Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-05 / 257. szám
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2019. NOVEMBER 5. PREMIER LEAGUE 13 leghátsó sorát.” Nem meglepő, hogy a Premier League-éra legelső Év játékosa díjat az Aston Villa középső védője, Paul McGrath kapta, aki mindkét lábával jól bánt a labdával. Semelyik másik védő nem tudott annyira jól alkalmazkodni az új szabályhoz, mint ő, és ettől kezdve ő vált a modern középső védők példaképévé: a menedzserek egyre jobban hittek a labdával ügyes védőkben, és egyre kevésbé bíztak a klasszikus favágókban. Ha nincs az új szabály, az olyan játékosok, mint Rio Ferdinand, középpályások lettek volna, és nem középső védők. A kapusok forradalma Értelemszerűen a kapusok szerepe is megváltozott. 80 éven át nem kellett új szabályhoz alkalmazkodniuk: 1912-ben született az a döntés, hogy az egész saját térfelük helyett csak a tizenhatoson belül érhemek kézzel a labdához. Az amúgy is gyakran nyavalygó kapusok mégis kiakadtak. „Az új szabály megcsúfolja a hivatásomat - kesergett Alan Hodgkinson, az angol válogatott korábbi kapusa, aki arról vált híressé, hogy később ő lett az ország első kapusedzője. - Az emberek azt fogják mondani, hogy elfogult vagyok, de nem értem, mi jó abban, ha hülyét csinálnak belőlünk. így mindenkit nehéz helyzetbe hoznak. Ez vajon jót tesz a játéknak? Ne feledjük, a kapusok húsz éven át tanulják, hogyan kell elkapni a labdát, ez a mozdulat természetes számukra. Nem lesz könnyű alkalmazkodniuk.” Hát, ez pech. A szabályok maradtak, és a kapusok sok-sok edzés során kénytelenek voltak valami újat tanulni: hogy bele tudjanak rúgni a mozgó labdába. A futball leginkább specializálódott posztján játszók ettől kezdve kénytelenek voltak általános futballistakészségeket szerezni. Az új szabály arra kényszerítette a kapusokat, hogy ügyesebben bánjanak a labdával, Peter Schmeichel pedig élen járt a fejlődésben. A szabálymódosítás már a levegőben lógott, amikor 1991-ben megérkezett a Manchester Unitedhez, ezért kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy a kapusok aktívabb résztvevői legyenek az edzéseknek. Ahelyett, hogy a többiektől külön edzett volna, részt vett a passzgyakorlatokban, ami mind taktikailag, mind mentálisan fejlesztette. Később rendszeresen megdöbbentette az ellenfelet azzal, hogy hátrányban, az utolsó pillanatokban előrerohant a szögletekhez - néha egészen elképesztő sikerrel. Ez a játékelem ma már bevett gyakorlat, de az angol futballba Schmeichel hozta be. Először 1994-ben, a december 26-i meccsen mutatta meg támadó tehetségét, amikor a United hazai pályán 1-0-s hátrányban volt a Blackburn Rovers ellen. Három perc maradt a mérkőzésből, amikor egy szögieméi Schmeichel előrefútott, elvonta a három meghökkent védő figyelmét, és helyet csinált Gary Pallisternek, aki a kapu irányába fejelte a labdát, így Paul Ince a kapuba bombázhatta az egyenlítő gólt. A tizenegyedik mezőnyjátékos Schmeichel több gólt is szerzett, amikor Dániában futballozott, és később az 1995-ös UEFA-kupában a United játékosaként is betalált az orosz Rotor Volgograd ellen. Volt egy ollózós gólja is a Wimbledon ellen, de azt les miatt nem adták meg - valószínűleg ő a világ első kapusa, akit lesen intetLiverpoolban - a labdaügyességéről volt híres, ami nem csoda, hiszen az Ajaxban nevelkedett, ahol a zseniális Johan Cruyff elveit követve a kapus már a hazaadás eltörlése előtt is a tizenegyedik mezőnyjátékosnak számított. Idővel Van der Sár lett a tökéletes kapus mintapéldája, és a könnyedség, amellyel a labdát kezelte, olyan későbbi nagyságokra is komoly hatást gyakorolt, mint Thibaut Courtois vagy Manuel Neuer. A rugótechnika a modern kapus alapképességévé vált, és aki ebben gyengébben teljesített, az a perifériára került. Schmeichel még egy szempontból segített a Premier League alapvető átalakulásában. A PL legelső hétvégéjén kezdőként pályára lépő 242 játékos közül csak tizenegy volt légiós. Statisztikailag a tizenegyből egynek kellett volna kapusnak lennie. Valójában azonban négyen voltak: Schmeichelen kívül a Wimbledonban védő holland Hans Segers, az Ipswich kanadai válogatott kapusa Craig Forrest és a QPR-t erősítő cseh Jan Stejskal. A külföldi mezőnyjátékosok aránya a következő évben sem változott, de további hat külföldi kapus került a ligába: az ausztrál Mark Bosnich (Aston Villa), az orosz Dmitrij Karine (Chelsea), a norvég Erik Thorstvedt (Tottenham), a zimbabwei Bruce Grobbelaar (Liverpool) és két cseh, Ludék Miklosko (West Ham) és Pavel Smícek (Newcasde). Az Aston Villa akkori kapusedzője, Jim Barron az időszak kapcsán azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a külföldi kapusok jobban kezdeményeznek, uralják a tizenhatost, és a lábbal való játékban is ügyesebbek. Az angolok mindig büszkék voltak a kapusaikra, de a poszt fejlődésében a légiósok játszottak kulcsfontosságú szerepet. A Premier League első éveiben a kapusposzt két szempontból is kiemelkedő jelentőséget nyert. A hazaadás eltörlése miatt a kapusoknak fejleszteniük kellett magukat, sokoldalúbbá váltak, és egyféle tehetség már nem volt elég - ez a folyamat később az összes többi poszton is változást hozott. Másrészt a saját nevelésű játékosok rovására felértékelődtek az idegenlégiósok. A kapusokra sokáig mindenki kívülállóként tekintett, mégis ők voltak azok, akik egy új korba vezették a futballt. Hegedűs Henrik Van der Sár olyan nagyságokra is komoly hatást gyakorolt, mint Thibaut Courtois vagy Manuel Neuer eltörölték a hazaadást - mondta Reina, aki három egymást követő évben is megnyerte a Premier League-ben legtöbb kapott gól nélküli mérkőzést lehozó kapusnak járó Aranykesztyű díjat. - Hál’ istennek elég fiatal voltam a szabálymódosítás idején, így elkezdhettem fejleszteni ezt a képességemet.” A kétezres évek közepén azonban Reina ilyen irányú tehetsége még jóval kisebb figyelmet kapott, mint a kidobásai. Ez is azt jelezte, hogy a Premier League Pavel Srnícek az elsők között nyitott kaput a közép-kelet-európai játékosoknak a PL-be Más, kevésbé ünnepelt kapusok is pompásan alkalmazkodtak a megváltozott helyzethez: a Norwichban védő Bryan Gunn jelentősen hozzájárult csapata kiváló passzjátékához. Vagy ott volt Seaman, aki a kezdeti döccenők után remekül megbirkózott a feladattal, részben azért, mert az Arsenal híres lescsapdája miatt hozzá volt szokva, hogy George Graham utasításának megfelelően sokszor szinte söprögetőként kell fociznia. Annak ellenére, hogy Graham már a hazaadás eltörlése előtt megkezdte Seaman gyengébbik lábának az edzését, és ezzel a kapusok között egészen kivételes tudással vértezte fel, a játékosoknak meggyűlt a baja az átállással. .Amikor bevezették az új szabályt, minden kapus elsősorban a biztonságra törekedett - mesélte. - Ha valaki hazaadta neked a labdát, az volt a legfontosabb, hogy jól találd el. Ha ezt a képességedet megfelelően fejleszted, magabiztosabbá válsz, és legközelebb már megpróbálod irányítani is a labdát. Minél gyakrabban csinálod, annál jobbá válsz: rájössz, hogyan kell passzolni, és hol találod meg a csapat többi tagját.” Miután a kapusok egyre inkább kezdtek hozzászokni, hogy szimpla bikázás helyett célszerűbb tek be. Stílusosan az első Premier Léague-ben szerzett kapusgól is az ő nevéhez fűződött, bár azt már az Aston Villa színeiben szerezte. Schmeichel valódi forradalmár volt, aki ráébresztette a kapusokat A kapusokra sokáig mindenki kívülállóként tekintett, mégis ők voltak azok, akik egy új korba vezették a futballt. arra, hogy a saját kapujuk védelmén túl a támadások elindításában is hasznosak lehetnek, sőt, akár gólt is szerezhetnek. A hagyományos kapusfeladatok ellátása során azonban sokszor cserbenhagyta a lába. A Manchester United történetének második Premier League-mérkőzésén, hazai pályán 3-0-s vereséget szenvedett az Evertontól. A harmadik gól előtt a híres dán bemutatta a szar bálymódosítás utáni első sikertelen kapuscselt. Az Everton csatára, Mo Johnson leszerelte, majd a kapuba csavarta a labdát. Schmeichel a legtöbbször olyankor hibázott, amikor lábbal avatkozott játékba vagy elhagyta a tizenhatost: 1994 februárjában például egyenesen a West Ham játékosába, Matthew Holmsba rúgta a labdát, ő ezután lazán beadta Trevor Morley-nak, aki ki is használta a lehetőséget. Három hónappal később az ipswichi Chris Kiwomyának ajándékozott egy gólt, miután a tizenhatoson kívül hatalmas luftot rúgott, a Charlton elleni FA-kupanegyeddöntőben pedig kiállították, miután kézzel védett egy lövést - 30 méterre a kaputól. Felemelt fej, labda a lábon: Paul McGrath lett az első év játékosa a PL-ben megjátszani a labdát, tulajdonképpen tizenegyedik mezőnyjátékossá léptek elő, a csapatok pedig elkezdték hátulról építeni a támadásaikat. A légiósok és az új PL-korszak Egészen 2005-ig, Pepe Reina Liverpoolba igazolásáig azonban nem volt még egy olyan kapus a Premier League-ben, aki annyire hatékonyan alkalmazta volna a gyors, pontos hosszú kidobásokat, mint Schmeichel. Ebben az időszakban a kapusok általában már egész jól bántak lábbal a labdával, és többségük belenőtt az új szabályokba. „Tízéves voltam, amikor tökéletes kapusát még mindig Schmeichelhez hasonlónak képzelték el. „Schmeichel kidobásai erőteljesek voltak, és így remek lehetőséget teremtettek a csapattársaknak, hogy veszélyt okozzanak az ellenfél kapujánál. Évekkel megelőzte a korát” - mondta róla a Serie A veterán kapusa, Samir Handanovic. A nigériai Vincent Enyeama így fogalmazott: „Bár Edwin van der Sár volt a példaképem, Schmeichel volt az, aki megreformálta a kapusposztot.” Van der Sár - aki akkoriban parádézott a Unitedben, amikor Reina a
