Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-27 / 276. szám
141 DUNA, VÁG, GARAM ÉS IPOLY MENTE 2019. november 27.1 www.ujszo.com Korábban kidobott könyvek is sorakoznak Strbáék 37 ezer kötetes könyvtárában SZÁZ ILDIKÓ A Strba házaspár elfogadhatatlannak tartotta, hogy a magyarul már nem beszélő vagy a könyvek világában járatlan örökösök a régi, hasznavehetetlen kacatokkal együtt nemegyszer tűzre vetették a könyveket is. Volt úgy, hogy lomtalanításkor a kukák mellől szedték össze a könyveket, melyek egykor biztonságot adó, szépséges világba kalauzolták az olvasóikat. (A szerző felvételei) több alkalommal is tanúja volt annak, hogy szemétdombra kerülnek a könyvek. Olyan olvasmányok, amelyek szép perceket szerezhetnének, új világokat nyithatnának meg az olvasóknak. „Miután kiderült, hogy mit tervezünk, az emberek hordani kezdték hozzánk a könyveket. Később megjelent az egyik lapban a felhívás, és özönleni kezdtek az ajándékozók egész Szlovákiából” - folytatja a történetet Strba Sándor helytörténész, nyugalmazott közép„Azt kell olvasni, amire éppen gusztusunk van. Sokfügg az ember hangulatától, illetve attól, hogy milyen élethelyzetben van." Strba Katalin iskolai tanár, akinek eddig tizennyolc könyve jelent meg. Történelmi értékeket, régi idők korrajzát, dokumentumait, legendáit és fotóit menti az utókor számára. A számok tükrében A könyvtárosi feladatokat a Strba házaspár ingyen végzi a szabadidejében. Nem kémek pénzt a kölcsönzésért sem. Egy kis zöld kassza van az asztalon, ahol a könyvtári igazolványokat állítják ki, és a látogatókra bízzák, ki milyen összeggel támogatja munkájukat. Azt tapasztalják, hogy a magyar olvasók valamivel nagyvonalúbbak, ugyanakkor azt is látják, hogy a szerényebb körülmények között élők empatikusabbak, tőlük érkezik némi támogatás. Nem értik azokat, akik a külföldi gondozói munka elvállalása előtt német nyelvű könyveket kölcsönöznek tőlük teljesen ingyen, és három éven belül sem hozzák vissza őket. Akadt olyan látogatójuk is, aki azt hitte, ez egy antikvárium, és egy-Strba Sándor és Strba Katalin húsz évvel ezelőtt nyitotta meg az ország első magánkönyvtárát Érsekújvárban. A Bibliotheka Kaláka magánkönyvtár eleinte a volt Flenger iskola egyik melléképületében működött 3500 kötettel. Később Durco Zoltán esperes-plébános, a nyitrai egyházmegye püspöki helynöke a Flenger utcai iskola főépületének néhány első emeleti termét adta bérbe ingyenesen a házaspárnak. Értékmentés mesterfokon Ma már 3 6 894 könyvvel válj ák az olvasókat. A magánkönyvtár ötlet- : adója Strba Sándor helytörténész volt. Strbáné Bajcsi Katalin 1963-tól könyvtárosként dolgozott, és örömmel fogadta a lehetőséget, hogy nyugdíjas éveiben is folytathatja szépséges hivatását. „Vágfarkasdi ; születésű vagyok. 1963-ban léptem be dolgozni az akkori Érsekújvári ; Járási Hivatal által működtetett ; könyvtárba, ami a plébániatemplom mellett volt. Jól emlékszem a közép- ; iskolás évekre, amikor bejött az ősz- ; tályfőnököm és nyugtalankodni kezdett: Bajcsi, már mindenki el- j döntötte, hogy mi szeretne lenni, csak te nem! Mondtam, hogy hát én olvasni szeretek a leginkább. Egyszer csak visszatért az osztályba az akkori tizenegy éves gimnázium tanára, és ujjongva mondta, hogy talált egy számomra megfelelő felépítményi szakot Pozsonyban. Akkor még középfokú művelődési iskolának nevezték a későbbi könyvtárosképzőf ’ - réved a múltba Strba Katalin. „Miután elvégeztem a tanulmányaimat, Érsekújvárba jöttem, hogy a magyartudásomat is kamatoztassam. Nagyon szép éveket töltöttem a Háromhidak mögötti városrészben lévő fiókkönyvtárban. A mai napig emlékeznek rá az emberek, milyen jól működött az ottani könyvtár, amelyet később bezártak. Az idős lakosok számára túl messze volt a belváros, sokan emiatt később már nem jártak könyvtárba. Onnan a ; Gorkij utcai fiókkönyvtárba kerül; tem, ahol elég sokáig dolgoztam” - mondja Strba Katalin. Rendőrségi kihallgatás „Közbeszólt egy csúnya politikai incidens. Máig nem tudom, ki jelentett fel azzal, hogy tiltott könyveket ; kölcsönzők. Éppen gyógyfürdőben i voltam, és amikor hazaértem, már várt a rendőri idézés, hogy jöjjek be : kihallgatásra. Azt akarták tudni, hogyan szerzem be a könyveket, kik : járnak a könyvtárba, és hogy mi: lyen összejöveteleket tartok. Nem I értettem semmit, hiszen ártatlan voltam, a kihallgatás végén a rendőr is megjegyezte, hogy igazat mondok, ők is utánanéztek a dol: goknak” — eleveníti fel életének egyik nehéz időszakát Katalin. A könyvtárosban még nagyon sokáig motoszkált a kérdés, vajon ki lehe: tett a feljelentője. Katalin azon kapta rajta magát, hogy gyanakodva méregeti a könyvtárba érkező• két, vajon melyik gyanútlannak ; tűnő látogató lehetett a feljelentője. ; „Ezt követően egy ideig módszerészként dolgoztam, megismertem a járás könyvtárainak a működését, ; végül a Nyitra-parti fiókkönyvtárba kerültem, onnan mentem nyug; díjba”-summázzaKatalin. A mai napig fájlalja, hogy meg- i szűntek a fiókkönyvtárak, mert régebben azt tanulta, hogy a könyvtárnak az ember lakhelyéhez közel kell lenni, csaknem az ablaka alatt. „Miután felneveltem a három gyermeket, ötvennégy évesen nyugdíjba mentem, de nem viseltem jól a tétlenséget. Ekkor támadt a férjemnek az az ötlete, hogy alapítsuk magánkönyvtárat” - tette hozzá Katalin. Strba Sándor szelíd tekintete el: sötétül, amikor azt meséli, mennyire rosszul viselték, amikor az egyik érsekújvári család örökösei máglyát raktak a könyvekből az udvaron, és Strba Katalin egyik kedvenc szerzője, Polcz Alaine kötetével egy könyvre árajánlatot adott. Beszélgetés közben könyvtári szemlére indulunk. Zörren a kulcs, kattan a zár, a magánkönyvtár központi részlegén kívül van még egy nagyterem tele könyvekkel, régi újságokkal, magazinokkal, igazi kincseket rejtő. Aztán még egy kisebb terem nyílik meg előttünk, ez a szakirodalom birodalma. Katalin komoly statisztikai adatokat vezet az aktuális könyvállományról és a kölcsönzésekről. „A 36 894 kötetből 6014 társadalomtudományi, 1531 természettudományi, 967 mezőgazdasági témájú, de van 1466 műszaki könyvünk és 3769 kötetnyi ismeretterjesztő szakirodalmunk. A magánkönyvtárban 20 039 szépirodalmi mű sorakozik a polcokon. 13 568 szlovák, 5514 cseh, 149 orosz és 15 965 magyar kötetük van, de akadnak német, angol, eszperantó és francia könyveink is, valamint kottáink” - összegzi Strba Katalin. Egyre kevesebb az olvasó Kassáról, Homonnáról és Besztercebányából is érkeztek könyvek, összesen 701 személytől kaptak kisebb-nagyobb könyvcsomagokat. A legrégibb, legértékesebb könyvet selyempapírba csomagolva őrzik, mert nem maradt meg a borítója. A Szent Erzsébet életét bemutató könyv az 1600-as évekből való. „Úgy őrizzük ezt a könyvet, mint a szemünk fényét. Rengeteg könyvünk van, de egyre kevesebb az olvasónk. Korábban könnyebb helyzetben voltam, az egykori könyvtári olvasóim felkerestek, eljöttek utánam, ma már sokan közülük nem élnek. A fiatalabb korosztálybeliek egyre ritkábban olvasnak nyomtatott könyveket. Mi annak idején még esténként felolvastunk a gyerekeknek, ma már ők olvasnak fel a saját gyerekeiknek. A lányunk Belgiumban, a kisfiúnk Németországban, a nagyfiúnk Magyarországon él. Emlékszem, amikor a legkisebb fiunk kicsi volt és mellettem aludt, az éjjeliszekrényen könyvek sorakoztak. Egyszer, amikor nyugtalanul forgolódott, azt találtam mondani, hogy kiköltöztetem a teraszra ágyastul. Mire ő felháborodottan rám nézett, és csak annyit mondott: anya azt nem teheted meg velem, mert ott nincs irodalmam” - emlékezik Strba Katalin. A mindenkori könyvtárosnő elmondja, mostanában kezdi élvezni a szlovákiai magyar írók alkotásait, akiket annak idején, amikor tanultak róluk, még nem annyira értett és értékelt, ma már a történeteiket bele tudja helyezni az adott korba. ,Azt kell olvasni, amire éppen gusztusunk van. Sok függ az ember hangulatától, illetve attól, hogy milyen élethelyzetben van. Egyik kedvenc szerzőm a csodálatos írónő, Polcz Alaine” - mondja Strba Katalin. Udvardon, a szlovákiai magyar helytörténészek májusi országos találkozóján Strba Katalin vette át eddigi önfeláldozó munkájáért az idei Patria díjat. Szerénységében meg sem említi a rangos elismerést, búcsúzóul arról beszél, hogy nincs aki folytassa a megkezdettmunkát. Katalin és Sándor keresik az utódot, aki átvenné tőlük a könyvtár működtetését. Olyan odaadó, könyveket kedvelő és magyarul is jól tudó személy kerestetik, aki elbeszélget a látogatókkal és megfelelő olvasmányt ajánl nekik. Strba Katalin és Strba Sándor a Patria-díj átvételekor
