Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-11 / 262. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2019. november 11. 7 Ölelkező majmok Állatok lakásban, cirkuszban, állatkertben Pozsonyban állomásozik egy cseh cirkusz. Az eredeti műsorban ele­fántok és tigrisek is sze­repeltek volna, de az új törvény ér­telmében ez már tilos és állatkín­zásnak minősül. A cirkusz ezt tu­domásul vette, amit sok ember na­gyon sajnál, mások viszont tovább gyűlölködnek és egyenesen arra biztatnak, hogy ignorálni kell a cirkuszt, hadd menjen tönkre. Nem kár érte, mondják, mert az egész csak handabanda, ami nem igényel nagy tudást. No, én szívesen meg­nézném őket, amint kötéltáncolnak vagy zsonglőrködnek, akár csak két golyóval. Az idomításról én is mindig azt gondoltam, hogy biztosan verik az állatokat. De ugyanezt gondoltam a lovaglásról is, mígnem egy lóte­nyésztő, aki maga is versenyszerűen lovagol, felvilá­gosított, hogy ez nem igaz. A cir­kuszosok is ezt mondják. Persze sem a lovat, sem az elefántot nem tudom megkérdezni, de az tény, hogy a lovasnál és az idomárnál is van ostor, a másik oldalon viszont azt is a saját szememmel láttam, mennyire ragaszkodnak a lovak és az idomított állatok a gazdáikhoz. Erre valaki azt mondhatja, hogy börtönőr szindrómájuk van, olyan, mint az embereknek, akik még be­leszeretni is képesek a rabtartójuk­ba. A gondolatsort így akár a vég­telenségig folytathatnánk, de én inkább lezárom azzal, hogy nem tudom eldönteni, mi az igazság. Nemrég az állatkertben jártam, estefelé, amikor az állatok már aludni készültek. Az egyik majom az oldalán feküdt, keze a feje alatt, lábai magzatpózban, így pislogott a kései látogatókra. Két csimpánz elvett egy adagot a sarokban levő nagy szalmabálából, és a másik sa­rokban megágyaztak maguknak. Az egyik még szépen le is tetye­­gette a szalmát, csak ott hagyott többet, ahova később a fejét tette. Közben a másik odament az olda­lán fekvőhöz, átölelte és puszilgat­­ni kezdte, majd szorosan össze­ölelkezve bolházni kezdték egy­mást (mert hát nem tudják maguk­ról, hogy bolhairtózva vannak). A helyzet annyira bensőséges volt, hogy mi, emberek lábujjhegyen tá­voztunk. S akkor arra gondoltam, szabad-e ezeket a szinte emberi ál­latokat, meg a többit, bezárni. Másrészt, ki tudja, ha szabadon lennének, élnének-e még. Egy dologban vagyok csak biz­tos: a felelőtlen állattartókat bün­tetni kellene. Azokat, akik beszer­zik a kutyát, macskát, mert a gyerek nagyon akarja, mert a házban min­denkinek van, mert bizonyos kö­rökben szinte státusszimbólum, mert... De azt elfelejtik, hogy az állat élő lény, szükségletei vannak és gondoskodni kell róla. Egy ideig tyutyuli-mutyuli, aztán megunják és kidobják. Mégis, milyen álla­tokkal vannak tele a menhelyek? Ezek az emberek köztünk van­nak. Ismerjük őket. Épp ezért ne­hezebb ujjal mutogatni rájuk, mint a vadidegen cirkuszi idomárra. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Klímasztrájk és munkanélküliség VERES ISTVÁN Három óra alatt vagy tíz fokot hűlt a levegő, amikor Bandika és Ervin meglátogatta a Fertő tavat. Bandikának régi vágya tel­jesült ezzel, hiszen már 15 éves korában azt kérte a szüleitől, hogy hozzák el ide, csakhogy nem hozták. 16. születésnapjára ezért még merészebbet kért, méghozzá az Aral-tó meglátogatását. Ebből sem lett semmi, meg nem is lesz már, hiszen az Aral-tó eltűnőfélben van. Ervin nem akart a Fertő tóhoz menni, már csak azért sem, mert régtől állít­ja, hogy ez Európa legjelentéktelenebb állóvize. Mindenesetre most leül­tek egy kirándulók pihentetésére szolgáló rönkpadra, elővették a teáster­moszt, és nézték a nádat, pontosabban a nádast, amelynek a tó sörényét köszönheti. Tudja ön, mi lett a mittudomén melyik amerikai kiadó szerint 2019-ben az év szava? - törte meg a susogó csendet Ervin. A klímasztrájk - árulta el, hozzátéve, hogy a mit tudja, melyik kiadó azt állítja, hogy száz­szor többször használták idén az emberek a klímasztrájk szót, mint tavaly. Bandika meglepődve ismerte el, hogy a klímasztrájk fogalmával egyálta­lán nincs tisztában. Szerintem ez nem az én hibám, hiszen munkanélküli vagyok- emelte fejmagasságba csészéjét, majd ivott. Ervin elfogadta az érvet, de hozzátette, ő is régtől állástalan, a klímasztrájkról ennek ellenére már sokat hallott, hogy pontosan hol, arra viszont már nem emlékszik. Annyit azonban tud, hogy a klímasztrájk azt jelenti, amikor nyáron a nagy meleg miatt hamarabb hazaengedik az alkalmazottakat az irodákból, cse­rébe viszont reggel korábban kell kezdeniük a munkát - vagy valami ilyesmi. Bandika szerint a klímasztrájk kicsit más, inkább valami olyasmi, amikor az emberek azért szabotálják a munkát, hogy ne melegedjen to­vább a bolygó hőmérséklete. Ha ugyanis dolgozik az ember, erőt fejt ki, teste felmelegszik, megizzad, hőt lehel ki, meg párologtat, ez a sok hő pe­dig összeadódik (elég csak arra a számra gondolni, hogy hétmilliárd), és felgyorsítja a forrósodást - világtengerek langyosodása, sarkvidéki jég soványodása, satöbbi. Ervin itt közbeszólt, szerinte nem pont ugyanarról beszélnek, még ha van is némi rokonság a két jelenség közt. Akkor ez olyan, mint a krematórium meg a moratórium, nem? - töltötte fel a csé­széket a termoszból ismét Bandika. Ervin bólintott: így igaz! De nem is ez a lényeg, hanem hogy ha ez tovább folytatódik, hamarosan ebben a Fertő­nek nevezett tóban sem nád lesz, meg compó, hanem mangrovemocsár és szürke bálna - vetítette előre a melegebb jövőt Ervin. Bandika olyan képet vágott, mintha valaki lapockán szúrta volna. Aztán elnevette magát, mivel nem gondolta volna, hogy tulajdon munkanélküliségével többet használ a bolygó egészségének, mint a fejlődésért robotoló milliók tízezrei. De egy­ből hozzá is tette, hogy ő aztán nem fog bálnahúst enni, az biztos. Miért, most eszik compót? - kérdezte Ervin. Nem eszek, ismerte el Bandika, az­tán begyalogoltak a nádasba, és soha többé nem látta őket senki. FIGYELŐ Megkérdezték Kövért Borkairól És a magyar házelnök azt vála­szolta: Gyurcsány. Kövér Lászlót a Kossuth rádióban vasárnap kér­dezték a Borkai-ügyről. Úgy fo­galmazott: Borkai Zsolt magánbű­nök körébe tartozó erkölcsi botlása a politikában szemlátomást meg­bocsáthatatlan bűnnek tetszik, de Gyurcsány Ferencnek vagy Hóm Gyulának a nemzet ellen elkövetett bűneinek sorozata szemlátomást megbocsáthatóak. Kövér azt mondta, „egy fegyverrel a saját népe ellen harcoló hazaámlót” je­lölt az MSZP miniszterelnöknek, de Hóm „egy grál lovag, egy nem­zeti hérosz” Gyurcsányhoz képest, aki „pitiáner, senkiházi nemzet­áruló”, és a Borkai által elkövetett erkölcsi kisiklás nem mérhető össze vele. Hangsúlyozta: Borkai olimpiai bajnokként Magyaror­szágnak szerzett dicsőséget, Győr polgármestereként gazdag várost ad át utódjának. Nem „teljesítmény nélküli, senkiházi nyikhaj, aki a nemzeti érdekek szempontjából jelentős teljesítményt rombolt le egyetlen botlással, amit nyilvános­ságra tártak”. (MTI, úsz) Egy milliárdos száll szembe a milliárdos Trumppal Csak úgy repkednek majd a milliárdok az amerikai elnök­­választási kampányban, ugyanis Michael Bloomberg üzletember, volt New York-i polgármester bejelentette, hogy indul a Demokrata Párt elnökjelöltságéért. A 77 éves milliárdos beadta az el­nökjelöltségért folytatandó küzde­lemhez szükséges dokumentumokat Alabamában. Bloomberg március­ban még határozottan állította, hogy nem indul a Demokrata Párt elnök­jelöltségéért, sőt, kivonul a politiká­tól. A The New York Times szerint döntésével „felbomlasztja a demok­rata elnökjelölt-aspiránsok táborát”. Elemzők szerint nagyon nem ha­gyományos választási kampányt folytat majd, éppen azért, mert későn lépett az elnökjelöltségre pályázók soraiba. Amerikai lapértesülések szerint a milliárdos és tanácsadói úgy döntöttek: Bloomberg nem kampá­nyol abban a négy tagállamban, ahol az elsők között szavaznak jövőre. Ki­hagyja tehát, hogy kampánnyal győzze meg Iowa, New Hampshire, Nevada és Dél-Karolina szavazóit. Helyette az úgynevezett nagy álla­mokra - tehát azokra, amelyek sok elektort adnak, mint például Texas vagy Kalifornia - összpontosítja kampányát. Ezt a stratégiát szóvivője is megerősítette amikor úgy fogal­mazott: „bizakodunk, hogy a szuper­kedden voksoló államokban megvet­jük a lábunkat”. A szuperkedden - március első keddje -12 tagállamban voksolnak egyszerre. A várható stratégiát több kommen­tátor is túl kockázatosnak tartja, an­nál is inkább, mert a Demokrata Párt sajtóhírek szerint nem fogadta nagy örömmel Bloomberg bejelentését. A The New York Times meg is emlí­tette: a párton belül erős kétségek vannak azt illetően, hogy megvan-e Bloombergben a képesség arra, hogy meggyőzze a párt vezető személyi­ségeit alkalmasságáról. A Forbes adatai szerint Bloomberg jelenlegi vagyona mintegy 52 milli­árd dollár. Trump vagyonát 2,9 és 3,7 milliárd dollár körülire becsülik, azonban ő ennél nagyobb összeget, tízmilliárd dollárt emleget, de elemzők szerint ez valószínűtlen. A Demokrata Párt elnökjelöltsé­géért küzdő politikusok közül első­ként Bemie Sanders vermonti és Eli­zabeth Warren massachusettsi sze­nátor reagált a hírre. „Még több milliárdos akar politi­kai hatalomhoz jutni, de biztos, hogy az amerikaiak nem ilyen jellegű vál­tozást akarnak” - írta Faiz Shakir, Sanders kampánymenedzsere. Majd később maga Bemie Sanders is ki­fejtette véleményét a mikroblogban: „a milliárdosok osztálya megrémült, és jó is, ha megrémülnek”. David Axelrod, aki az előző ame­rikai elnök, a demokrata párti Barack Obama régi munkatársa és kampány­stratégája, egy interjúban úgy véle­kedett, Bloomberg álláspontjának megváltozását valószínűleg a Joe Bi­­den volt alelnök körüli bizonytalan­ság válthatta ki. Donald Trump amerikai elnök még Bloomberg hivatalos bejelentése előtt leszólta lehetséges ellenfelét, és „egy senkinek” nevezte őt. „Neki sincs varázspálcája. Ha van valaki, aki ellen a legszívesebben in­dulnék, az éppen a kis Michael” - mondta újságíróknak. Szerinte Bloomberg nem lesz sikeres, viszont gyengítheti B ident, a demokraták pil­lanatnyilag vezető elnökjelölt­aspiránsát. (MTI, úsz) LAMPL ZSUZSANNA

Next

/
Oldalképek
Tartalom