Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-30 / 279. szám
2019. november 30., szombat, 12. évfolyam, 48. szám Holnap reggel a gyerekeket kihajtja az ágyból a kíváncsiság, rohannak, hogy megnézzék, milyen csoki van az adventi naptár első ablakában, vagy mi van a naptárként szolgáló, apró meglepetéseket rejtő zsákocskában. Nap mint nap, minden reggel lejátszódik majd ez a jelenet, egészen december 24-ig, amikor az utolsó kis ajándékot is megtalálják a már karácsonyi lázban égő csöppségek. Az első ablakos adventi naptár utónyomtatása Kedves kellék ez a naptár, amely megkönnyíti a gyerekek számára a karácsonyi várakozás időszakát. Ezzel a céllal készültek a 19. században is az első adventi naptárak: különféle dolgokat találgattak ki akkoriban a leleményes szülők, hogy szebbé tegyék a várakozás idejét. Voltak, akik vallási motívumú kis képeket ragasztottak az ablakra, míg azt karácsonyig csaknem belepte a sok kép. Mások vonalakat húztak krétával a szekrényre, a gyerekek pedig mindennap letörölhettek egyet. 1902-ben egy bizonyos Freidrich Trümpler hamburgi könyvesboltjában jelent meg karácsonyi óra formájában az első nyomtatott adventi naptár. Kisjézus országában címmel aztán Gerhard Lang müncheni kiadó nyomtatta ki 1903-ban az első ablakos naptárt: két ívből állt, az egyiken 24 képecske volt, amelyeket ki lehetett vágni és ráragasztani a másik ívre. Jó 20 évvel később jelent meg a naptár ablakos formája, amelyekben előbb kis képek voltak, majd a gyerekek nagy örömére megjelentek a csokoládék.. Németország-szerte gyorsan elterjedt a naptár készítésének, vásárlásának szokása, míg más országokban, főleg Ausztriában és Angliában csak a 30-as évek végén jött divatba. A vallási jelleg azonban a háttérbe szorult, a szentképeket rejtő adventi naptárt a sorozatgyártás decemberi ajándéknaptárrá változtatta, amely csokoládéval édesíti meg a várakozás napjait. A legegyszerűbb megvenni a csokis naptárt az üzletben, a leleményes alkotók azonban textil- vagy papírzsákokat készítenek, s ezekbe rejtik az apró játékokat, amelyek a csokoládét, illetve a karácsonnyal kapcsolatos gondolatot helyettesítik. Ma már szinte minden élelmiszerüzletben és lakberendezési áruházban vehetünk ilyenolyan adventi naptárt, de aki még ezt nem tette meg, és nem túl lusta, maga is készíthet, elszöszmötölhet ma egy kis kézimunkával. Remek elfoglaltság a gyerekeknek és a felnőtteknek, akiket szintén magával ragad a csöndes, békés advent hangulata, (ug) Kedves olvasóink, hétfőn mi is megnyitjuk az Új Sxé adventi naptárát, amelyben csoki helyett mindennap ismert személyek osztják meg önökkel a karácsonnyal kapcsolatosgondolataikat. A naptárt a Régió rovatban találják meg. Vegyünk, vagy készítsünk kis papírzacskókat, fessünk rá karácsonyi motívumú képet, esetleg szalvétatechnikával díszítsük. A kis zsákokba apró ajándékokat rejtünk, és sorban kifüggesztjük a kiszemelt helyre. » A muzsikáló naptár Mint sok minden mást, adventi naptárt sem lehetett venni a szoci alatt a szoci üzletekben. Semmilyent, nemhogy csokoládét rejtő, szép rajzokkal díszítettet. Ezeket csak az osztrák tévé karácsony előtti reklámjaiból ismertük, úgy-ahogy. Akkoriban még szerettük is a reklámokat, mert soha nem látott finomságokat kínáltak: Manner nápolyit, dobozos Fantát, hegycsúcsos Toblerone csokoládét... és karácsony előtt mesebeli adventi naptárakat. Egy lehetőség volt, ha ellenállhatatlan vágyat éreztünk, hogy megkóstoljuk ezeket a nyugati étkeket: el kellett men a Tuzexbe. Már maga volt az ünnep, ha betérhettünk ebbe a nyugati illatot és életérzést árasztó üzletbe, ahol feketén vett, valutát érő honikért árultak finomságokat. Csakhogy a vásárlás nem volt egyszerű. Ma már feledésbe merültek azok a hosszú sorok, amelyeket 'Türelemmel álltunk ki minden évben a karácsony előtti hidegben. De megérte. 1988 december elején négyéves kislányunk is sorakozott - unta is kellőképpen az ácsorgást. De milyen nagy volt az öröme, amikor a tuzexes polcon felfedezte élete első adventi naptárát! Nem akármilyen volt, hanem muzsikáló. Ha kinyitotta a legfelső két ablakocskát, a Morgen Kinder... kezdetű német karácsonyi dalocska hangzott fel. Meg is tanulta lányunk hamar a dalt, mindenkinek örömmel előadta, csak a nagymamáját figyelmeztette mindig: „Nagyi, te most ne figyelj, mert úgysem érted!" Hogy ő maga mit értett belőle!? A becses naptár ablakaiból szép sorjában kifogytak a csokik, de a váza a muzsikaszóval sok-sok évig a gyerekszoba féltve őrzött kincse volt. Urbán Gabriella Rövidebb-hosszabb pántokra erősítjük a megszámozott vászonzsákokat (Fotók: Shutterstock, Ikea, Tchibo)
