Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-21 / 271. szám

www.ujszo.com I 2019. november 21. KULTÚRA I 9 Kutyaféle űrlény a farmon A Shaun, a bárány és a farmonkívüli az utóbbi évek legvagányabb családi filmje JUHÁSZ KATALIN Pár hete vetítik egy sorozat­­sztárból lett filmsztár, Shaun, a bárány második egész estés mozifilmjét. Sokunk kedvence ezúttal egy farmonkíviilivel keveredik kalandokba. Az eredeti címet (Farmageddon), a szlovákok így hagyták, a ma­gyar fordítás - Shaun, a bá­rány és a farmonkívüli - vi­szont rendkívül szellemes, és a lényeget is jobban kifejezi. Itt ugyanis nem az Armageddon című film sztorijára kell asszociál­nunk, hanem arról van szó, hogy lá­togató érkezik egy távoli galaxisból a kis angliai farmra. Eddig csak egy­szer fordult elő ilyesmi, a Shaun­­sorozat 2014-es, Testcsere című ré­szében, amikor földönkívüliek egy ügyes szerkezet segítségével kicse­rélték a bárány és a kutya agyát. Blit­zer, a büszke terelőkutya beállt legel­ni a nyájba, Shaun pedig kutyaként kezdett viselkedni. A számítógépes grafika világura­lomra törésének évtizedében egy erőszakmentes, bájos stop-motion gyurmaanimáció váratlanul zajos si­kert aratott. Ez volt a Shaun, a bárány (Shaun, the Sheep). A hétperces ré­szekből álló sorozat öt évadot és 150 részt (!) ért meg, ezért szinte kötelező volt mozifilmet csinálni belőle, moz­dulatonként fényképezve a jelenete­ket. Az extra meló kifizetődött: a film, amelyben a bárányok szétnéznek a nagyvárosban, olyan jól sikerült, hogy 2015-ben Oscar-díjra jelölték. És most itt a második egész estés Shaun-sztori, amelyre tényleg érvé­nyes a családi film megjelölés, mert a felnőttek is jól fognak szórakozni raj­ta. Sőt, szerintem el lesznek bűvölve a kikacsintásoktól, a sci-fi klassziku­sokra való szellemes utalásoktól, az apró fricskáktól. Egy autószerelő műhely cégérén például ez áll: HG Wheels. A titkos bázisra úgy lehet Lu-La, az űrlény és Shaun, a bárány bejutni, ha az ember (vagy a bárány) belefütyüli a mikrofonba az X-akták fő motívumát. Az űrhajó landolása­kor a Star Wars focímzenéje szól. A színpadépítő birkák pedig a műszak végén úgy ülnek és eszegetnek egy­más mellett a magasban meredő ge­rendán, mint a munkások azon a híres fotón, amelyik egy New York-i fel­hőkarcoló építésekor készült. Shaunról tudni kell, hogy mindig is ő volt a nyáj esze. A többi birka arra vonul, amerre az orra mutat. A terel­getésükkel megbízott juhászkutya kétségbeesetten igyekszik lépést tar­tani az eseményekkel. A bájosan bunkó Gazda ezúttal nem kap túl nagy szerepet, de a végén azért csavar egyet a történeten. A farm közelében lan­doló repülő csészealj kiskorú utasa eltévedt, szeretne hazajutni a szülei­hez. Ebben segít neki Shaun és csa­pata, túljárva a terepet megszálló tu­dósok eszén. Ez egyértelmű E.T.­­parafrázis, bár az űrlény inkább egy TeleTubbies-figurára, vagy harsány DreamWorks-karakterre hasonlít, mintsem a brit Aardman Animation Studios visszafogott jószágaira. De talán pont ez volt a cél, hogy az eddi­giektől vizuálisan is markánsan kü­lönböző lényt alkossanak, amely ha­sonlít egy kutyusra, de mégsem tel­jesen az. Például szuperképességei vannak, a fülében lakozik „az erő”. Ezzel szemben Shaun egy hétközna­pi bárány, akinek viszont vág az esze. A tévésorozat és a filmek zsenia­litása szerintem elsősorban abban rejlik, hogy az alkotók emberszámba veszik a nézőt. Nem magyarázzák túl a történetet, nem öntik le cukormáz­zal, tartalom és forma egyaránt mi­­nimalista, a poénok ennek ellenére szellemesek. Mivel itt és most nincs hely bővebb elemzésre, a karakterek mimikáján illusztrálnám ezt a mód­szert. Ha egy passzív, mozdulatlan figura szeme hirtelen elkerekedik, akkor nyilván meglepődött valamin. Ha mosolyra húzza a száját, de a mo­soly lekonyul, akkor elbizonytala­nodik. Ha a szokásosnál gyorsabb a vigyor, akkor udvarias próbál lenni. (Képarchívum) Ha mindezt többen csinálják egy­szerre, akkor a néző elmosolyodik. A brit gyurmaanimátorok tényleg cso­dákra képesek. És hozzátenném, hogy továbbra is nulla szöveggel működik a dolog, csupán artikulát­­lan hangokat hallunk, mégis min­denki mindent ért. A film betétdala­iról pedig talán elég annyi, hogy Shaun nélkül talán sosem talált vol­na egymásra Kylie Minogue és a Vaccines zenekar, és a Chemical Brothers Out of Controll című dala sem hangozhatott volna el közvetle­nül a Kék Duna keringő előtt. A Jégvarázs 2-vel nyilván nem le­het versenyre kelni, az lesz az év kasszasikere. A Shaun, a bárány és a farmonkívüli viszont jóval többet nyújt az 5-85 éves korosztálynak hol­mi földi hívságoknál. Szerintem ez az utóbbi évek legintelligensebb családi filmje. Aki nem hiszi, járjon utána... Eredeti cím: Shaun the Sheep Movie: Farmageddon (2019), ren­dezte Will Becher, Richard Phelan. magyar szervezett bűnözés öt feje­zetre bontott, több mint négyszáz oldalon átívelő szövevényes törté­netébe. Továbbá azért is fontosak a nyitóbekezdések, mert a felderítő és ismeretterjesztő célkitűzések vázo­lásával a Maffiózók mackónadrág­ban egy jól körülhatárolható ha­gyományhoz képest pozicionálódik: azon tényfeltáró non-fiction művek sorába illeszkedik, aminek máig legemblematikusabb szerzőpárosa Tábori Kornél és Székely Vladimir, akik a századelőn az úgynevezett Bűnös Budapest-ciklusukban szép­­irodalmi igényességgel tárták az ol­vasóközönség elé a magyar főváros alvilágának működését. Az öt fejezet 1973-tól napjainkig hozzávetőlegesen tízéves interval­lumokban tárgyalja az eseményeket. A lelkesedés az izgalmas fordula­toknak köszönhetően sokáig kitart, jóllehet, a részletekben már az első oldalak után könnyű elveszni. Azért is, mert az alvilág sztorijának meg­jegyezhetetlenül sok szereplője van. A fejezetek előtti rövid tartalmi összefoglalók, valamint az oda­­vissza utalások - talán ezek és a visszatérő alakok miatt nevezhető a kötet regényesnek - sokat segítenek Dezső András: Maffiózók mackó­nadrágban -A magyar szervezett bűnözés regényes története a 70-es évektől napjainkig, 21. Század Ki­adó, Budapest, 2019. Értékelés: 9/10 PENGE Kis magyar maffiakrónika Dezső András, az Index újságírója jelen könyv előszavának tanúsága szerint majd’ tizenöt évvel ezelőtt kötetigénnyel már hozzálátott a Los Angeles-i „magyar maffia” történe­tének feldolgozásához, de a fenye­getések és más akadályok miatt végül lemondott terve megvalósításáról. JUHÁSZ TIBOR KRITIKAI ROVATA A bevezető ezen mozzanatára utalni azért sem látszik érdektelennek, mert a személyes érintettség ele­gáns, nem hivalkodó hangsúlyozása a nyitány jól működő retorikai megoldása. Az előszó, melyben a szerző újságírói hitvallását is meg­fogalmazza, szimpátiát és érdeklő­dést kelt, a sejtelmes utalások pedig kellően figyelemfelkeltők ahhoz, hogy az olvasó lelkesen kezdjen a a szálak kibogozásában, ahogyan a zárlatban a levéltári források jegy­zéke mellett helyet kapó névjegyzék is. De egy-egy epizód viszonyrend­­szere és kontextusa a segítségek el­lenére is sokszor csak nevek, dátu­mok fáradtságos újrakeresésével fejthető fel, ami igencsak megnehe­zíti az olvasást. Dezső András társadalomtörténeti összefüggésekbe ágyazta a leírtakat. Rámutat többek között arra is, hogy az alvilág eseményeinek milyen kapcsolata van a kommunista dik­tatúra, valamint a rendszerváltozás utáni kormányok államberendezke­déseinek sajátosságaival vagy a rendőri intézményrendszer átalaku­lásának nehézségeivel. Kerüli a mí­toszképzést, végig megőrzi az ok­nyomozó objektivitását, ragaszko­dik a tényékhez, nem ment fel sen­kit, ítéleteket nem alkot. A 2019 legj elentősebb non-fiction kiadványaként számon tartott könyv a nem túl távoli múlt köztu­dottan létező, de kevésbé ismert ol­dalára nyújt rálátást. Megnyugtató, hogy e hiánypótló vállalkozást jegyző szerző szerint a magyar szervezett bűnözés a kötetben be­mutatott formában ma már nem lé­tezik. RÖVIDEN Adásszünet - a módia helyzetéről Dunaszerdahely. A ma 18 óra­kor kezdődő dunaszerdahelyi Dunszt-est témája a média hely­zete Magyarországon és Szlo­vákiában. Mi történt a médiával a rendszerváltás óta? Szükség van-e szabad sajtóra az egészsé­gesebb közélet működéséhez? Miért halt meg Ján Kuciak? Ma­gyarországon vagy Szlovákiá­ban jobb újságírónak lenni? Mi­ért lehetetlenítik el, fojtják meg a politikusok a független médiát, és miért építenek saját médiabi­rodalmat? Ilyen és ehhez hason­ló kérdésekre keresik a választ az est folyamán az újságírók. Ven­dég: Kerényi György újságíró. Moderátor: Sánta Szilárd újság­író, lapunk munkatársa. Hely­szín: Buena caffee house. A be­lépés ingyenes. (kult) Ajánló az olasz filmfesztiválról Pozsony. A kortárs olasz filmek legjobbjait felvonultató Mittel- CinemaFest, vagyis a Közép­európai Olasz Filmfesztivál az itáliai filmtermés legfrissebb al­kotásait kínálja. Pozsonyban a szemlének a Lumiere mozi ad otthont. A vasárnapig tartó fesz­tivál kínálatából a záró filmet ajánljuk megnézésre: Marco Bellocchio Az első áruló című moziját. A film az első nagy bűnbánóról, a „két világ főnöke­ként” emlegetett Tommaso Bus­­cettaról szól, aki először tette le­hetővé a Polip megközelítést, megváltoztatva ezzel az állam és a szervezett bűnözés közötti erő­viszonyokat. (tb) Tommaso Buscetta szerepében Pierfrancesco Favino (Fotó: MittelCinemaFest) Drakulics elvtárs Indiába utazott Budapest. Bodzsár Márk Dra­kulics elvtárs című filmjének nemzetközi premierje az A- kategóriás goai nemzetközi filmfesztiválon lesz. A szemle 76 ország friss terméséből mutat be válogatást; a fesztiválra három magyar alkotás kapott meghí­vást. India nagyszabású rendez­vényén vetítik Ujj Mészáros Ká­roly X - A rendszerből törölve című krimijét, az Oscar-díjas Deák Kristóf tévéfilmje, a Fog­lyok pedig a versenyprogramban indul. A Drakulics elvtárs című vígjátékot - melyről lapunkban is olvashattak recenziót—a feszti­válon láthatja először a nemzet­közi közönség. (MTI, k)

Next

/
Oldalképek
Tartalom