Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-29 / 278. szám
www.ujszo.com | 2019. november 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Nagy ajándék Mindenki a maga szabályait akarja a másikra kényszeríteni Többféle vélemény létezik arról, hogy milyen irányba tart Szlovákia, Magyarország, Európa és a világ. A Fórum intézet 2018-as felmérésében, az 1000 főt számláló reprezentatív szlovákiai magyar mintából Magyarországról gondolták a legtöbben azt, hogy jó irányba halad (42%). Szlovákiáról 21 %, Európáról 13%, a világról csak 8% vélekedett ugyanígy. Magyarország pozitív értékelését erősíti, hogy vele kapcsolatban válaszolták a legkevesebben azt, hogy rossz irányba halad (26%). Ugyanezt jóval többen gondolták Szlovákiáról (46%), Európáról (51 %), és a világról (47%). Azt, hogy jó és rossz irányba is halad, Szlovákiát illetően 33%, Magyarország tekintetében 32%, Európát illetően 36%, a világot illetően pedig 45% válaszolta. Mindent összevetve, Magyarország megítélése volt a legkedvezőbb. Ezt követte a jóval negatívabban értékelt szlovákiai fejlődési trend. Végezetül a megkérdezettek véleménye szerint a legkevésbé jó irányba a világ és Európa halad. Nem igazán optimista jövőkép. De úgy tűnik, realista. Nemrég részt vettem Miroslav Lajcák előadásán. A külügyminiszter azzal kezdte, hogy a világ és Európa biztonságpolitikai szempontból nagyon rossz helyzetben van. Ennek oka, hogy megszűntek a korábban érvényes szabályok, és nincsenek újak. A második világháborút követően kialakult kétpólusú, az Egyesült Államokra és a Szovjetunióra épülő világrendben hozták létre azokat a szabályokat, melyek következtében a két nagyhatalom ugyan acsarkodóit egymásra, de mindkettő tisztában volt vele, hogy a másiknak is van atomfegyvere, s ezért egy bizonyos határt nem szabad túllépni. A 89-es fordulat után a darabjaira hulló Szovjetunió elvesztette hatalmi pozícióját, s nagyjából a 2008-ban bekövetkező krízisig senki sem rengette meg az USA-t. Attól kezdve azonban régiúj játékosként megjelent Oroszország, majd a rohamosan fejlődő Kína, de itt van India is, és a maguk régiójában pozícióik megerősítésére törekvő arab országok. Törökországról nem is beszélve. S persze, Németország és Franciaország sem akar mellékszereplő lenni. Es mindenki a maga szabályait akarja a másikra kényszeríteni, miközben nincs kidolgozva egy olyan rend, aminek az összes kulcsszereplő alávetné magát. Mintha vákuumban élnénk. S ez nem jó. Ezen kell változtatni diplomáciai eszközökkel, mondta Lajcák. Mindez persze nem újdonság, de más súlya van annak, ha a külügyminiszter mondja el. Az ember amúgy sem pehelykönnyű szíve még inkább elnehezül, mert belegondol abba, hogy mennyi emberáldozata volt már a különféle nagyhatalmi játszmáknak. Hogy hányszor döntöttek már mások a hozzánk hasonló kis népek sorsáról, persze mindig az emberi jogokra hivatkozva, mert ez olyan jól hangzik. LAMPL ZSUZSANNA (Lubomír Kotrha karikatúrája) Változott is, meg nem is a Smer listája SZILVÁSSY JÓZSEF A Smer választási listájának befutó helyeit böngészve az a mesebeli furfangos leány jutott eszembe, aki ugyebár vitt is ajándékot, meg nem is Mátyás királynak. Peter Pellegrini a névsort bemutató sajtótájékoztatón lényeges változásokat ígért a pártban, amit az is igazolhatna, hogy egyik alelnökként ő avanzsált listavezetővé. Ám ott szónokolt Robert Fico is, aki taktikusan csak a második helyre jelölte önmagát. Az egyik szlovák politikai elemző szerint mindez azt jelenti, hogy a kormányfő pozíciója erősödött, Ficóé viszont gyengült a párton belül. Csakhogy egyik esetben sem a kívánt mértékben, és ezt ajelöltek kiválasztása és sorrendje is tükrözi. A hónapok óta visszhangzó Kocner-ügy gyászvitézei nyilván korlátozták a pártelnök mozgásterét. Nem került a iistára - állítólag saját kérésére - Martin Glvác, Fico kebelbarátja, és több olyan botrányhős, akik nem is olyan régen még képviselői helyekre ácsingóztak (Monika Jankovská, Tibor Gáspár). Néhány ismert miniszter viszont (Marek Mad’aric, Peter Kazimir, Robert Kalinák) különböző okok miatt már korábban lelépett, Miroslav Lajcák külügyminiszter pedig nyilván ráunt arra, hogy külföldi kollégái előtt magyarázkodjon, védje a védhetetlent: a pozsonyi kabinet és holdudvarának botrányait. így aztán az új belügyminiszter, Saková és több regionális politikus jó pozícióba került, a négy évvel ezelőttiekhez képest jóval előbbre kerültek a listán. A nagy ugrás leginkább Eubos Blahának sikerült, aki Putyin fröcsögő híveként a közösségi oldalakon EU-ellenes és egyéb „mentális szennyet” terjesztő propagandistaként elsősorban Kotlebáék pártjából igyekszik minél több szavazót átcsábítani a Smer táborába. Erik Tomás szintén jóval feljebb lépett, ő évtizedek óta Fico hűséges fegyverhordozója, aki bármikor képes rezzenéstelen arccal dicsérni a kormány balfogásait is (mostanság az önkormányzatok terheit növelő, választás előtti populista intézkedéseket). Szinte az ismeretlenből landolt számára biztató helyen Matús Sutaj Estók, ő a kormányhivatal vezetőjeként nyilván a miniszterelnök embere. Sokféle mendemonda kering Fico és Pellegrini rivalizálásáról, feszült viszonyukról, aminek nyilván volt és van valóságalapja, bár ezt legutóbb mindketten cáfolták. Álighanem belátták, hogy ezúttal két dudás megfér egy csárdában. Sőt, csak így muzsikálhatnak sikeresen. Ennek tudatában már elosztották a feladatokat, a pártelnök főleg a jelentős számú tagság mozgósításával törődik, a listavezető kormányfő pedig az ellenzéki beállítottságú Pozsony, Kassa és más városok polgárait igyekszik, jobb belátásra bírni”. Amolyan kampánykezdetként a kormányfő máris 15 millió eurót ígért a főváros nagyberuházásainak támogatására. Az is kétségtelen, hogy mindketten a jobb sorsra érdemes, nem ritkán megélhetési gondokkal szembesülő nyugdíjasok megsegítésével és egyéb szociális intézkedésekkel, osztogatással is kampányolnak majd, cseppet sem törődve azzal, hogy meddig ér az a bizonyos takaró, vagyis mekkora hiányt halmoznak fel a költségvetésben, amellyel kapcsolatban korábban azt ígérték, hogy kiegyenlített lesz. Szombaton a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Smer látványos rendezvényre készül, nyilván a pártalapító Robert Fico elharsogja saját érdemeit. Miként azt is, hogy pártja újabb választási győzelemre készül - ez a jelenlegi helyzetben több mint valószínű. Azért is, mert a gyámoltalan ellenzéki pártok egymással viszálykodnak, Igor Matovic pedig egyre gyakrabban ostorozza potenciális szövetségeseit, különösen Andrej Kiskát. Már nagyon kevés idő maradt arra, hogy észhez térjenek, elhitessék minél több választópolgárral, hogy valóban jobb és tisztább pályára állítanák Szlovákiát, nem süllyesztenék káoszba, amivel két kormánypárt vezetői riogatnak. Ha erre nem lesz képes az ellenzék, akkor nincs mese: Ficóéknak áll majd a zászló jövő február végétől is. Számos csata vár az Európai Bizottságra FELEDY BOTOND mJk erdán megszavazták az új Európai Bizottság összetételét, a 26 uniós biztossal. Az első nő, öt évtized után az első német, a 26-ból 12 nő. Sok szempontból forradalmi a most felálló Kollégium. A Politico című brüsszeli angol nyelvű lap információi szerint ennyi német kabinetfőnököt se számoltak még soha, és még meglepőbb, hogy tegnapig franciák nem értek el ebbe a pozícióba. A biztosok kabinetfőnökei a legfontosabb ajtónállók e politikai testületben. Von der Leyen a parlamenti beszédében külön kitért a csehszlovák bársonyos forradalom évfordulójára, Havelt idézte ebből az alkalomból: „Azért dolgozzunk valamiért, mert jó; és ne csak azért, mert sikeres lehet”. Ez a mondat alapvetően jellemzi azt a német attitűdöt, amit Von der Leyen hozhat az Európai Bizottság munkájába. Azt, hogy dolgozni kell, lesznek nehéz döntések, vér és veríték. Mégis, a nehézségeket nem kell becsomagolni és a véka alá rejteni, hanem fel kell vállalni - mert hosszú távon ez elengedhetetlenek a közjó érdekében. Éppen ilyen hozzáállásra lenne szükség Brüsszelben és a tagállami fővárosokban is. Amikor egy közelgő országos vagy regionális választás miatt nem mer az adott kormányzat lépni egy nehezebbet, félve a népszerűségvesztéstől, ahelyett, hogy felvállalná a hosszú távú fenntarthatósághoz szükséges fájdalmas átalakulást, és mindazt, ami ezzel jár. Az új bizottság nem kis részben a zöld new dealről beszél, arról, hogy a gazdaságot hogyan lehet úgy átalakítani Európában, hogy a klímaváltozás elkövetkező éveiben életképesek maradjunk; miközben ez jelentős iparági szereplőket fog érzékenyen érinteni. Velük szemben pedig csak a legmagasabb politikai szint képes érvényt szerezni, és csak akkor, ha létezik valamiféle konszenzus emögött. Ebben nem lesz könnyű dolga Von der Leyennek. Az Európai Parlament nagykoalíciója nem állt össze, nem tudtak megegyezni a vezető pártok. Minden egyes ügy mentén csatát kell majd vívni. Á Zöldek meg sem szavazták az új bizottságot, igaz, tartózkodásuk az egyszerű többségi szavazás miatt nem okozott gondot. Némi bizakodásra ad okot, hogy most majdnem száz szavazattal kapott többet az új Kollégium, mint amikor korábban Von der Leyen személyéről szavaztak. Végül csak beálltak mögé a nagyobb pártok hezitáló delegációi is. Az európai kompromisszumpolitika tehát működik. Időigényes, és nem tesz neki jót a közösségi média korszaka, a folyamatos és 24 órás szereplési kényszer. Viszont egyelőre jobbat nem tudunk: a francia-német tengely nehezen áll össze, a kis országok amúgy is inkább annak örülnek, ha marad mozgásterük. Ezért a hosszú törvényhozási folyamatokat helyenként technokrata, helyenként kiragadott üzenetekre épülő, csúcsra járatott médiakampányok kísérik majd. Nekünk, polgároknak türelmesnek kell lenni, és kevésbé befolyásolhatónak. Az unió halad tovább, és a sebessége végeredményben az 500 millió polgár akaratán múlik.
