Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-19 / 269. szám

www.ujszo.com | 2019. november 19. KULTÚRA 113 Mindent, ami ősi, megmásíthatatlan Szerelmi vallomás Marokkóhoz - ezt a címet adta budapesti fotókiállításának Peremartoni Krisztina SZABÓ G. LÁSZLÓ Eddig csak színésznőként ismertük. Jó színésznőként. Játszott több hslysn. Előbb a Vígszínházban, hosszabb időig a Nemzetiben, majd férjhez ment Kaliforniába, és szenvedélyes világutazó lett. Ennek eredménye a Thália Színház Télikertjében megrendezett kiállítása, amelyen riportfotóéként mutatkozik be. És jelesül. Dés László dala, a Nagy utazás a himnusza lehetne. Több mint ötven országban járt már. Hawaiitól Szu­­mátráig a legizgalmasabb helyeken. Peruban és Mexikóban vissza­visszatérő vendég, a szíve csücske mégis Kanada - az érintetlen termé­szet miatt. Az idegen tájak, az idegen kultúrák, a világ távoli pontjain élő emberek talán a színháznál is jobban vonzzák. Minden nagy világvallás templomát meglátogatta már, hogy közelebb kerüljön a létezés megér­téséhez. Az észak-amerikai indiánok életfilozófiáját követve ismerte meg, hogyan kell harmóniában élni a Föld­del, a természettel, önmagunkkal. Mint mondja: minimális összeggel, könnyű hátizsákkal vág neki a világ­nak abból a pénzből, amit különböző munkákkal keres. Hol könyvesbolti eladóként, hol jógaoktatóként, hol abból, hogy színinövendékeket tanít, de beállt már favágónak is, volt bé­­biszitter, házőrző, Indiában hídépítő, rendezett is néhányszor, s időnként karitatív tevékenységet végez. Ál­landó lakhelye Berkeley-ben van, nem messze San Franciscótól, de a teljes lelki feltöltődést még mindig Magyarországon találja meg. Jön is, ha elfoglaltsága engedi. Most éppen kiállítani jött. Marok­kóban készült fotóit megmutatni egy Harmincéves a Kor-Zár verséneklő együttes. Az évfordulót a zenekar koncertsorozattal ünnepli. Ennek csúcspontja egy nagy születésnapi koncert, melyet a Komáromi Városi Művelődási Központban tartanak. A Kor-Zár verséneklő együttes egyidős a rendszerváltással. Ä bár­sonyos forradalom évében, 1989- ben alapította Zsapka Attila és Zsap­­ka Zsolt, valamint Vén Kamii, aki már nincs a zenekarban. A Kor-Zár zenekar kezdettől fog­va az irodalom népszerűsítését tűzte ki célul, s bár vannak saját dalaik is, a fő profil mindvégig az énekelt vers maradt: „Ez nem egy népszerű műfaj, sokan vitatják is létjogosult­ságát - mi mégis úgy érezzük, hogy szükség van rá. Költészetünk kiváló neves poétáinak jóvoltából valójá­ban egy kimeríthetetlen kincstár, ünneplésre méltó mérhetetlen gaz­dagság, melyet őriznünk és ápol­nunk kell. Néhány pillanat erejéig újra meg újra a nap felé fordítani, megragyogtatni ezeket a kincseket egyáltalán nem rangon aluli, de na­gyon is megtisztelő, teljes odaadást igénylő feladat” - olvasható a zene­kar ars poeticájában. szép, vadonatúj belvárosi kiállítóte­remben, a Thália Színház nemrég átadott Télikertjében. Marokkó a szíve csücske lett Pe­remartoni Krisztinának. Kedvenc országainak egyike. „Ami elsőre meglepett, az a tisztaság - írta a ké­pek mellé. - Még a legkisebb eldu­gott falukban is makulátlan rend volt. Itt valahogy megállt az idő, és jó be­lenézni a felkínált múltba. Nyuga­lom árad az emberekből, főleg el­hagyva Marrakesht. Csodás a ter­mészet, az oázisok, az Atlasz hegy­ség varázslatos lankái, a Szahara, az áradó folyók, az óceán; sokszínű or­szág, mégis egység van benne... So­ha ennyi gyönyörűen megöregedett embert nem láttam. Ha nem tudnám, 100-200 évesnek is gondolnám őket. Az Anyák állnak az univerzum kö­zéppontján, ők irányítják a tűzhely mellől ezt a macsó világot. A férfiak férfiasak, a nők nőiesek, és még a veréb is madár.” Iphone 8-as telefonjával készített képei is erről tanúskodnak. Egy tő­lünk távoli, kultúráját és szokásait, illatait és ízeit erősen őrző, az ezer­­egy éjszaka világát továbbra is hűen megidéző országról, amelyben súlya és értelme van a kimondott szónak, jelentése minden apró gesztusnak, gyönyöre a létezésnek. Itt még min­dig minden eredeti, ősi, megmásít­hatatlan. Nem akar más lenni, mint ami. Ezért olyan varázslatos, olyan vonzó, olyan szemhez és lélekhez ta­padó. S mivel nagyon is emberi: el­sőre továbbadható. Színek, formák, arcok, helyzetek késztetnek ámulat­ra bennünket. Ember és természet teljes eggyé válása. Az oszthatatlan lelki nyugalom. Az üzlet felülírha­­tatlansága. A homok hatalma. A víz áldása. Életképek, pillanatfelvéte­lek, ellesett mozzanatok, felsejlő történetek továbbadója Peremartoni Krisztina. Izgalmas momentumok, ismerős lelkiállapotok halk tudósí-A zenekar első lemeze 1995-ben jelent meg Őrizzetek meg címmel. A megalakulástól napjainkig hét albu­muk jelent meg: Őrizzetek meg, Taj­tékos ég, Hangraforgó, Az én fal­­kám, Búcsú a holnapért, Mozi, Ka­rácsonyi ének. Az évforduló kapcsán Peremartoni Krisztina: Henye tója. Talál egy tojásárust a szukban, akit Kotlósként örökít meg. Bátran a szemébe néz A piac császárának. Munkácsy Rőzsehordó nőjét véli felfedezni a sikátor zugában magába roskadt idős asszony alakjában. Egy madárcsontú, kedélyesen társalgó fekete férfiban a lényeget fedezi fel: Hosszú pókujjai fonják a beszélgetés fonalát. A Miről álmodik a lány című képének alanya színes, kötött sap­káiddal teli kosarára borulva alszik, ki tudja mióta és meddig. Útbaigazítója Pasolini filmjét, Az ezeregy éjszaka virágait idézi meg fényes nappal. Si­vatagi vándora a Szahara dűnéi kö­zött lép ki időből és térből, kelleme­sen henyélve. jelenik meg a Kor-Zár harminc című album: a lemezen négy új dal lesz hallható, valamint egy születésnapi válogatás a zenekar legjobb dalaiból. A harmincadik évforduló alkal­mából indított koncertsorozat része­ként november 28-án 19.00 órától „Ez a kiállítás a legutóbbi utam emléke - mondja. - Fotóimat nem manipulálom, egyedül zoomot használok néha. Ahogy festeni sem szeretem magam, ugyanúgy olyan­nak szeretem látni a dolgokat, ami­lyenek.” És épp ez a megindító a fotóin. A „minden ugyanolyan, mint a való­ságban”. A hitelesség. Az elkapott pillanat szépsége. Mert bátor nővel állunk szemben, akit hiába figyel­meztetnek, hogy itt és most embert baksisért sem fényképezhet, legfel­jebb házakat, üres utcákat, szemé­nek tetsző tárgyakat és néptelen tá­jakat, Peremartoni Krisztina stiká­­ban használja a gépet, önmagát nem tartják a nagy ünnepi, születésnapi koncertet a komáromi Városi Művelődési Központban. A Kor-Zár harminc koncertsorozat további ál­lomásai: Nagykapos november 30., Tardoskedd december 7., Érsekúj­vár december 20. (tb) egyszer veszélybe sodorva. Volt, hogy észrevették, negyvenkét fok­ban megkergették, és majdnem megverték, kezéből a mobilt kitép­ték, de mert színésznőből van, és to­vábbra is jó színésznőből, nem lett a helyzet vesztese. Visszaszerezte, amit elvettek tőle. Közben lenyo­mott egy hangos etűdöt, mert útjai során azt is megtanulta már: ha baj­ba kerül, jó, ha kiabál. De nem vala­melyik világnyelven, mert az nem segítene rajta. Magyarul. Azt ugyanis nem értik, és gyorsan meg­rettennek tőle. Jobb esetben: fej­vesztve menekülnek előle. A szerző a Vasárnap munkatársa RÖVIDEN Szívlapát - versszínház Pozsony. A Pozsonyi Magyar Intézetben ma 17 órakor kezdő­dik a Szívlapát című versszín­házi előadás, mely a budapesti Manna Produkció Nonprofit Kft. és a Bethlen Téri Színház közös produkciója. Az alkotók a következőképpen ajánlják az előadásukat: „... Két generáció, amely kortárs verseken keresz­tül létezik egymás mellett és/vagy egymásért. Anya és fia. Mester és tanítvány. Aki meg­békélt önmagával és aki a tü­körképével vitatkozik. Aki már tudja, milyen szeretni és aki még csak tanulja. Ahogyan a fiatal rendezőpáros is most keresi, miként lehet az irodalmat a napi rutin részévé tenni. Legyenek türelmesek. »Ezek az ifjak. Még érnek«.” A Szívlapát című versszínházi előadás két sze­replője Igó Éva és Zoltán Áron, rendezői Dézsi Fruzsina és Ge­rencsér Anna, mentor rendezője pedig Hegedűs D. Géza. Az előadás a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Tanszéke fennállásának 60. évfordulója alkalmából látható. (kult) Koncertsorozattal ünnepel a harmincéves Kor-Zár A Kor-Zár zenekar kezdettől fogva az irodalom népszerűsítését tűzte ki célul (Fotó: az együttes archívuma)

Next

/
Oldalképek
Tartalom