Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-30 / 279. szám
[16 SZALON ■ 2019. NOVEMBER 30. www.ujszo.com politika és mit várunk tőle? Lehet, hogy nincs is értelme az etnikai politizálásnak, vagy eleve alkalmatlanok vagyunk az ügyeink képviseletére? A koalíciós tárgyalások, a politikai üzenetek és a közvélemény reakciói rávilágítottak arra, hogy a pártoknak két fontos kérdésben kell legalább saját maguk fejében rendet tenni - az elvek fontosságával és a személyi megújulással kapcsolatban. Az instabil szlovákiai politikai helyzet miatt visszatérő kérdésként merül fel, hogy hol van a magyar pártok helye a jelenlegi politikában és kik a természetes szövetségesek. Robert Fico és a Smer? A jobboldali-liberális ellenzéki pártok? Esedeg mindkettő, hiszen fontos a befektetésekben és támogatásokban mérhető kormányszerep, vagy egyik sem, mert a magyar közösségnek nincsenek igazi szövetségesei, akik azonosulni tudnak a kisebbségvédelmi célkitűzésekkel? Négy év alatt mintha hivatalos doktrínává vált volna az a nézet, mely szerint a gazdasági haszon és a kisebbségi célkitűzések egy részének előremozdítása fuggeden attól, kivel szövetkezünk - beleértve akár a legstabilabb politikai szereplőnek számító Smert is. A gyakorlat (és a Híd támogatottságának alakulása) azonban azt mutatja, hogy a választók egy része, méghozzá az öt százalékhoz hiányzó kritikus tömeg ezt a hozzáállást megbünteti. A nyilvánosság részéről kimondott igényként jelentkezik, hogy egy párt merje magát elhelyezni a politikai színtéren, nevezze meg a szövetségeseit és az ellenfeleit, és ne hagyja bizonytalanságban a választókat. A szlovákiai magyar elitnek 20lóig stabil válasza volt arra, hogy a politikai térfél melyik oldalán áll: Meciarral vagy ellene, Ficóval vagy ellene, Dzurindával vagy ellene. A politikai érdekképviseletünk mítosza arra épült, hogy mindig a fejlődés és a demokrácia oldalán foglalnak helyet a magyar képviselők. Ideje lenne ezt a hagyományt újraértelmezni és feléleszteni. Generációváltás A másik visszatérő igény, hogy a szlovákiai magyar politikusi gárda „cserélődjön ki”, és legyen új szereplőkben mérhető hatása a változásoknak. A szlovákiai politikai rendszer nem kedvez a kisebbségi pártoknak és hozzájárul a régi szereplők bebetonozódásához a politikában, hiszen az ötszázalékos határt valahogy át kell lépniük a pártoknak és a teljesítménykényszer kevés teret enged a kísérletezgetésnek. Ugyanakkor teljes elitcsere nem létezik, vágyálmokat kerget az, aki szerint teljesen újra lehet indítani a politikát a romladan, új arcokkal. Eleve a személycsere komoly dilemmát jelent egy olyan pártnak, amelyik az öt százalék határán billeg. Aki a politikán kívülről jön, annak nagy valószínűséggel nincs kellő ismertsége és támogatottsága, cserébe szövetkeznie kell a kipróbált arcokkal, akik népszerűbbek, de kívülállónak aligha nevezhetjük őket. És még nem is beszéltünk arról, eleve léteznek-e széles körben köztiszteletben álló, általános elismertségnek örvendő szlovákiai magyar közéleti személyiségek. Még épkézláb magyar jelölt sem indult az elnökválasztásokon, mennyire valószínű teljesen külsős, politikailag elkötelezett népszerű megmentők felbukkanása a pártok környékén? A személycserék fontosak, de varázsütésre nem lehet lecserélni az összes politikust, a politikai elitünk egy része itt marad velünk, ha tetszik, ha nem. Ennek a fényében kell kiértékelni a Híd fiatalítási kísérletét és az Összefogás gyors felfutását is. Jelentéktelenség, Magyar Tanács, vagy elmúlás A bevezetőben említettük, a következő parlamenti választás alapjaiban határozhatja meg a szlovákiai magyar közösség mozgásterét. Ideális esetben valamelyik blokk képes megugorni az ötszázalékos küszöböt, amihez megfeszített munkára és sikeres mobilizációra van szükség egy politikába belefáradt, passzív, gyakran kifejezetten ellenséges környezetben. Ehhez kitartásra, munkára, pozitív üzenetekre van szükség - na meg arra, hogy az átlagos szavazó képes legyen maga mögött hagyni az elmúlt fél évet, és elhinni, hogy valakik érdemesek a bizalmára. Mindannyiunk érdeke, hogy magyar képviselők üljenek a parlamentben. Ugyanakkor felvetődik a kézenfekvő kérdés, hogyan tovább, ha a fejlemények másként alakulnak. Miként birkózik meg a parlamenten kívüli léttel a szlovákiai magyarság? Űj politikai kezdeményezések szökkenhetnek szárba, hiszen nincs olyan vákuum, amit ne töltene ki a politika, ha nem a magyar, akkor a szlovák. Erre példa a Progresszív Szlovákia magyar kommunikációjának megjelenése. A déli régiók pedig legfeljebb továbbra is alulreprezentáltak maradnak. Ha az etnikai politizálás jövőjéről beszélünk egy teljes kudarc után, akkor kevésbé lehetünk optimisták, hiszen akármilyen formáció alakul is ki a régi struktúrák romjain, ugyanaz lesz a dilemmája, mint az elődeinek - hitelesnek látszani, mindenkit elvinni a szavazóurnákhoz, és megugorni az ötszázalékos parlamenti küszöböt az általános kiábrándultság közepette. A Szlovákiai Magyarok Kerékasztala szempontjából erre a dilemmára megpróbálunk egy alternatív megoldást javasolni. Megtesszük ugyanis a kezdeti lépéseket egy olyan intézmény — a Magyar Tanács - kialakítása felé, ami inkluzív, egyfajta kis parlamentként működhet a jövőben, és képes arra, hogy közösségi érdekeket közvetítsen a nyilvánosság felé egy olyan időszakban, amikor a lehetőségek korlátozottak. A semmiből nem lehet reprezentatív parlamentet kialakítani, az érdemi szervezőmunka a következő évre marad, különösen a parlamenti választás eredményeinek ismeretében, ami gyorsíthatja vagy lassíthatja a folyamatot. Ki kell találni, miként működhet, és ki adhatja meg egy hasonló szerveződés hitelét. Fel kell mérni az igényeket. De elkerülheteden, hogy legyen megoldásunk a jövőre nézve, arra az esetre, ha nem marad más alternatíva. Ahogy az is elkerülhetetlen, hogy a politikai képviseletünk pozitív jelzéseket küldjön a nyilvánosságnak és megmutassa, hogy van koncepciója a jövőre nézve. Máskülönben a február végi választás után az átlagos szlovákiai magyar szavazó csak legyint, és elkönyveli, hogy a politikai képviseletünk helyzete reménytelen. Tokár Géza 1989. december 3., vasárnap • Gustáv Husák köztársasági elnök Ladislav Adamec miniszterelnökkel az élen új szövetségi kormányt nevez ki, amelyben azonban az ellenzék nem kap képviseletet, s tagjainak háromnegyede továbbra is kommunista. • Az új kormány az első ülésén elítéli Csehszlovákia 1968. augusztusi megszállását, s tárgyalások megkezdését javasolja a szovjet kormánnyal a Csehszlovákiában állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. • A Polgári Fórum, a VPN és az FMK nyilatkozatokban tiltakozik az új szövetségi kormány összetétele ellen. Követelik ellenzékiek bevonását a kormányba, ellenkező esetben december 11-re újabb általános sztrájkot hirdetnek. 1989. december 4., hétfő • Prágában, Pozsonyban és az ország több nagyvárosában tüntetéseken tiltakoznak az új szövetségi kormány összetétele ellen. • Pavol Hrivnák szlovák kormányfő fogadja Sidó Zoltánt, a Csemadok elnökét. Megállapodásuk szerint az új szlovák kormány egyik alelnöke magyar nemzetiségű lesz, aki megbízást kap a Nemzetiségi Minisztérium létrehozására is. 1989. december 6., szerda • A Csemadok KB rendkívüli ülése rehabilitálja a szervezetből a prágai tavasz után kizárt személyeket, új programnyilatkozatot és olyan új alapszabályt fogad el, amelyben felvállalja a magyar kisebbség érdekeinek képviseletét. Űj Elnökséget választanak: elnökké ismét Sidó Zoltánt, tiszteletbeli elnökké Dobos Lászlót, társelnökké Szabó Rezsőt, vezető titkárrá Neszméri Sándort választják. A szlovák kormány kisebbségi miniszterelnök-helyettesi tisztségébe Varga Sándort javasolják. 1989. december 7., csütörtök • Benyújtja lemondását Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnök. Gustáv Husák köztársasági elnök Marián Calfá első miniszterelnökhelyettest bízza meg az új kormány összeállításával. • Rudolf Schuster, az SZNT elnöke fogadja a Csemadok új vezetését, s elvi hozzájárulását adja ahhoz, hogy újjáalakuljon az SZNT 1971-ben megszüntetett Nemzetiségi Bizottsága. 1989. december 8., péntek • A szövetségi kormány átalakításáról folytatott kerékasztal-tárgyalásokon Václav Havel felveti egy, a kisebbségi ügyekért felelős tárca nélküli miniszter kinevezésének a lehetőségét. A tisztségbe az ellenzék előbb Popély Gyulát, majd Duray Miklóst javasolja, Marián Calfa megbízott miniszterelnök azonban másnap elutasítja mind Popély, mind Duray kinevezését. • Az SZNT Elnöksége felmenti tisztségéből Pavol Hrivnák szlovák miniszterelnököt, s Milan íic korábbi igazságügyi minisztert bízza meg az új szlovák kormány összeállításával. (Összeállította Popély Árpád) Jennifer Anis ton visszatért a tévézéshez, és utálatos lett Jóbarátok legnagyobb sztárját utoljára 15 éve láthattuk tévésorozatban. Most az Apple TV+ masszív utalásáért cserébe visszatért a műfajhoz, és ezúttal meg sem próbál szimpatikusnak látszani. Nem is olyan régen írtunk a Sorozatdaráló hasábjain A legharsányabb hang című szériáról, ami azt mutatta be, hogyan sodorták el a Fox News guruját, Roger Ailest a szexuális zaklatási vádak a #metoo éra beköszöntével. A 2017 óta történtek bőven szolgálnak izgalmas történetekkel a témában, nemcsak producerek, rendezők és színészek buktak le, hanem jó néhány nagyhatalmú tévés műsorvezető is, akiket itt Európában nem nagyon ismerünk, de hazájukban ott vannak/voltak a legnagyobbak között. A Morning Show A legharsányabb hanggal ellentétben nem egy konkrét ügyet dolgoz fel, hanem egy fikciós történetet mesél el egy fikciós reggeli tévéműsor szerkesztőségének életéről, de ehhez valóban megtörtént esetek egyes elemeit emeli át. Ha valaki otthonosan mozog az amerikai televíziózás világában, és az olyan nevek, w Afonalat akkor vesszük fel amikor a reggeli műsor egyik sztárjáról kiderül hogy évekig zaklatta több kollégáját. mint Charlie Rose vagy Matt Lauer mondanak neki valamit, akkor többször is „Aha!” élménye lesz a sorozat nézése közben. A The Morning Show a november elején indult új streaming szolgáltató, az Apple TV+ első nagy dobása, amire egyáltalán nem sajnálták a pénzt. Nemcsak Jennifer Anistont csábították vissza tévézni, hanem Reese Witherspoont és Steve Carellt is megszerezték, és a mellékszerepeket is Hollywood legmegbízhatóbb karakterszínészei alakítják. A fonalat akkor vesszük fel, amikor a reggeli műsor egyik sztárjáról kiderül, hogy évekig zaklatta több kollégáját, a csatorna pedig óriási kihívás előtt áll. Hogyan kezeli a helyzetet? Kit ültet be a zaklató helyére? Hogyan előzi meg, hogy a jövőben ne történhessen ilyen? A Morning Show leginkább azoknak szerez majd örömet, akik szeretnek egy nagyüzem kulisszái mögé belesni, és látni, mi folyik a színfalak mögött. A széria ad egyfajta bennfentes érzést a nézőinek, ugyanis izgalmas lámi, milyen harc folyik egy sztárműsorvezető szerződésének meghosszabbítása körül, milyen hatalmi harcok zajlanak a vezetőségben, és hogyan tanul bele az új kolléga a szerepébe egyeden hét leforgása alatt. Aniston alakítja a régi motorost, a zaklató egykori műsorvezetőtársát, akinek egy darabig egyedül kell tartania a frontot, míg Witherspoon játssza az új arcot, aki az erős igazságérzetével megolajozza ezt a régi, nehezen mozgó gépezetet. Aniston nem a szokásos komikai eszköztárával játszik, szimpatikus, hogy sokszor meg sem próbál szimpatikus lenni. Vele szemben Witherspoon maradt a szokásos szerepkörében - a törtető figurák mindig is jól mentek neki -, Steve Carell pedig a sorozat nagy kérdőjele. A Morning Show kellemedenül sok teret ad neki ahhoz, hogy zaklatóként is szimpatikussá váljon. Az Apple TV+ sorozatában nincs semmi forradalmi, de a lendülete, a kiváló színészei és a bennfentességet sugárzó image-e végett mégis nézed magát. Ha elkezded, nem fogod abbahagyni. Tóth Csaba A RENDSZERVÁLTÓ NAPOK KRONOLÓGIÁJA - HÉTRŐL HETRE
