Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-21 / 271. szám
HIRDETÉS ■ DPI90061 Portré UJSZO.COM ■ UJSZO<®UJSZO.COM Lenyűgöző ENERGIÁKKAL Először három évvel ezelőtt szerzett nem kis meglepetést: a vágfarkasdi származású, több évtizede Érsekújvárban élő, özvegy Bopkó Lászlóné Soóki Gitta 83 éves volt, amikor megjelent önéletrajzi ihletésű kötete, a Nagyi könyve, amelyben szeretett szüleinek állított emléket, valamint saját gyermek- és fiatalkorának fordulatokban gazdag eseményeit osztotta meg az olvasókkal. Most újabb kötete jelent meg a Womanpress kiadó gondozásában, amelyben két kisregényt ad közre: a Túl az Óperencián és a Férfihűség címűt. Ezúttal nem csupán az emlékeire hagyatkozott, hanem a fantáziáját is szárnyalni engedte. Talán az is inspirálta, hogy amikor a Nagyi könyve kézirata elkészült, az elsők között az egyik nászasszonya olvasta, aki ezekkel a szavakkal adta vissza a szerzőnek: „Nagyon jó, Gitta, csak kevés benne a szerelem!" NŐI SZEMMEL 2019. NOVEMBER zaspár felajánlotta nekik, hogy örökbe fogadja Gittát. A jobb élet reményében elengedte legkisebb gyermeke kezét. Gitta tizenévesen térhetett vissza szeretett családjához. Bakfisként élte meg Érsekújvár iszonyatos bombázását a II. világháborúban. KORÁN KEZDŐDŐ FELNŐTTKOR ,Tizenhét évesen mentem férjhez, huszonhárom éves koromban már mind a három gyerekem, a lányom és a két fiam is a világon volt. Nagyon elfoglalt voltam, mert közben esti tagozaton gimnáziumba jártam. Annak idején csak másfél polgárim volt. A háború után szinte az egész falu reszlovakizált, de a nevelőanyám nem. Ezért nem is járhattam iskolába a jogfosztottság éveiben. Később hoztam be a lemaradást. A gimnáziumi érettségi megszerzése után az egészségügyi szakközépiskolát is el kellett végeznem, ha normális fizetést akartam. Harminc évig fogászati rendelőben dolgoztam nővérként. Régebben mániám volt a varrás. Szépeket varrtam, magamnak is, másoknak is, az volt a mellékjövedelmem. Később megszülettek az unokáim, sokat vigyáztam rájuk. Soha nem unatkoztam. Amikor a gyerekek is, az unokák is felcseperedtek, úgy éreztem, nincs elég tennivalóm. Nekem pedig mindig kell valamit csinálnom. Ekkor jutott eszembe egy régen dédelgetett tervem, hogy megírom a szüleim életét, emléket állítva legendásan jó házasságuknak, szerelmüknek. Másodsorban a fiatalok számára szerettem volna lejegyezni, milyen volt az élet a háború előtt és alatt, hogy tudatosítsák, mennyivel könnyebb ma a sorunk. Mivel Amerikában is nagyon sok élmény, benyomás ért, úgy gondoltam, ezt is meg kellene írni." FELTÖRŐ EMLÉKEK „Az írással nem volt gondom, csak úgy tolultak fel az emlékek. Esténként végiggondoltam, miről szeretnék írni, másnap délelőtt pedig bepötyögtem a számítógépbe. Mert számítógépen is megtanultam írni 80 felett." ATENGERENTÚLON „Népes rokonságunk él Amerikában, 1956-ban tizenkét unokatestvérem emigrált. Az egyikük hívott fel a rendszerváltás előtti évben, hogy egy arisztokrata család nevelőnőt keres, lenne-e kedvem a 8 éves gyerekükre vigyázni. Akkor mentem éppen nyugdíjba, 53 évesen. Kaptam az ajánlaton, ami jókor jött, mert Kisgyerekként Pöstyénben (Somogyi Tibor felvételei /2/ és reprofotói /4/) Uilla Rosa - panzió és étterem Dunaszerdahely, Jesensky u. 6., tel.: 031 /590 27 70 GYERMEKÉVEK A TÖRTÉNELEM VIHARÁBAN Életének első időszakára, amint azt a Nagyi könyvében is megírta, a történelem keményen rányomta a bélyegét. Szegény sorsú szülei mindent a két kezükkel kellett megteremteniük, hogy ha szerényen is, de tisztességesen eltarthassák egyre gyarapodó családjukat. Nagy szeretetben éltek, amíg a sors kegyetlenül köz be nem szólt. Édesanyja épp a szíve alatt hordta Gittát, amikor édesapja 41 évesen, vakbélgyulladásban váratlanul meghalt. Kilátástalannak tűnő évek vártak a fiatal özvegyre, aki öt gyermekkel maradt egyedül. Élete legnehezebb döntését talán mégis akkor kellett meghoznia, amikor egy gazdag, gyermektelen há-Útban Érsekújvár felé azon törtem a fejem, honnan veszi valaki jóval túl a nyolcadik ikszen az energiát, hogy regényeket írjon, ahelyett, hogy a több évtizedes, tevékeny élettel a háta mögött a jól megérdemelt pihenést élvezné? A találkozásunk azonban választ ad a kérdésre. Soóki Gitta megjelenése ma is finom eleganciáról tanúskodik, harmóniát sugárzó otthonában sok-sok apró tárgy - családi fénykép, egyéb emlék - utal egy gazdag élet fejezeteire, a konyhában maga készítette ízletes süteménnyel kínál bennünket. Esetében teljes mértékben igaz a mondás, hogy az életkor csak egy szám. Mert bár ma már nehezen jár, s a hallása is romlott - „mindennel számoltam, de az, hogy bottal kell majd járnom és megsüketülök, nem volt betervezve", jegyzi meg -, a lelke ma is fiatal, szárnyaló. „Tavaly még vagy ötven blúzt varrtam magamnak, mintha csak sejtettem volna, hogy a kezem hamarosan nem fog úgy engedelmeskedni, mint eddig" - mondja. Gitta keze talán úgy döntött, hogy most már meg kell pihennie, hiszen tevékenykedett éppen eleget élete során. Amely egyáltalán nem mondható mindennapinak. a Uto0öDD0ŰLb a karakteres ízű fekete gyémánt kóstolója december 13-án.
