Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-22 / 272. szám
www.ujszo.com | 2019. november 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Rákényszerítünk benneteket Bio-ökofasizmus, teli gardrób és felpörgő (second hand) fogyasztás LAMPL ZSUZSANNA A ki ismer, tudja, hogy környezetbarát vagyok, de egyik szélsőséget sem szeretem. Sem azt, amikor valaki a patakban mossa az autóját, és azt sem, amikor a fiatal nő durván lehord egy nénit, mert nejlonzacskóba szedi a kiflit (miközben ő maga is egyszer használatos nejlonkesztyüvel válogatja a pékárut). S még azután is papol, hogy a néni megmutatja neki, milyen gyűrött a zacskó, ugyanis ezt hazulról hozta, mindig ezzel jár kifliért. Vagy egy másik példa: ebédidőben a tanteremben maradó egyetemi diák gúnyosan odaszól a többieknek, „majd mi rákényszerítünk benneteket, hogy ne egyétek a környezetszennyező húst”. Nagyot nézek. Mi az, hogy „rákényszerítünk”? Kik? Kiderül, hogy az illető az egyik új párt helyi ökoaktivistája. Hát ide jutottunk? Megkérdezem tőle, hogy ez valami új totalitás kezdete akar lenni? A nyugati fejlett államok példáját kell követnünk, mondja. Hm. Az tény, hogy onnan indult ez a bio-ökoőrület, időnként bioökofasizmus. Ami számomra abszolút hiteltelen. Mert olyanok mutogatnak ránk, akiknek módjuk volt kiélvezni mindazokat a javakat, amikből nekünk, nem önhibánkból, nem is az övékből, 40 évig csak korlátozottanjutott. De az ő fokozatosan felpörgő fogyasztásuk sem ment ám termelés és környezetszennyezés nélkül. Közben mi, egész nemzedékek, ahhoz voltunk szokvaszoktatva, hogy spórolunk, nem pazarolunk, újrafelhasználunk, megosztunk, vagyis azt tesszük, amit ma ők saját eszmeként hirdetnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy 40 évig a környezetet sem szennyeztük. S persze szennyezzük most is, hasonlóképpen példaértékű nyugati testvéreinkhez. Meg persze általuk, mert hát a saját országaikból kitelepítik a termelést valamelyik „perifériára”, hozzánk is, de nem átallják rajtunk kérni számon az ökológiai egyensúly felbomlását, mint nemrég egy konferencia dán résztvevője. 30 éve mi is ráálltunk a piacgazdaság pályájára, és ezzel nálunk is beindult a fokozatosan felpörgő fogyasztás folyamata. Igen, már nálunk sem luxus, ha egy családnak több autója van, ha gardrób kell a szekrény helyett, amelyik elrepedt a sok ruhától. De nem adok igazat a dánnak, hogy ezt pont a volt szocialista államokban kellene mesterségesen visszafogni. Tökéletesen megértem az emberek örömét, hogy fogyaszthatnak, hogy birtokolhatnak. Mellékesen nyugati embertársaik többsége ugyanezt teszi, pedig ők már jóllakhattak volna. De ők sem tehetik, mert a piacgazdaság nem működhet tömegfogyasztás nélkül. Meg hát ellátnak bennünket használt ruhákkal, akkor muszáj nekik újat venni, nem? Én támogatom a környezetvédelmet, de azt nem, amikor erre hivatkozva mi, egyszerű piaci szereplők egymás torkának ugrunk. Miközben az igazi játékosok, tisztelet a kivételnek, összekacsintanak a hátunk mögött. MÁRCIUSIG KINŐ A HAJATOK ÉS VESZTEK EGY ÖL TŐNYTI KORMÁNYOZNI FOGUNK (Lubomír Kotrha karikatúrája) Kotlebához durvult a szlovák politika BRUCKNER MÁTÉ A elmúlt években egy-egy választás során általában két rW dolog került az érdeklődés fókuszába: ki nyer, illetve / i.M M hogyan szerepelnek a szélsőséges pártok. Vajon erőjL. M m A södnek vagy gyengülnek? Szlovákiában sem lesz ez másként, ahol a kutatások tükrében az ESNS a harmadik legnépszerűbb pártnak számít. A 2016-ban meglepetésre elért 8 százalékos eredményét túl is szárnyalhatja a február 29-i parlamenti választáson. Erika Harris, az East European Politics c. folyóiratban megjelent tanulmányában írt a Marian Kotleba vezette párt az erősödés okairól. Ahogy korábban a Jobbikéra Magyarországon, úgy az ESNS népszerűségére is számos magyarázat lehetséges. Önmagában természetesen egyik sem indokolja, hogy támogatottsága már egy éve 10 százalék környékén, többnyire fölötte mozogjon, miközben a Smert 20, a PS-Spolut 12, a Za L’udít 10 és az SNS-t 7 százalékra mérik. Mint az ismert, a SNS a migrációs válság során olyan radikális kijelentéseket tett, amelyek korábban nem voltak jellemzők a föáramú szlovákiai közbeszédben. Az effajta hangnem rövid időn belül a marginális és elítélt kategóriából a mainstream politikai kommunikáció részévé vált. Maga a Smer is legitimálta azt, és a „munka” beérett: Grigorij Meseznikov és Olga Gyárfasová a Journal of Democracyban 2018-ban megjelent kutatásából tudjuk, hogy a lakosságnak mindössze 18 százaléka fogadná el, ha migránsok „települnének” Szlovákiába. A szélsőséges kommunikáció eredetileg is az ESNS-nek feküdt igazán, Kotlebáéknak nem kellett változtatni a retorikájukon, diskurzusukhoz alkalmazkodott a többi szereplő. Ezzel aztán kevésbé tűnt szélsőségesnek a párt. Ez nem szlovákiai sajátosság, a mainstream formációk gyakran esnek ebbe a csapdába az ilyen szélsőséges pártoknak kedvező krízisszituációkban. Elég csak arra gondolni, hogyan vette át a Fidesz a Jobbik migrációval kapcsolatos politikai javaslatait. A politikai lehetőségek kihasználásához hozzájárult az ESNS - elsősorban Marian Kotleba karizmájának köszönhető - egysége is. Személyét politikailag legitimálta, hogy 2013 és 2017 között Besztercebánya megye elnöke volt. Mint az a radikális pártok esetében lenni szokott, „elismerésük” egyik oka, hogy nem voltak még kormányon, így a kormányzással összefüggő korrupciós vádak alól teljes mentességet élveznek és ebből a pozícióból is támadják a többieket. Kotlebáék is sikerrel ültek rá a hagyományos pártokkal szembeni bizalmi válság hullámára. Annyiban sincs újdonság a hasonló pártok és az ESNS között, hogy szintén azokat tudta megszólítani, akik megelégelték a szerintük elitet képező pártok ténykedését. Igaz, akkor a Smer és az akkori miniszterelnök, Robert Fico támogatottságának csökkenésében jelentős szerepet játszott Ján Kuciak újságíró és menyasszonya tavaly februári meggyilkolása is. Mindenképpen komoly politikai fegyvertény viszont, hogy az L’SNS a fiatalok és a hagyományos pártokból kiábrándultak mellett a szavazóumákhoz tudott csábítani egy olyan tömeget is, amelynek tagjai idősebbek, és korábban nem mentek el szavazni. Az ESNS támogatóinak 22 százaléka viszont elsőválasztó volt. Mindemellett az ESNS népszerűségének további oka a szlovákiai oktatási rendszer tartalmi hiánya. Erika Harris is rámutat arra, hogy a szlovák iskolákban például nem eléggé elkötelezetten tanítják a második világháborúban szlovákok által elkövetett bűnöket. A fiatalok nem hallanak a nácikkal való kollaborációról, az állam és a polgárok együttműködő magatartásáról a deportálások során. De nem csupán a mai fiatalság nem tanul erről, a szocializmus alatt sem volt a történelemoktatás része az akkori szlovák bábállam és a nép felelőssége és bűnlajstroma. Elmarad tehát az az edukációs és politikai szocializációs folyamat, amely során a diákok arról tanulnának, hogy milyen előzményei is vannak a szélsőséges, gyűlölködő politikának. Az ESNS gyors fejlődése ellenére szinte kizárt, hogy kormányzati pozícióhoz jusson a jövő februárban, mivel a nagyobb pártok - a számos retorikai és akár ideológiai párhuzam ellenére - viszonylag távolságtartóak vele. Ugyanakkor nemcsak formális értelemben kell távolságot tartani az ilyen pártoktól, hanem gondolataik politikai importálása is kerülendő. Országról országra változhat az, hogy milyen módon kell vitázni a szélsőségesekkel és fellépni ellenük. Nincs általános megoldás, viszont a következő választás arról is szól, hogy megvan-e már a szlovákiai recept. A szerző az IDEA Intézet elemző gyakornoka Állami képzést kapnak a muszlim hitszónokok Németországban Megkezdődött a muszlim hitszónokok, az imámok képzése a német állami felsőoktatásban, hogy ezzel kiszorítsák a szélsőséges hitszónokokat. A kísérleti projekt az osnabrücki egyetemen indult - írta az Osnabrücker Neue Zeitung. A beszámoló kiemeli, hogy akadályozza a nem német származású muszlim hívők társadalmi beilleszkedését, ha vallási közösségeik vezetői nem ismerik a német nyelvet és kultúrát. Ezen a gondolaton alapul az évek óta formálódó állami imámképzés, amelynek első központja az osnabrücki egyetem iszlám teológiai intézete. Az intézetben eddig csak tudósokat képeztek, a hitszónoki képzés most rajtol. A kísérleti program ügyében valamennyi érintett „feltűnően tartózkodó” - írta a lap. Nem nyilatkozott az egyetemi intézet vezetője és a területileg illetékes Alsó-Szászország tartományi kormány sem, a szövetségi belügyminisztérium pedig konkrétumok nélküli választ küldött. A lap értesülése szerint a tárca 400 ezer eurót különített el 2020-as költségvetésében a program finanszírozására. Az viszont nem ismert, hogy csak a szövetségi kormány támogatjae a programot, vagy vannak más források, és az sem, hogy az egyetemről kikerülő imámok hol dolgoznak majd és honnan kapnak fizetést. A Németországi Muzulmánok Központi Tanácsa (ZMD) támogatja az állami imámképzést, a szervezet vezetője, Aiman Mazyek a lapnak elmondta, mindig fő törekvéseik között volt, hogy ott képezzék ki a Németországban dolgozó imámokat. Azonban a Németországban mintegy 900 mecsetet fenntartó Török Iszlamista Vallási Intézmények Uniója (DITIB) elutasítja a kezdeményezést, a török állami vallásügyi hivatal (Diyanet) irányítása alatt álló szervezet részéről a lapnak azt mondták, hogy az imámok képzése szerintük nem a német állam feladata. A 83 milliós Németországban a legutóbbi, 2015-ös becslések szerint nagyjából 4,5 millió muszlim él, többségük szunnita török. A 2015- ben felerősödött migrációs hullám révén valószínűleg több mint félmillióval nőtt a muszlimok száma az országban. Az imámoknak igazolniuk kell majd a német nyelvtudásukat, mielőtt Németországban dolgozhatnának - erről hozott rendeletet a berlini kabinet. A német kormány döntését még a parlamentnek (Bundestag) is jóvá kell hagynia. Horst Seehofer belügyminiszter hangsúlyozta: a nyelvtudás követelménye a társadalmi integrációt hivatott elősegíteni. „Ez annál inkább igaz, mivel a lelkészek sok bevándorló számára útmutatásként : szolgálnak”-hangoztatta. (MTI)
