, hanem bárgyú, butácska és kifejezetten idegesítő is. Nem kellett volna ennek így lenni, azt hiszem, elvégre adaptációról van szó, és a történet alapjául szolgáló könyvet sokan szerették, amikor 2003-ban megjelent. Sőt, a szerzőt, Sophie Kinsellát is kedvelik, részben a három évvel korábbi könyvének, az Egy boltkóros naplójának köszönhetően. Abból is készült film, méghozzá nem is rossz, persze P. J. Hogan 2009-es rendezése még véletlenül sem akart többnek látszani annál, ami volt: tanulságok nélküli bohóckodás kilencven percen keresztül. Bár a Tudsz titkot tartani?-val sem az a baj, hogy másnak akarja magát mutatni, sokkal inkább az itt a gond, hogy a rendezőnek még egy tisztességes romantikus komédiát sem sikerült összehoznia. Pedig ez lenne itt a cél: ezért utazik együtt Emma egy gépen a leendő főnökével, akiről persze nem tudja, hogy kicsoda, így amikor a repülő erős turbulenciába kerül, az összes titkát bevallja neki, vélhetőleg a haláltól félve. Innen pedig már könnyű kitalálni: hamarosan találkoznak a munkahelyen, elkezdődnek a bonyodalmak, de lévén romkomról van szó, randizni is elkezdenek, New Y ork utcáin andalogva. Csak éppen az zavaró, ahogy beszélnek, ahogy egymásránéznek, ahogy megpróbálják eljátszani, hogy nem csupán a kötelezőt akarják letudni. De ez se az Emmát játszó Alexandra Daddariónak nem megy, se a főnökét alakító Tyler Hoechlinnek. Daddariónak nincs egyetlen olyan pillanata, amely őszintének tűnne, folyamatosan túljátssza a szerepet, és lehet, hogy az első percekben még aranyosnak tűnik, ahogy túlpörgeti magát, pár jelenettel később már a legkevésbé sem lesz az. És ugyan van itt néhány fordulatnak nevezett ámítás, sőt kiderül a főnök titka is, úgy a film negyedétől már csak azon gondolkodik az ember, hogy mikor lesz ennek vége. Nem tudok titkot tartani, ezért elárulom: szerencsére elég hamar. Gera Márton Tudsz titkot tartani? (Can You Keep a Secret? / Vies udrzat’ tajomstvo?). Amerikai romantikus vígjáték, 2019,94 perc. Rendezte: Elise Duran. Szereplők: Alexandra Daddario, Tyler Hoechlin, Kimiko Glenn, Laverne Cox. Értékelés: 2/10 Emma (Alexandra Daddario) egy gépen együtt utazik a leendő főnökével (Tyler Hoechlin), akiről persze nem tudja, hogy kicsoda (Fotó: Bontonfiim)
