Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-09 / 261. szám

Képzettek és elégedetlenek » Egy migráns kitoloncolása 16 700 euróba kerül Egy migráns kitoloncolása Ausztriából 16 700 euróba kerül az osztrák belügyminisztérium nyilvánosságra került adatai szerint. Wolfgang Peschorn belügyminiszter sajtójelentések szerint arról tájékoztatott, hogy az egy főre eső összes költséget tartalmazó összeg magában foglalja az útiköltséget, az eljá­rással, a tolmácsolással, illetve az orvosi ellátással kapcsolatos kiadásokat is. Ausztriából 2018 januárja óta 1167 személyt toloncoltak ki charterjárattal. Az országban tartózkodó, ám menedékjoggal nem rendelkező migránsok hazaszállítására 116 járatot indítottak; ennek költsé­gei összesen 19,5 millió euróba kerültek. Tavaly óta 11 538 esetben került sor a menedékjog megtagadására: az érintet­teket Pakisztánba, Nigériába, Azerbajdzsánba, Guineába, Mongóliába, Koszovóba kellett visszaszállítani. Közülük legtöb­ben, 3 361-en Afganisztánból érkeztek Ausztriába; 2465-an Oroszországból, 1857-en pedig Szíriából származtak. Idén már a menedékjog megtagadásával kapcsolatos eljárás megindítá­sával egy időben vizsgálják az eljárás megindításának okait is. 1875 személy esetében azért kezdeményezték a menedékjog megvonását, mert az illető bűn­­cselekményt követett el; tíz sze­mély veszélyt jelentett az ország biztonságára. 981 bevándorló esetében pedig bizonyíték volt arra, hogy az illető visszautazott a hazájába. (MTI) Augusztusban 378 sze­mélyt vitt Máltára, szeptemberben 82-t Lampedusa szige­tére, majd 182-t a szicíliai Messinába, októberben to­vábbi 176 személyt tett partra a dél­olaszországi Tarantóban az Ocean Viking civil hajó. Ez csak egy hajó, de ott van még az Alan Kurdi, a Sea-Eye német civil szervezet hajó­ja, az Eleonore nevű hajó, a Maré Jonio, az Asso Trenta, ezek mind tucatjával hozzák a menekülteket az olasz partokhoz, szigetekhez. Szinte naponta halljuk, látjuk a tudósításokat arról, hogy ennyi és annyi migráns érte el Európát, túlnyomó többségük afrikai fia­tal, ereje teljében levő színes bőrű férfi. A híradók képsorai láttán az ember hátsó gondolatai között ott motoszkál a kérdés: milyen embe­rek jönnek Afrikából Európába? Miért kerekednek fel, és vállalják a veszélyes utat? Átfogó felmérés Épp ezekneka kérdéseknek járt utá­na az ENSZ Scaling Fences című tanulmányában. A dokumentum egy átfogó felmérésre támaszkodik, amelyet 39 afrikai országból illegá­lis úton Európába vándorolt afri­kaiakról végeztek. A legfontosabb felismerés: az 1970 megkérdezett bevándorló 58 százalékának vagy volt munkája hazájában, vagy még iskolába járt, mielőtt illegálisan Eu­rópába jött. A válaszadók fele azon­ban azt mondta, hogy nem keresett eleget, 38 százalékuknak épp annyi jövedelme volt, hogy megélhetett, csak 12 százalékuk tudott némi pénzt megtakarítani. „Segítenem kellett” Az egyik megszólított afrikai beván­dorló így nyilatkozott: .Anyámra és apámra gondoltam, a nővéremre meg a húgomra. Segítenem kellett. Ez volt a nyomás. A nyomás, amely Európába kényszerített.” .Amióta Olaszországba jöttem, állandóan anyámra és apámra gon­dolok, ők pedig rám. Azon törik a fejüket, vajon jól megy-e a sorom vagy sem - mondja egy másik fia­talember, aki épp teát főz egy szűk konyhában, ki tudja hol. - Ha majd visszamegyek Gambiába, bol­dogok lesznek, és a barátaim is bol­dogok lesznek meg én is - mondja az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) Facebook-oldalán rög­zített nyilatkozatában. A Scaling Fences tanulmány részeként ké­szített dokumentumban több be­vándorló mesél sorsáról, terveiről, elmondja, miért jött Európába, miben bízik, mit szeretne elérni. Angolul vagy franciául jól beszélő képzett nők is vannak közöttük. A választás hiánya Kiderül, hogy akik Európába me­részkedtek, ádagban három évvel tovább jártak iskolába, vagy képez­ték magukat, mint azok, akik szü­lőföldjükön maradtak. Tehát nem alacsony képzettségű, a világról mit sem tudó emberek. Ebből arra lehet következtemi, hogy a képzés jelen­tősen kibővítette az egyén látókörét és törekvéseit. Achim Steiner, az UNDP vezetője szerint a kivándor­lást eldöntő tényező a megkérdezet­teknél a lehetőség vagy a választás hiánya volt. Adatok Európába érkezésükkor a válasz­adók ádagos életkora 24 év volt, 91 százalékuk a tengeren át érkezett. Szinte mindegyik interjúalany azt mondta, hogy komoly veszélyek­kel kellett szembenéznie az utazás során. Ennek ellenére csak két szá­zalék döntött volna az otthonmara­dás mellett, nem kelt volna útra, ha tudta volna, mi vár rá. A bevándorlók több mint fele ki­jelentette, hogy rokonok és bará­tok noszogatták, támogatták őket abban, hogy Európába utazzanak. Most mintegy 78 százalékuk küld pénzt haza. Az érintettek többsége azonban úgy érzi, hogy kudarcot vallott, mert nem tud elegendő pénzt küldeni az otthoniaknak. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint idén eddig több mint 91 ezer migráns érkezett Európába - jóval kevesebb, mint tavaly. A legtöbben Líbiából vagy Marokkóból vágtak neki roncs­hajókon a veszélyes tengeri útnak. Sokan, több mint ezren a Földközi­tengerbe fulladtak, (ug)

Next

/
Oldalképek
Tartalom