Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-28 / 277. szám
101 KULTÚRA 2019. november 28. | www.ujszo.com Reformer volt, naiv hittel küzdött Újabb játékfilm készül Alexander Dubcekról, ezúttal a Prágában élő, horvát Lordan Zafranovics rendezésében SZABÓ G. LÁSZLÓ Öt éve lassan, hogy Karol Hlávka szlovák író Alexander Dubfiekról szóló forgatókönyvén dolgozik. Azóta készült is egy játékfilm a szocializmus megújítójárói, vagy ahogy sokak emlékezetében ól: az elmúlt rendszer egyik legemberibb csehszlovák politikusáról. Laco Halama 2018-as rendezése, a Dubcek - Rövid tavasz, hosszú tél című dokudráma (vagy inkább politikai tandráma?) jellege révén ugyan sokkal jobban illett volna a televízió képernyőjére, mint a mozivászonra, a közönség széles körű érdeklődését azonban így is sikerült kivívnia. Dubcek alakja, s főleg halálának (1992. szeptember 1-jei autóbalesetének) gyanús körülményei mind a mai napig foglalkoztatják azokat, akik vele együtt hittek az emberarcú szocializmus megteremtésének lehetőségében, de azokat is, akik a „másik parton” állva benne látták az akkori politikai vezérkar egyetlen hiteles szlovák személyiségét. A korral foglalkozó jeles történészek szerint azonban Halama filmjében Dubcek sokkal elszántabb, sőt vakmerőbb hősként jelenik meg, mint amilyen valójában volt. Csehszlovákia szovjet megszállása után, a kremlbeli jelenetben például - a politológusok állítása szerint - aligha merte olyan erővel püfolni az asztalt, hogy attól Leonyid Brezsnyev sűrű, sötét szemöldöke is megrezdüljön. Karol Hlávka forgatókönyvében aligha lesznek ilyenfajta túlzások. Halama filmje azonban felhívta a figyelmet a cseh Frantisek Kriegelre, a Nemzeti Front elnökére, aki valóban bátor, sőt hősi tettet hajtott végre, amikor társaival, a politikailag és emberileg is megtört vezetőkkel együtt Moszkvába rendelték, és ő volt köztük az egyetlen, aki nem írta alá a „normalizálásról” szóló jegyzőkönyvet. A reformereket eltávolították a politikai és gazdasár Átadták az Európai Parlament Lux-díját Strasbourg. Az Isten létezik és Petrunijának hívják című film nyerte idén az Európai Parlament (ÉP) Lux-díját - jelentették be a képviselő-testület tegnapi plenáris ülésén rendezett díjátadón. Az észak-macedón, belga, szlovén, horvát és francia koprodukció egy fiatal, munkanélküli nő történetét meséli el, aki vízkeresztkor megnyeri a vízbe dobott szent keresztért folytatott versenyt. Győzelmével hirtelen egy, korábban csak férfiak számára nyitott vallásos hagyomány közepén találja magát. Az EP sajtószolgálata szerint Teona Strugar Mitevska filmje „a konzervatív társadalmak béklyója ellen folytatott feminista küzdelem egyik jelentős alkotása”. Az európai mozi, kultúra és értékek népszerűsítésére szolgáló díjrajelölt három döntős filmet az EU összes hivatalos nyelvén feliratozzák, és minden tagállamban bemutatják. (MTI) PENGE Rendezője a prágai filmművészeti főiskolán Elmar Klos növendékeként végzett, hetvenöt éves, horvát Lordan Zafranovics lesz, aki olyan alkotásokkal remekelt, mint a Megszállás 26 képben, az Itália bukása, vagy a Kerekes Vica főszereplésével készült cseh produkció, a Volt egyszer egy paradicsom. A producer szerint az ő nevük és tehetségük a garancia arra, hogy Dubcek története mögött mint jelenség a brezsnyevi doktrína is felsejlik, amely a korlátozott szuverenitás elvét, a szovjet külpolitika alapelvét jelentette. Egy geopolitikai elméletek amely a szovjet szövetségi rendszer egyben tartása érdekében a szocialista országok szuverenitásának határait jelölte ki. „Nagyon erős koprodukcióban gondolkodunk - jelentette ki Andrej Leca. — Több ország összefogásával készül majd a film, annyit elmondhatok. Tárgyalásokat folytatunk a csehekkel, az oroszokkal, a franciákkal, az olaszokkal, az amerikaiakkal, de még kirgiz, norvég, török partnereket is szeretnénk bevonni a munkába. A játékfilmmel párhuzamosan egy többrészes televíziós sorozatban is gondolkozunk. Karol Hlávka folyamatosan dolgozik a forgatókönyvön, a film zeneszerzője Vladimír Godár lesz. Az ifjú nemzedéket is szeretnénk megszólítani az alkotással, hogy tudja: a korrumpálódott hatalom elleni harc a történelem minden szakaszában egyformán időszerű. 1968 példája is azt mutatja: az igazságos társadalom iránti vágy mindig természetes vágya az embernek. Azt tankokkal sem lehet elfojtani.” Zafranovics 1967 és 1971 között volt a legendás FAMU növendéke, tehát maga is megélte a prágai tavaszt. Ideális választás a rendezői feladatra. Hogy ki játssza majd a filmben Dubceket, az egyelőre nem dőlt el, az édesanyját viszont Barbora Bobul’ová, a Rómában élő, Donatello-díjas szlovák színésznő formálja meg. A film 2021-ben, Alexabder Dubcek születésének 100. évében kerül a mozikba. A szerző a Vasárnap munkatársa Lordan Zafranovics és Krzysztof Zanussi A Dubőek - Rövid tavasz, hosszú tél című, korábbi film egyik jelenete; Dubőek (baloldalt) szerepében Adrian Jastraban (Fotó: Forum film) gi vezetésből, Dubcek helyére pedig a keményvonalas kommunista Gustáv Husákot ültették. Ez mind látható Halama filmjében. A készülő Dubcek-mü középpontjában az 1968-as prágai tavasz eseményei állnak, amikor Brezsnyev szovjet tankokat küldött a Dubcek reformjai nyomán támadt tüntetések leverésére. Andrej Leca producer szerint Brezsnyev nem egyedül döntött, a szovjet tábornoki kar és különböző érdekcsoportok álltak mögötte. „A mi filmünk remélhetőleg üzenet lesz a világnak, és hidat épít Kelet és Nyugat között” - mondja. (Fotó: TASR-archlv) . Nem életrajzi film lesz az Emberi arc, hanem politikai thriller. A történelmi összefüggések tükrében mutatja majd meg az eseményeket, de történészek, barátok, családtagok visszaemlékezései és korabeli dokumentumok alapján. Ezzel együtt a hatalom mechanizmusáról, annak íratlan játékszabályairól is szólni fog a film, amelyhez elsőként a nemzetközi hírű orosz rendező, Andrej Mihalkov Koncsalovszkij adta a nevét. 2015-tői 2017-ig minden jel arra utalt: ő irányítja majd a felvételeket, aztán az elhúzódó előkészületi munkálatok miatt végül visszalépett. Döntését azonban az is befolyásolhatta, hogy Leonyid Brezsnyevet, az egykori szovjet államfőt és pártfotitkárt a nagy francia Putyin-barát, Gérard Depardieu fogja játszani, aki politikai kijelentései miatt nem tartozik Koncsalovszkij kedvencei közé. így került a projekt előbb a nem kevésbé jeles lengyel rendező, Krzysztof Zanussi (Illumináció, Mérleg, Védőszínek, Spirál, Konstans, A nyugodt Nap éve, Éter) kezébe, aki konzultánsa és szakmai felügyelője lett a filmnek. Olvasni kreatív munka Kilenc, jó arányérzékkel felépített történet sorakozik az álneves Moesko Péter vékony, mindössze 96 oldalas, de annál súlyosabb témákat érintő debütkötetében. A novellák élőbeszédszerű, mégis kimért nyelvezetüknek köszönhetően könnyen, lendületesen olvashatók, de a sodró tempójú elbeszélések cselekményeik rejtélyes mozzanataival is arra késztetnek, hogy újra és újra visszatérjünk bizonyos szövegekhez, szöveghelyekhez. Nem véletlenül hangsúlyozza a könyv több kritikusa, hogy ezek a történetek már a novellák kezdete előtt elkezdődnek, és nem érnek véget a befejezéssel, hiszen a Megyünk haza az elhallgatás alakzatainak átgondolt használatával kreatív munkára ösztönöz. Ahogyan a karakterek is - akik közül sokan rokoni kapcsolatban állnak egymással - eltitkolnak a másik elől fontos dolgokat, úgy a különböző korú és nemű, mindig E/1 -ben megszólaló elbeszélők sem kötnek mindent az orrunkra. A szereplők kibeszéletlen konfliktusai és a csak sejtetett, teljesen sosem ismertetett traumái sarkallnak arra, hogy a történetek újbóli elolvasása után előzményeket kreáljunk hozzájuk, illetve továbbgondoljuk őket. JUHÁSZ TIBOR KRITIKAI ROVATA Az elbeszélői szólamok közti nyelvi különbségtétellel lehetett volna operálni, hiszen e tekintetben a könyv, dacára annak, hogy fiatal és idősebb, illetve férfi és női narrátorokkal is dolgozott az fró, meglehetősen homogén. A karakterek is azok. Vágynak az interakciókra, azonban sérelmeik miatt frusztráltak, félnek. Elfojtják érzelmeiket, nem tudják fenntartani a kezdeményezett párbeszédeket. Bár kísérleteik legtöbbször sikertelenek, próbálják áthidalni a köztük húzódó, néhol földrajzi és/vagy generációs távolságként is színre vitt korlátokat. A nehézségek, amikkel küzdenek, nem függetlenek az olyan kérdésköröktől, mint a külföldre került munkavállalók motivációi, a rasszizmus, az antiszemitizmus, vagy a homoszexualitás megélése a mindennapokban. Moesko könyve anélkül rezonál a napjaink társadalmi diskurzusában nagy feszültséget kiváltó témákra, hogy kerüli az aktuálpolitizálást, az állásfoglalást. Felmutatja viszont a tényt, miszerint ha eltérő mértékben is, de ezek mindannyiunkat érintenek, és saját válaszainkat előbb-utóbb nekünk is meg kell fogalmaznunk. Nem tudni, hogy a szerkesztővel folytatott közös munka vagy alkotói megfontolás áll-e a kötetbe rendezett szövegek számát és a terjedelmet meghatározó döntések hátterében, mindenesetre a novellák feszességéből is olyan fegyelmezettségre következtethetünk, ami nemcsak egy pályakezdőnek válna előnyére. Moesko Péter: Megyünk haza. Szépmesterségek Alapítvány, 2019. Értékelés: 9/10 MOESKOPÉTER MEGYÜNK HAZA
