Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-09 / 261. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2019. NOVEMBER 9. KÉPESLAP 15 amnuiu Noah Saavedra, a Schieléről készült játékfilm főszereplők ita a Dieter Berner filmjében (Fotók: Völtjyi Vera és képarchívum) elénk. A szexuális elfojtottság, a kínzó vágy, a kéj, a kielégülés, az orgazmus utáni megkönnyebbülés sosem marad le ezekről a vásznakról. Amilyen bátor az ábrázolásban, olyan merész a leveleiben. „Hát elfelejtették a felnőttek, mennyire megrontotta, vagyis felizgatta őket az iszonyú szenvedély, pedig még gyerekek voltak. Én nem felejtettem el, mert nagyon szenvedtem tőle. És azt hiszem, az embert mindaddig kínpadra vonják a szexuális gyötrelmei, míg végképp ki nem vész belőle a nemiség” - írja, s amikor az erotikus töltetű rajzok, festmények nagyon is kelendők voltak a bécsi piacon, az ő alkotásai lettek a legkapósabbak a vásárlók körében. „Egyetlen erotikus műalkotás sem mocskos, ha művészileg értékes, csak a mocskos néző silányíthatja mocskossá” - vélekedett. És védekeznie is kellett - még Cesky Krumlovban is. Schiele számára álomváros ez a hely, de nem azért, mert ráérzett cseh gyökereire. Nem is tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy édesanyja itt született, ebben a festői, páradan szépségével minden idelátogatót elvarázsoló városkában. Épp ellenkezőleg. Ha származásáról kérdezik, töprengés nélkül osztráknak vallja magát. Pedig már 1906-ban több képet készít Cesky Krumlovról, és ha különös életvitelével nem botránkoztatta volna meg a helybelieket, végérvényesen oda is költözött volna. Ezt ő maga hangoztatta. 1911 tavaszán, nem sokkal azután, hogy Klimttől „átvett” modelljével, barátnőjével, szerelmével, Wally Neuzillel (a cseh ősök nála is tagadhatadanok!) otthagyta Bécset, és Krumauba, vagyis Cesky Krumlovba költözött. Boldogan tért vissza a gyermekkora vidékéhez hasonló, lenyűgöző szépségű környezetbe. Olyan képeket festett itt, mint a Házak és háztetők Krumau környékén, a Halott város, a Domb Krumau környékén, a Fal ablakokkal, a Krumau látképe, a Kisváros pereme. Erre vágyott, ezt akarta látni. Eget, felhőt, repülő madarakat, terebélyesedő fákat és csöndes házakat „pámapuha” tetőkkel. Ettől függetlenül nem egy képét a melankólia, a kísértetiesség, a feszültség, a halál elől való menekülés érzete járja át. Életének egyik legtermékenyebb időszakában festi ezeket a műveit, amikor már nem érezte jól magát bécsi kollégái körében, és egyedül Cesky Krumlovban talált megnyugvást. Új benyomásokra, friss felfedezésekre volt szüksége, nagy barangolásokra, tavaszi, nyári, őszi sétákra. „Sötét vizeket akarok megismerni - írta -, recsegő fákat, tomboló szeleket látni. Meg akarok tapasztalni mindent, hallani a fiatal nyírfaerdők, a reszkető levelek hangját, nézni a fényt és a napot, esténként elgyönyörködni a dús, zöldeskék völgyekben, szemmel követni a megvillanó aranyhalakat, figyelni, hogyan tornyosulnak egymásra a fehér felhők az égen, elbeszélgetni a virágokkal.” Cesky Krumlovban mindezt megtehette. Csakhogy az ottani élet melankolikus naplementéinek gyorsan véget vetett a helybeli kispolgárok megbotránkozása. Az ő szemükben ugyanis bűnben élt Wallyval, hiszen nem vette feleségül, ráadásul fiatal lányokat fizetett meg, hogy legyenek a modelljei. Művészi életének szabadságát nem tudja elfogadtatni a városka lakóival. Négy hónapig maradnak a bérelt lakásban, de az a négy hónap ugyanolyan mély nyomokat hagy Schiele lelkében, mint az 1910-es év nyara, amikor a helybéli, tizennyolc éves gimnazista fiú, Vilhelm Ignaz Lidi beleszeretett a húszéves Schielébe. Nem egészen egy esztendővel később, miután az ifjú festő visszatért a városba, Vilhelm abban reménykedett, össze is költöznek A folyó partján kibérelt egy romantikus házat, és abban várta szerelmét. „Csak éned élek. Szeretsz? Közöld velem, egyébként nagy baj tönénik” - ina a cseh fiú Bécsbe. A nagy baj meg is történt, csak más formában, mint ahogy azt Vilhelm gondolta. Schiele Wallyval érkezett meg Cesky Krumlovba. Wally tizenhét éves volt akkor. Vörös, érzéki szépség. Schielével pár hónapja ismerték egymást, de boldogan követte őt egy számára ismeretlen helyre. Az egy évvel korábbi nyár Vilhelmről, Erwin Osenről és Moáról szólt. Ezt az idillt csak ritkán bolygatta meg Gerti, Schiele húga, most viszont másvalami történt. Vilhelm Ignaz Lidi csalódott barátjában. Kegyetlenül szenvedett. Nem tudta felfogni, mi történhetett szeretett Egonjával, aki hónapokkal ezelőtt még Osent ölelte, neki pedig könnyű ígéreteket tett. Most viszont itt ez a nő, ez a Wally, és reménytelen a helyzet. Megszakította gimnáziumi tanulmányait, az érettségiig később sem jutott el, élete hátralevő tíz évét pedig kínok közt, gyógyíthatatlan szerelmi bánata közepette élte le. Hogy menynyit tudott mindebből Wally, arról nincs tudomásunk, mint ahogy arról sem, hogy Egon Schiele mivel zárta le magában ezt a fájó szerelmi történetet. A fiatal Cesky Krumlov-i lányokról készült aktok viszont alaposan felhergelték a városka lakóit. Bizonyára ennek az eredményeként tűnt fel a ház tulajdonosa is, egy tehetős kereskedő, aki ingyen bocsátotta használatra az ingatlanát, csupán azért, mert rajongott a művészetért és a művészekért. De amikor meglátta, hogy a ház ajtóit Schiele és Wally feketére festették, a szép barokk kályhát pedig zavaros látomásaikkal pingálták tele, hirtelen megtört a festő iránt érzett rokonszenve. Még nagyobb bajt hozott a fejére, amikor egy bakfist ruhátlanul festett le a kertben. A szomszéd lány vette észre, hogy mi zajlik a kerítésen túl, és még aznap elterjedt a híre a városban. A tulaj pedig nyolc napot adott Schielének arra, hogy végérvényesen elhagyja a házat. Bécs egyáltalán nem vonzotta. Nem is volt pénze, hogy az ottani műteremért kifizesse tartozását. Ottmaradt rajzaival és festményeivel köszönt el a ház asszonyától, mecénásának pedig azt írta: „Nagyon szerettem Krumauban élni, de ezt most lehetetlenné tették számomra. Az ottaniak egyszerűen ellenünk fordultak, mert nem járunk templomba, és szabadon gondolkodunk. Nem is tudják, mit tettek. Szembefordulnánk mind a 7 ezer lakóval, de nincs hozzá sem kedvem, sem időm. Augusztus 6-ig ki kell költözni, de már 4-én szeretnénk elmenni Neulengbachba.” Bécsbe csak Wally tért vissza. Anyjához költözött, és beállt elárusítónőnek. De szorgalmasan látogatta Schielét, aki új lakóhelyén is a kamaszok kedvence lett. Egy nap beállított hozzá egy nyugalmazott tengertiszt tizennégy éves lánya, aki valósággal elmenekült durva apja elől. A rendőrség vitte őt haza. A lány apjának azonban ez nem volt elég. Azt állította, Schiele rabolta el a lányát. 1912 áprilisában a festő ezért került rács mögé St. Pöltenben, és hogy még „árnyaltabb” legyen a kép: pornográfia terjesztésével és kiskorú lány megerőszakolásával is megvádolták. A 125 „erkölcstelen” kép közül egyet maga a bíró égetett el, 124 nyomtalanul eltűnt. Mind a 125 Cesky Krumlovban készült. Schielét huszonnégy napra börtönbe zárták. De ott is festett. Csendéleteket. Közben bebizonyosodott: senkit nem rabolt el, senkit nem erőszakolt meg, a lány pedig az orvosi vizsgálat alapján még mindig ártatlan volt. A börtön kapujában Marie Soukopová, a festő anyja és Wally várta Schielét. Együtt utaztak Bécsbe, ahol 1915 júniusában Schiele öszszeházasodott Edith Harmsszal, egy középosztálybeli protestáns család lányával. Hogy miért? Előnyös házasságot akart kötni. Wally azonnal elhagyta Schielét, és soha többé nem látták egymást. 1918 októberében Edith is elhagyta a festőt. Terhesen elkapta a spanyolnáthát, ez okozta halálát. Három nappal később, huszonnyolc évesen halt meg Egon Schiele. Annyi ideje volt még, hogy megfestette a családi portrét. Őt és feleségét látjuk mezítelenül meg nem született gyermekükkel. Dieter Bemer A halál és a lányka című, nemrég bemutatott játékfilmjében, amely semmivel sem több a tipikus életrajzi filmeknél, Cesky Krumlov is szerepet játszik Pontosan annyit, mint a festő életében. Mintha csak egy vékonyabb Schiele-albumot vagy egy művészettörténeti tankönyvet lapozgatnánk - ennyi a film. Csupán a kíváncsiságunkat kelti fel, mélyre nem visz Schiele életében. Aki többet szeretne tudni róla, annak ez nagyon kevés. Ám ha ellátogat Cesty Krumlovba, és megnézi Serge Sabarsky és Wolfgang Lesowsky dokumentumfilmjét a Schiele-centrumban, és tesz egy hosszabb sétát is a városban, akkor elmondhatja: egészen közel került egy korát meghaladó, tabudöntögető, öntörvényű, bohém festőhöz, aki fütyült kora művészetről alkotott felfogására, és ment megálh'thatadanul a maga útján. Szabó G. László A szerző a Vasárnap munkatársa ;esky Krumlov Schiele szemével (balra) és a valóságban
