Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-22 / 272. szám
www.ujszo.com | 2019. november 22. KÖZÉLET 3 Hosszú távú betegellátás: ígérgetés van, a reformmal egyelőre nincs előrelépés Szakértők szerint a politikusok gyakran a reális problémák mögött nem látják a valódi, reális ember problémáját, általánosságban beszélnek, és nem tudnak személyre szabott megoldásokat kidolgozni (Somogyi Tibor felvétele) NAGYROLAND Pozsony. Jelentősen javítani kellene az idős krónikus betegek egészségügyi ellátásán - figyelmeztetett a Socia civil szervezet. Ennek érdekében felkeresték a politikai pártok képviselőit, akik rengeteg különféle megoldást javasoltaké hosszú távú betegellátás javítására. A szakértők szerint azonban ezekből az ígéretekből nem sok mindent lehet megvalósítani. „Annak ellenére, hogy Szlovákiában létezik egy szakmai megegyezés a hosszú távú betegellátás javításáról, egyelőre nem nagyon akadt politikai akarat, hogy egy átfogó reformot készítsenek elő az egészségügy ezen területén” - írja a Socia civil szervezet, mely elsősorban olyan idős betegek gondozásával foglalkozik, akik valamilyen krónikus betegségtől szenvednek. A Socia munkatársai ezért a többi hasonló területen tevékenykedő civil szervezettel együtt készítettek egy felmérést, melyben arra próbáltak választ találni, hogy a politikusok és a civil szervezetek milyen megoldásokat tudnak kínálni az idős krónikus betegek életminőségének javítására. A felmérést 62 személy töltötte ki, köztük a releváns parlamenti és parlamenten kívüli pártok képviselői, valamint páciensvédő szervezetek tagjai és további szakértők is. Konkrét esetek Hogy a felmérés hatékonyabb legyen, a készítők négy különféle élethelyzetet vázoltak fel, melyekre a politikusoknak konkrét megoldásokat kellett találniuk. Volt olyan eset például, amikor egy egyedül élő 75 éves férfi problémáira kellett megoldást találniuk, akinél korábban prosztatarákot diagnosztizáltak, és emiatt egyre több krónikus megbetegedés sújtja, de akadt olyan példa is, amikor egy 57 éves mentálisan beteg férfiről kellett gondoskodniuk, aki állandóan mások felügyeletére szorul. Mária Machajdíková a szokatlannak tűnő módszert azzal magyarázza, hogy a politikusok gyakran általánosságokról beszélnek, és nem személyre szabott megoldásokról, és ez lehet az oka annak, hogy eddig nem történt semmilyen áttörés a krónikus betegek gondozásában. „Ezért is ragaszkodtunk hozzá, hogy konkrét személyek eseteit mutassuk be, akiknél konkrét megoldásokat kell találni” - magyarázta a szervezet tagja. ígértek fűt-fát Amint a Socia is írja, a politikusok és a szakértők sokféle megoldást javasoltak. Az egyik leggyakoribb javaslat arra vonatkozott, hogy az idősek ellátásakor minél több beavatkozást végezhessenek egy helyen, és ne kelljen a betegeket sokat szállítani egyik kórházból a másikba. Azt is szeretnék elérni, hogy az időseknek ne okozzon problémát bekerülni az öregotthonokba, valamint azt, hogy olyan öregségi nyugdíjat szedhessenek, melynek köszönhetően teljes értékű életet tudnak élni. Szintén prioritásnak számít az, hogy az idősek sokkal hamarabb juthassanak be szakorvosokhoz, mint most. Machajdíková hangsúlyozta: most már figyelni tudják, hogy a politikusok a prioritásokból mennyit valósítanak meg. Szép szavak, de miből? Tomás Szalay, a Közép-európai Egészségpolitikai Intézet (HPI) igazgatója lapunknak elmondta: ezek ugyan szép ígéretek, de az már egy másik kérdés, hogy a politikusok miből akarják finanszírozni ezeket az intézkedéseket. „Az öregotthonok kapacitási problémáival kapcsolatban is el lehet mondani, hogy politikai akarat ugyan lenne, viszont a legnagyobb kérdés, hogy ezt ki fogja megfizetni. A cél jó, de nem látom rá az eszközöket” - magyarázta a szakértő, aki szerint a tervezett, ám mindeddig elfogadásra váró egészségügyi reform is sok problémára rendszerszintű megoldást nyújtana. Kettőből egy tárca A szakértő szerint a hosszú távú betegellátás megreformálására inkább rendszerszintű változtatásokra lenne szükség, melyekkel az a probléma, hogy rendkívül hosszú ideig tartanak. Szalay úgy véli, hogy első sorban két fontos kérdést kellene tisztázni: ki fogja megkezdeni az intézkedést, és miből fogja fizetni. Az első kérdés megválaszolása igencsak problémás, ugyanis Szalay szerint még most sincs tisztázva, hogy a munka- és szociális ügyi minisztériumnak, vagy az egészségügyi minisztériumnak kellene intézkednie. ,,A hosszú távú betegellátás tulajdonképpen egy »szürke« zónában található a szociális és az egészségügyi tárca között. Egyik sem akar igazán foglalkozni ezzel a kérdéssel, így nincs eldöntve, hogy mindketten felelősek-e érte, vagy egyik sem. Ez a két tárca pedig ritkán szokott megegyezni egymással, általában harcolnak egymás ellen” - mondta Szalay, aki szerint megoldás lehetne a két tárca összevonása úgy, mint nyugaton. Minisztérium: tárgyalunk Az egészségügyi minisztérium állítja: igenis tárgyalnak a munka- és szociális ügyi minisztériummal a lehetséges intézkedésekről. Zuzana Eliásová, a tárca szóvivője lapunknak elmondta, hogy utógondozás területén több pozitív változtatást is szeretnének kiharcolni. Ilyen intézkedés például, hogy az állandó hospice-okszámát járásonként kettőre növeljék. Ezen kívül a tárca az úgynevezett otthoni ápolási ügynökségek (ADOS) hálózatának megerősítését is szorgalmazza. ,dinnek pozitív hozadéka az lesz, hogy a páciensek otthon maradhatnak, és a gondozó házhoz jön. A beteg így a természetes környezetében van, ezzel megkímélhetjük őt az utazással kapcsolatos stressztől, és csökken a várakozási idő is” - mondta Eliásová. Jelezze az Új Szónak! Kedves olvasónk, ha ön is tapasztalta, milyen problémákkal jár a hosszú távú betegellátás, esetleg gondja volt házi ápolót találni ellátásra szoruló családtagjához, ossza meg velünk: ► E-mail: roland.nagy@ujszo.com ► Postai levolezőcím: Duel Press Kft., Új Szó szerkesztősége (Nagy Roland), P. O. Box 222,830 00 Bratislava 3 „A kormány nem kezeli prioritásként a betegek problémáit” NAGYROLAND Megtelt öregotthonok, kezelésre váré krónikus betegek, kilátástalan helyzetben lévő egészségkárosultak - ezekre a hiányosságokra figyelmeztetnek a szakemberek és a civil szervezetek. Köböl Tibort, az Egészségkárosultak Nemzeti Tanácsának alelnökét kérdeztük. Önnek milyen tapasztalatai vannak a hosszú távú betegellátás terén? Találkozott olyan esetekkel, amikor a hiányos szociális rendszer ellehetetlenítette a betegeket? Sajnos ez egy nagyon gyakori jelenség Szlovákiában. A hosszú távú betegellátás igencsak foghíjas, és a rendszer nem igazán működik. Az egyes minisztériumok szinte csak úgy hajigálják egymást között az eseteket, és emiatt sűrűn előfordul, hogy egy hirtelen bekövetkezett Köböl Tibor (Somogyi Tibor felvétele) egészségkárosodás után a család nagyon nagy gondokkal küzd, hogy el tudja helyezni a beteget. Ez annak az eredménye, hogy azok az intézmények, melyek ilyen típusú ellátást tudnak nyújtani - például az öregotthonok vagy az elfekvők - egyszerűen túl vannak terhelve. Ilyenkor sajnos a beteg családjának nem sok választása van: vagy valamelyik családtag vállalja, hogy állandóan gondoskodik a páciensről, vagy pedig megpróbálhatja valamilyen magánintézményben elhelyezni. Az utóbbi lehetőségre viszont nincs mindenkinek lehetősége. Említette, hogy a minisztériumok egymást közt „dobálóznak” a betegekkel. Vannak szakértők, akik az egészségügyi és a szociális ügyi minisztérium összevonását javasolják. Önnek mi a véleménye erről? Én elsősorban abban látom a legnagyobb problémát, hogy a kormány jelenleg nem tekinti prioritásnak a hosszú távú betegellátást. Abban én is egyetértek, hogy az említett két tárca alibista módon viszonyul a problémához. Egyik fél részéről sincs meg az akarat, mert az egészségügy egy igencsak költséges területéről van szó. Én viszont úgy gondolom, hogy az összevonás nem feltétlenül szükséges, hiszen a két minisztérium nyugodtan megegyezhetne egymással akkor ebben a pillanatban is, hogy hogyan járjanak el. Mit tud javasolni azoknak a családoknak, akik ilyen helyzetben vannak? Kihez fordulhatnak? Segítséget nyújthatnak például a civil szervezetek? Az ilyen családoknak két lehetőségük van: vagy felvállalják a beteg gondozásának felelősségét, vagy pedig megpróbálnak valamilyen intézményes segítséghez jutni. Sajnos nagyon kevés olyan család van, amely teljes mértékben el tudja vállalni az otthoni gondozást. Ilyen esetekben az lenne a természetes, hogy az állam gondoskodik a betegekről, de Szlovákiában ez nem így működik. A civil szervezetek véleményem szerint csak ritka esetekben tudnak valódi segítséget nyújtani. Megoldás lehet, hogy az érintett családok felkeresik a fogyatékkal élő személyek biztosát, ami ugyan nem azonnali megoldás, de talán tudnak megfelelő jogi tanácsot4 adni. Csodát azonban tőle sem lehet várni, hiszen a valóság az, hogy a megyei intézményekben várólisták vannak, a falvakban pedig egyszerűen nem működik a gondozói szolgálat. Ezen kívül milyen lehetőségeik vannak a betegek családjának? Hogy tudnak felkészülni arra, hogy otthon kezeljék a beteget? Sajnos el kell ismerni, hogy nagyon nehéz otthon megfelelően gondoskodni a betegekről. A segédeszköz-ellátás sem úgy működik, hogy mire a beteg hazaérkezik a kórházból, addigra már minden szükséges műszer be van szervezve. A családok sokszor csak a kórházi kezelés befejezése után tudnak intézkedni, hogy beszerezzék például a megfelelő ágyat. A rendszer nem úgy működik, hogy a család teljesen felkészülten várhassa haza a beteget.
